Jelenleg mintegy 1,9 millió török
él Németországban.1 A befogadó társadalom
adott munkaszükségleteit szolgáló bevándorlók
a Németország és Törökország által
1961-ben aláírt elsõ kétoldalú egyezményt
követõen jöttek Németországba. Noha a legtöbb
török „vendégmunkásként” érkezett,
a berlini török bevándorlók ma már nem alkotnak
homogén csoportot.2 Csoportjuk a német társadalomnak
csaknem minden rétegében képviseli magát, és
integrálódott a gazdaságba is. 35000-nél több
üzletet vezetnek Németországban törökök,
és a 120000-et is meghaladja az ezekben foglalkoztatottak száma.
A kezdetben munkásként dolgozó,
majd késõbb elõrelépõ török
bevándorlók eseteinek vizsgálata azt mutatja, hogy
a társadalmi rend új pozícióiba kerülésük
egyedi jellegzetességekkel, pontosabban anomáliákkal
terhesen zajlik. Mobilitásuk sajátosságaira rávilágíthatunk,
ha a társadalmi hierarchiában – a német társadaloméban
és az ottani török népességében egyaránt
– betöltött helyzetüket vizsgáljuk.3
A törökök által Németországban elfoglalt társadalmi tér
A társadalmi térben betöltött
pozíció alakítja azokat a sajátos elvárásokat
és törekvéseket, melyek felé a társadalmi
csoportok cselekvései irányulnak. E várakozások
és törekvések, valamint a cselekvõk szubjektív
önértelmezése képezi az emberek stratégiáinak
alapját (Bourdieu 1974: 175, 466–168; Bourdieu 1990). Annak érdekében
tehát, hogy a társadalmi csoportok gyakorlati tevékenységét
és csoportspecifikus életstílusát megértsük,
azonosítanunk kell a társadalmi térben elfoglalt helyüket.
Bourdieu szerint a társadalmi tér struktúráját
a rendelkezésre álló összes gazdasági,
kulturális, társadalmi és szimbolikus tõke
mennyisége és összetétele adja meg (Bourdieu
1974: 114).
A törökök által a
német társadalomban elfoglalt társadalmi tér
vizsgálata azt mutatja, hogy a gazdasági tõke tekintetében
nincs jelentõs különbség a török és
a német munkások között (Zapf és Brachtel
1984, idézi Bröskamp 1991: 28).4 A németországi
törökök csoportján belül ráadásul
egyre nagyobb mértékû rétegzõdés
figyelhetõ meg, és a török cégek és
alkalmazottak növekvõ száma a törökök
egy része esetében felfelé irányuló
gazdasági mobilitást jelez (Blaschke és Ersöz
1992; Sen 1993). Így, jóllehet, többségük
még mindig munkás, a törökökrõl, mint
homogén blokkot alkotó csoportról kialakított
kép mára már érvényét vesztette.5
Kulturális tõkéjüket
tekintve a németországi törökök helyzete összetett.
A kulturális tõke legegyszerûbben mérhetõ
formája az iskolai végzettség. Ezen a területen
világosan látható hiányosságaik vannak.
Míg a németek körében a befejezett szakképesítéssel
rendelkezõk aránya 69,3 százalék, a törökök
és más bevándorló csoportok esetében
ugyanez az arány 23,7, illetve 18,3 százalék (Sen
1993: 28). A Berlinben egyetemre beiratkozott törökök és
németek százalékos arányában – 4, illetve
14 százalék – észlelhetõ különbség
a törökök ilyen értelmû lemaradásának
további megnyilvánulása.6 A szakképzésben
részt vevõ elsõéves hallgatóknak csupán
16,4 százaléka külföldi. Berlinben 1989-ben a német
fiatalok 68 százalékával szemben a külföldi
fiataloknak mindössze 30 százaléka vett részt
szakképzésben. Az iskolaelhagyók 20 százaléka
külföldi. E csoport 31,4 százaléka egyáltalán
nem rendelkezik diplomával, míg németek esetében
ugyanez az arány 11,2 százalék (Stölting 1991:
2–9). Noha a németországi törökök iskolai
végzettsége fokozatosan emelkedik, kulturális tõkéjük
szempontjából még mindig egyértelmûen
hátrányban vannak a németekhez képest.
Az állampolgárság
ugyancsak a kulturális tõke intézményesült
formájaként értelmezhetõ (Bröskamp 1991:
10). Nem egyszerûen bizonyos törvényes és politikai
jogoknak szükséges feltétele; az állampolgársággal
való rendelkezés befolyásolja az egyénnek a
társadalom egészében elfoglalt helyzetét (Bröskamp
1991: 11). Azzal, hogy a törökök elenyészõ
arányban szereznek német állampolgárságot,
és iskolai képesítéseik viszonylag gyengék,
pozícióik kulturális tõkéjüket
illetõen a német társadalom más csoportjaihoz
képest rosszak.7
A török bevándorlók
legszembeötlõbb hiányossága mindazonáltal
társadalmi és szimbolikus tõkéjüket tekintve
észlelhetõ. Az egyén társadalmi tõkéjének
mennyiségét a kapcsolatháló mérete,
a mobilizálható kapcsolatok száma és e kapcsolatok
társadalmon belüli hatékonysága határozza
meg. A törököknek hatékony kapcsolathálójuk
van saját csoportjukon belül, ennél azonban kevesebb
és kevésbé hatékony kapcsolatokkal rendelkeznek
a török bevándorlóközösségen kívül.
A törökök más külföldiekhez képest
is ritkán kerülnek kapcsolatba németekkel (Zapf és
Brachtel 1984, idézi Bröskamp 1991: 28). Érdekes módon
ettõl a másodgenerációs török fiatalok
helyzete sem sokban tér el. Az idegenrendészet berlini felmérése
szerint a mintába esõ 1000 (16 és 25 év közötti)
török 30 százaléka nagyon ritkán kerül
érintkezésbe német fiatalokkal, 34 százalékuknak
pedig egyáltalán nincs ilyen kapcsolata (Die Ausländerbeauftragte
des Senats 1992: 14). Ugyancsak említésre érdemes,
hogy 1985 és 1991 között 11 százalékkal
emelkedett azok száma, akik állításuk szerint
nem kerülnek németekkel érintkezésbe (Die Ausländerbeauftragte
des Senats 1992: 14), 1991 és 1993 között pedig állandó
szinten maradt ez az arány (Die Ausländerbeauftragte des Senats
1994a: 18).
A szimbolikus tõke elégtelensége
A németországi törököknek
– a tõke különbözõ bourdieu-i kategóriáit
tartva szem elõtt – a szimbolikus tõke területén
a legnagyobb a hátrányuk. A szimbolikus tõke „hitel,
azoknak tulajdonított hatalom, akik megfelelõ elismerésre
tettek szert ahhoz, hogy maguk is oszthassanak elismerést” (Bourdieu
1990: 135). Az elismertség és a megbecsültség
nélkülözhetetlen feltétele a szimbolikus tõkének.
„Míg a tõke egyéb formáinak van független
objektivációja, legyen az pénz, cím, viselkedési
attitûd vagy hajlam, a tõkének ez a formája
csupán mások szemében létezik” (Joppke 1986:
60). Nem egyéb tehát, mint olyan gazdasági vagy kulturális
tõke, amelyet egy társadalom elismer és megbecsül
(Bourdieu 1990: 135), s ezért különösen fontos.
Németországban a törökök
társadalmi megbecsülése komoly fogyatékosságokat
mutat. Még azok is a társadalmi megbecsülés hiányáról
panaszkodnak, akik gazdaságilag már elõreléptek
és viszonylagos jólétben élnek. Megengedhetnék
ugyan maguknak például, hogy magas lakbért fizessenek,
és készek is áldozni erre, mégis sokszor évekig
kell lakást keresniük. Meggyõzõdésük
szerint török mivoltuk miatt kell problémákkal
szembenézniük. Tudják, hogy pénzükkel nem
képesek hozzájutni a szerintük õket megilletõ
javakhoz. Gyerekeiket nem engedik be a diszkókba, mert törökök.8
Világos számukra, hogy a társadalmi megbecsülés
hiánya semmissé teszi a különbözõ területeken,
például az üzleti életben vagy az oktatásban
elért sikereiket. A szimbolikus tõke hiányában
más tõkéjük értékét veszti.
A törökök, a róluk
szóló becsmérlõ viccek,9 az ellenük irányuló
támadások és inzultusok következtében
még a külföldiek más csoportjain belül is
sajátos helyzetbe kerültek: egyfajta kisebbségen belüli
kisebbség lettek (Castles és mások 1984: 100).10 Az
a tény, hogy a törököket a „külföldi-kérdésen”
(Ausländerprobleme) belül is mindig kiemelkedõ problémának
tekintik (lásd Mandel 1988, 1989; Lutz 1991), világosan jelzi,
hogy a német társadalomban a törökökrõl
kialakított kép igen negatív.11 A helyzet iróniája,
hogy a berlini fal lebontását követõ bevándorlási
hullám nyomán erõsödõ idegengyûlölet
rövid idõn belül a németországi törökök
ellen fordult. 1992 augusztusában a rostocki menekültek elleni
támadások után a közélet figyelme ismét
a törökökre irányult, s megint õket kiáltották
ki a társadalmi problémák legfõbb forrásának.12
Így azután nem meglepõ, hogy a törökök
voltak és a mai napig is õk a Rostock óta egyre gyakoribbá
váló gyújtogatások fõ célpontjai.
Egy Berlinben végzett felmérés kimutatta, hogy a török
fiatalok 93 százaléka az idegenekhez, és különösen
a törökökhöz való ellenséges viszonyt
tartja a németországi élet legnagyobb hátrányának
(Die Ausländerbeauftragte des Senats 1992: 10). Ahelyett, hogy elismernék
a németországi törökök sikereit, teljesítményeit
és – másfelõl – szenvedéseit, a közvéleményben
kialakult negatív kép következtében elutasítják
azokat.
Nemcsak a munkások vagy a sikeres
vállalkozóvá lett korábbi munkások szenvednek
a társadalmi elismerés hiánya miatt. A Németországban
élõ török mûvészek és írók
hasonló elégedetlenségüknek adnak hangot. Legfõbb
sérelmük, hogy „etnikai” mûvészekként,
írókként vagy szociális munkásokként
kezelik õket, és hogy munkájuk értékelése
a német mûvészekre és írókra vonatkozó
kritériumoktól eltérõ alapon történik
(lásd Seyhan 1989; Suhr 1989; Cirak 1991: 5; Erdem 1991: 57–59;
Wollbert 1991; Lutz 1991). Elégedetlenségük forrása,
hogy nem mint mûvészek és írók per se,
hanem csak mint etnikai mûvészek részesülnek elismerésben.
Az a tény, hogy a törököktõl
a német társadalom megtagadja a társadalmi elismerést,
befolyásolja egymás közötti kapcsolataikat és
hálózatok kiépítésére irányuló
törekvéseiket is. Ilyen irányú erõfeszítéseik
nem a közösségen belüli hírnév és
presztízs megszerzését célozzák, hanem
egyértelmûen pragmatikusak és rövidlátóak.13
Bármilyen szimbolikus tõkével rendelkezzen is valaki
törökként más törökök között,
mindezt semmissé teszi a szimbolikus tõkének az az
általános hiánya, mely a török kategóriához
társul a német társadalomban. Ez a helyzet azután
hozzájárul a társadalmi ellenõrzésnek
a németországi törökök körében
megfigyelhetõ további gyengüléséhez. A
török bevándorlók között presztízzsel
és hírnévvel rendelkezõknek nem sikerül
azonos nemzetiségû társaik számára új
„szignifikáns másokká” válniuk.
Ezt talán jól illusztrálja
egy személyes történet. Zeynep és én ugyanazzal
a járattal utaztunk Törökországba a karácsonyi
ünnepekre. A reptéren találkoztam vele; rendkívül
jól öltözött volt. Az esküvõket leszámítva
ezúttal láttam õt elõször kisminkelve.
Tettem néhány megjegyzést csinos külsejére.
Nevetve válaszolt: „Mi mást is tehetnék? Törökországba
megyünk. Ha nem öltözöm ki, amikor Törökországba
megyek, akkor mikor öltözhetnék ki? Kinek a kedvéért
öltöznék itt [Németországban] ki?” Ám
nemcsak Zeynep, hanem az összes többi török utas is
figyelmet fordított az öltözködésére.14
Az izin, az évi rendes törökországi utazás
elõtt a törökök jelentõs idõt töltenek
vásárlással; nemcsak azért, hogy ajándékokat
vegyenek, hanem azért is, hogy maguknak ruhákat vásároljanak,
melyeket azután Törökországban viselnek.15 Az izin
idején készült fényképek ugyanezt mutatják.
Ha nem is egyedüli módja, de
a magamutogatás és a státusjavak fitogtatása
fontos része a hírnév és a presztízs
megszerzésének. A hírnévnek és a presztízsnek
tulajdonított jelentõséggel ellentétes, hogy
a németországi törökök a presztízsjavak
mutogatására érdemtelennek találják
németországi életüket. A szimbolikus tõke
hiánya, amely minden török bevándorlót érint,
a németországi törökök összes tõkéjének
összetételét meghatározza.
Törökország és a németországi törökök szimbolikus tõkéje
A törökök elleni gyûlölet
erõsödése és az ellenük irányuló
támadások egyre gyakoribbá válása a
német társadalomban kizárja, hogy szimbolikus tõkéjük
a közeljövõben növekedhessen. A törökök,
akik tisztában vannak szimbolikus tõkéjük hiányával,
azzal ugyancsak tisztában vannak, hogy e tõke növekedése
azon múlik, sikerül-e szokásaikat a „török
kultúrától” elválasztaniuk.16
A megbecsülés hiánya
abban a társadalomban, amelyben élnek, arra ösztönzi
a németországi törököket, hogy e hiányt
valamilyen módon kompenzálják. E tisztánlátás
következménye, hogy egy részük megvet mindent,
ami török, és a németeknél is németebbé
igyekszik válni. A legtöbb németországi török
azonban más alapot és vonatkoztatási csoportot keres
szimbolikus tõkéje növeléséhez. Törökország
a legkézenfekvõbb hely arra, hogy gazdasági mobilitásuk,
valamint társadalmi és szimbolikus tõkéjük
között összhangot teremtsenek. Ennek azonban semmi köze
nincs a „visszatéréshez” Törökországba;
a bevándorlók és leszármazottaik többsége
jövõjét csak Németországban tudja elképzelni.
A szülõföldhöz fûzõdõ szálak
azonban túlságosan értékesek ahhoz, hogy a
társadalmi mobilitás áldozatául essenek. Törökország
döntõ jelentõsége a németországi
törökök önértékelésében
és társadalmi megbecsülésre irányuló
törekvésükben az életükben szerepet játszó
vonatkoztatási csoportok komplex struktúráját
hozza létre.
A török bevándorlók
között újabban kialakuló rétegzõdés
ellenére többségük a munkásosztályhoz
tartozik. Ha mindennapi életük során érintkezésbe
kerülnek németekkel, akkor az szinte kizárólag
munkásosztálybeliekkel történik. Az a tény,
hogy egy szegmentált munkapiacon a munkásosztály legalsóbb
rétegéhez tartoznak, s hogy a társadalmi rendben elõrelépni
igyekeznek, azt eredményezi, hogy törekvéseiket a német
munkásosztály életstílusa befolyásolja,
vagyis a német társadalomban a munkásosztály
életstílusához idomulnak. Törökország
szerepe miatt azonban a helyzet összetettebb ennél.
Számos tanulmány mutatja,
hogy még a török vidékrõl származó
bevándorlók sem szándékoznak falvaikba hazatérni.
Ha valaha visszatérnek is Törökországba, városokban
akarnak letelepedni, és nem munkásként szeretnének
dolgozni, hanem arról álmodoznak, hogy önállóak
lesznek (Sen 1987: 5; Keyder és Aksu-Koc 1989).17 Néhányan
valójában már el is kezdték egyengetni a Törökországban
önállóvá váláshoz vezetõ
utat azzal, hogy beszálltak rokonaik vagy hemserieik (falubéli)
kis törökországi üzleteibe. Egyesek részvényekkel
is rendelkeznek törökországi szövetkezetekben és
középvállalatokban. Törökországi befektetéseik
és üzleti érdekeltségeik révén
jövedelmük forrása és természete változatosabbá
vált.
E változatosság bátorítja
az önállóságról szõtt álmokat,
hiszen így azok részben már valóságként
jelennek meg, s nem kötõdnek kizárólag – egyébként
valószínûtlen – hazatérésükhöz.
Németországi munkásstátusuk ellenére
a török társadalmi kontextusban önmagukról
kialakított kép már nem munkásokat mutat.
A németországi törökök
jövedelme és megtakarítása a német márka
török lírával szembeni magas átváltási
aránya (1 DM = 30330 TL) miatt a török társadalom
kontextusában eltérõ értelmet nyer. Egy munkás
törökországi minimálbérét (körülbelül
havi 250 márka) figyelembe véve, látható, hogy
németországi jövedelmük (havi 1500–2000 márka)
jóval több, mint az otthoni munkásoké. Valójában
több, mint egy átlagos középosztálybeli
alkalmazott bére. Törökországi ingatlan- és
földbefektetéseikkel, valamint (fõként) kis üzleti
érdekeltségeikkel tehát a németországi
törökök gazdasági tõkéjének
összes mennyisége Törökország kontextusában
eltérõ jelleget ölt. Míg Németországban
a munkásosztályhoz tartoznak, ugyanazzal a gazdasági
tõkével Törökországban a középosztályi
léthez kerülnek közel.
Simmel felhívja a figyelmet a pénz
egyenlõsítõ erejére. Szerinte a pénz
„kiterjeszti az egyenlõség fogalmát, amennyiben az
egyenlõtlenség érzékelésének
alapja nem az emberek közötti eredendõ különbségek
esszencialista felfogása, hanem a pénz birtoklásában
mutatkozó különbség lesz” (idézi Miller
1987: 73). A pénz egyenlõsítõ ereje hozza létre
a németországi törökök saját társadalmi
mobilitására vonatkozó benyomásait, vagyis
azt az érzésüket, hogy Törökországban
a középosztályhoz tartoznak.
A társadalmi hely érzékelésének bizonytalansága Törökországban
Nem egyértelmûek a németországi
törökök arra vonatkozó érzései, hogy
felemelkednek a társadalmi tér új pozícióiba,
és csatlakoznak a törökországi középosztályhoz.
„A betöltött pozícióban megszerzett hajlamok” Bourdieu
szerint „magukba foglalnak egy igazodást is ehhez a pozícióhoz
– ez az, amit Erving Goffman úgy fejez ki, hogy »az ember
érzékeli saját helyét«” (Bourdieu 1977:
5). Valaki társadalmi helyének érzékelése
azáltal jön létre, hogy a társadalmi tér
struktúráját internalizálja, inkorporálja.
A társadalmi hely érzékelése
annak érzékelését is jelenti, hogy mi az, amit
az ember megengedhet magának, és mi az, amit nem, s „az egyén
helyének hallgatólagos elfogadását, a korlátok
érzékelését vonja maga után” (Bourdieu
1985: 728). A török munkások felfelé irányuló
mobilitásának kétértelmûsége a
török társadalmon belüli helyük érzékelésének
bizonytalanságában figyelhetõ meg. Egyfelõl
nem érzik úgy, hogy bizonyos tevékenységek,
melyekben egy törökországban foglalkoztatott munkás
nem merne részt venni, számukra tilosak lennének,
másfelõl azonban az effajta „korlátlanság”
érzete a gyakorlatban kényelmetlen szituációkat
szülhet.
A társadalmi hely érzékelésének
bizonytalanságát érdekesen illusztrálja az
a vita, mely a megfelelõ helyszín kiválasztását
övezte Eryilmazék lányának közelgõ
esküvõje kapcsán. Az összes családtag –
az anya (Güllü), az apa (Mustafa), a két lány (Banu
és Zeynep), a két fiú (Ali és Halil), és
a meny (Nurgül) – részt vett Banu következõ évben
Isztambulban tartandó (noha mindkét család Törökország
fekete-tengeri területérõl származik) esküvõjének
tervezésében.18 Mindenki más helyszínt javasolt,
és senki nem értett egyet a többiek ötleteivel.
A vita közepén Zeynep egy újabb javaslattal állt
elõ:
„A legszebb hely tulajdonképpen…
nem is tudom. Úgy értem, ott van az a hely, ahol voltunk,
tudjátok. Az erdõben. Az a palota. Legyen ott.”
Güllü: „Melyik, kislányom?
A rózsaszín? Az, amelyik rózsaszínre van festve?”
Banu: „Ja, igen, tudom. Van egy rózsaszín
és egy sárgára festett is. Igen, az szép. Ez
igaz.”
Güllü: „Igen, igen, az ott nagyon
szép. Legyen ott. [A férjéhez, Mustafához fordul.]
Az az a hely, ahol idén voltunk az izin alatt. Tudod, neked is tetszett,
Mustafa.”
Nurgül: „Megõrültetek?
Van fogalmatok róla, mennyibe kerül az a hely?”
Mustafa: „A pénz nem fontos. A helynek
gyönyörûnek kell lennie. Az ott nagyon szép.”
Zeynep: „Ez az, megtaláltuk. A vita
lezárva.”
Nurgül: „Hát mi már
nem is számítunk? Ez igazságtalanság. Nekünk
Burcu [esküvõi terem Kreuzbergben] jutott. A ti lányotok
egy palotát kap.”
Mustafa: „Ne akard, hogy megmondjam, mennyire
feldühítesz. A ti kiadásaitok 28000 márkámba
kerültek.”
Güllü: „Egyszerû itt [Berlinben]
megrendezni, nem? Csak néhány terem közül lehet
választani. [Nurgülhöz fordulva.] Mi nem tetszik neked
a Burcun? Hatalmas terem, a legjobb.”
Mustafa: „Nem a pénz miatt aggódom.
De rengeteg ember jön, és ott nem fognak elférni. Hogy
zsúfolunk be annyi embert oda?”
Güllü: „Ez igaz. Jönnek
a faluból is.”
Banu: „Megvan! A legjobb megoldás!
Zárjuk le a Belgrádi Erdõt [Belgrat ormani]. Hívjunk
annyi embert, amennyit akarunk. Hozzunk annyi széket, amennyit akarunk,
és állítsuk fel õket.”
Mustafa: „Hát, ez is egy lehetõség.
Tulajdonképpen jobb, mint bárhol máshol. Hol találhatnánk
szebb helyet? Szabad levegõ, erdõ. És hozunk ütõs
és fúvós hangszereket. Felállítjuk a
székeket. Jobb, mint a többi hely. Magunk leszünk. Nem
lesz gond a férõhellyel. És senki sem fog zavarni
bennünket.”
Nurgül: „Hogy fogtok kibérelni
egy erdõt?”
Mustafa: „Kifizeted az árát,
és megkapod. Hogy másképp?”
Banu: [Felém fordul.] „Ismered a
Belgrádi Erdõt, ugye? A levegõ fantasztikusan tiszta.
Mint a mennyország. Hát nem lenne csodálatos?”
Az esküvõt egy évvel
késõbb megtartották – ám nem az egyik köskben,
melyre palotaként utaltak, és nem is az erdõben, hanem
egy, az alsóközép- és munkásosztály
körében népszerû közönséges esküvõi
teremben Isztambulban. Ez a beszélgetés azonban azért
érdekes, mert két fontos dolgot mutat: érzékelteti,
hogy milyen jellegû helyszínekkel kapcsolatban értettek
egyet a családtagok a Törökországban és
Németországban tartandó esküvõket illetõen,
valamint jelzi az említett helyszínek és az egy évvel
késõbbi esküvõ tényleges helyszíne
közötti éles kontrasztot.
Elõször is szükség
van néhány információra a beszélgetésben
felmerülõ helyszínekrõl. A Zeynep által
javasolt „palotaszerû” helyek, ahol nyilvánvalóan a
nyári izin alatt jártak, nemrégiben felújított
isztambuli köskök (pavilonok) az Ottomán idõszakból.
(Ez esetben Málta Pavilon és Fehér Pavilon.) A felújítások
határozott nosztalgiával zajlottak, és a pavilonok
ma drága kávéházakként funkcionálnak.
Az újjáépítések tetszést arattak
azok körében, akik magukat tõsgyökeres isztambuliként
tartják számon, s akik az Anatóliából
Isztambulba bevándorlók beáramlása és
életstílusa miatti ellenérzésüknek rendszeresen
hangot adnak. A kávéházak drágák; elegáns
fogásokkal, villásreggelikkel és klasszikus zenei
koncertekkel egy viszonylag jómódú csoportot céloznak
meg, melynek tagjai – Bourdieu terminológiájával –
jelentõs szimbolikus és kulturális tõkével
rendelkeznek. Ezeknek a helyeknek Isztambulban magas a presztízsük,
s így a nyolcvanas években népszerû helyszínei
voltak a felsõ-középosztálybeli esküvõknek.
Burcu ezzel szemben egy törökök
által üzemeltetett esküvõi terem Kreuzbergben –
a hasonló helyek közül a legrégibb. Noha népszerû
a berlini törökök körében, olcsó, viseltes
berendezésével, tradicionális ütõs és
fúvós zenével, valamint populáris zenekari
muzsikával a német társadalomban semmi esetre sincs
presztízse, és kizárólag török bevándorlók
használják.19 A Belgrat ormani egy isztambuli erdõ,
népszerû piknikezõ hely; fogadásokat azonban
ott nem szokás tartani. A beszélgetés ideje alatt
az erdõben egyáltalán nem voltak kávéházak
és éttermek.
A beszélgetés érdekessége,
hogy jól mutatja a Törökországban és a Berlinben
elfogadhatónak talált helyszínek közötti
kontrasztot. Berlin esetében az esküvõiterem-választás
egyértelmû: a lehetõségek szûk skálán
belül mozognak, s mind ugyanolyan jellegûek. A Burcuban vagy
más ilyen típusú helyen megrendezett esküvõk
hasonlítanak abból a szempontból, hogy a vendégeket
hogyan ültetik, mit szolgálnak fel, milyen zenét játszanak
stb. Az ilyen típusú helyek közül Burcu a legjobb
(a beszélgetés ideje alatt legalábbis az volt), és
más jellegû hely fel sem merül. Jelentõs megtakarítása
és befektetése ellenére az Eryilmaz család
társadalmi helyének érzékelése a német
társadalomban egyértelmû: világosan látják
korlátaikat.
A probléma bonyolultabbá
válik, amikor Törökországban kell helyet választani.
A lehetõségek skálája széles és
változatos. Drágaságuk, valamint meglehetõsen
exkluzív és kifinomult légkörük ellenére
az elegánsan felújított köskök, ahol a falusi
vendégek minden bizonnyal kilógnának a sorból,
a lány esküvõjének megrendezésére
alkalmas helyszínekként jönnek számításba.
E gyönyörû helyek egyikét német márkáival
a család könnyedén kibérelheti. Semmi okát
nem látják, miért ne engedhetnék meg maguknak,
hogy kibéreljék a Törökország felsõközéposztálya
által látogatott helyek valamelyikét. Ha megvan rá
a pénz, elérhetõnek tûnnek.
A kontraszt azonban igen éles ahhoz
az alternatívához képest, amelyben végül
megállapodtak: kibérelni vagy „lezárni” az erdõt
az esküvõre, ami valójában nem lehetséges,
odavinni annyi széket, amennyit akarnak, davul zurna zenét
szervezni, ami a fent említett pavilonokban megoldhatatlan. Az ültetési
rend, a felszolgált ételek és italok, a zene stb.
szempontjából ez egészen eltérõ módja
az esküvõ szervezésének. Az olyan esküvõnek,
ahol a vendégeket sorba állított székekre ültetik,20
tradicionális ütõs és fúvós zenét
játszanak – vagyis a hagyományos falusi esküvõk
mintájára szervezett lakodalomnak az említett pavilonokban
megrendezett esküvõkétõl eltérõ,
azokénál alacsonyabb a státusa a török társadalomban.
Mindazonáltal, falusi esküvõ jellege ellenére
ennek az elrendezésnek megvan a maga sajátossága.
Az Eryilmaz család valami egyedivel szeretne elõállni21:
le akarnak zárni egy ismert isztambuli erdõt. Amennyiben
van elég pénzük, ebben mi sem gátolhatja meg
õket.
Az esküvõt végül
érdekes módon egy közönséges esküvõi
teremben (dügün salonu) tartották Isztambulban. Az esküvõi
videóból világosan kiderül, hogy az a fajta esküvõ
volt ez, mely Törökországban a munkások és
a városi alsóközéposztály körében
általános.
Attól eltérõen, amit
Németországban engednének meg maguknak, a Törökországban
számukra elérhetõnek tûnõ választási
lehetõségek skálája széles és
változatos. A felsõ-középosztályi elrendezéstõl
az újszerû, egy isztambuli erdõben megtartott, falusi
lakodalom jellegû esküvõig terjed a megvalósíthatónak
talált elhelyezések és szervezések skálája.
A „korlátok érzékelése” egyfajta társadalmi
tájékozódásként, az ember helyének
érzékeléseként mûködik – a török
társadalmon belüli „helyük” érzékelése
pedig igen bizonytalan és kétértelmû. A pénz
egyenlõsítõ ereje elhomályosítja helyük
érzékelését a török társadalomban,
s azt a hitet ébreszti bennük, hogy csupán pénzen
múlik, milyen életstílust követnek. A gyakorlatban
mindazonáltal tökéletesen tisztában vannak azzal,
hogy a pénz Törökországban sem elég ahhoz,
hogy olyan életstílust valósítsanak meg, amilyet
kívánnak.
A fenti beszélgetés során
egyedüli nehézségként a vendégek számának
kényszerû korlátozása merült fel a pavilonokban
tartandó esküvõvel kapcsolatban. Észrevehetõ
azonban, hogy a beszélgetés késõbbi részében,
amikor a pavilonokat és az erdõt hasonlítja össze,
Mustafa azt mondja az utóbbiról: „Ott jobb. Magunk leszünk…
Senki sem fog zavarni bennünket.” Látható ebbõl,
hogy noha a rendezvény a pavilonban is zártkörû
lenne, ott nem éreznék úgy, hogy egyedül vannak
(biz bize – magunk közt). Valami megzavarná otthonosság-érzésüket.
Másfelõl, bár az erdõt lehetetlen lezárni,
és zártkörû esküvõi fogadásra
használni, Mustafa úgy véli, ott magukban lennének.
A magukban levésnek ez az érzése az itt megrendezett
esküvõk eltérõ hangulatával és
szervezésével függ össze. Elérhetõnek
látják ugyan a pavilonokat, és mégis, ezeken
a helyeken, amelyek a vidéki származású embereket
lenézõ közép- és felsõ osztályokat
reprezentálják, kényelmetlenül érzik magukat.
Feszengésük okait ugyancsak tõkéjük összetételében
találhatjuk meg.
A németországi törökök
gazdasági tõkéje Törökország kontextusában
eltérõ értelmû, és elméletileg
ugyan lehetõvé teszi, hogy elõrelépjenek az
ottani középosztályok felé, mégsem elegendõ
ahhoz, hogy elismert helyet biztosítson számukra a török
társadalom középosztályai körében.
Bármit is tesznek vagy érnek el, mégis csupán
almanacik vagy almanyalik – ezek a szavak pedig a nouveau riche lét,
a visszamaradottság, a civilizálatlanság stb. képzetét
keltik. A török bevándorlók maguk is tisztában
vannak e címkékhez tapadó negatív képzetekkel,
és stratégiákat dolgoznak ki ezek legyõzésére.22
E megjelölésekkel szembeni érzékenység
világosan kitûnik egy Wollbert által megkérdezett,
Törökországba visszatért személy szavaiból:
„A hátam mögött azt mondták rólam, hogy
»almanyali« vagyok. Ez azt jelenti, hogy visszajött, rengeteg
pénze van, de nem tud semmit! Nem szeretem ezt a szót: az
almanyali szónak számomra szörnyû a jelentése.
Pont, mint a »vidéki bugris« kifejezés (törökül
kiro). Mintha most jöttünk volna a városba az õserdõbõl”
(Wollbert 1989: 7).
Mivel nem ismerik el – a fõként
gazdasági tõke szempontjából elért –
teljesítményeiket, azok itt sem biztosítják
számukra a társadalom megfelelõ helyét. Németországi
pozíciójukhoz hasonlóan, ismét megfosztják
õket az elismeréstõl és a megbecsüléstõl,
vagyis a szimbolikus tõkétõl – ezúttal azonban
a török társadalomban.
Összességében alacsony
iskolázottsági szintjük miatt a németországi
törökök a kulturális tõke ezzel járó
intézményes formáját tekintve is hátrányban
vannak. A kulturális tõkének azonban létezik
más olyan formája is, melynek a török középosztályok
megítélése szerint a török bevándorlók
híján vannak. Nem megfelelõ a modoruk sem, és
kulturálatlanok. Röviden: nem rendelkeznek elegendõ
mennyiséggel abból, amit Bourdieu beépített
kulturális tõkének nevez (Bourdieu 1986: 243–245).
A kulturális tõkének ez a formája az értelem
és a test hosszú távú beállítódásaira,
kulturáltságra stb. utal. Wollbert interjúalanya szerint
az almanyali kifejezéshez tapadó képzetek éppen
ennek a típusú tõkének az elégtelenségét
jelzik.
A törökországi középosztályok
rossz néven veszik a kulturális tõke tekintetében
nyilvánvaló hiányosságokkal rendelkezõ
almanacik rövid idõ alatt elért viszonylagos gazdasági
prosperitását. Igyekeznek maguk közül kirekeszteni
az almanacikat, s ennek érdekében nem gyõzik hangsúlyozni
vidéki származásukat és vagyonszerzésük
mikéntjét.23 Mindezzel a legitimációt szeretnék
megtagadni az almanacik gazdasági tõkeszerzésének
módjától, s következésképp felfelé
irányuló mobilitási törekvéseiktõl
és attól az igényüktõl is, hogy Törökországban
a középosztályok sorába fogadják õket.
Mobilitási stratégiák
A németországi törökök,
akik a török társadalomban almanacikként tisztában
vannak kulturális és szimbolikus tõkéjük
elégtelenségével, stratégiákat alakítanak
ki a felfelé irányuló mobilitási törekvéseik
útjában álló akadályok legyõzésére
– stratégiákat, melyek gazdasági tõkéjük
kulturális tõkévé alakítását
célozzák meg.24 „…léteznek olyan javak és szolgáltatások,
amelyeket a gazdasági tõke másodlagos költségek
nélkül, azonnal hozzáférhetõvé
tesz; mások viszont csak a kapcsolatok (vagy társadalmi lekötelezettségek)
társadalmi tõkéje révén szerezhetõk
meg, ezek azonban csak akkor mozgósíthatók azonnal,
a kellõ pillanatban, ha jóval korábban kialakították
és hosszú ideig ápolták õket” (Bourdieu
1986: 252).
A kulturális tõke legértékesebb
része, az iskolázottság, az elõbbi kategóriához
tartozik. A gazdasági tõke viszonylag közvetlenül
hozzáférhetõvé teszi az iskolai képesítéseket.
Az almanacik, akik tisztán látják az e gazdasági
tõkében rejlõ lehetõséget, kiemelt hangsúlyt
fektetnek gyerekeik iskoláztatására. Korábban
már adatokkal kimutatták, hogy a török családoknak
és maguknak a gyerekeknek is milyen erõsek az ambíciói
és törekvései az iskoláztatás terén
(lásd Wilpert 1980; Stölting 1991). Annak ellenére,
hogy az intézményes akadályok és nyelvi nehézségek
miatt kevés az esélyük a sikerre, törekvéseik
nem gyengülnek. A gyerekek iskoláztatása kiemelkedõen
fontos; különösen igaz ez azokra a török bevándorlókra,
akik a német társadalomban már nem munkások.
A gyerekek iskoláztatására
magas várakozásokkal tekintõ török bevándorlók
többsége mindazonáltal azzal is tisztában van,
hogy Németországban gyerekeik esélye az iskolák
befejezésére vagy képesítés megszerzésére
csekély. Újabban gyakran elõfordul, hogy gyerekeiket
Törökországban járatják iskolába.
Német márkában szerzett jövedelmük és
megtakarításaik segítségével ki tudják
fizetni Törökország magas presztízsû iskoláit,
ahol gyerekeiket németül oktatják.25 Noha ez a gyakorlat
még nem terjedt el széles körben, számos berlini
török család közös vágyát fejezi
ki.26 Egyes bevándorlócsaládok még haza is
térnek azért, hogy gyerekeiket megfelelõ iskoláztatásban
részesíthessék. A hazatérõk körében
valójában igen elterjedt ez a stratégia, vagyis az
iskoláztatás felhasználása arra, hogy elõrelépjenek
a gazdasági tõkéjük alapján õket
megilletõ társadalmi pozícióba.
„A jó iskolát az almanyali
stigma elleni »csodaszerként« használják”,
mondja Wollbert (1989: 7), aki azt állítja, hogy „a hazatérõ
bevándorlók sikerei, melyeket gazdasági tõkéjük
egy bizonyos iskolázottsági szint kulturális tõkéjévé
alakítása terén értek el, e munkáscsaládok
számára a túlélés és az otthoni
társadalom elérni kívánt pozícióiban
történõ megújulás egyik módját
jelenti” (Wollbert 1989: 11). Fontos része a hazatérõk
reintegrációs stratégiáinak, hogy magasabb
fokú oktatásba invesztálnak (Wollbert 1989: 12).
A gazdasági tõke az iskolai
végzettségtõl eltérõen nem teszi azonnal
hozzáférhetõvé a kulturális tõke
más formáit, nevezetesen azokat, amelyek egy beépítési,
beolvasztási folyamatot elõfeltételeznek (Bourdieu
1986: 244). A külsõ gazdagság átalakítása
az ember szerves részévé „állandó bevésési,
feldolgozási munkát” követel meg (Bourdieu 1986: 244),
s „mindvégig magán viseli legkorábbi állapotának
nyomát” (Bourdieu 1986: 245). Ez a tulajdonság megerõsíti
a beépült kulturális tõke szimbolikus értékét.
„Mivel átadásának és megszerzésének
társadalmi feltételei homályosabbak, mint a gazdasági
tõke esetében fennállók, ez a fajta tõke
arra prediszponált, hogy szimbolikus tõkeként funkcionáljon”
(Bourdieu 1986: 245). A beszéd és/vagy testbeszéd
nyelvi, osztályok szerinti vagy regionális különbségei
a beépített kulturális tõke ilyen formáinak
fontos aspektusai. Érdemes megjegyeznünk, hogy a törökországi
középosztály tagjai pontosan ezen az alapon különböztetik
meg az almanacikat: vidéki származásuk, modortalanságuk,
kulturális hiányosságaik alapján. A középosztályok
megítélésében az almanaciknak sok a pénzük,
de tudatlanok és kulturálatlanok.
Az almanacik és a középosztályi miliõk Törökországban
Az almanacik másik stratégiája
gazdasági tõkéjük kulturális tõkévé
alakítására az, hogy középosztályi
miliõbe helyezkednek Törökországban. Az azonban,
hogy az almanacik középosztályi környékeken
szereznek lakásokat, általában ellenségességet
ébreszt velük szemben. Egy isztambuli középosztályi
környék egyik lakója a következõket jegyezte
meg az ugyanabban a háztömbben lakó, Mercedeseiken hazatérõ
almanacikkal kapcsolatban:
„Látszik, hogy a környék
lecsúszott. Ezek az almanacik mind lakásokat vettek. Az utcák
tele vannak Mercedesekkel. És nézze meg, ki száll
ki belõlük. Átvetik a zsákjaikat a vállukon,
és úgy cipelik. Reggel, délben, este tisztítják
és mossák az ablakokat. Hát persze, nem ide tartoznak,
mi mást is tehetnének?”
A célzás itt is modortalanságukra,
vidéki származásukra vonatkozik, melyet gesztusaikkal
árulnak el, s alapvetõen arra az ellentétre utal,
amely említett tulajdonságaik és Mercedesekkel szimbolizált
gazdasági státusuk között húzódik.
Környékbeli izolációjuk köztudott és
normálisnak tekintett dolog.
A tõke ajándékozás,
vásárlás vagy csere révén átadható
egyéb formáitól eltérõen a kulturális
tõke beépített formájának felhalmozási
idõszaka a szocializáció egész folyamatát
lefedi (Bourdieu 1986: 246). Ez az egyik oka annak, hogy a török
bevándorlók és a hazatérõk annyira igyekeznek
gyerekeiket kulturált miliõben szocializálni. „Kulturált
miliõhöz” tartozni fontos. Azoknál az almanaciknál,
akik a Törökországban velük szemben megnyilvánuló
ellenségességet nehezen viselik, a gyerekeik számára
kitûzött szocializáció szempontjából
ennek kiváltképp nagy a jelentõsége.
A németországi törökök
is középosztályi nyaralóhelyeken szeretnek ingatlanba
befektetni.27 Szülõfalujukhoz fûzõdõ szálaikat
fokozatosan elvágják. Új társadalmi környezetükben
az éves izin alkalmával kialakított kapcsolatok és
barátságok nagyobb jelentõséghez jutnak életükben,
mint korábbi kapcsolataik falubelieikkel és falujukkal.
Erylmazék berlini lakásán
például a beszélgetés gyakran terelõdik
cumali szomszédaikra, a velük együtt az izin alatt készült
fotókra és egyéb közös emlékeikre.
Anélkül, hogy valaha is találkoztam volna velük
vagy akár láttam volna õket, rengeteget megtudtam
ezekrõl a Cumaliban élõ emberekrõl és
a két család kapcsolatáról. Az Erylmaz család
tagjai gondosan ügyelnek arra, hogy mindig vigyenek nekik ajándékot,
és hogy beszerezzék azokat a dolgokat, amelyeket Berlinbõl
kérnek tõlük. Amikor megérkeznek Cumaliba, a
családtagok gyakran telefonálnak Berlinbe azzal, hogy miket
hozzanak a többiek a szomszédoknak. Ezeket a dolgokat minden
alkalommal aggályos gonddal gyûjtik be. A szülõfalujukba
vitt ajándékokkal nem ez a helyzet. Természetesen
visznek ajándékokat, amikor oda látogatnak, a berlini
beszélgetések azonban mindig a cumali barátaiknak
szánt ajándékokra vonatkoznak.
Mustafa fia és lánya egyaránt
az izin alatt jegyezte el jövendõbelijét Törökországban.
A menyasszony és a võlegény is a cumali szomszédság
körébõl származott. (Banu võlegénye
egyúttal hemseri is volt.) Az eljegyzési ünnepségeket
cumali lakásukon tartották, és nem egy hemseri, hanem
két szomszéd, egy bíró és egy ügyvéd
– akikre mindig hivatalos címükkel, nem pedig nevükkel
utalnak – húzta rá a menyasszony és a võlegény
ujjára a gyûrût, és hirdette ki az eljegyzést.
Legidõsebb fiuk Berlinben tartott eljegyzési ünnepsége
során ezzel szemben egy hemseri húzta fel a gyûrût,
és õ soha nem került szóba a beszélgetések
során.
Az, hogy középosztályi
környékeken vesznek lakást, teljesen berendezik, elõkészítik
valószínûtlen hazatérésükre, és
ott töltik az izint, a bevándorlók társadalmi
gyökereinek manipulálására szintén hatással
van. A 22 éves Ümit Berlinben született és nõtt
fel. Találkozásunkat követõen megkérdezte
tõlem, Törökország melyik részérõl
származom. Amikor elárultam neki, hogy isztambuli vagyok,
azt válaszolta: „valószínûleg mi hemseriknek
számítunk”.28 Egy idõ után kiderült, hogy
nem sokat tud Isztambulról és kerületeirõl, még
arról a környékrõl sem, ahol szüleinek –
akik még mindig Berlinben vannak – lakása van. (Nem tudta
jól elmondani, hogyan lehet szülei isztambuli lakásához
eljutni.) Szülei Törökország fekete-tengeri régiójának
egy városából jöttek Németországba,
nyolc évvel ezelõtt azonban vettek egy lakást Isztambulban,
ahol hazatérésüket követõen akarnak letelepedni.
Azóta ott töltik az izint. Ümit csupán egy nagyon
rövid idõt töltött ott. Amikor Isztambulról
kezdtünk beszélgetni, nevetve jegyezte meg: „Tulajdonképpen
mi azok közé tartozunk, akik utólag lettek isztambuliak.”
Az új miliõben töltött
izinek az elõrevetített és elérni kívánt
új életstílus és társadalmi pozíció
próbájaként funkcionálnak. Az, hogy a török
nagyvárosok középosztályi környékeibe
helyezik magukat, ahol az izinek alatt barátságokat és
kapcsolatokat alakítanak ki, a németországi törökök
arra irányuló stratégiájának része,
hogy a török kontextusban leküzdjék kulturális
és szimbolikus tõkéjük „hiányát”.
E törekvés teljesen kifejlett formái a hazatérõk
gyakorlataiban figyelhetõk meg.
Hazatérését és
törökországi esküvõjét követõen
Banu minden energiáját középosztályi életstílus
kialakítására fordította. Egy berlini gyár
futószalagja mellett eltöltött tíz év után
Törökországban most „kiélvezi” a háziasszonyi
létet. A törökországi inflációra
vonatkozó megjegyzései ellenére alapvetõ panaszai
azzal a nehézséggel kapcsolatosak, amely a – saját
szavaival – kaliteli big cevré-be („elõkelõ miliõbe”)
kerüléssel jár együtt Törökországban.
E törekvésében ambíciói gazdasági
és kulturális téren egyaránt meghaladják
férje lehetõségeit. Elsõsorban két és
fél éves fia foglalja le; minden energiáját
és pénzét arra fordítja, hogy elõkelõ
miliõbe kerüljön, és jó iskoláztatást
biztosítson számára. Férje ellenvetései
ellenére be szeretne lépni egy viszonylag divatos isztambuli
sportklubba, és e privilégiumra hajlandó bevándorló
munkásként töltött évei alatt szerzett megtakarításából
egy nagyobb összeget áldozni.29 „A légkör nagyon
fontos. Egyrészt Orhannak [a kisfiúnak] szüksége
van rá, másrészt én is megfelelõ baráti
körre tehetek szert” – indokolta állhatatosságát.
Banu más eszközöket is látott arra, hogy jó
miliõbe kerüljön. Amikor édesanyjától
Berlinben telefonon Banu felõl érdeklõdtem, a következõ
választ kaptam: „Mit csinálna? Boldog. Megvannak a »fogadási
napjai« [gün]. Mind összejönnek. Munka, munka; sosincs
vége. Ez a helyzet. A lányunk elõkelõ társaságba
került, Ayse.”
Valójában nemcsak Banu igyekszik
„fogadási napok” révén bekerülni a környékbeli
középosztályok körébe. A günök
tartása a hazatérõk középosztályba
kerülését célzó erõfeszítéseinek
sorába illeszkedõ fontos stratégia (Wollbert 1989).
A törökországi középosztályok ellenállást
tanúsítanak az almanacik ambícióival és
gazdasági tõkéjük révén elért
részleges társadalmi felemelkedésükkel szemben.
Ez az ellenállás a középosztályok kirekesztési
szándékát tükrözi. A hazatérõk,
mint „németesek” elutasítása Wollbert szerint (1990)
„nem elviselhetetlen kulturális különbségekre adott
válasz, hanem inkább hasonló orientációkkal
és stratégiákkal rendelkezõ emberekre adott
reakció, mely a társadalmi hatalomért folytatott küzdelmet
erõsíti”. Ha a török társadalomban a németországi
törökökkel szemben megnyilvánuló ellenségességet
ebbõl a nézõpontból közelítjük
meg, akkor állítólagos kulturális – a valaha
birtokolt, de idõvel elveszített török kultúrától
való – elidegenedésükrõl a hangsúly Törökország
bizonyos társadalmi osztályain belüli helyükre
s ottani kapcsolataikra kerül át.
Következtetés
A németországi törökök
által elfoglalt társadalmi teret két különbözõ
helyen betöltött társadalmi pozícióik kölcsönhatása
alakítja. Helyzetüket mindkét országban a szimbolikus
tõke hiánya jellemzi. Mivel a német társadalomban
nemkívánatos idegen csoportként „kulturális”
megkülönböztetésben van részük és
társadalmi státusuk alacsonyrendû, az elérni
kívánt felfelé irányuló társadalmi
mobilitás valószínûbb, és ezért
kitüntetett helyszíne Törökország, ahol a
társadalmi osztályok közötti határok átjárhatóbbak,
mint Németországban. Gazdasági tõkéjük
kulturális és szimbolikus tõkévé alakítása
Törökországban megvalósíthatóbbnak
tûnik, mint Németországban.
Törökország állandó
jelenléte a bevándorlók németországi
életében nem annyira „tradicionalizmusukkal”, Törökországhoz
tartozásuk megváltoztathatatlanságával, vagy
azzal a kérdéssel függ össze, hogy valóban
hazatérnek-e valamikor – sokkal inkább mobilitási
igyekezetükkel kapcsolatos. A török bevándorlók
életstílusai, érintkezéseik, valamint Törökországhoz
fûzõdõ kapcsolataik csak mobilitási törekvésük
és az általuk elfoglalt társadalmi tér sajátosságai
keretében érthetõk meg. E társadalmi tér
és mobilitási törekvés jellegzetességeinek
figyelembevétele nélkül sem a németországi
törökök életstílusainak dinamikáját,
sem pedig találkozásaikat és kapcsolataikat Törökországgal
nem érthetjük meg.
Köszönetnyilvánítás
Szeretném megköszönni a névtelen olvasó hasznos javaslatait. Természetesen minden tévedésért engem terhel a felelõsség. A cikk egy korábbi változata az 1994. április 14. és 16. között Utrechtben rendezett „Bevándorlás, társadalmi kirekesztés és az európai város” címû nemzetközi konferencián hangzott el.
Pál Eszter fordítása
Hivatkozott irodalom
Blaschke, J. és A. Ersöz (1992):
Buyurun. Türkische Unternehmer in Berlin. Eine Ausstellung des Museums
für Europäische Migration. Berlin: Edition Parabolis.
Bourdieu, P. (1974): Distinction. A Social
Critique of the Judgement of Taste. London, Melbourne, Henley: Routledge
and Kegan Paul.
Bourdieu, P. (1977): Outline of a Theory
of Practice. Cambridge: University Press.
Bourdieu, P. (1985): The Social Space and
the Genesis of Groups. Theory and Society, 14: 723–744.
Bourdieu, P. (1986): The Forms of Capital.
In Handbook of Theory and Research for the Sociology of Education. J. G.
Richardson (szerk.), 241–258. New York–London: Greenwood Press. (Magyarul:
P. Bourdieu: Gazdasági tõke, kulturális tõke,
társadalmi tõke. In A társadalmi rétegzõdés
komponensei. Angelusz R. (szerk.), 156–177. Budapest: Új Mandátum,
1997.
Bourdieu, P. (1990): Social Space and Symbolic
Power. In P. Bourdieu: In Other Words. Essays Towards a Reflexive Sociology,
123–139. Cambridge: Polity Press.
Bröskamp, B. (1991): Etnische Grenzen
des Geschmaks. Perspektiven eine praxeologischen Migrationsforschung. Kézirat.
Cag¢lar, A. S. (1994): German Turks
in Berlin: Migration and their quest for social mobility. Kiadatlan PhD.-disszertáció.
Montreal: McGill University.
Castles, S., B. Heather és T. Wallace
(1984): Here for Good: Western Europe’s New Ethnic Minorities. London:
Pluto Press.
Cirak, Z. (1991): Interjú Z. Cirakkal.
In Die Ausländerbeauftragte des Senats. Türkische Berliner, 52.
Berlin: Verwaltungsdruckerei.
Die Ausländerbeauftragte des Senats
(1991): Türkische Berliner. Berlin: Verwaltungsdruckerei.
Die Ausländerbeauftragte des Senats
(1992): Pressemitteilung Berliner jugendliche türkischer Herkunft
in Berlin.
Die Ausländerbeauftragte des Senats
(1993): Presserklärung. Spitzenposition berlins bei Einbürgerungen.
Die Ausländerbeauftragte des Senats
(1994a): Pressemitteilung. Türkische berliner halten trotz wichtigen
Umdtände an den Integration fest.
Die Ausländerbeauftragte des Senats
(1994b): Bericht zur Integrations- und Ausländerpolitik. Berlin: Verwaltungsdruckerei.
Erdem, T. (1991): Interjú T. Erdemmel.
In Die Ausländerbeauftragte des Senats, Türkische Berliner, 56.
Berlin: Verwaltungsdruckerei.
Joppke, C. (1986): The Cultural Dimension
of Class Formation and Class Struggle: On the Social Theory of Pierre Bourdieu.
Berkeley Journal of Sociology, 31: 53–78.
Keyder, C. és A. Aksu-Koc (1989):
External Labour Migration from Turkey and its Impact: An Evaluation of
the Literature. International Development Research Centre. Report 185e,
April.
Lutz, H. (1991): Welten verbinden: Türkische
Sozialarbeiterinnen en den Niederlanden und der Bundesrepublik Deutschland.
Frankfurt/Main: Verlag für Interkulturelle Kommunikation.
Mandel, R. E. (1988): We Called for Manpower,
but People Came Instead. The Foreigner Problem and Turkish Guestworkers
in West Germany. Kiadatlan PhD.-disszertáció. Chicago University.
Mandel, R. E. (1989): Turkish Headscarves
and the „Foreigner Problem”: Constructing Difference Through Emblems of
Identity. New German Critique, 46: 27–46.
Miller, D. (1987): Material Culture and
Mass Consumption. Oxford: Basil Blackwell.
Sen, F. (1987): Turks in the Federal Republic
of Germany: Achievements, Problems, Expectations. Bonn: Zentrum für
Türkiestudien.
Sen, F. (1993): 1961 bis 1993: Eine Kurze
Geschichte der Türken in Deutschland. In Deutsche Türken – Türk
Almanlar. C. Leggewie és Z. Senocak (szerk.). Hamburg: Rowohlt.
Stölting, E. (1991): Unverständnis
– Verständnis – Misverständnis. Schwierigkeiten beim Zugang junger
Ausländer zur Berufsausbildung. Berlin: Free University.
Seyhan, A. (1989): Introduction. New German
Critique, 46: 3–9.
Suhr, H. (1989): Ausländerliteratur:
Minority Literature in the Federal Republic of Germany. New German Critique,
46: 71–103.
Toelken, B. (1985): Türkenrein and
Türken Raus. Images of Fear and Aggression in German Gastarbeiterwitze.
In Turkish Workers in Europe. J. Basgöz és N. Furniss (szerk.).
Bloomington: Indiana University Press.
Yurtdisi Isci Hizmetleri Genel Müdürlügü
(1992): 1991 Yili Raporu. Ankara: Calisma ve Sosyal Güvenlik Bakanligi.
Wilpert, C. (1980): Die Zukunft der zweiten
Generation. Erwartungen und Verhaltensmöglichkeiten ausländischer
Kinder. Königstein: Ts. Hain.
Wollbert, B. (1989): Neue Formen des Kanul
günü in der urbanen Türkei: Ein gün in Izmr – Skizze
eines Frauentreffs. A Deutsche Gesellschaft für Völkerkunde Congress-en
tartott elõadás. Október 2–6., Marburg.
Wollbert, B. (1990): Aufstieg und Einstieg.
Zur Bedeutung des Schulerfolgs für türkische Rückkehrerfamilien.
Kézirat. Késõbb megjelent In Berlin interkulturell.
H. Barkowski és G. R. Hogg (szerk.). Ergebnisse einer Berliner Konferenz
zu Migration und Pädagogik. Berlin: Colloquium, 279–298.
Wollbert, B. (1991): Kunst und Migration:
Kunst im Kontext von Arbeitsmigration, Exil und Kulturaustausch. Gründungsveranstaltung
des Arbeitskreits Migration, Kultur, Kunst des Interdiziplinairie Verbundes
Migrationsforschung. Berlin, júl. 5.
Zapf, W. és W. Brachtel (1984):
Die Lebensqualität der Gastarbeiter. In Lebensqualität in der
Bundesrepublik. W. Glatzer és W. Zapf (szerk.). Frankfurt–New York:
Campus.
* A cikk megjelent: A. C. Cag¢lar (1995):
German Turks in Berlin: Social Exclusion and Strategies for Social Mobility.
In New Community, 21(3): 309–323.
1 A „németországi török”
és „török bevándorló” kifejezéseket
azonos értelemben használom. Az utóbbi nem a németországi
török jelenlét ideiglenességére utal, hanem
arra a tényre hívja fel a figyelmet, hogy ezek az emberek
otthonuktól távol élnek. A Törökországból
érkezett bevándorlókra továbbá egyszerûen
a „törökök” kifejezéssel utalok, s nem teszek semmiféle
megkülönböztetést származásuk alapján.
A bevándorlók eltérõ etnikai, társadalmi,
gazdasági és vallási (alevi és sunni) háttérrel
rendelkeznek. E terminológia alkalmazásával nem akarom
tagadni a török bevándorlók közötti ilyenfajta
különbségek meglétét. A tanulmány
célja azonban nem az, hogy nyomon kövesse az etnikai vagy vallási
gyökereik eltérésébõl eredõ különbségeket.
A cikk alapjául szolgáló, 1987 és 1989 között
Berlinben végzett terepmunka során az itt idézett
emberek egyike sem utalt etnikai vagy vallási hátterére.
2 Akik nem munkásként érkeztek
Németországba, azok vagy menekültek, vagy pedig diákok,
akik tanulni jöttek Törökországból, és
maradtak. Noha ez utóbbiak soha nem alkottak jelentõs csoportot,
a Törökországból menedéket keresve Németországba
érkezõ emberek száma 1978 és 1981 között
elérte a 77880-at (Yurtdisi Isci Hizmetleri Genel Müdürlügü
1992: 9). Ez az adat 1987 óta állandó növekedést
mutat, bár nem olyan erõteljeset, mint az 1978-tól
1981-ig tartó idõszakban. Az 1987-re, 1988-ra, 1989-re, 1990-re
és 1991-re vonatkozó adatok sorban a következõk:
11426, 14873, 20000, 22082, 23877 (Yurtdisi Isci Hizmetleri Genel Müdürlügü
1992: 9).
3 Annak elemzésére vonatkozóan,
hogy a bevándorlás miként változtatta meg a
németországi törökök társadalmi helyének
érzékelését, alakította át identitási
tereiket, valamint az „otthon” fogalmának tulajdonított értelmezésüket
lásd (Cag¢lar 1994).
4 E csoportok között egyedül
a ház- és lakástulajdon szempontjából
találunk jelentõs eltérést. (A német
munkások esetében 44, a vendégmunkásoknál
3,5, a törököknél pedig 1,2 százalék
a tulajdonosok aránya.) (Bröskamp 1991: 28) Figyelembe véve,
hogy a bevándorlók inkább az anyaországban
fektetnek ingatlanba, a különbség nagy valószínûséggel
annak tulajdonítható, hogy nem szívesen vallják
be, ha Németországban van házuk.
5 Hivatalos adatok szerint Berlinben a
mintegy 4000, törökök által irányított
üzlet (többségében török éttermek,
fûszerüzletek és utazási irodák) hozzávetõleg
10000 embert (fõként, de nem kizárólag törököket)
alkalmaz (Die Ausländerbeauftragte des Senats 1991: 35).
6 Ebbe az adatba azok a törökök
is beleértendõk, akik tanulni jöttek Németországba.
Tehát nem minden németországi török egyetemi
hallgató munkásként Németországba érkezett
törökök gyereke.
7 Állandó növekedése
ellenére a németországi törökök közül
német állampolgárságot megszerzõk aránya
(1992-ben 4,6 százalék) még mindig alacsony (Die Ausländerbeauftragte
des Senats 1993: 5).
8 Ez a fiatal törökök
mindennapos problémája. A legtöbb berlini diszkóban
nem látják õket szívesen, vagy be sem engedik.
Számukra ez lényeges konfliktusforrás.
9 Ilyen viccekbõl készült
válogatás: Toelken 1985.
10 Meg kell jegyeznünk, hogy az iszlám
és a kereszténység közötti vallási
különbségekbõl eredõ ellenségességnek
jelentõs a szerepe abban, hogy a németek és más
nagyobb bevándorlócsoportok a törököket egyaránt
nemkívánatosnak tartják.
11 A törökök és a
Németországban élõ külföldiek más
nagyobb csoportjai között érzékelt különbség
világos és kézzelfogható kifejezõdésére
vonatkozóan lásd a Heidelberg Manifestót (1982) (Castles
és mások 1984).
12 A Rostockban megtámadottak között
érdekes módon nem voltak törökök vagy Törökországból
érkezettek.
13 A csoportjukon belül létrehozott
és kiépített hálózatok vizsgálata
során a németországi törökök belsõ
rétegzõdésének hatását is figyelembe
kell venni. A bevándorlás korai idõszakához
képest egyre nagyobb mértékben érzékelik
az osztályok mentén kialakuló tagozódást.
Fokozatosan ez váltja fel a vidéki/városi származás
és az iskolázottság különbségein
alapuló korábbi felosztást.
14 Ez nem volt szokatlan eset. Minden alkalommal,
amikor török bevándorlókkal repültem Törökországba
(legalább hússzor), a bevándorlók feltûnõen
jobban öltözöttek voltak, mint Berlinben.
15 Az izin a németországi
törökök évenkénti nyári (júliusi
és augusztusi) törökországi nyaralását
jelenti. Központi szerepet játszik életükben (lásd
Caglar 1994). Nem szokatlan, hogy Németországban vásárolt
ruhákat, nadrágokat, ingeket stb. törökországi
viselésre tesznek félre.
16 Úgy gondolom, az a büszkeség,
mellyel egyes németországi törökök megvetnek
mindent, ami a „török kultúrával” kapcsolatos,
valamint néhány török bevándorló
marginális, de magas presztízsû német csoportokhoz
fûzõdõ kapcsolatai e tisztánlátás
megnyilvánulásainak tekinthetõk. Az antropozófia
keresztény alapja igen jó eszköznek bizonyult arra,
hogy néhány iskolázott németországi
török elkülönítse magát a német
társadalomban élõ, a törököket és
a „török kultúrát” az iszlámhoz kapcsoló
képzetektõl. Marginális, de mégis „kulturált”
német csoportokon keresztül keresik a társadalmi megbecsülést
a német társadalomban. E stratégia azonban jelentõs
kulturális tõkét igényel, s ennélfogva
csak nagyon kevés török számára követhetõ.
E távolságteremtési kísérlet legelterjedtebb
formája a németekhez fõzõdõ kapcsolatok
és barátságok túlhangsúlyozása,
a német boltokban vásárlás stb. Ezt igazolja
Nalan válasza az esküvõjét megelõzõ
leánybúcsú (a menyasszony barátnõi és
nõrokonai részvételével zajló buli)
alkalmával viselt ruháját illetõ dicséretemre.
Arra a megjegyzésemre, hogy „Nalan, gyönyörû a ruhád”,
azt válaszolta: „Egy német butikban vettük” – mintha
a ruha szépségének ez természetes magyarázata
lenne.
17 Az ezzel a kérdéssel foglalkozó
néhány felmérés alapján elképzelhetõ,
hogy az önállóságra törekvõk aránya
meghaladja a 70 százalékot (Sen 1987: 5). Az önállóvá
válás a németországi törökök
általános vágya, és nem kizárólag
törökországi tevékenységeikre vonatkozik
(lásd Die Ausländerbeauftragte des Senats 1994b: 16.)
18 Minden nevet megváltoztattam.
19 Az isztambuli elegáns kávéházak
„elnyugatiasodott” kínálatával szemben Burcuban a
cig köfte, a lahmacun és hasonló fogások szerepelnek
az étlapon. Burcuban a zenekarok többnyire populáris
török zenét és más országok néhány
népszerû számát játsszák, a hagyományos
török népzene a davul zurnával azonban ugyancsak
állandó része a Burcuban tartott esküvõk
zenei kínálatának.
20 Mustafa a dizmek szót használja
a székek elrendezésére, ami azt jelenti, hogy „sorba
állítani a székeket”. Ez a fajta ültetési
rend igen furcsán venné ki magát felsõ-középosztálybeli
esküvõkön Törökországban.
21 Késõbb az este folyamán
megkérdeztem tõlük, hogy hallottak-e már ilyesmirõl.
A válasz a következõ volt: „Nem, de miért is
ne?”
22 Szeretik, ha „európai törökökként”
hivatkoznak rájuk. Figyelembe véve Európa pozitív
konnotációját a török társadalomban,
ahol „a Nyugat” a modern és civilizált világot képviseli,
az almanaci vagy almanyali negatív képzeteinek az európaiság
pozitív képzeteivel való felváltásának
vágya fejezõdik ki ebben.
23 Nem egyedül a középosztályok
táplálnak ellenérzéseket az almanacikkal szemben.
Falubélieik és azok a rokonaik, akik nem mentek, illetve
nem tudtak Németországba menni, ugyancsak ellenségesek
velük szemben. A hangsúlyt itt mindazonáltal a középosztályok
ellenséges érzületére helyezem, hiszen az almanacik
általában nem azt tervezik, hogy szülõfalujukba
térnek vissza, hanem azt, hogy török városokban
telepednek le. Az ellenségesség ez utóbbi formája
jelentõsebb.
24 Noha elméletileg a német
társadalomban is – tehát ott, ahol élnek – lehetõség
volna e konverzióra, a gyakorlatban ezt nem könnyû elérni.
A németországi törökök maguk is tisztában
vannak az elõttük tornyosuló olyan akadályokkal,
mint például az idegengyûlölet, vagy gyerekeik
elenyészõ esélye magasabb iskolai végzettség
megszerzésére. Többségük végül
is munkás Németországban. Azok számára,
akik a német társadalomban gazdaságilag már
elõreléptek, a szimbolikus és társadalmi tõke
hiánya, valamint a külföldiekkel és a törökökkel
szembeni erõsödõ gyûlölet Németországot
alkalmatlanná teszi az ilyen konverzióra.
25 Törökországban amellett
a néhány középiskola mellett, ahol mindig is
németül folyt a tanítás, elsõsorban a
hazatérõk gyerekei számára megnyitottak olyan
lycée-ket, ahol a tananyag oktatása ugyancsak németül
folyik.
26 Lehet, hogy még semmilyen tervet
nem készítettek, és nem szerezték meg a szükséges
információkat, mégis igen gyakran hangoztatják,
hogy gyerekeiket ilyen iskoláztatásban szeretnék részesíteni.
27 Kezdetben inkább saját
falvaikban és városaikban fektettek be, késõbb
azonban már egyre inkább a nagyvárosok középosztályi
kerületeiben vásároltak házakat.
28 Fontos szem elõtt tartani, hogy
Berlinben született.
29 Ez egyrészt saját megtakarítása,
másrészt pedig családi pótlék, amit
annak ellenére sikerült megszereznie Németországból,
hogy Törökországban lakik. Egy rövid idõre
ugyanis visszatért Németországba szülni.
Észrevételeit, megjegyzéseit kérjük küldje el a következõ címre: replika@c3.hu