Vészharag, jajszó és fúriák továbbá sok- sok felkiáltójel a mondatok végén! Vörösmarty nyelvén szól az írás persze, Vörösmarty tehetsége nélkül. (Nekem Karinthy jut eszembe: Norrah és a vérhagyma.) Tobzódik a reflektálatlan indulat: a prohibíciós szenvedély. Szándékolatlan stílparódia e mûvecske, de talán épp ezért érdekes és tanulságos.

*

A városi képviselõtestülethez intézett beadványt húsz polgár írta alá. E derék polgárok, kiknek kilétét a nyomtatásban megjelent füzetke ismeretlenül hagyja, s csak annyit mond: "következik 20 aláírás", ugyanazt a nótát fújják, mint az elõzõ szerzõ. Érzelmileg igencsak fûtött álláspontjukhoz kommentárokat fûzni nem biztos, hogy szükséges: a soron következõ szerzõ "helyre teszi" õket.

*

A kesztyût Gyulán ahajt felvevõ Kovács István orvosdoktor. 1830- ban született. Teológiai, majd orvosegyetemi tanulmányokat folytatott, kezdetben tanárként, késõbb orvosként mûködött. 1863- tól Békés megye fõorvosa és a megyei kórház igazgatója. 1894- ben hal meg.

Terjedelmi okokból elhagytam tanulmánya utolsó oldalait, ahol külföldi példákkal szemlélteti, milyen károkat okozott mindenütt a prostitúció ellenõrzött keretek között megtûrt nyilvánosságával szembeni intolerancia.

Borzasztóan kíváncsi vagyok, hogyan döntött Gyula város tanácsa, a levéltári kutatásra azonban nem nyílt módom. Csak remélem, hogy a vitából a doktor úr került ki gyõztesen.

*

Cséri János ugyancsak orvos, 1850 táján született, és 1907- ben halt meg. Akárcsak kollégája, õ is a reglementációs modell elkötelezett és felvilágosult híve. Tanulmányát rövidítésekkel közlöm; a kihagyott részek nem ütnek el az érvelés gondolatmenetétõl.

*

Weisz Dániel a fõvárosi törvényhatósági bizottság tagja, a VI. kerület esküdtje. Ezen írásán kívül más munkája nem ismert.

* * *

Ezúton mondunk köszönetet Forrai Juditnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a tematikus válogatásban fölhasznált képeket.