Ráment hétfõ, kedd,
szerda, csütörtök
és három ló. A tinta
elmosódott,
a betûk aprók, a hajtás
mentén szakadt a papír.
A kicserzett és ragacsos boríték
a közbeesõ klímákat
mind beitta,
sós-színû, görbe
csík utalt a lovasra,
aki négy nap után átadta,
miközben
talán már semmi sem úgy
volt, és amíg
az ész figyelt, a szív még
várhatott.
Változás kora jött: a
szemafor –
az integetés merev csuklóval
és könyökkel.
A hírek messzelátó-távolságon
belüli
oszloptól oszlopig hatoltak elõre.
A zsalus, zörgõ telegráf
még mindig három embert
igényelt, eltérõ éghajlatokkal,
hogy – elolvasván – továbbküldjék
a híradást.
A szavak most gyorsabbak, kemények,
aprók
...beszélgetünk, de mintha
testközelbõl.
Kódolt és összepréselt
hangom hogy jutna el
hangodhoz, nyomtalanul, megváltozatlan?
Háló-abroncs az égen,
az óceán fenekén...
A London–New York kapcsolat éjszakáján
a görögtûz akkora volt,
hogy a Városháza kigyulladt.
Mi van, ha leég.
Szex, politika, vallás
A mosdótálba hátrahajtja
fejét,
kibontakoznak arcvonásai.
Az idõt húzom, míg
a víz épp fej-meleg lesz.
Megszoktam szinte már az öreg
hajakat
és tisztelettel nézem az
arcokat,
a homlokhoz szorítva szabad kezem,
amíg közelrõl végigspray-zem
a fejbõrt.
Csak az ujjaimat szabad figyelnem,
a tollas orcát nem bámulhatom,
sem a göngyölt bõrt, ahogy
lefolyik
és hurkás torkát látni
engedi
a varrat nélküli lyukkal, amin
levegõt vesz.
Ha jól értettem új,
nyelõcsövi hangján
elböffentett szavait, akár
a rákról
is kérdezhetném, hogy mi
van akkor,
ha kezem megcsúszik, és a
nyers hab
simán lezúdul a csatornarendszeren,
vagy egy légy... Muszáj odanéznem.
Szolid és sötét a nyílás.
Körben a bõr
kibírhatatlanul puha.
A szemét lehunyja és mosolyog,
mialatt én
durván masszírozom s magamban
a három
tabutémát ismételgetem,
melyekrõl
anyám szerint egy fodrász
nem beszélhet.
IMREH ANDRÁS fordításai
Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu