Csalogányvers
A hang szépségét nem
éneklem én,
Bár madárszárnyon
emelkedni láttam.
Az éjszakát sem: ígérte
tiszta hold,
Hogy börtönébõl
lelket elbocsáthat
A szárnyas test. Éneklem,
repülünk,
Szabadon, csalogányom. Levegõt
Ne végy! Ne nézz le! A föld
odalenn
Külön ketrec, külön
halál elõtt.
A kis szekér
Nehéz a Buddhával
Hazatekerni. Túl
Nagy. Túl drága.
A kérdésed nyomul
Utánam: bölcsen
Tettem? Ne ránts a sárba!
A biciklim dûlöng,
A Buddha a kosárban.
Negatív képesség
Nem létezik, hogy csalogány,
Csak feketerigó.
Csak rigó lehetett,
Azt mondta valahány.
Az utcalámpa hallgatott,
Karácsony este volt.
Akármi néven énekelt,
Egész éjjel dalolt.
Tanúja nincs, csak hallomás.
Ha én így énekelnék,
Nem számítana a nevem,
Se az, hogy hall-e más.
Szókratész a külvárosban
Reggeli sétám alatt
A lelkem elrepült.
Nem néztem volna fel,
De varjúraj húzott,
Szemem sarkából láttam,
Az égbe félve, nagy
Csodálkozón. A ház
Takarta õket el.
Lomha dán dog futott
A madarak után.
A járdán német juhász
Követte: a kérdés,
Miért? Hasztalan
Madárvadászat vagy harc
A nagy dánnal: a kérdés
Izgatott egész délután.
LÁZÁR JÚLIA fordításai
Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu