Anyám utálja, ha dörög.
Gyanakvón rázza ki a nyári
Napokat, hátha bent nyüzsög
Egy raj felhõ szõlõ-sötéten;
Aztán, az augusztus utáni,
Esõs és törékeny
derektõl
Éles, madár-nélküli
légben
Nyári aggodalma megenyhül.
Én szintén, habár nyár-szülött
S nyárimádó, ha hullnak
a
Levelek, megkönnyebbülök.
Egy nyári nap, akár a bélyeg:
Teljes boldogság nyomata,
S én, nem bírván el
e világot,
Homályosabb, gyávább,
szegényebb
És helyénvalóbb õszre
várok.
Mert visszautasítja
Mert visszautasítja a
Többségem a többségedet,
Rögvest véget ér a vita:
Elválunk. S tudván, mit lehet
Tenni, többségeinknek új
Naprészeket fertõtlenítünk
–
Külön barát, járatlan
út.
S közben a csönd beszél
helyettünk:
Éjszaka kisebbségeink
Többségként térnek
vissza s a
Letûnt reményeket megint
Szítják. Nem tanulnak soha.
IMREH ANDRÁS fordításai
Kérjük küldje el véleményét címünkre: nvilag@c3.hu