(Tereza, Singer Scum címû regényébõl)
Több, mint öt esztendeje kezdtünk gondolkozni Fehér Ferenccel egy Singer-tanulmány megírásán. Fehér négy éve bekövetkezett halála véget vetett a közös vállalkozásnak. Egy tanulmány azonban született a tollából, melynek egy alfejezete Singert a posztmodern történetírás reprezentánsaként elemzi. (Hazatérni, Heller, Költészet és gondolkodás 173-186 old.) Gondolatait a következõkben fel is használom. Tanulmányomat Feri emlékének ajánlom.
1
Manapság meg szoktuk különböztetni Kundera szellemes írásai nyomán a regényírás történetének elsõ és második félidejét. Az elsõ félidõre inkább a pikareszk jellemzõ az idõtlenség a történelmen kívüliség, a kaland, a fantasztikus és csodás elemek, a kompozíció akart vagy nem akart slampossága, az ismétlés és ismételhetõség, a bohózat, az abszurd és egyebek. A regény inkább elbeszélések fûzére, egy végsõ irányba tartó fejlõdéstörténet. Ugyanakkor gyakorta polemikus, szatirikus sõt filozofikus is. Figurái szándékosan szimbolikusak-metaforikusak, mint Guargantua, Gulliver, Don Quijote vagy Candide. A második korszak regényeit az a világszemlélet és stílus jellemzi, amit Lukács György kritikai realizmusnak nevezett. A regény történelmivé alakul, azaz a történet totalizálódik, a kezdettõl - kacskaringókon keresztül - halad a végkifejlet felé. Nincs ismétlõdés, a hõsök alakulnak, fejlõdnek. A történet fordulatai a meseszövés egészét szolgálják. A világállapot történelmivé válik, ugyanakkor a hõsök privát emberek lesznek. A történet szerelemrõl szól, méghozzá szerelemrõl a történelem egy bizonyos, viharos vagy kevésbé viharos, pillanatában, és többnyire házassággal végzõdik, mint Jane Austinnál vagy Walter Scottnál. Azonban a történelem és a privát történet véletlenszerû találkozása nem mindenütt engedi érvényesülni az olvasótól olyannyira óhajtott happy endet. Hamarosan megjelennek a kiábrándulás regényei is, mint Stendhal remekmûvei, Balzac Emberi színjátékának számos darabja és több Dickens regény. De ez sem egyirányú változás. A happy end nem mindig teszi a regényt okvetlenül hazuggá. De akárhová is vezeti az olvasót a mindent tudó narrátor, a regény struktúrája lényegében õrzi a történetiség és a privát történet egységének hagyatékát. Egy kalandot sem lehet kihagyni, egyet sem lehet hozzáfûzni.
Nem célom, hogy a regény további alakulását elemezzem.1 Csak annyit szeretnék elõrebocsájtani, hogy a regény - mind az elsõ, mind a második szakaszban - népszerû mûfaj. Azért is olyan nehéz elismertetni mint "mûvészetet". A regényben van cselekmény, van mese. A mesét elbeszélik. A történet érdekes, nem tudjuk letenni a könyvet, még akkor sem, ha eleinte nehezen indul a sztori. A hõsök érdekelnek, együtt érzünk a fõhõsökkel, sírunk, ha sírnak, örülünk, ha sikerük van. Drukkolunk. És tudjuk, hogy kinek és ki ellen drukkolunk. Az igazságot, mely a regényben megjelenik, ahogyan kitárul - akár kedvünkre van, akár nincs kedvünkre - elfogadjuk. Gondolkozunk rajta, de elfogadjuk. Ezt a modern regény, mondjuk Proust vagy Kafka olvasásakor is így éljük meg. Tudjuk, hogy Karenina Anna a vonat elé vetette magát. Pedig az is tudjuk, hogy Anna nincsen, sosem volt, csak Tolsztoj fejében született meg, õ vetette papírra. Története fikció, de mégsem az. A szerelmes Anna létezik, ahogy a szerelmes Swann is létezik. A hagyományos és félhagyományos regény nem fiktív fikció. Akár miden ki van találva, mint Anna esetében, vagy nem minden, ahogy Swann esetében, az igazság nincs kitalálva, az megjelenik, gyakran az író akarata ellenére is. Cervantes a kezdet kezdetén tematizálta ezt az aporiát. De akár tematizálják, akár nem, a kezdet kezdetétõl a regény végéig jelen van.
Hogy amit ma Európában regénynek neveznek, az többnyire nem regény, nyílt titok. Sokszor szembe szokták állítani egymással a puszta belletrisztikát és a mûvészileg kifinomult "szöveget". És joggal, mert az elõbbirõl többnyire úgy érezzük, hogy hazudik, az utóbbiról meg, hogy többnyire nem. Az igazság egyikben sem jelenik meg többé, de míg a "szöveg" írójának azt súgja az intuíciója, hogy nem is jelenhetik meg - ezért ír szöveget -, a belletrisztika szerzõjét a kérdés hidegen hagyja.
A "szöveg"-ben nincs többé sem történelem, sem történet, sem karakter, sem mese. Mondatok vannak. Néha nagyszerû mondatok, ízelgethetjük, élvezhetjük õket. Azt is mondhatnánk, hogy mikor végre a regényt is befogadják a "mûvészet" szent csarnokába, addigra már nem is regény többé. Nem "populáris" mûfaj, hiszen alig olvasható. Semmiképpen nem mondhatjuk, hogy nem tudunk aludni menni, mert ezt a szöveget nem tudjuk letenni. Mindig le tudjuk tenni, mert mindegy, hogy mikor tesszük le. Olyan a szöveg, mint az a "filozófia", mely igen bölcs, de egymással össze nem függõ mondatok egymásutánjából áll. Semmi sem vezeti az olvasót, nem készteti arra, hogy ne ugorja át ezt vagy azt az oldalt, talán a könyv felét is, hogy ne hagyja abba bármely percben, mert hiszen az egész úgysem vezet semmihez, sem egy vagy több kérdéshez sem egy vagy több válaszhoz. Voltaire azt mondta, hogy minden mûfaj jó, kivéve az unalmasat. Nos ha a szöveget regénynek olvassuk, unalmas olvasmány. Persze nem kell regénynek olvasni, de a jó szöveg akkor nem is unalmas.
Mikor Kundera azzal bíztat, hogy a mai (posztmodern?) regény visszatér a regényírás elsõ szakaszához, nem azokra a szövegekre gondol, melyeket regénynek olvasni halálos unalom, hanem azokra a regényekre, melyeket szövegnek is lehet olvasni, bár nem kell. Ez a fajta regény megint pikareszk, hõsei, ha vannak ilyenek, sem ki nem bontakoznak, sem nem vesztik el illúzióikat. Kalandról kalandra követjük õket. A groteszk, a csodálatos elem, a halmozás, az ismétlés megint visszanyeri vonzóerejét, ahogy a bölcselkedés is. Kihagyhatunk kalandokat, hozzátehetünk néhányat, ez nem oszt és nem szoroz. Csakhogy, szemben az õsi pikareszkkel, a szereplõk teljesen véletlenszerûek s a mû példázat jellegét ironikusan felfüggesztik. Az efféle - nagy - "posztmodern" regények inkább a modern világ perifériájának, mint centrumának irodalmát jellemzik, mint amilyen a latin-amerikai. Szememben ennek az irodalomnak csúcsa mindeddig Marquez Szerelem a kolera idején címû regénye.2 Ahogy a hagyományos értelmezés szerint Don Ouijote a ponyva lovagregények szatírjátéka, úgy mondhatnánk, hogy a Szerelem a kolera idején a szerelmi giccs szatírjátéka. De ahogy Don Quijote százszor igazabb lovag a lovagregények minden gáláns lovagjánál, úgy lesz Marquez regényének erotikus kalandokban és fantáziában a mondabeli Don Juanon is túltevõ hõse is az igazi szerelmi hûség halhatatlan lovagjává.
A latin-amerikai pikareszk modern-posztmodern regény. A régi, mitikus, a színes, a nagyvonalú, hagyományos az a háttér, amely elõtt lejátszódik. Ez a háttér történelem is, meg kulissza is. Az író számára valószínûleg mindkettõnek kell lennie. Saját történetének, hátterének, mely elõtt vagy melyben a sztorik lejátszódnak. Talán azért olyan meggyõzõ módon posztmodern-pikareszk szerzõ Yehoshua, a ma élõ legjelentõsebb izraeli író - legalábbis az én ízlésem számára -, mert keleti háttere hagyományos, mitikus, színes, régi és nagyvonalú keretbe ágyazza nagyon is korunkbeli történeteit. Yehoushua Mr. Manija és az angolul író közép-amerikai-indiai Naipaul Mr. Bishwaja sokban hasonlítanak egymásra. Hozzá szeretném tenni, hogy a posztmodern pikareszk-szerû regény esetében mindegy, hogy regényrõl vagy elbeszélésrõl van-e szó. A rövid prózának és a hosszabb prózának ugyanolyan vagy legalábbis majdnem ugyanolyan a szerkezete és a stílusa. Ez bizonnyal nem volt igaz a XVIII. századvégtõl a XX. század elejéig, s idõnként derekáig terjedõ széppróza esetében.
I. B. Singer Amerikában élt,
s elsõ regényétõl eltekintve minden mûvét
ott is írta. De bár az akkoriban még mindig élõ,
mégis egy másik, elhagyott, múltba veszõ kultúra
nyelvén, jiddis nyelven. A nyelv színei, fordulatai, meséi
mítoszai ehhez az elhagyott világhoz tapadtak, Lengyelország
kis, zsidók lakta falvaihoz, városkáihoz, Varsó
zsidólakta negyedéhez. Hogy mennyire szüksége
volt Singernek erre a - számára - kifogyhatatlan forráshoz,
azt elbeszéléseibõl látjuk leginkább.
Amerikában játszódó elbeszélésének
többségébõl, kitûnõ mesefûzése
és ábrázoló tehetsége ellenére,
hiányzik az a harmadik - misztikus vagy metafizikai - dimenzió,
amely Singer Lengyelországban játszódó történeteit
a mindennapiságból a szimbolikus szintre emeli. (Mint amilyenek
pl.
A Short
Friday
(Rövid péntek) vagy
Spinoza
of the Market Street
(A Piac utca Spinozája) novellái,
vagy a kor talán legtökéletesebb kisregénye,
a
Gimpel the fool
(A bolond Gimpel), vagy az író apját
és anyját - a misztikus álmodozó és
élhetetlen rabbit és a komoly és racionalista rebeccent
- a szó szoros értelmében megörökítõ
In my fathers court
(Apám bíróságán)
majdnem minden anekdotája.
I. B. Singer is remekel a tiszta pikareszk posztmodern mûfajában. Ezeket az írásokat - mint azt Singer önéletrajzából és életrajzából is tudjuk, bár különben is sejtjük - saját zûrzavaros szerelmi és szexuális kalandjainak szövedékébõl állítja össze. Nem is állnak igazán össze, hiszen a pikareszk szabályai szerint egymás utáni vagy egymás melletti kalandok sorozatai. Ki lehetne hagyni belõlük, hozzájuk lehetne valamit tenni. Egy férfi többnyire három nõbe szerelmes egyszerre, vagy egyszerre tart három nõvel kapcsolatot, ebbõl aztán hihetetlenül mulatságos helyzetek állnak elõ, szövevény szövevényt követ, buta hazugság még butább és értelmetlenebb hazugságot, de a történet nem halad, a hõs nem változik, csak a helyzetek különböznek egymástól. Van persze olyan változat is, mikor egy nõ szerelmes három férfiba és így tovább. Sok van ezekben a mesékben Boccaccióból. De mégis valami más. Attól lesz más, hogy ezek a mulatságos, sehova nem vezetõ történetek Auschwitz árnyékában játszódnak. Nem a szó legszorosabb történelmi értelmében. A Scum például 1906-ban játszódik Varsóban, a Mesüge vagy az Enemy: a Love Story (Ellenség: egy szerelmi történet) közvetlenül a háború után, a Holocaustot túlélõk között. A Holocaust mindegyikük életét meghatározta, olyan ez, mint a levakarhatatlan bélyeg. De sorsuk nem tartozik szervesen hozzájuk, nem választották, a véletlen hajította hozzátartozóikat a gázkamrákba. Mivel nem élték meg sorsukat abban az értelemben, ahogy az ember egy választott sorsot, még a legrettenetesebbet is, megéli, a Holocaust a lelkükben tett kárt, de a jellemükön nem változtatott. "Utána" ugyanolyanok maradnak, mint amilyenek "elõtte" voltak. Nincs katarzis, fordított katarzis sincs. Minden komikus helyzet mögött egy szörnyû történet búvik meg, de azért lehet komikus a helyzet, mert a szörnyû történet külsõdleges marad ahhoz az emberhez képest, aki megélte. De a psziché más, mint a jellem. Az életek értelmetlenné váltak, minden élet az. A kontingencia élménye és tudata a maximumig fokozódik. Az emberek sodródnak egymás felé, ahogy el is sodródnak egymástól. Kalandjaikban bûntudatuktól, a lélek ürességétõl, az értelmetlenségtõl menekülnek. Megtalálják egymást, egymásba kapaszkodnak... de mégsem. Bizalmatlanságuk többnyire, bár nem mindig, erõsebb bizalmuknál.
Ugyanakkor mégis misztikus hangulat árad a regényekben. Érezzük, tapasztaljuk, miközben szánunk és utálkozunk, szeretünk és megvetünk egyszerre. Tereza mondja, a Scum fiatal "hõsnõje" és valahogy így érez az olvasó is, aki így vagy úgy, de résztvesz a történetben, melynek nincs mindentudó narrátora: "Vagy a halottak is élnek vagy az élõk is halottak". Nincs eldöntve. Azaz, az olvasó döntse el...
2
Chaim Yerushalmi Zokhar címû könyvében a zsidóság és történelem viszonyát elemzi. A zsidó volt talán az elsõ nép, mely "kitalálta" a történelmet. Többek között már a Királyok Könyve is hiteles történelem, bár egy olyan különös fajtája a történetírásnak, ahol a nép politikai története elválaszthatatlan a megváltástörténettõl. Lineáris történelemrõl van szó, mely a mitikus elõtörténettõl a honfoglalásig, a honfoglalástól az államalkotásig, majd a politikai konfliktusok bemutatásáig vezet. Ugyanakkor, mint mondtam, megváltástörténetrõl is. A zsidó nép történetét Isten keze vezérli. A történetek két feltûnõ sajátossága, mely minden más nép történetírásától megkülönbözteti a zsidót is, innen érthetõ meg. Egyrészt a zsidóságot magát a történészek semmiképpen nem rokonszenves fényben mutatják be. Mert ha ez a nép nem bûnözne, hogyan lehetne igazságos isten büntetése? Másrészt, a nagy ókori birodalmak csak a zsidó néphez való viszonyban lépnek a történelem porondjára. Egyiptom a rabszolgaság földje, Asszíria és Babylon a zsidó nép ellenségei. A történelem lineáris jellegét az Ígéret alapozza meg, mind történetileg, mind megváltástörténetileg. Izrael fiai szaporodva és sokasodva betöltik majd a földet... és majd eljön a Messiás s vele az Idõk vége.
Yerushalmi könyve - többek között - arról szól, hogy a Galutban (a szétszóródásban) a zsidóság történelem nélkül sõt a történelem ellen élt. Történelme azoknak a népeknek volt, melyek között éltek. 'ket ez a történelem csak annyiban érintette, hogy az új herceg vagy király ki fogja-e ûzni a zsidókat országából vagy pedig tolerálja õket. A kérdés, hogy "jó ez a zsidóknak?", mely ma olyan sokunkat idegesít, 2000 esztendõ tapasztalatát és létfenntartási politikáját hordozza - olyan körülmények között, melyben elveszítette értelmét. A zsidóságnak csak történelmi múltja és idõtlen története maradt és a történelmi múlt is belesimult az idõtlenségbe: a megváltástörténetbe. A zsidó generációról generációra végezte a dolgát, házasodott, gyereket nevelt, imádkozott - és mindig a Messiásra várakozott.
Ebbõl a megváltástörténeti idõtlen létbõl szakította ki a zsidóságot a felvilágosodás. A zsidóság újra belépett a történelembe - nem a sajátjába, hanem más népek történetébe. A zsidó felvilágosodás ígérete és egyben az ára is az asszimiláció. Lengyel földön, ahol Singer regényei játszódnak, ez az út Auschwitzba vezet mind tényleges, mind pedig átvitt értelemben. Mind történeti mind pedig megváltás (vagy inkább elkárhozás)-történeti értelemben.
Singer nagy regényei történelmi regények, de egyben megváltástörténeti regények is. A történelembe való belépés látszólag a megváltástörténetbõl való kilépéshez vezet: a gettót elhagyó, a "középkorból" kiszabadult zsidó fiatalember a jeshivát egyetemre váltja fel, Spinozát kezd olvasni, majd hitetlenné válik, gyakran ki is keresztelkedik. De Singernél a megváltástörténet (vagy elkárhozástörténet) sosem privát történet, nem az egyedre, hanem a népre vonatkozik. A regénynek (mint minden Írásnak) két dimenziója van. Ez egyik a földi, a másik a transzcendens. Singer, aki misztikus volt és sosem tudta igazán megérteni imádott bátyja ateizmusát, valóban hitt a szellemekben, a sátáni és angyali erõkben, ahogy a lélek halál utáni létében is. De ezek a földöntúli hatalmak csak az elbeszélésekben vannak direkte jelen, ott, ahol a történelmi dimenzió nem igazán kap helyet. Azonban a misztikus elem a nagy regények levegõjébõl sem hiányzik. Mintha mindig felettünk lebegne Jób könyvének fogadása Isten és a Sátán között, mintha mindannyian vagy Istent vagy a Sátánt (vagy hol ezt, hol amazt ) segítenénk gyõzelemhez. És minden regény végén megjelenik a megváltás vagy elkárhozás. A Manor-Estate (Az uradalom, A birtok) kétkötetes nagy, a XX. században játszódó családregény-ciklus végén a felvilágosodás hajótöröttje - most már hit nélkül ugyan - de a Szentföldre vándorol, ugyanúgy, ahogy azt a Slave (A rabszolga) XVII. századi hõse hitének teljében teszi. A Moszkát család, ez a nagyonis "realistának" tûnõ családregény egy másodperccel a teljes lengyel zsidóság elpusztulása elõtt Hertz Janovár szavaival végzõdik: "A halál a Messiás. Ez a teljes Igazság". (Hogy Åsza Hesel is így hiszi-e, az nem derülhet ki. Mindenki gondolja azt, amit akar.) Az 1665-ben játszódó A Sátán Gorajban befejezése egy misztériumjátékot követõ tanulság. A történet tanulsága pedig a következõ:
SENKI SE PRóBáLJA RáBíRNI ISTENT, HOGY VéGET
VESSEN KíNJAINKNAK ITT LENT; MIKOR õ AKARJA
JöN EL A MESSIáS; éS AKKOR ELMúLIK MINDEN
BAJ éS CSAPáS; HALáL ELDOBJA KARDJáT
ENNEK LáTTáN; S RETTEGVE HAL MEG A
SZáMûZöTT SáTáN; LILIT ELTûNIK
éS VELE AZ éJJEL; FOGSáGUNK
VéGET éR, FéNY áRAD SZéJJEL
AMEN SZELA
BEFEJEZTETETT - VÉGE
S ez Singernél mindig az egész világra vonatkozik. Ha szabad azt a szót használnom, melyet õ nem szívesen vesz a szájára: az egész emberiségre. Hiszen mindannyian kétségbeesésben és bûnben élünk.
Ettõl lesz ez a tipikusan zsidó író, és majdnem csak zsidókról író író olyan igaz író. Mert talán senki sem volt olyan kegyetlen saját népéhez, mint õ. Talán senki sem látta szeretett fajtáját olyan hideg, megvesztegethetetlen szemmel, mint õ. Minden zsidóábrázolás (a tipikus antiszemita kivételével) szentimentális Singeréhez képest. Mikor elsõ írásait odaadta egy varsói jiddis lapnak publikálásra, azzal kapta tõlük vissza, hogy túlságosan negatívan ábrázolja a zsidókat s megkérdezték, hogy nem tudna-e rokonszenvesebb zsidó típusokat választani. Mire Singer azt felelte, hogy tessék csak felütni a Szentírást - ott vajon milyennek ábrázolják a zsidókat? Erre a megvesztegethetetlenségre Singert valóban csak hite és szeretete tette képessé. Bûnösöket ábrázol, kétségbeesésben élõ bûnösöket. A bûnös nem jó, nem szent, nem igazságos, nem feddhetetlen, nem hõsies, hanem valami egészen más. Megváltatlan ember. Ha nem ilyenek lennénk, miért várnánk a Messiásra? Ha úgy tetszik, pesszimista antropológia Singeré, akár zsidót, akár keresztényt ábrázol. De van benne valami Kantra emlékeztetõ bölcsesség. Hiszi, hogy mindenkiben van hajlam a gonoszra, de még a legrosszabban is van valami alapvetõ indíték a jóra, s hogy ez idõnként felülkerekedik benne, ha csak rövid idõre is. Még a liliomtipró és gyilkos Lucienben (The Manor; The Estate) is. Igaz, hozzá kell tennem, hogy érzek egy árnyalatnyi változást Singer antropológiájában. Késõi mûveiben van néhány feddhetetlen hõse. Ezek nemcsak vallásosak, hanem valamiféle értelemben "szent" emberek is (Jacob a The Slave -bõl vagy a keresztény Felicia, de különösen Jochanan, a marshinovi rabbi a Manor ból és az Estate bõl.) Hadd idézzem az utolsó beszélgetést kedvenc Singer hõsöm Ezriel és a marshinovi rabbi között.
A rabbi haldoklik (halálra éheztette magát). Ezriel vallomást tesz. Majd így folytatódik a beszélgetés:
"Mit tegyek, rabbi?" "Ne cselekedj gonoszat" "Ez minden?" "Ez sok." "Éljek zsidóként?" "Igen, amennyire telik tõled". "Akkor is, ha nem hiszek Mózes törvényeiben?" "A szentek is kételkedtek. Amíg a lélek a testben lakozik, sosem sincs teljes bizonyosság. Ha Isten is úgy akarja, látni fogod az Igazságot". "És addig?" "Addig ne árts senkinek, magadnak sem." "Mi a teendõ?" "Imádkozz kegyelemért" - "Hit nélkül?" "Senki sem teljesen hitetlen... Miért aggódsz? Ez Isten világa. A gonosztevõ valóban kárt tesz - de van rá gyógyír. Nincs ok a kétségbeesésre". "Mit tegyek, hogy kiérdemeljem a kegyelmet?" "Cselekedj jót." "Ne tégy erõszakot magadon. Jobb kevesebbet tenni szabad akaratból, mint sokat kényszer alatt."
Nem rossz értelmezés. De vannak más értelmezések is. Mondjuk egy filozófiai jellegû is, mely közel áll Leibnizéhez. A testben élõ lélek csak perspektivikusan látja, tudja az igazságot. Senki emberfia nem tudhatja, hogy az õ igazsága az igazság. Singer riportot készített egy beszélgetésrõl, melyet nem hallhatott (hacsak nem õ beszélgetett a haldokló szenttel). Nem tudni, mi az õ értelmezése.
A misztikus-vallásos hit és a pesszimista antropológia együtt teszik Singert érzéketlenné a kommunizmus és a cionizmus ideológiája iránt egyaránt, ha nem is egyformán. Tudjuk: "The Messiah will come in God s own time"). A kommunizmus Szovjetunióbeli fajtáját megvetette, ami nem volt könnyû számára egy olyan nagyonis szocialista, és a Szovjetunióval gyakran szimpatizáló környezetben, mint amilyen a Forward jiddish lap körül tömörülõ szegény New York-i zsidóság. De a trockizmussal sem rokonszenvezett. Izrael megalakulásával ugyan szimpatizált, de a földi megváltás ígéretével semmiképpen: nem akarta a megváltástörténetet a zsidó állam politikai történetével felváltani. De Singer regényeiben mind a kommunisták, mind pedig a trockisták vagy a cionisták saját nyelvüket beszélik, s érveik, vitáik hûvös objektivitással, mintegy hangfelvételszerûen jelennek meg. Singer sosem tagadja meg kommunistáitól, szocialistáitól, cionistáitól a hõsies gesztusokat, elismeri önfeláldozásukat, de ugyanakkor szánalmasan egysíkúnak, sokszor primitívnek látja õket. De mindig engedi õket "kibeszélni". Sok van ezekben a regényekben, fõleg a családregényekben a riportszerû ábrázolásból (mint különben Marqueznál is). Az a benyomásunk, hogy az író gyorsan jegyzeteket készített az éppen akkor hallott vitákról vagy hihetetlenül jó memóriája volt. Nagyszerû riporter. Riportokat ír egy misztikus háttér elõtt. De egyetlenegy regénye sem áll riportokból össze. Mert a cselekménynek sodrása van, az események egy irányba vezetnek - mondhatnánk lineárisan - a pusztulás felé rohannak...
S ez nemcsak a "felvilágosodás dialektikájának idején játszódó családregényekben van így, hanem a XVII. században játszódó történeteiben is így van. A kétfajta történeti regény között az a különbség, hogy míg a családregényekben a földi történet és a megváltás - vagy elkárhozástörténet - összeszövõdik, addig a XVI. századi regények csak a megváltástörténet síkján, bár történelmileg pontosan meghatározott korban, esnek meg: a The Slave közvetlenül a Bogdan Chelmicki kezdeményezte pogrom (1648) után, míg A Sátán Gorajban 1665-66-ban. Az utóbbi keletkezett korában. Singer még Lengyelországban, 1939-ben írja, tehát már a náci halálos fenyegetés idején, de még nem Auschwitz árnyékában. Furcsa és megdöbbentõ, hogy bár ez a regény a zsidóságról szól, de ami benne történik az egy egyetemes érvényû metaforának is olvasható: a XX. század "ordas" eszméinek és azok pusztító hatásának metaforájaként.
A történet egy mini-Holocaust száraz elbeszélésével kezdõdik. 1648-ban Bogdan Chelmicki ukrán paraszthordái többek között egy kis világvégi hegyi falut is elfoglaltak. Minden munkást megöltek, élve húzták nyársra a férfiakat, kisgyerekeket gyilkoltak meg, megerõszakolták a nõket, majd felvágták a hasukat és macskát varrtak bele. Sokan menekültek Lublinba, mások kikeresztelkedtek, többeket eladtak rabszolgának. Goraj, mely valamikor tudósairól volt híres, most néptelen pusztasággá vált. De lassan kezdtek visszaszivárogni az emberek, többek között rabbi Benish Ashkenazi... Itt kezdõdik a cselekmény.... Érezzük, hogy ismétlõdõ cselekményrõl van szó. A földünk pusztasággá válik, apáinkat, anyáinkat megölték, de visszajövünk, már akik élünk, és újrakezdjük. Ez mindig így van. De ami következik, az nincs mindig így.
Rettenetes megaláztatásában az ember akarja a megváltást. Itt akarja és most. És azonnal. Ez történik Gorajban is. A történet egyszerû. A kisvárosba megérkeznek Sabbathai Zwi hívei és felforgatják az életét. Megszûnik a rend és a törvény. A rabbi elhagyja gyülekezetét. Rehele, a megszállott, látomásai körül rajzanak a mámoros hívõk. Jön a hír, hogy Sabbathai Zwi hamis messiás. A gyülekezet ekkor a sabbatisták ellen fordul. De egy kis csoport hû marad, nem hiszi, hogy a messiás hamis lehet. Goraj ugyanolyan elesett lesz megint, mint a kozákok idején volt. Rehelét megszállja a Sátán. - Dehát nem errõl szól a könyv, hanem a fanatizmusról, az erõszakról, az õrületrõl, az ordas eszmékrõl. Singer tudja, hogy melyik eszme ordas eszme. Amelyik azt sugallja, hogy itt a Messiás, hogy tudjuk, ki a messiás, és hogy ismerjük az igazságot. Az ordas eszme nemcsak pusztító, de önpusztító is. De Singer nem racionalista, s ez a regény sem az. A törvénytisztelõ racionalista rabbi nem érti a gyülekezetét. Fáradt. Belefáradt a ráció védelmébe. A jelenések, a látomások, a csodák pedig nem "butaságok", vagy "hamisságok". Singer számára éppen olyan, ha nem erõsebb, realitásuk van, mind minden másnak. Ez a gondolat vagy inkább vízió regényalkotó elemmé válik. Rehele kapcsolata a természetfelettivel, a démonokkal és dibukokkal valós, mert amiben hiszünk, az létezik. Ezért sokkal félelmetesebb ez a kisregény, mint a hozzá sokban hasonló ihletésû Mario és a varázsló Thomas Mann tollából. Állandó a lebegés a kézenfekvõ és a kivételes, a józanság és az õrület, a hitetlenség és a hit, a hagyomány és a "mindent szabad" kavalkádjában, és az olvasó nem maradhat kívül a történeten. Nem a mindent tudó narrátor, hanem "maga a dolog" az, ami elbeszél.
A Slave (A rabszolga) is a kozák pogrom utáni világba vezet. De hangulatában semmi köze A Sátán Gorajban hoz. Szerelmi regény: a rabszolgának eladott - és a rabszolgaságból késõbb kiváltott - zsidó Jacob, és a lengyel parasztlány Wanda szerelmi története. Az idegenbe, a másba, a misztikusan ismeretlenbe szeretnek mindketten bele, a testen keresztül a lélekbe. A történetnek klasszikusan egyszerû a meseszövése. Mintha az elvarázsolt tündérkirálynõ szeretett volna bele a tündérkirályba, aki csókjával felébresztette alvó lelkét. Nos, ez a meseszerû történetszövés erõsen emlékeztet a századfordulóbeli modernizmusra. Mondhatnánk, hogy van benne valami szecessziós. Azaz csak lenne... Mert a regényben ott van a történelem, s a történelemmel - azaz a nem meseszerû világgal - való konfrontációban a tündérmese megváltástörténetté változik. A brutális lengyel paraszti világ, melyhez már semmi köze sincsen, menekülésre készteti Wandát, hogy végül kivesse õt - a gyermekszülésben haldoklót - a fanatikus zsidó közösség is. Az idegenség motívuma mindig visszatér. Az idegenek szerelme, ahogy maga a szerelem is, idegen e földön. Így idegen a szerelem gyümölcse is. A gyermek, akit apja titkokban ment ki és visz magával, végül a Szentföldön fog otthonra találni. A tündérmeseszerû és durva-brutális egymásba szövõdése és abszolút különválása együtt teremti meg a könyv atmoszféráját. Megint a kalandregény világában vagyunk. Kaland van is bõven.
Ismétlés is. A regény nem rohan, és nem is cammog a végkifejlet felé, mivel az kívül marad a regényen. A történelem és a mese kibékül a halálban. Jacob hazatér, meghal, õt és Wanda maradványait közös sírkõ alá temetik. A sírkõre ezt vésik fel: Jacob, Eliezer fia, Sarah, Åbrahám pátriárka lánya.
3
Kierkegaard beszél a
Vagy-vagy
-ban
arról, hogy a legnagyobb mûvek akkor jönnek létre,
mikor egy anyag találkozik azzal a szerzõvel, aki éppen
ennek az anyagnak mûbe öntésére hivatott. Így
például Homérosz eposzainak anyaga a legtökéletesebb
eposzi anyag, de ezt a világot csak Homérosz eposzaiból
ismerjük. Valami efféle történt Singer nagy regényciklu-
saiban, a
Moszkát családban,
a
Manor
ban és az
Estate
-ben. A lengyel zsidók
világát ismerjük meg Singer könyveibõl,
ezek a könyvek errõl a világról számolnak
be, mert máshol már nem létezik ez a világ.
A nyolcszáz esztendeig Lengyelországban élõ
zsidóság nincs többé. Ugyanúgy elpusztult,
mint Trója vagy Hellász lakossága. Nincs, aki emlékezzen,
nincs, akinek az a világ, melyet Singerbõl ismerünk,
saját múltja lenne. Nincs kontinuitás, mely fenntartaná
az azonosság valamilyen formáját. Nem tudhatnánk,
hogy hogyan éltek, gondolkoztak, szenvedtek, alkudoztak, szerettek,
csaltak és loptak, kereskedtek, jótékonykodtak a lengyel
zsidó világ asszonyai és férfiai, bûnösei
és szentjei, hitetlenei és hívõi, ha nem lett
volna valaki, aki megta-
lálta ebben a már többé
nem létezõ világban - közvetlenül annak
elpusztulása után - azt az izzig vérig modern regényanyagot,
melyet õ, de csakis õ volt képes remekmûvé
formálni.
Mások is ábrázolták ezt a világot és voltak, akik nagy írói erõvel, mint például Shalom Asch vagy I. B. Singer kiváló bátyja, Israel Singer, az utóbbi két családregényében is. Mégis, a lengyel zsidóság utolsó évszázada, mely durván szólva I. B. Singer "anyaga" volt, úgy marad meg emlékezetünkben, ahogy õ megírta. Regényeiben az egész lengyel zsidó világ benne van. Azaz elfogadjuk, hogy az az egész lengyel zsidó világ, ami regényeiben benne van. Szegények és gazdagok, urak és cselédek, nõk és férfiak, hagyománykövetõk és forradalmárok, falusiak és városiak, szentek és korlátolt fanatikusok... És megtudjuk, hogyan fõztek és hogy mit és mikor, hogy milyen volt a szombati ebéd és hogyan ünnepelték a purimot, hogyan viselkedtek hosszúnapkor, hogyan szerettek és házasodtak, hogyan nevelték fiaikat és lányaikat, hogy milyenek voltak a falusi és a városi ruhák és mikor, hogy hogyan festett egy híres rabbi faluja újévkor, hogy milyenek voltak az edények, a kocsik, az utcai árusok, hogyan volt berendezve a szegény zsidók és a gazdagok lakása, milyenek voltak az utcák, hogyan festettek az utcai árusok, milyen kendõt vagy parókát hordtak az asszonyok hogyan poroszkáltak a lovak... és minden egyebet. Az az ember benyomása, mintha nem volna olyan apró részlet, ami elkerülné Singer figyelmét, mintha folytonosan ezekre a részletekre, vagy ezekre is, koncentrálna. Ha most visszaidézem azt, amit Lukács a leírásról és elbeszélésrõl mondott, kétségbe kellene vonnom Singer realizmusát. Gyakran leír, anélkül, hogy elbeszélne. (Bár Singer regényei nem ezért nem kritikai realisták a szó lukácsi értelmében, ahogy erre még visszatérek.) Persze nem létezik teljes leírás, ahogy teljes elbeszélés sincsen. A tökéletes leírás mindig látszat, de Singer fontosnak tartja ezt a látszatot kelteni. A leírás itt szolgálat. Azt szolgálja, hogy ne engedjük elveszni ezt a világot, hogy megint úgy álljon elõttünk, ahogy volt, vagy ahogy lehetett volna. Azoknak, akik ott és akkor éltek, mindezek a kis dolgok, jelenségek, tények természetesek voltak, többnyire - tudatosan - észre sem vették többé õket. De mi, akik egy elveszett világgal szembesülünk, mi Singer költészete nélkül vakok vagyunk, számunkra semmi sincs a Singer háttérben, semmi sem magától értetõdõ. Singer hõseihez, érzéseikhez, életükhöz mindez akkor is hozzátartozott, ha észre sem vették. De Singernek egy egész világot kell alkotni vagy újraalkotni, hogy hitelesen beszélhesse el e világ szereplõinek történetét. Ebben a világalkotásban a most már nem maguktól értetõdõ tárgyak, szokások gesztusok, ceremóniák más értelmet nyernek. Költõivé válnak. Patinájuk van. A megõrzés gesztusa varázsolja õket széppé, ettõl kölcsönzik patinájukat. Mi, akik már semmit sem érzünk magától értetõdõnek, szépnek látjuk a rútat, varázslatosnak a közönségeset, vonzónak a közömböset. Szeretnék ott ülni az ünnepi asztal mellett és megkóstolni azokat a nagyszerû és gondosan elkészített édes nudlikat! Szeretnék belekóstolni azokba az otthon fõzött és ünnepi alkalmakkor felkínált pálinkákba! Hogyan szeretném a szûk utca elsõ emeleti kis erkélyérõl nézni az alatta vonuló rongyos, színes forgatagot!
Singer nem etnográfus, legkevésbé pedig egy kihalt kultúra etnográfusa. Nem információkat közöl. Azt írja le, amit saját ifjúságában látott vagy láthatott volna, amit feljegyzett vagy feljegyezhetett volna. Singer szeme egy festõ szeme. Ettõl lesz a csúnya szép, ettõl lesz minden leírás költõi és vonzó. Leírásai olyanok, mint egy film kockái, vagy inkább, mint festmények sorozata, régi-típusú, hol németalföldi, hol pedig francia preimpresszionista tájképek, városképek, csendéletek. Szeretnék benne lenni azokban a képekben. Szeretnék ott, azokkal és akkor élni. Szeretnék megérkezni lovas kocsin egy ünnepre felkészülõ kis faluba, szeretnék találkozni Ezriellel, Asza Heschelel, Tzipelével, Abrahámmal.4 Be akarok lépni ebbe a világba, nemcsak az emberközi világba, hanem az ízek, a szagok, a színek világába is - a költõ világába, abba a világba, mely a költõben él. Ez a vágy azonban mégis rettenetes és ugyanakkor megdöbbentõ - mert rettenetes és megdöbbentõ a halálraítéltek közé vágyakozni, arra vágyni, hogy hozzájuk tartozzunk mi is.
Stendhalnak vagy Balzacnak ebben könnyû volt a dolga. Álltak még azok a paloták, amelyekben, vagy amelyekhez hasonlókban történeteik lejátszódtak, ahogy még ma is állnak. Éltek még azok, akik hõsei gyermekei vagy unokái lehettek. Ugyanazok a dolgok vették õket körül, melyek regényeik hõseit is körülvették. De Singernek nem volt ilyen szerencséje. ' emlékezetbõl idézett fel egy világot. A varsói gettó házaiból csak csupasz romok maradtak, a vidéki imaházakból talán még ennyi sem. Minden leomlott, elégett. A halottaknak sem gyerekük, sem unokáik.
Singer életben tartja a halottakat. Csak úgy tudja életben tartani õket, hogy azt a világot is életben tartja, melyet unokáik még láthattak volna, ha tudtak volna látni. Azzal, hogy velünk láttatja meg a világot, minket tesz meg azoknak az asszonyoknak gyermekeivé és unokáivá, akik nem vagyunk. Régi zsidó szokás szerint a halott férfi bátyja veszi el az özvegyet feleségül, azért hogy a gyerekek ne maradjanak apa nélkül. Itt az élõ gyermekeknek és unokáknak támasztják fel a mások, a soha meg nem született gyermekek és unokák halott szüleit és nagyszüleit, hogy ne maradjanak utódok nélkül, hogy legyen, aki majd ápolja emléküket, hogy éljenek. Ahogy Teresa mondta Maxnak, aki hazajött meghalni: "Ha a halottak nem élnének, akkor az élõk is halottak lennének." Ezért választottam ezt a mondatot írásom mottójául.
A riportnak és a misztikus dimenziónak egymásbajátszása Singer minden "történelmi" regényét jellemzi, ha nem is minden tisztán pikareszk írását. A "történelmi" szót azért tettem idézõjelbe, mert a XVII. században játszódó regények, bár konkrét történelmi idõponthoz és eseményekhez fûzõdnek, ugyanakkor történetfeletti metaforák és szimbólumok, hiszen történeteik nem a történelembe, hanem a megváltástörténetbe ágyazódnak be. A nem idézõjelbe tett történelmi regények, a nagy családregények (The Manor, The Estate, A Moszkát család) szerkezete azonban eltér a többi regényétõl. Ahogy a Manor; Estate ciklus egyrészt és a Moszkát család másrészt is igen sokban eltérnek egymástól. Igaz, az események, a legkisebb eseménytõl kezdve a legdöntõbbig, mindkettõben történelmi idõben játszódnak le. De a regényciklusban még létezik jövõ - a Moszkát család ideje a Manor és Estate hõseinek jövõje. A Moszkat család azonban jövõ nélküli történelmi regény. Auschwitz felõl van megírva. Abban a regényben mindenki meg fog halni és - történelmi értelemben legalábbis - egyszerre fog meghalni. A Moszkát család ezért úgy is olvasható, mint negatív teológia és elkárhozástörténet.
A
Manor; Estate
regényciklusban
az idõ nincs szinkronizálva. Más idõben él
a vidéki hasszid, a varsói zsidó kereskedõ,
és a lengyel nemes és lengyel lumpenproletár vagy
polgár. Ezért fontos, hogy a ciklusban jelentõs szerepet
töltenek be a nem zsidó hõsök, és hogy a
szerzõ az õ történetüket is végigkíséri.
- A
Manor
ezekkel a mondatokkal kezdõdik: "Az 1863-as lázadás
leverése után sok lengyel nemest felkötöttek. Voltak,
akiket Szibériába számûztek, sokadmagával
Jampolsky grófot is." A Jampolsky család hosszú történelmében
ez egy végzetes következményekkel járó
pillanat volt. A zsidók nem éltek ebben a történelemben.
Vállukat vonogatták. Nem így közülük
egy szemfüles, ugyanakkor hagyományosan vallásos ember:
Calman Jacoby. Eldöntötte, hogy bérbeveszi a birtokot
- Meghagyta a Jablonsky családnak a kastélyt és sikeres
gazdálkodásba fogott. Nem tudta, hogy döntése
milyen következményekkel fog járni önmagára
és családjára nézve. Csak késõbb
vette észre, hogy belépett a történelembe, s
ettõl kezdve kiszolgáltatta magát és családját
a történelemnek. A
Manor; Estate
családregény-ciklus
Calman Jacoby és családja
- és a Jampolsky család -
krónikáját meséli el a múlt század
második felének Lengyelországában. A regényciklus
úgy végzõdik, hogy Calman Jacoby (már öregen,
csalódottan és saját választása követeztében
elszegényedve) visszalép a történelemkívüliségbe.
Ugyanezt teszi a vallást már régen maga mögött
hagyó, modern ember, Eliezer is. Mindkettõ, ha különbözõképpen
is, Jochanan rabbihoz tér meg - az üdvtörténethez.
Bizonyos szempontból ez is a vesztett illúziók regénye, mint A pármai kolostor, vagy maga az Elveszett illúziók. Fõleg az elõbbire emlékeztet, hiszen Fabricio del Dongo is kolostorba vonul a regény végén, õ is kilép a történelembõl. Az érdekes azonban az, hogy az illúzióvesztés Singer regényében nem személyes. Utóvégre Jacoby kora egyik leggazdagabb embere lett és meg is tarthatta volna vagyonát, lakhatott volna a Jampolsky kastélyban, ha akarta volna... Eliezer elismert orvos volt, feleségül vehette volna barátnõjét, aki szerette; mindent elérhetett volna. Ez a két ember nem úgy vesztette el élete értelmét, hogy csalódott várakozásaiban, hanem úgy, hogy többet ért el, mint remélhette volna. Csak élete értelmét, a szellemiséget, az üdvöt nem találta meg, s néha úgy érezte, hogy elvesztette. Nem a sikertelenség, hanem a kiüresedés ejtette kétségbe Calmant, nem a szerelmi csalódás, hanem inkább a beteljesedés ürességének megtapasztalása vetette Ezrielt a rezignációba. Calman Jacoby vallásos fanatikussá lett, Ezriel rezignált szkeptikussá. "A hiábavalóságok hiábavalósága, minden csak hiábavalóság."
Kétségbeesés - rezignáció
- ezek Kierkegaard kategóriái. Nem tudom, ismerte-e Singer
Kierkegaardot. Valószínûleg nem. De arról az
élettapasztalatról írt, melyre Kierkegaard A.-ja és
B.-je reflektált. Singer nem filozófiailag reflektál,
hanem elbeszél. Történetei a felvilágosodás
paradoxonjait beszélik el. A paradoxont persze csak úgy lehet
elbeszélni, hogy olyan hõst mutatunk be, aki mindkét
utat megjárja, kipróbálja s mindkettõt járhatatlannak
tartja. Singer történelmi regényciklusában van,
aki csak az egyik, van aki csak a másik utat járja be. De
a könyv mindkét utat bejárja. És így Ezriel
is. És mind a könyv, mind Ezriel mindkét utat járhatatlannak
tartja. Innen a kétségbeesés, innen a rezignáció.
A rezignációból itt is - hogy megint Kierkegaardal
szól-
jak - csak Jochanan, a szent rabbi abszolút
hitébe lehetne "ugrani". De Jacoby fanatizmusa nem azonos Joachim
szentségével, Calman egyszerûen feladja a felvilágosodást.
Ezriel pedig, aki tudja, hogy a felvilágosodást nem feladni,
hanem "átugorni" kellene - a vallásos stádiumba -,
ehhez nem érez erõt. De, furcsa módon, a rabbi nem
is hiszi, hogy Ezrielnek ezt kellene tennie. "Láttad az igazságot?"
kérdezte (a rabbi). "Nem teljesen. De a hazugságaikat, azokat
láttam." "Az egy és ugyanaz."
A könyvciklus a modern történelemrõl szól, a felvilágosodás dialektikájáról, a gonoszról és a jóról, és a hagyománytól megfosztott egzisztenciáról a maga csupaszságában. Egyetemesen európai, és nemcsak európai történet. A lengyel zsidóság, melynek életét Singer itt újraköltötte, különösen alkalmas volt a felvilágosodás paradoxonainak emberi történeteken-sorsokon keresztüli megfogalmazására. Az egész modern európai emberiséget meglehetõsen hirtelenül hajították be a "semmibe", azaz a "szabadságba", de a kelet-európai zsidóság esetében ez nem két-három generáció alatt történt, hanem egyazon generáció életében. S a felvilágosodás paradoxonja rányomja a bélyegét minden egyes ember sorsára . Attól az órától kezdve, hogy Calman Jacoby kedvenc vidám bakfis lánya játékosan meghúzta a rabbi fiának (Ezrielnek) hosszú pajeszát és boldogan kiáltott fel: "Én vagyok Jampol királynõje", alig két évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy a varsói egyetemet végzett, pajeszát már rég leborotvált és jó lengyel körökkel érintkezõ fiatal orvos ne tudjon többé szót váltani a lengyelül rendesen soha meg nem tanuló, konyhájában és vallásában elmerülõ, lassan az õrültségbe hajló feleségével. A szabadságnak nagy az ára. De Singer nem azt mondja hõsein keresztül, hogy ne fizessük meg ezt az árat. Hanem inkább azt: akár megfizeted, akár nem, mindenképpen meg fogod bánni. Legalábbis akkor, ha gondolkozol.
A fanatikusak (anarchisták, terroristák, vallásos fundamentalisták, késõbb cionisták) nem látják a paradoxont - hiszen õk mindig látják a teljes igazságot. (Itt világlik ki Joachim rabbi mondásának értelme: látni a hazugságaikat és valamit látni az igazságból egy és ugyanaz. Ugyanis a teljes igazságot halandó nem láthatja.) Nem látják a paradoxont a gonoszok sem, hacsak nem a megbánás igen ritka pillanataiban. De a könyv mindig és folyton csak errõl beszél, amikor elbeszél. És mindig elbeszél. Az a sok, egymást keresztezõ élettörténet a paradoxon minden zegébe zugába bevezet. Mi történik például a grófi családdal, a Jampolskyakkal, az új korszak nyitotta üres lehetõségek világában? Lucien, a nagy bûnös, feleségül vesz egy zsidó lányt (akit apja, Calman ezért kitagad és akit egész családjából még halálos betegsége idején is csak Ezriel látogat), otthagyja, visszatér egy régebben elcsábított kislányhoz, embert öl, börtönbe kerül stb. Ezenközben nõvérét, Feliciát, a hitétõl soha el nem tántorítható, jóságos "vénkisasszonyt" elveszi feleségül egy derék, bár ateista és kézmûves sorból származó férfi ( Felicia talán az egyedüli ebben a könyvben, aki ezen a földön - az új világban - elnyeri jósága nem várt jutalmát).
A mûvészileg legizgalmasabb történet azonban Claraé. Valószínûleg nem én vagyok az egyetlen magyar olvasó, aki Clara alakjáról Lédára asszociál, pedig sorsuk között nincs igazán hasonlatosság. De a nagyságnak és a kicsinyességnek, a nagyvonalúságnak és a számításnak, a szerelemben való teljes érzéki feloldódásnak és a skrupulusoknak olyan fantasztikus kombinációja ez a nõ, hogy nem tudom, hogyan tudta Singer kitalálni. Talán nem is találta ki. Clara bizonnyal létezett egyes vagy többesszámban. Alakjában van valami tragikus, hiszen a szerelmi beteljesülést, melyért feladja biztonságát, szabályozott életét, elidegeníti fiát, mindig csak múló pillanatokra "kapja el". De mégsem tragikus, hiszen ez mindig a saját hibájából - is - történik. Clara hiszi, hogy joga van minden fényességhez, amit az élet adni tud, hogy semmi sem számít (életkora sem), de végül elhagyatottan, magányosan hal meg és nem tudja, hogy mi végre.
Már említettem, hogy ebben a családregény-ciklusban van valami, ami a hagyományos és modern családregényekre emlékeztet, mint amilyen a Buddenbrook-ház vagy a Forsyte saga . De a kierkegaardi értelemben vett epikai anyag sokkal szélesebb extenzívebb Singernél. Ez érthetõ, hiszen nem egy osztály körül forog a regény, hanem egy nép körül, mely éppen akkor kezd modern értelemben osztályokra tagozódni. Ezért nem lehet az osztályhanyatlás regénye sem.(Még a Moszkát család sem az, bár jóval közelebb áll ehhez a regténytípushoz.) Viszont éppen az extenzivitás következtében kap Singernél sokkal erõteljesebb szerepet a riportszerû, az élõkép, a dolgok leírása, és a beszélgetések, többek között ideológiai és egzisztenciális beszélgetések felelevenítése. (Ennyiben, de csak ennyiben, inkább rokon a Varázsheggyel, mint a Buddenbrook-ház zal.) Ugyanakkor van valami a naiv költõbõl is Singerben. Úgy beszél el, mintha ez beszédének õstermészete lenne. Mintha egy kávéházban ülne, mi köréje gyûlnénk és õ mesébe fogna. Mintha könyv nélkül tudna ezer és egy mesét. A döbbenetes az - és ez az a titok, amit nem értek -, hogy akárhány történetet mesél el, akárhány figurát mutat be, azok mind karakterek, mind és mind élnek. Ez nem igaz tisztán pikareszk regényeire. Ott az egyik vagy másik alak csak jelezve van, funkciója van, de nincs kibontott karaktere. De a Manor-Estate családregény-ciklusban majdnem hogy csupa kibontott karakterrel találkozunk. Egyikrõl, másikról tudjuk, hogy Singer családtagjairól vagy régi ismerõseirõl mintázta õket. Apja sógora is szerepel több regényében. Önéletrajzában felfedezzük egy-egy regényalak õsképét, s fõleg történetét - de a regényekben ez nem mégsem ugyanaz az alak. Ennyi emberrel, akiket ilyen jól ismer - s akiket mi olyan jól megismerünk - Singer fizikailag sosem találkozhatott. Mégis mindegyiknek van története, saját története. Novellafûzérek ezek? Egymásra montírozott novellák a riport tényszerûségének igényességével? Nem hiszem, hogy meg kellene határozni e regények konkrét mûfaját. Elég elmondani, hogy mit "tesznek" velünk. Szórakoztatnak, nem tudjuk letenni õket, nem tudunk aludni menni miattuk. Lehetne õket szövegként olvasni? Nem tudom (nem értek különben sem jiddisül), de az a gyanúm, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem. De filozófiai szövegnek lehet õket olvasni, ha az író nem is szánta annak õket. Azt teszi velünk ez a regényciklus, amit Rorty várt a posztmodern regénytõl s fõleg Kunderától (akibõl hiányzik Singer kegyetlensége, hidegsége, könyörtelensége, poézis teremtõ zsenije): szemünk elé varázsolja sok-sok modern filozófusnál jobban és mélyebben korunk kibogozhatatlan szövevényét, amelyben élnünk rendeltetett.5
4
Azt lenne kedvem mondani, hogy A Moszkát családban nem találkozunk Manor-Estate regényciklus többszáz alakja közül egyetlen eggyel sem. Pedig fordítva áll a dolog. Singer a Moszkát családot írta korábban. Így hát, amit mondok, az is fordítva igaz.
Ellene vethetnék persze: családregény = családregény. Csakhogy A Moszkát család egészen másféleképpen családregény, mint a Manor-Estate ciklus. Ez nem a felvilágosodás paradoxonjainak regénye. Igaz, Asza Hesel is, Ezrielhez hasonlóan, szégyenlõs kaftános-pajeszos vidéki fiúként kerül Varsóba, hogy ott "modernné" váljon. Azonban az idõpercepció, idõélmény és idõvalóság a két regényben lényegesen különbözik. Ez a mese empirikus valóságában is így van: ami Ezrielnek két évtizedbe kerül, az Asza Heselnél egy hétig tart. Vagy: Ezriel a két kötetes regény végén rezignált lesz, míg Asza Hesel lényegében életidegen a regény kezdet kezdetétõl fogva. Ezriel a világgal együtt változik, a változása történelmi, Asza Hesel egy már "kész" világba van belehajítva, melyben sosem fogja tudni megtalálni önmagát. Az egyikben az egzisztencia teljesíti kötelességeit, eléri céljait, és így rezignál, a másikban az egzisztencia életidegen, egy helyben forog és nem tud felelõsséget vállalni. A Manor-Estate jó néhány hõsében van nagyság - és igazi jóság - szentség - is. A felvilágosodás elbukó "hõsei" nagyok, a vallás szentjei jók. A Moszkát családban a vallásos karakterek korlátoltak, bigottak, vagy kissé bolondosak. A fõalakok közül igaz jóság talán csak Avramban van, aki a történet leginkább pikareszkregénybe illõ alakja. (A haldokló Avramot ápoló Avigdor, ez a minden fakszni nélkül tisztességes ember, egyetlen jelenetben fellépõ epizódszereplõ.) A Manor-Estate -ben a jellemek állandóan alakulnak, A Moszkát család jellemei stagnálnak még akkor is, ha történeteik elõre nem látható fordulatokat vesznek. Ami történik, akármennyire elõre nem látható is, "benne van" a szereplõk karakterében a kezdettõl fogva. Nagyon fontosak Singernél a regény indító mondatai. Idéztem, hogy a Manor elsõ mondatában már szerepel a dátum: 1863, és a datálás mindvégig fontos marad. Az emberek sorsa nemcsak a történelemben, de részben a történelmi eseményekkel és fejleményekkel összeszövõdve alakul. A Moszkát család azzal a mondattal kezdõdik, hogy Mesulám Moszkát harmadszor is megnõsült. De a XX. század korszakos eseményének, az elsõ világháborúnak nincs jellemformáló jelentõsége. Itt minden jellem már "kész". A háború csak egy szituáció. Asza Hesel például örül, hogy bevonulhat és így elodázhatja privát konfliktusainak megoldását.
A Moszkát család áll közelebb a pikareszk stílushoz. Bár a realista regény minden kelléke jelen van (vannak karakterek és van történés, s Singer itt is leír (ha jóval kevésbé ízelgeti is a dolgok színeit, hangjait, formáit, mint a regényciklusban), mégis mintha drámával volna dolgunk. Egy "blokk" elbeszélése után hosszú évek maradnak ki, hogy aztán egy újabb felvonás-"blokk" lépjen a regény történetébe. Azt mondhatnánk, hogy meztelen egzisztenciák folytatnak egymással párbeszédet, próbálják megérteni egymást, és mindig sikertelenül. A Moszkát családban minden szerelem, barátság, elkötelezettség kommunikációképtelenségbe fullad. Senki sem ért meg végül senkit, és legkevésbé saját magát. Az a benyomása az embernek (ha összeveti ezt a regényt a Manor-Estate regényciklussal), mintha a metafizikai dimenzió távolodna, mintha a misztikus élmény háttérbe szorulna. De a misztikus atmoszféra háttérbe szorulása nem a társadalmi konkrétságnak ad helyet, hanem a légüres térnek, elsõsorban az emberek közötti légüres térnek. Hadassza és Asza Hesel szerelmi története a legmagasabb lelki régiókban játszódik, Lea és Koppel szerelme a legalacsonyabban, de mindkettõ ugyanoda fut ki - kommunikációképtelenségbe, a légüres térbe, a hiábavalóságba. Ahogy Asza Hesel viszonya is Adélhoz vagy Barbarához. Ez a légüres tér, ez az egymás mellé beszélés, ez a minden szeretetben benne rejlõ szeretetlenség végül is a haláltánc jellegét ölti. Történelmi idõben még messze vagyunk Auschwitztól, de mindig ott vagyunk. Egy megváltatlan világ táncol az elpusztulásba.6 Ahogy az elsõ világháborúból és Szovjet-Oroszországból hazatérõ Asza Hesel mondogatja magában miközben a kisfiával való találkozásra vár, akit most elõször fog látni: "Micsoda õrültség volt visszajönni... Ugyanaz minden mint régen, csak más-más a név: türelmetlenség, unalom, gonoszság, félénkség, lustaság... A vörösöket, a fehéreket, a lengyel tiszteket a vonaton, Åvrámot, Hadasszát... valamennyiüket ugyanaz a halálvágy nyomasztja."
Ha azt mondom, hogy A Moszkát család szereplõi az élet értelmét vesztették el, biztosan rosszul fogalmazok. Inkább az élet kódját, pontosabban kódszavait nem tudták megtalálni. Csak sodródnak. Akkor is csak sodródnak, mikor célra törnek, mikor lopnak, hazudnak, politikai pártokban ágálnak, mindenképpen. Csak azok tudnak kód nélkül élni, akik - mint a nagyszabású Åvram és a csirkefogó Koppel - az életet minden fenntartás nélkül szeretik, de õk sem tudnak kód nélkül meghalni. Egyszer Adél azt mondja Asza Heselrõl, hogy végre valamit már megért belõle: halott a lelke, mert Isten nélkül nem tud élni, de persze vele sem. De kérdés, hogy valóban értette-e.
A könyv utolsó két mondata - már idéztem - így hangzik "A halál a Messiás. Ez a teljes igazság". Hozzátettem, hogy Singer történetei megváltástörténetek és-vagy elkárhozástörténetek. Elgondolkozhatunk azon, hogy ez az utolsó két mondat az elkárhozásra vagy pedig a megváltásra mutat.
Ahogy a Godot-ra várva is értelmezhetõ a megváltástörténet síkján kétféleképpen, úgy A Moszkát család is. Mondhatjuk azt, hogy Beckett két clownja megváltatlan maradt, hiszen Godot nem "jött el", de azt is mondhatjuk, hogy a két clown - aki a nyomorultat megszánta - részesült Godot kegyelmében. Hasonlóképpen gondolkozhatunk itt is.
1939 húsvétján az egész család együtt ünnepel. Ez az utolsó vacsora. Sírva olvassák a rituális szöveget "És ez ugyanaz az ígéret, mely támasza volt õseinknek és a mi támaszunk is, mert ellenségeink minden nemzedékben felkeltek, hogy megsemmisítsenek bennünket, de a Legszentebb, áldott legyen az õ neve, kiszabadított minket kezeik közül…" "Miért beszélnek annyit csodákról - gondolta Asza Hesel - minden nemzedékben elpusztítják õket..." Stefa fiára... nézett, és Dácsára meg a többi gyerekre. Mindannyian halálra voltak ítélve... Pinnie felemelte a tálca maceszt, és gyõzelmes mozdulattal rámutatott: "Ez a kovásztalan kenyér, miért esszük ma?"
Változik a szín. A németek Varsó határán. Bombázzák a várost. Hadassza meghal. Menekülhetnének. Még lehetne. De nem teszik. Mintha mindenki le volna cövekelve. "Nem látom értelmét itt maradni a nácikkal", mondja Barbara. "Az egész család marad. Nekem mindegy. Meg akarok halni", válaszolja Asza Hesel. Aki sosem érzett felelõsséget senkiért, akinek a lelke halott volt, most vállalja a közös sorsot. Megváltás a halálban?
Vagy teljes megsemmisülés? Üres a mennybolt?
5
Mitõl korszerû egy író? Bizonyosan nem stílusa teszi azzá, bár egyes - kevéssé tehetséges írók - azt hiszik, hogy igen, és minden áron igyekszenek "korszerûek" lenni. Az a korszerû író, aki nem hazudik, vagy legalábbis el tudja hitetni velünk, hogy amit ír, az igaz, pontosabban szólva azért hat ránk, mert igaz. Az "igaz" szót itt nem a konvergencia értelmében használom. Nem kell, hogy egy szöveg önmagán kívül mutasson ahhoz, hogy igaznak érezzük, de az sem elõfeltétel, hogy ne mutasson önmagán kívül. Ezt a kérdést csak azért érintettem, (anélkül, hogy beszélni tudnék róla), mert szeretném megérteni az úgynevezett "etnikus" irodalom vonzerejét. Persze meg kellene kérdezni, hogy egy mai francia városban franciák között játszódó mese miért nem "etnikus", míg indiánok vagy indiaiak, vagy akár lengyel zsidók között (vagy mondjuk az álomban) játszódó történet miért az. Szeretném azt is megkérdezni, hogy vajon azért írnak-e korszerû és egyben végigolvasható regényt inkább a modern kultúra perifériáján vagy perifériájáról, mert ezt ebben a közegben meg merészelik tenni, míg mondjuk Franciaországban már nem, vagy pedig azért, mert a modernség perifériája "etnikus" karaktere miatt életanyagában jobban szolgálja a mesemondást.
Singert persze mindez nem érdekelte. Úgy írt, ahogy feljött belõle. Utóvégre jiddis lapokban, folytatásokban közölt, olyan körülmények között dolgozott, mint Dickens a XIX. században, s hasonló volt a viszonya közönségéhez is. Konzervatív is volt, nem értette, miért olvasnak némelyek unalmas könyveket. De, ami Singert nem érdekelte, olvasóit még érdekelheti. Mert úgy tûnik, hogy egyedi és ismételhetetlen irodalmi jelenség volt õ. Nemcsak a lengyel-zsidó világ, a jiddis irodalom is meghalt vele együtt. S attól tartok, hogy Fuentes vagy Marquez vagy Naipul is egyedi jelenségek és hogy Misima is abszolúte ismételhetetlen. Misima Japánja is "etnikus" és - mint ezt nagyszerû tetralógiája utolsó kötetébõl is megtudhatjuk - nincsen többé.
Miután nem vagyok japán, leginkább Misima regényeibõl tudom megközelíteni a korszerû, posztrealista és mégis olvasmányképes, karakteralkotó epikus "etnikai" mûvészet hatásának rejtélyét. Ahogy belépek Misima világába, tudom, hogy két világba lépek be "egyszerre". A japán történelem világába és a lélek reinkarnációjának világába. A harmincas évek történetét, a világháború alatti és utáni Japánt - mely éppen úgy kirángatta a Misima regényciklus szereplõit gyökereikbõl, mint a Singer regénycikluséit - a buddhizmus egy teljesen más, egy örök dimenzióba emeli. A kettõ egyszerre teszi a mesét történelmivé és a történelmit mesévé, mindkettõt igazzá. Nem érdekel, hogy mi a "referens", mert ezt a világot csak Misima világaként ismerem. Tényigazságáról vagy hamisságáról fogalmam sincsen. De egzisztenciális szinten, s ezzel a költészet szintjén, be tudok lépni világába. Gondolom, így hat Singer költészetének varázsa azokra, akiknek nem írta regényeit. És ma lassan már csak azok élnek.