"Azt mondják, a csodák ideje elmúlt"

Scholz László összeállítása Julio Cortázar prózamûveibõl


SCHOLZ LÁSZLÓ

A másik




Egy panaszkodó argentin író nemrég azt találta mondani, hogy "Nekünk már csak Borges meg Maradona maradt", ami nem csak azért üti szíven az embert, mert magyarokat megszégyenítõ pesszimizmussal szól egy ország értékeirõl, hanem azért is, mert egy írótól azért ennél bõségesebb nemzeti összeállítást várna az ember. Argentína ugyanis nagyszerû nevekkel gazdagította századunk irodalmát és mûvészetét: a fenti kétfõs válogatottat könynyen kiegészíthetjük nálunk is ismert nevekkel egy rendes csapatra: Leopoldo Lugones, Ricardo Güiraldes, Ernesto Sábato, Manuel Puig, Adolfo Bioy Casares, Alberto Ginastera, Martha Argerich, Daniel Barenboim.

És persze nem maradhat ki Julio Cortázar sem, akinek úgy gondolom, rögtön Borges után van a helye. Nemcsak azért, mert írói nagysága és rendkívüli hatása miatt erre feltétlenül rászolgál, hanem mert Cortázar - tudva, nem tudva - szétválaszthatatlan párt alkot Borgesszel: mint generációjából sokan, õ is Borgesen nevelkedik, eleinte utánozza, aztán - ismét sokadmagával - ellene fordul, majd gyülõlve-szeretve harcol ellene, mégha nem mindig az irodalom területén csatázik is vele, végül pályája derekán, már igencsak egymagában, kiegészíti, gazdagítja s nem egyszer meghaladja Borgest. Csak néhány példa: egyik elsõ novellája, Az elfoglalt ház nemcsak címében rokon az Aszterión házával; a Los reyes címû "drámájában" könnyû felfedezni a Borges-esszékbõl ismert görögös motívumokat; írásaiból - ha más-más szinten is, de - mindig kiérzõdik a ráció sugárzó jelenléte; a tükrözések, a szimmetrikus képletek, a sok doppelgänger , a vendégszövegekkel való kettõzés szinte analógiásan ismétlõdik Cortázarnál; szellemi hátországában úgyszintén sok a közös ismerõs: Keats, Poe, Faulkner, Kafka, Mallarmé, Coleridge, hogy csak néhányat említsünk.

A párosnak azonban talán fontosabb eleme az, ahogy Cortázar kiegészíti és emberi léptékûvé teszi Borges mûvészetét: a formai és szellemi rokonságon túl Cortázar mindig és minden szinten sokkal közvetlenebbül kapcsolódik az élethez, mint elõdje. Hõsei között sok az igazi regényszerû, hús-vér figura (nem véletlen, Borges sosem írt, sosem tudott regényt írni), sok a - Borgesnál alig létezõ - gyerekszereplõ és a nõalak; nála az elbeszélõ helyzetek hangsúlyozottan hétköznapi terekre épülnek, olyanokra, mint például egy
autóbusz peronja, egy vasútitöltés melletti "játszótér", egy bedugult autópálya, egy zsúfolt metrókocsi, amint a témák java is életszagú, legyen szó betegségrõl, szerelemrõl, váratlan találkozásról, bokszmeccsrõl. És nemcsak az életszerûségrõl van szó, ami végül is elvezethetne valamiféle szimpla realizmushoz, hanem az élet hallatlan mélységeinek és rejtett oldalainak az izgalmas, gyakran kifejezetten romantikus bemutatásáról; sejtelmek, fantáziálások, halluciónációk, egybefolyó idõk, érintkezõ terek mind azt jelzik, hogy Cortázar eltökélten ostromolja a valóság racionálisan kijelölt kereteit, és akár szürrealistának, akár fantasztikusnak nevezik is a prózamûvészetét, a jungi, freudi, bergsoni, bretoni mély psziché oldaláról igyekszik megragadni az emberi élet teljesebb dimenzióját. Ugyanakkor az esztétizált világ irodalmi feldolgozása is gyakran árnyaltabb, sõt gazdagabb Cortázarnál, például ott, ahol elõtérbe kerül a zene (Az üldözõ) vagy egy másik mûvészeti ág (Nagyítás), azt nem is említve, hogy nála nem akármilyen zene szól, hanem dzsessz, s nem akármilyen képet láttat velünk, hanem fényképet; Borgesnél nemigen képzelhetõ el egyik sem. Végül Cortázar egyénként és társadalmi lényként is jobban kötõdik a korához; akár politikai, akár irodalmi-mûvészeti jelenségrõl, divatról, kihívásról van szó, merészebben reagál; politikai szereplése enyhén szólva vitatható, látványos prózaújítási kisérletei nem egyszer felszínesek, dehát mégis csak õ írt verset Che Guevarához, s õ rukkolt ki a hatvanas, hetvenes években több formabontó avantgárd könyvvel (Nyolcvan földön egy nap alatt, Utolsó menet, Próza az obszervatóriumból) és írta meg a latin-amerikai Ulysses t, az Ugróiskolá t .

Röviden: Cortázar mûvészete, fõleg a novellisztikája elképzelhetetlen Borges fikciói nélkül; kis- és nagyprózájában ugyanakkor jelentõsen ellen-
súlyozza Borges eredendõ életidegenséget és szûkös vagy túlzottan közvetett társadalmi kötõdését. Nem kétséges, hogy remek párt alkotnak, ezért ha
mégis csak két argentin nevet szabad megnevezni, Borges mellett, úgy érzem - Maradona ide, Maradona oda -, Cortázar a másik.

Magyarul Julio Cortázartól (1914-1984) eddig önálló kötetként egy viszonylag hagyományos regény jelent meg (A nyertesek) és egy nagyobb novellaválogatás kétféle, közel azonos kiadásban (Nagyítás, Az összefüggõ parkok). Antológiákban, folyóiratokban kiadásra került még több kispróza, például Az üldözõ, amely magyar írókra is hatott, számos novella, egy-egy esszé, rádiójáték. Mutassunk most be egy másik Cortázart, az esszéírót, aki nem kevésbé gazdag és újító kedvû, mint a prózaíró. Kaméleontermészete itt úgy nyilvánult meg, hogy az esszé legkülönbözõbb, gyakran ellentétes formáit mûvelte egyszerre: írt szabatosan megfogalmazott, terjedelmes tudós elemzéseket, de publikált sok könnyed avantgárd publicisztikát is; közzétette nagyobb irodalmi elõadásainak a szövegét, de hozzájárult a különbözõ politikai töltetû beszédeinek vagy épp polemikus leveleinek a kiadásához is; esztétikai okfejtéseit hol önálló esszékötetbe foglalta, hol barvúros technikával beleszõtte a prózájába. Válogatásunk ebbõl a gazdagságból ad ízelítõt: az 1954-ben született Poétikakisérlet az egész életmûre jellemzõ világlátását fogalmazza meg; az utána következõ öt rövidebb írás az 1967-ben kiadott Nyolcvan földön egy nap alatt címû kötetbõl származik, s jól illusztrálja a cortázari gondolkodásmódot; a Morelliádák az 1963-as Ugróiskola híres "Elhagyható fejezeteibõl" válogat; az Utolsó menet "kétemeletes" kötetébõl (1969) a novelláról szóló írását adjuk közre, majd befejezésül, hogy elméletét mindjárt a gyakorlatban is lássuk, a szerzõ két nálunk ismeretlen kisprózáját közöljük.

Talán ennyibõl is hihetõ, hogy Cortázar a másik.


Kérjük küldje el véleményét címünkre:
nvilag@c3.hu
 
 
 
 
C3 Alapítvány       c3.hu/scripta/