GERGELY ÁGNES

1

Pompóné útja

Századunkban, de inkább a velünk épülõ mintegy százötven esztendõben nagyon határozott körvonalú a nonszensz irodalom térnyerése.

Európában és mindenütt a világon meghódította az embereket a groteszk, az abszurd, a nonszensz, alighanem ebben a történeti sorrendben.

Aki tehát elhiszi Hamletnek, hogy a mûvészet mintegy tükröt tart a természeti világ elé, véleményt alkothat magának a világról. A világ groteszk, a világ abszurd, a világ egy nagy halom nonszensz.

Errõl a lexikon is elmondja a véleményét. A szótár is.

Groteszk (fr.-ang. grotesque, ol. grottesco ) a. m. furcsa. A könyvnyomtatásban és a festészetben is használt szakkifejezés. Mellékjelentése merész, stilizált, fantasztikus; elõképét - grotte - az õsi Róma föld alatti palotarészeiben találták meg; motívumait nagy mûvészek alkalmazták, köztük Raffaello is, a Vatikán loggiáiban. Aki arra jár, ne felejtse el megnézni.

Abszurd (lat. absurdus, -a -um ) a. m. esztelen, ostoba. Logikai értelemben: ami a gondolkodás törvényeivel ellenkezik, pl. "négyszögû háromszög". Valamely állítást ad absurdum vezetni annyi, mint ellentmondásos voltát kimutatni, s ebbõl aztán az ellenkezõ állítás helyességére is lehet következtetni. (Politikában alkalmazható gyakorlat. G. Á.) A latin szó egyéb jelentései: visszás, össze nem illõ, képtelen, ízléstelen, oktalan, idétlen, ügyetlen.

Nonszensz (lat. eredetû, nonsens, fr. non-sens, ang. nonsense ) a. m. értelmetlenség, ostobaság, képtelenség, badarság. A lat. sentio, -ire (érezni, észrevenni) igébõl képzett fõnév, a sensus, -us m., elég sok minden kifejezésére alkalmas: érzés, érzék, gondolkodásmód, hangulat, értelem, ész, helyes ítélet, meggyõzõdés, nézet, vélemény, gondolat, jelentés, tartalom, mondat.

Ez volna a sensus, röviden és magyarosan a szensz.

A nonszensz mindezeknek a tagadása.

Vagy inkább: fejtetõre állítása. Még inkább: a világ álomba vitele. Ez különbözteti meg a nonszenszet a groteszktõl és az abszurdtól.

Ha ébren vagy, lehetsz furcsa és lehetsz esztelen. De nem lehetsz meg az öntudatod, az ítéleted, a mondataid nélkül.

Az ember és az álom közötti tekervényes úton a nonszensz van az álomhoz a legközelebb.

A groteszk és az abszurd a felnõttek mûfaja. A nonszensz a gyerekeké, vagy a gyerekkorukhoz hûséges felnõtteké, akik szabadon álmodnak.

A nonszensz-irodalmat a gyerekeknek (vagy a gyerekkorukhoz hûséges felnõtteknek) nem kell elmagyarázni. Azonnal értik. A közönséges szótár azt mondja: "A nonszensz szellemes vagy bizarr költemény, amely gyakran kitalált, értelmetlen, feltûnõ hangzású szavakat honosít meg." A gyerekek erre a meghatározásra a fejüket rázzák. Az etimológiai szótár így beszél: "A nonszensz magyar neve képtelenség; ami képtelen, az rút, lehetetlen, határtalan, rendkívüli, nem képes, alkalmatlan, felkészületlen." A gyerekek a homlokukat ráncolják. Miért volna rút, ami képtelen? Andersen rút kiskacsája mindenre képes. És nem is rút. Maga a mindenre elszánt, hattyúforma emberi lélek.

Csattogva éneklik a gyerekek a játszótéren az évszázados kiszámolókat, játékdalokat. "Ekete-pekete-cukata-pé, Ábel-Bábel dombiné, csiszli-á, csiszli-bé, csiszli-csoszli pompóné!" Megszólal egy testetlen szótár is, azt mormolja: "Pompóné kövér, lottyadt, és veri a férjét." A gyerekek bólintanak, és Pompóné döngve bevonul az irodalomba.

2

Pompóné megközelítése

Minden irodalomnak megvan a maga Pompónéja, bár a képtelenség régen elhagyta a játszótereket. Európában talán az elsõ világháborúval következett ez be; Magyarországon mindenképpen akkor. Büntetõjogi felelõsségem tudatában figyelmeztetem az olvasót, hogy ezek önkényes kijelentések. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a világ nonszensz-irodalmát sehol sem veszik komolyabban, mint az angol nyelvterületen. És mint a magyar nyelvterületen.

Az angol gondolkodásmód kiválóan alkalmas a nonszenszre. Az epigrammaszegény költészet és a sûrítésre hajlamos nyelv kettõs szorítása, a tengerentúlra is áthurcolt szigetmentalitás, a torzkép- és öntorzképfestés azonnali készsége, megannyi történeti-nyelvi-lélektani adottság teszi az angolokat - pontosabban: az angolszászokat, a briteket, a keltákat, a volt angol gyarmatokon élõket - ennyire fogékonnyá a nonszensz iránt.

S az epigrammában gazdag költészet és a kifejtésre hajlamos nyelv kettõs szorítása, a tengernélküliségben s a rokontalanságban rögzõdött szigetmentalitás, a másokról való torzképfestés azonnali készsége, megannyi túlélési lelemény teszi a magyarokat - a határokon innen s a határokon túl élõket - ennyire fogékonnyá a nonszensz iránt.

A nonszensz valójában angolszász-magyar koproduktum. Pompóné kétnyelvû.

Az angolok hosszabb ideje tanulmányozzák a nonszensz-irodalom mûformáit, feldolgozzák és különféle szempontok szerint osztályozzák.

Shipley Világirodalmi szakszótá ra negatív és pozitív nonszenszet különböztet meg. Negatív nonszensznek tartja az értelem nélküli hangzáskísérleteket (Gertrude Stein néhány verse) és a pusztán vizuális hatásra törõ tipográfiai játékokat. A pozitív nonszensznek Shipley szerint határozott mondandója, "üzenete" van. Egyik fajtája a komoly nonszensz, amelyet szerzõje egy adott abszurdumra logikus rendben épít rá (Lewis Carroll: Alice Csodaországban ), a másik a játékos nonszensz, amelynek logikáját nem mindig követhetjük, s világában mégis furcsamód otthon vagyunk. Ez az utóbbi az igazi, a vérbeli nonszensz: jellegét nem az ésszerûség határozza meg, hanem a meglepetés, a magától értetõdés, az érzelmek láthatatlan jelenléte, az a váratlanság, amely az elõadás komolysága és a mondandó, az "üzenet" képtelensége között kifeszül, mint kötél a cirkusz porondja fölött - és Pompóné megy, megy a kötélen, behunyt szemmel, s mi idelenn reszketve figyeljük, halk dobszó, tudjuk, hogy minden bekövetkezik:

Megnézzük a Rát, a Kocsonya-Fát,

a réteken át, a tengeren át -

szállunk, mint akit húznak!

Micsoda tét. Csak sikerüljön neki. Csak le ne zuhanjon!

3

Pompóné biztonsága

Nem, nem zuhan le.

A nonszensz-költészet elsõ ismertetõjele a halálos biztonság.

Ezt a biztonságot Edward Learnek köszönheti, aki intõ példaként keretek közé szorította.

Fegyelmezett vers nem zuhanhat le.

Edward Lear angol festõ, a részletében imént idézett A Kacsa és a Kenguru és más nonszensz-versek írója - nagy álmodó, nagy utazó - 1812-ben született. 'sei dánok; a huszonegy gyermekes családban õ a huszonegyedik. Kamaszkorában rajzolásból tartja el magát; húszéves sincs, amikor a Londoni Zoológiai Társaság megbízásából elkészíti a papagájok fajtáit ábrázoló elsõ teljes angol rajzgyûjteményt. Olaszország és Ceylon közötti kóborlásairól tájképeket fest, útikönyveket ír; Londonban rajzórákat ad Viktória királynõnek.

Leart sosem említik a viktoriánus költõk között. 1846-ban kiadott Book of Nonsense (Képtelenségek könyve) címû verseskötetével megteremtette a maga önálló szigetvilágát. Magányos, furcsa ember volt (l. a groteszk szótári meghatározását); útjaira híres macskáját is magával vitte. Állítólag epilepsziában és depresszióban szenvedett; utolsó lakhelyének az olasz Riviérát választotta. San Remóban, 1888-ban halt meg; három kötet madár- és állatrajzot, hét útikönyvet és négy kötet nonszensz-verset hagyott hátra, valamint a Tennyson verseihez készített illusztrációit.

Sohasem nõsült meg; igazán csak a gyerekek között érezte jól magát. Nekik írt, a versei fölött billegõ, álmélkodó embermanókat nekik rajzolta. Álmában sem képzelte, hogy versei néhány évtized alatt fölszivárognak majd a felnõttek (a gyerekkorukhoz hûséges felnõttek) világába, és ott szilárdulnak meg.

A nagy angol költõ, Wystan Hugh Auden, akinek játékba oldott verstragédiái sokat köszönhetnek a nonszensz-hagyománynak, ezzel a sorral fejezi be Edward Lear címû szonettjét:

Gyermekek lakják. Így lett föld belõle.

4

Pompóné támaszpontja: a limerick

A nonszensz-vers mûformáit, amelyeket Edward Lear egy életre megregulázott, nyugodtan besorolhatjuk az interdiszciplináris képzõdmények, úgy is mint a létstruktúra metadiegetikus paradigmái címszó alá. Aki ezt nem tartja eléggé megnyugtatónak, képzelje el Pompónét, amint a kifeszített kötélrõl különféle szigetekre ugrál az álmai felé.

A fõsziget - az angol nonszensz támaszpontja - a limerick .

Edward Lear népszerûsége mindenekelõtt a limerick felújításának és - mondjuk ki - meghonosításának köszönhetõ. Nem lehet a szójátéknak ellenállni: ez a költõ nem Lear király, de limerick-király.

A limerick kötött formájú, ötsoros nonszensz-vers, amely az elsõ sor "Volt egyszer…", vagy inkább "Volt egyszer itt és itt" mesei-földrajzi fordulatával bejelentett hõs fantasztikus kalandjait beszéli el, s a kalandoknak az ötödik sorban félig megismétlõdõ elsõ - ritkábban második - sor, vagy annak változata - elvétve: valami független megjegyzés - szab határt. Szemünk-fülünk, értelmünk ekképpen fölkészül a kalandokra, s akkor az ötödik sorban kiderül, hogy alig történt valami. Azonkívül, hogy tudjuk a limerick rímképletét: aabba - a bb sorok mindig rövidebbek - és ritmusát: általában jambikus, de sokszor szöktetett jambusokkal vagy anapesztusokkal gyorsul fel, a bb sorokban ez szinte kötelezõ (olyan elemzés is olvasható, amely szerint a limerick trochaikus, és daktilusokkal lassul le, ne dõljünk be neki!), azonkívül tehát, hogy a fentieket tudjuk, meg kell jegyeznünk a limericknek még néhány tulajdonságát:

l. rendkívül tömör,

2. rendkívül bájos,

3. rendkívül bárgyú,

4. következésképpen rendkívül idegesítõ.

Valószínûleg ez okozza a népszerûségét.

Langford Reed limerick-történész szerint, aki maga is írt néhány lime-
ricket, a versformát Franciaországból hozták be a XVIII. század elején a brit szigetekre visszaérkezõ ír utazók. A szokás az volt, hogy valamely nagyobb összejövetelen mindenkinek négysoros verset kellett rögtönöznie, amelyre az egész társaság rávágta a refrént: Jöjjön el, várja Limerick! Az ír város lett a versforma névadója.

A XVIII. század közepén nyomtatásban is megjelent aztán a limerick; igen sok ilyen vers az íreket figurázza ki: ez a hagyomány, mint gyûjteményünk is bemutatja, mindmáig él, leginkább maguk az írek tartják elevenen. 1820-ban és 1822-ben angol limerick-gyûjtemények láttak napvilágot Tizenhat csudálatos agg hölgyek históriája, illetve Tizenöt úriemberek anekdotái és kalandjai címmel. Ezeket követte Lear említett munkája, a Képtelenségek könyve, amely George Bernard Shaw szerint "az egyetlen olyan verseskönyv, amit tisztességes kiadó vagy nyomdász a kezébe vehet".

Shaw véleményét indokolja a limerick legbosszantóbb tulajdonsága: filozófiai mélységeket tár fel ott, ahol semmit sem várunk tõle, és mihelyt várakozásunk magasra csigázódik, a limerick nem mond az égvilágon semmit.

Az elsõ fajtára példa Lear következõ limerickje:

Volt egy vén úr, ki így szólt: "Ez eldõlt -

itt senki se hallja a csengõt!

Nyomhatom bõszülten,

bele is õszültem,

és mégse hallják a csengõt!"

Mutatis mutandis: Elérhetetlen vágy az emberé, / Elérhetetlen, tündér, csalfa cél! - ahogy Vörösmarty mondatja Csongorral. Ha akarom, szubjektív idealizmus; ha akarom, predestináció.

A második fajtára - a semmit sem mondó (de nem semmitmondó!) li-
merickre - ez a Lear-vers a példa:

Volt egyszer egy vén korfui,

kutatta, a szél mikor fúj.

Szaladgált nap mint nap,

leégette a nap,

amit nagyon csodált a korfui.

Lear limerickjeinek gyakori velejárója az ötödik sorban gondosan elhelyezett, oda nem illõ jelzõ. Ha arra gondolunk, korunk nagy argentin írója, Jorge Luis Borges milyen jelentõséget tulajdonít a pontatlan hasonlatoknak, amelyek bevilágítják a szövegkörnyezetet, azonnal meglátjuk Lear jelzõinek lényegét.

A mûvészi pontatlanság természetesen csak annak adatik meg, aki mindig nagyon pontos.

Példa Lear "pontatlan" verszáró jelzõire:

Volt egyszer egy vén máltai,

a békákat nem állta ki.

Kiadta a parancsot:

"Fogj egy tucat varangyot!"

Felületes vén máltai.

Irodalomtörténeti adalék, hogy a kiváló nonszensz-érzékû Kormos Istvánnak a máltai (és a gretnai) öreguras vers volt a kedvenc limerickje.

A viktoriánus költõk közül többen megpróbálkoztak ezzel a mûformával, Dante Gabriel Rossetti, Lord Tennyson és Swinburne is - bár a könyvünkben szereplõ Swinburne-limerick szerzõségét kétségbe vonják. Én úgy érzem, hit és kétely csapkodta lelkének hullámzásai közepett nagyon jól elfért az effajta ledérség. Edward Lear erõs keze nyoma után azonban nehéz volt újat nyújtani. Sir William Schwenck Gilbert (1836-1911; a Gilbert és Sullivan operettszerzõpáros librettistája) 1877-ben közzétett limerickjeiben a mûforma kiélezett rí-
meinek kellemét az életlenség sokkhatásával cserélte fel.

Változatot is készített Lear alapversére.

Lear:

Volt egy vén úr, kit eddigelé

igen bántott a lomb közt egy méh.

Kérdezték: "Odadong?"

Így felelt: "Na ne mondd!

Siketít ez a baromi méh!"

Gilbert:

Volt egy öregúr St. Bees felé,

akit megszúrt a karján egy darázs.

Kérdezték: "Nagyon fáj?"

Így felelt: "Dehogyis!

Örülök, hogy nem lódarázs volt!"

Gilbertnek nem nagyon akadtak követõi; kísérletét "elrontott" limerick néven tartják számon.

E. O. Parrott 1983-as limerick-antológiája tematikailag és technikailag osztályozza ezt a mûformát. Tematikailag a legfontosabb csoportok:

- a hagyományhû, "tiszta" limerick;

- az intellektuális limerick;

- a politikai limerick;

- az erotikus és a malac (Isaac Asimov kifejezésével "léha") limerick.

Magyarul Várady Szabolcs írt az utóbbi csoportba tartozó, kitûnõ darabokat.

Technikai osztályozás szerint fölismerhetõ:

- az elrontott (rímtelen) limerick (Gilbert);

- a fordított vagy fejtetõre állított limerick (rímképlete abbaa );

- a kettõs limerick (ababccdcab);

- a nyújtott limerick (aabbcca);

- a "családlimerick" (változatok családnévre, pl. "Stein": Gertrude Stein, Ein stein, Ep stein);

- a limick vagy rövidített limerick ( aaba, Ogden Nash négysorosai, az elsõ sorban földrajzi névvel);

- a belsõ rímelésû limerick;

- a limeraiku (limerickbe oltott japán haiku, szótagszáma japán: 5-7-5, rímelése európai: aba);

- az álrímtelen limerick (elrontott sorvégei kimondatlan malac rímeket takarnak);

- a limerick-költemény (több limerick epikus összefûzése).

Mindez már átvezet a XX. századba. Rudyard Kipling, Arnold Bennett és az Egyesült Államok huszonnyolcadik elnöke, az északír származású Woodrow Wilson írt még limerickeket (Wilsonnak különben is volt nonszensz-hajlama; washingtoni lakóházában máig ott a Tizennégy pont, az 1918-as békekötési javaslat példánya, tizennegyedik pontjában a Magyarország megcsonkítására vonatkozó indítvánnyal, amelyet aztán figyelembe is vettek Versailles-ban).

A század elején szokásba jött, hogy az angol jellem fogyatékosságait limerickekben gúnyolják ki, hátha segít; a brit sajtó reklámlimerick-pályázatokat hirdetett, mígnem a húszas évekre alábbhagyott a limerick-láz, és más nonszensz-mûformák divatoztak, egy darabig. A limerick visszatér, illetve az ember mindig visszatér a limerickhez.

Edward Lear limerickjeit nem szokták osztályozni. Minek? Öt sorba belefér a valóság, vagy annak pokoli mása.

Volt egy öregúr Gretnába,

beleesett az Etnába.

"Nagy a meleg odabenn?"

Erre azt felelte: "Nem!"

Hazudós öregúr Gretnába!

5

Pompóné kisebb szigetei:

a clerihew, a nonszensz-költemény,

a határversek

A clerihew (klerihjú) a húszas évek kedvenc nonszensz-verse volt. Nevét szerzõjérõl, Edward Clerihew Bentleyrõl kapta (1875-1956). A jeles feltaláló Életrajz kezdõknek címû, 1905-ben kiadott kötetében mutatta be a négysoros, kötetlen szótagszámú, de mindenképp rövid sorokból álló, aabb rímképletû, az élõbeszéd ritmusában írt verset, amelynek egyetlen fontos szabálya, hogy az elsõ sorban - szemben a limerick földrajzi neveivel - híres ember nevének kell lennie. A további három sor eddig nem ismert, nélkülözhetetlen adatokat közöl a megszólított hírességrõl.

A Bentley meghonosította clerihew rímei vagy kiélezettek:

Jonathan Swift

nem tudta, mi a lift,

s kérdé Robinson Crusoe:

"Húzó?"

vagy - G. István László terminusával - elhangoltak:

Sir Christopher Wren

így szólt: "Megyek reggelizem.

Ha valaki keres mégis:

tervezem a katedrálist."

A clerihew-ból nem lett tömegõrület, ahogy a nonszensz-költemény bõl sem. A nonszensz-költeményt Edward Lear alapozta meg, eredetileg megint-
csak gyerekeknek (gyerekkorukhoz hûséges felnõtteknek) írt epikus verseivel; a történetnek általában két vagy több hõse van, beszélgetésük csiszolt, elegáns és muzikális - néhány vershez a zenét is a költõ komponálta -, ha pedig magányos hõsre épül a költemény, mintha titokzatos utazót kísérnénk a semmibe. Ilyen az Akond of Swat, Hajnal Anna fejtetõre állított fordításában az Akondi Swat, akinek kilétét többen próbálták tisztázni, válaszverseket küldve Edward Learnek, odaátra. A szelíd nagy magyar költõ iránti tiszteletbõl magam is így használom a titkos utazó nevét: az Akondi Swat.

A nonszensz-költészettel sok vers érintkezik képzelet vagy stílus dolgában, néha egyetlen szóképben. Ezeket határversek nek foghatjuk fel. Ebben a gyûjteményben van olyan epigramma, ballada, óda, szatíra, paródia, triolett, sírfelirat, amelynek csak valamilyen motívumára mondható, hogy képtelenség. S még ezzel is vigyázni kell.

William Jay Smith amerikai költõ (1918) mintegy továbbírja, XX. századira keseríti Edward Lear verses önarcképét. Ami pedig Lear nonszensz-költeményében a Kacsa és a Kenguru szerelmi álma: szállunk, mint akit húznak!, arra Bill Smith, a magyar költészet barátja, a Padló és a Plafon dramolettjében más végzetet gondol:

Mert mit ér a Padló, kit magánya nyom?

És mit ér a Plafon, ha elszállt a Plafon?

Légiháborús évszázadunkban miféle ideggyökbe táplálták az elszálló plafont? S hányszor maradt magára a padló?

Vagy ott a másik Smith, az angol Stevie Smith (1902-1971), eredeti keresztnevén Florence Margaret, akit családja nevezett el Stevie-nek egy pöttöm zsoké után, s aki a nonszensz-verset elszakította az Edward Lear-i hagyománytól, hogy boszorkányos mozdulattal egy másikhoz kösse oda, s Peter Porter szavaival így legyen "...egy nagy európai hagyomány, a Märchen, illetve a mágikus népmesék folytatója". Philip Larkin egyenesen "magház-regény"-nek mondja ezeket a bozótos-bûvös kis történeteket, amilyen az 'sz címû négysoros is:

Elbeszélte az életét özvegy

Courtlynénak. - Házasodjunk össze -

mondta. - Bennem már nincsen férfiszenvedély,

de beszélgethetünk, míg nem késõ, kérlek, te is beszélj.

Ez a kétségbeesetten megnyúló utolsó sor....!

Vagy a sírfeliratok. Edgar Lee Masters amerikai költõ (1869-1950) A Spoon River-i holtak címû, 1915-ben megjelent sírversgyûjteménye. Minden vers egy-egy pszichodráma. New Yorkban színpadra is állították a sorozatot. A holtak elmondják, eldadogják, elkiabálják az életüket. Látszatra nonszensz. Mindenkinek más a fontos, még holtában is, utólag. Az igazsága. A szerelme. A karrierje. Hogy nemes, tiszta vérû szülõk egyetlen fia volt , s nem a cselédlányé. Hogy igenis azon az egy pillanaton múlott az ellenzék gyõzelme: Ti bárgyú csõcselék! A pártbizottságból a vizeldébe mentem! Van, akinek maga a sírfelirat a lényeg, csak azzal törõdik:

"Szelíd volt élte, s úgy vegyültenek

Az elemek benne, hogy fölkelhete

A természet, s világnak mondhatá:

>>Ez férfi volt.<<"

………

Míg éltem, nem bírtam a kígyónyelveket

s most a halál kiad egy feliratnak

amit egy hülye írt!

Tökéletes félreértés. Az idézet Shakespeare-tõl való: Julius Caesar, V. felvonás, 5. szín, Antonius mondja a halott Brutusra (Vörösmarty Mihály fordítása).

Lassan eltûnik a határ nonszensz és nem-nonszensz között.

6

Pompóné és a mûfordítás

Kosztolányi meghatározása a mûfordításról - "gúzsbakötötten táncolni" - a nonszensz-költészet esetében így módosul: "gúzsbakötötten kötéltáncolni". Egy rossz mozdulat, és Pompónéval együtt a fordító is lezuhan.

A fordítónak komolyan kell vennie a nonszensz-verset. Akár nagy író írta, akár névtelen. Jó versrõl beszélek, ez evidencia. A magyar fordítónak komolyan kell vennie a nonszensz-verset, hiszen Pompóné kétnyelvû, csak az angolok nem tudják.

Austin Clarke ír költõ és Richard Ellmann amerikai professzor jóvoltából hozzájutottam két remekléshez, az egyik John Millington Synge gúnyverse a Yeats képviselte kelta reneszánszról, a másik Ezra Pound sírverse Yeatsrõl. Ezt a két verset eredetiben is közlöm, rajtuk szeretném bemutatni a mûfordítói kötéltánc báját.

A tapasztalt olvasó rá fog érezni, hogy Synge versének címe - The Passing of the Shee: After Looking at One of A. E. 's Pictures (szó szerint: A tündérek vonulása; miután megnéztem A. E. egyik festményét) - nem valami potom kis kiállítás élményét rögzíti. A "shee" az õsi kelta (gael) nyelven tündért jelent, a festõ monogramja, A. E. az ír misztikus költõ-mûvészt, George Russellt takarja, a cím és maga a vers pedig azt a fel-fellobbanó haragot, amelyet Synge táplált a kelta reneszánsz mozgalom ellen, vezéralakja, William Butler Yeats ellen (aki testvéri jó barátja volt), a festõ Russell ellen s mindenki ellen, aki a kelta mítoszokon rágódik, míg az ír kocsmákban és az árkok sarában részegen hempereg a nyúlra vadászó lakosság.

Egy nagyálmú népre kellett gondolnom fordítás közben, s a kelta tündérnevek - Angus, Maeve, Fand - magyarításakor mindnyájunk mesterét, Arany Jánost hívtam segítségül, a Szentivánéji álom tündéreit.

Pound Under Ben Bulben (A Ben Bulben alatt) címû sírversében is elkalauzolnak valameddig a sejtelmeink; egy költõi cimboraság emlékét érezzük. A Yeats végrendelet-versének címét hordozó epitáfium írországi tájnyelven íródott, és 1958-ban, tizenkilenc évvel az ír költõ halála után jelent meg. Ahogy annak idején meghagyta, Yeats a nyugat-írországi Ben Bulben-hegy alatt nyugszik (koporsóforma tömb, mint a Badacsony). Az ír tájnyelvet Pound megtûzdelte angol helyesírási hibákkal; a sírvers költõi döfései is ilyen hibákba vannak belecsúsztatva. Shakespeare-t Shakespear nek írja Pound, a szászok népnevét (Saxon) pedig kis kezdõbetûvel, saxon nak. Pontos lélektani találat.

A fiatal Yeats, aki évekig hiába ostromolta szerelmével a színésznõt, Maud Gonne-t (l. az erre vonatkozó limericket gyûjteményünkben), kínjában titkos randevúkra járt Londonban egy másik hölggyel, akit önéletírásában álnéven emleget. Csak 1972-ben megjelent bizalmas emlékiratai fedik föl a hölgy valódi nevét: Olivia Shakespear. S az az ártatlan kis kezdõbetû a saxon ban egy másik idegvégzõdést érint, Yeats angolellenességét, amellyel haláláig viaskodott. Gyûlölte az angolokat, s az irodalmukon nõtt fel (Shakespeare-re többször hivatkozik mint tanítómesterére). Magasan az angol kultúra fölé emelte Swift korát, az ír XVIII. századot, de Swiftnek is, Yeatsnek is az angol nyelv kellett ahhoz, hogy írjon.

Gyûlölök és szeretek. Ilyesformán vagyok én is Ezra Pounddal.

Fogadja tõlem szeretettel az olvasó ezt a fordítói kötéltáncot.*

7

Pompóné ars poeticája

A magyar irodalomban - mivel Pompóné kétnyelvû - mély gyökerû hagyománya van a nonszensz-költészetnek.

Az angolok nem vesznek tudomást errõl. Nagy lélekszámú nemzetek nonszensz-költõit elismerik, Morgenstern, Laforgue, Cros, Corbière verseit lefordítják, de lengyel, cseh, román példákra nemigen gondolnak, s arra sem, hogy George Mikes How to be an Alien címû röpiratának keserû igazságait azért hallják olyan közelrõl, mert a második anyanyelvük mentalitásrendszere szól belõle.

Alighanem fölidézhetetlen számukra, micsoda kifinomult nonszensz-fordulatokkal dolgozik Petõfi (A helység kalapácsa), Arany (A nagyidai cigányok), Karinthy (Találkozás egy fiatalemberrel, költõi próza), Kosztolányi (Badar versek), József Attila (Medáliák), s aztán Eaton Darr álnéven Radnóti, bizarr szóképeiben P. Howard-Rejtõ, a még fél kézzel elérhetõ Weöres, Örkény (azokban a lírai egypercesekben) és Kálnoky és Végh György…

Sokáig azt hittem, a nonszensz-érzék minden kortársamnak etikai védelmet jelent.

Ma már nem vagyok ilyen nagyralátó.

A nonszensz-érzék csak figyelmeztetés.

Ahogy Weöres Sándor jeleníti meg Az éjszaka csodái ban:

… ez már mégis hajmeresztõ,

hogy ma senki be se néz!

Majd belép a szívdöglesztõ

hollywoodi filmszinész:

"Kérek kilenc fogkefét,

ráadásul a kezét."

Vigyázz a felületes emberrel. Nem tudod, a cafrangjai mit takarnak. Máltán vagy Budapesten.

Mire tanít a nonszensz? Egyszerûségre. Volt egy öregúr Gretnába, beleesett az Etnába - tény, ehhez nincs mit hozzátenni. A nonszensz leszoktat az üresjáratról, lebeszél az érzelgésrõl. Tömörségre fogja az írót: minden sor közlés. Fejleszti az arányérzéket, mert a meghökkentést helyesen kell adagolni. Dörgõ álpátoszával lefokozza a pátoszt, cifra mondatok közhellyé loccsintásával megállít a közhely felé vezetõ úton. Aki érti a nonszensz-verset, fölismeri a klisét. A nonszensz kiûzi a szellemi lustaságot.

Gilbert Keith Chesterton (1874-1936) írja A nonszensz védelmében címû, 1911-es dolgozatában: "Az az egyszerû csodaérzet, amely akkor fog el, amikor feltûnik a dolgok formája, és feltûnik az, hogy a dolgok milyen túláradóan függetlenek intellektuális színvonalunktól és közönséges címkéinktõl: ez a csodaérzet éppúgy a szellemiség, ahogy a képtelenség alapja. A képtelenség és a hit (bármilyen furcsának tûnjék a párosításuk) annak az igazságnak a két, magasrendû, jelképes érvénye, hogy a dolgok lelkét szillogizmussal elõhúzni éppolyan lehetetlen, mint kivonszolni horoggal Leviathánt."

Credo, quia absurdum.

A képtelen jelentései közül Chesterton az etimológiai szótárból valószínûleg a határtalan t választaná. Ez azért túlzás. Pompóné kövér, de nem határtalan, és különben is régen eltûnt a játszótérrõl. De néha reménykedve fölnevetünk rá, néha visszanevetünk. A nevetés határtalan.

1998. február

Nagy fizikusok

I

Természet s rendje bújt az éj ölén -

"Legyen Newton!" - szólt Isten, s lõn a fény.

II

Nem volt tartós; az Ördög szólt: "Hohó!

Legyen Einstein!" - s maradt a status quo.

Samuel Johnson
Ballada

Fejemen kalap, úgy jártam

a parti fûzek alatt.

S feltûnt egy másik úr, kinek

kezében volt a kalap.

Edward Lear
A Kacsa és a Kengurú

Szólt a Kacsa a Kengurúnak:

"Hogy ugrándoz ön! nagy ég!

A réten is túlra, a vizen is túlra,

mint akinek sosem elég!

Én nem látok mást, csak rút pocsolyát,

s nem a világot, azt a csodát!

Álmaim önnel úsznak!" -

szólt a Kacsa a Kengurúnak.

"Ha fölvenne engem a kenguru-hát

- szólt a Kacsa a Kengurúnak -,

én ülnék és annyit se szólnék, hogy >>Háp<<,

ígérem ezt az úrnak!

Megnézzük a Rát, a Kocsonya-Fát,

a réteken át, a tengeren át -

szállunk, mint akit húznak!" -

szólt a Kacsa a Kengurúnak.

Szólt a Kengurú a Kacsának:

"Tûnõdnöm kell e tippen.

Az ügy lényegileg nem árthat,

csak az a bökkenõ itten,

hogy önnek, kérem, már megbocsássa,

szörnyen hideg és nedves a lába,

s mit szólna a világ egy csúzos

Kengurúhoz?"

Szólt a Kacsa: "A szirten álltam,

hogy átnézzem az útilistát,

s befödni úszóhártyás lábam,

vettem négy pár gyapjúharisnyát.

Köpenyem elbír vészt, vihart,

mindennap elszívok egy szivart,

nem érhet semmi bú:

ön az esetem, Kengurú!"

Szólt a Kengurú: "Nos, nem bánom!

A hold ma oly setétes;

hogy egyensúlyozzak, bátran szálljon

a farkam végére, édes!"

Hipp-hopp, nem jártak hókuszpókuszt,

de háromszor körül a glóbuszt,

s viszi, viszi a boldog út

a Kacsát s a Kengurút.

Névtelen szerzõ

Életrajz

Nevem George Nathaniel Curzon,

két lábon járok, mint egy körzõn.

Van arcom, hajam, két kezem,

szerdán Blenheimben étkezem.

Limerickek klasszikusoktól, klasszikusokról

Dante Gabriel Rossetti

Volt egy nyomorult festõ…

Volt egy nyomorult festõ, Rossetti,

akit így hívtak: "A szûrét tedd ki."

De a nõkkel is így járt,

el is iszkolt hát mindjárt,

meg is óvta a szõrét Rossetti.

John Millington Synge

The Passing of the Shee: After Looking

at One of A. E.'s Pictures

Adieu, sweet Angus, Maeve and Fand,

Ye plumed yet skinny Shee,

That poets played with hand in hand

To learn their ecstasy.

We'll stretch in Red Dan Sally's ditch,

And drink in Tubber fair,

Or poach with Red Dan Philly's bitch

The badger and the hare.

Tündérvonulás

(A. E. egyik festményére)

Agyõ, Babhéj, Máb, Ködgomoly,

sok tollas csontlidérc,

kit költõ-kartánc ostromol

a mûvi mámorért.

Rõt Panni sárban hempereg

a kádár-búcsuban,

Rõt Bandi meg szukát ereszt,

hol borz és nyúl suhan.

Ezra Pound

Under Ben Bulben

Neath Ben Bulben's buttock lies

Bill Yeats, a poet twoice the soize

Of William Shakespear, as they say

Down Ballykillywuchlin way.

Let saxon roiders break their bones

Huntin' the fox

thru dese gravestones.

1958

A Ben Bulben alatt

A Ben Bulben-hegy seggiben

Bill Yeats, a költõ mekpihen.

Shakespear, de kéccer, mer' zseni,

mer' ballykillywuchlini.

Törje nyakát sok randa szász,

ha sírkövin rókát vadász.

R. K. R. Thornton

"E nõ - szólt Yeats - az undorom…

"E nõ - szólt Yeats - az undorom kivívta.

A politikus nõ akár a birka."

Eszméje nem valótlan,

hiszen szerelme, Maud Gonne

sose ment hozzá el, ha hívta.

James Joyce

Sorsa elérte…

Sorsa elérte jó Lady Gregoryt.

"Szegény költõk - sírt -, szívem nem ebonit!"

Ám többezer poétát

hordoz ír planétánk -

s így pénze a csatornán lefolyik.

Wystan Hugh Auden

Nemcsak T. S. Eliot ügye…

Nemcsak T. S. Eliot ügye,

hogy a nõegylet teáin gügye

olvasóinak hada

odasikongat: "Maga

az a nagy George Eliot, ugye?"

Dylan Thomas

A királynõt ágyamba kértem…

A királynõt ágyamba kértem.

"Ich dien" - súgtam. Rám rivallt: "Még nem!

'felsége mulat,

de intem az urat,

nem érinthet, csakis sötétben."

Terence Melican

Egy úr, aki hibásan rostál…

Egy úr, aki hibásan rostál,

azt képzelte a testérõl, rostély.

Ezért csomagba rakta,

s heherészve föladta:

"Van Remény? Franz Kafkának. Kastély."

Névtelen szerzõ

Esetrajz

Egy úr a lépcsõn felloholt,

s látott egy nõt, ki ott se volt.

Ma sincsen ott, csak hûlt helye -

vinné el onnét a fene!

Stevie Smith

Levél az õserdõbõl

Kedves Evelyn, itt puskázok miközben

eszembe jutsz az õserdei gõzben

tegnap én vízitapír

felírtam neked a méreteket de a nagy

zûrben eltûnt a papír,

nem jó, ha iszik az ember idekinn

szóval lényegében abbahagytam Evelyn.

Holnap nagy útra térek, egyedül,

az õserdõbe. Csupa szür-

ke, csak a teteje zöld

és néha mikor egy fa lezuhan,

idecsúszik a nap, zsupsz, iszonyuan.

Sose másszon az ember az õserdei tóba

ilyen melegben, marha lépés volna

mivel sok benn az óriáskígyó, Evelyn, és

megeszi, akit illet,

bizony. Ezzel zárom soraim, szeretõ férjed

Wilfred.

GERGELY ÁGNES fordításai