Guillaume Apollinaire hatásosan hitette el és terjesztette széltében-hosszában, hogy õ a "megcsalt költõ"; ez a kép mára összekeveredik a polgári életben Wilhelm de Kostrowitzky néven ismert férfiéval. Ez utóbbi azonban boldog szerelmes is volt, akit bálványoztak, imádtak, sõt olykor zaklattak a nõk. ' csalta meg a nõket, õ nem szerette õket, ez nyilvánvalóvá válik azokból az eddig titokban tartott Apollinaire-dokumentumokból, amelyek egy magángyûjteménybõl kerültek elõ.1
A gyûjtemény leveleinek többsége sokat elárul Apollinaire szívérõl: rajongásairól, nyugtalanságáról, hidegségérõl, elzárkózásáról éppúgy, mint magáról a költõi mûrõl, amely egyébként nagyon szorosan követi élete menetét, emlékezetbe idézi eseményeit, ahogy a Szeszek szerzõje maga is mondja. Ezek az események érzelmi életéhez kapcsolódnak, és fáradhatatlanul ismételgetik a reménytelen szerelem problémáját, már az elsõ kötetben, a L'Enchanteur pourissant- ban (A rothadó varázsló). Ez a szerelem az érzékek tobzódása, ugyanakkor gyötrelem; meghal és meg kell gyászolni. Apollinaire magánmítoszt teremtett, a rosszul szeretett férfi mítoszát, akinek fájdalma betölti, áthatja szerelmi költészetét.
Vajon az a sok-sok levél, amelyet
Apollinaire-hez azok a nõk írtak, akikkel megosztotta élete
egy-egy estéjét, néhány hetét, hónapját,
vagy akár több idõt is töltött velük,
megbízható életrajzi adatokkal támasztja-e
alá a szerelemtõl örökre megsebzett költõ
mítoszát, akit nem értett meg és visszautasított
minden, általa szeretett nõ?
A megcsalt szeretõ
éneké
nek költõje maga vála-
szolta meg ezt a kérdést,
és a Madeleine Pagès-hez írt hosszú vallomás-
levelében2 hangsúlyozza,
hogy aki azt hiszi, hogy rosszul szeretik, maga szeret rosszul.
Apollinaire szerelmi levelezése összesen 915 levelet tartalmaz mintegy harminc nõtõl, akik többé-kevésbé, nyíltan vagy titkolózva válaszoltak szíve hívására, sõt olykor õk provokálták a költõt.
Nem meglepõ, hogy az életrajzokból már ismerõs nevekkel találkozunk: Linda, Annie, Marie, Lou, Madeleine. Jacqueline azért nem szerepel, mert nagyon keveset írt késõbbi férjének, s leveleit Apollinaire családi levelezésében gyûjtötték össze; e gyûjtemény közlése még várat magára.
Apollinaire-nek vannak sokkal kevésbé ismert levelezõpartnerei is. Georgette Catelain kilétét André Billy fedte fel, de nem szolgált közelebbi adatokkal a fiatal normandiai lányról, aki több mint három évig rendszeres levelezésben állt Apollinaire-rel. Pierre-Marcel Adéma viszont Marthe Roux3 létezését tárta fel meglehetõsen szûkszavúan; õ sem pontosította, valójában ki is az a nõ, aki 1911 és 1916 között közel százharminc levelet írt Apollinaire-nek. Marad még vagy tíz szép ismeretlen, akiknek levelei néha csak a keresztnevükrõl árulkodnak - megfoghatatlan, eltûnõ árnyak, mint A megsebzett galamb és a szökõkút címû képversben felidézett fiatal lányok: Yette, Lucette, Lucienne, akiknek kiléte éppoly rejtélyes, mint azoké, akiknek vezetékneve is kiderül a levelekbõl: Carola Stein, Mariette Grenot, Hélène Serda, Emilie Gossploeck (?).
Vannak szeretõk, akik várakozásunkkal ellentétben nem hagytak nyomot a költõ levéltárában: például, többek között, Mia, Mareye Dubois és Naple utcai szomszédnõje, Yvonne.
E levél-gyûjtemény jelentõsége vitathatatlan, még ha csak az Apollinaire-nek címzetteket nézzük is. A levelek, önmagukban hordott értékükön kívül, amelyet megkísérlünk bemutatni, értékes adalékokkal szolgálnak a költõ érzelmi életrajzához, magyarán: az életrajzához. A levelek íróik tükrébõl visszaverõdve rajzolják ki Apollinaire képét, ugyanakkor általuk jobban megragadhatjuk az életmû keletkezését, amelyben végbemegy az átváltozás: a sok megcsalt nõbõl megcsalt férfi lesz.
Apollinaire egyetlen levelezõtársnõje sem mérhetõ irodalmilag a költõhöz, még akkor sem, ha többségük jó tollforgató. Ketten kifejezetten irodalmárok: Jeanne-Yves Blanc elsõsorban költõ, Elise Aubry inkább újságíró. De nagyon szép oldalakat olvashatunk Madeleine Pagès, Georgette Catelain és Marie Laurencin tollából, bár egyikük sem gyakorolta az írói mesterséget.
Mégis, az esetek többségében a levelek dokumentumértéke nagyobb, mint a tisztán irodalmi érték; a századelõ különbözõ társadalmi környezetérõl tanúskodnak. Olyannyira, hogy számosat közülük akkor is élvezettel és haszonnal olvasnánk, ha nem Apollinaire-hez kapcsolódnának, minthogy idõbeli leírásuk néha lebilincselõen regényes dimenziót kölcsönöz nekik. Nyomon követhetjük a helyzetek és az érzelmek alakulását az idõben, ahogy például Georgette Catelain, a fiatal lisieux-i tanítónõ a kezdeti távolságtartó hûvösségtõl eljut a szeretõ gyöngédségig Apollinaire 1916 márciusi sebesülése után, amikor a költõ hallgatása már nyugtalanítja és felkavarja.
Madeleine Pagès levelei is, akit
Apollinaire "kis tündérem"-nek, "kis orani menyasszonyom"-nak
hív, bepillantást engednek abba az átalakulási
folyamatba, amely során a jól nevelt és a családi
kötöttségeknek alávetett kislányból
figyelmes, kíváncsi szeretõ lesz, aki késõbb
teljesen átadja magát költõjének. Ugyanakkor
olvashatjuk leveleit úgy is, mint a háborús évek
Algé-
riájában élõ
francia család életének mindennapjairól beszámoló
krónikát.
Georgette Catelain levelei szintén kiterjednek minden körülményre, jó stílusban íródtak és rengeteg részlettel szolgálnak egy vidéki kisváros életérõl az elsõ világháború alatt. Mint Madeleine, õ is ellátja történetekkel a Mercure napihírek rovatának szerkesztõjét; ezeket az olvasmányaiból vagy a hétköznapjaiból meríti.
Marie Laurencin festõnõ írói
képességei jól ismertek. Emlékszünk rá,
hogy 1909-ben versekkel látta el Louise Lalanne-t, alias Guillaume
Apolli-
naire-t. Minderrõl
Éjszakai
füzet
ében4 számol be, és költõi
módon idézi fel életének egyéb pillanatait
is. Általában rövid levelei, melyeket 1907 és
1912 között, az Apollinaire-hez fûzõdõ szerelmi
viszonya idején írt, szinte mind kiáltással,
szemrehányással és dühkitöréssel
vannak teli, a háború alatt, Spanyolországból
írott levelei azonban nagyon szépek. Kifinomult részletességgel
és természetességgel számol be életkörülményeirõl
és felfedezéseirõl. Így írja le a malagai
"palotát", ahol lakni fog: "[...] az ablakokból kéznyújtásnyira
a pálmák. Mindenütt kiskecskék, szamarak, öszvérek,
elragadóak, mint az asszonyok, és éppoly kifejezõek.
Nem leszek egyedül. Rajtam van minden állatom szeme, s ez bátorságot
önt belém, hogy dacoljak ezzel az ostoba háborúval."
Minden Pradóban tett látogatásáról elbûvölve
tér vissza: "A Prado valóban csodálatos. Sok ismeretlen
francia hercegnõ van benne: nagyon jól megfestve, hasonlítanak
rám. Így aztán családom körében
járkálok. Találtam egy magyar hercegnõt, aki
teljesen olyan, mint Fleuret portréja - törékeny alkatú,
egész sápadt, kicsit unott. Önrõl nem sok portré
van a Pradóban. Ez feltûnt nekem. Talán a spanyol királyok."
Az is elõfordul, hogy leveleit igazi vers díszíti,
mint például a következõ,5 melynek pre-szürrealista
hangulata bizonyára tetszett Apollinaire-nek:
Egy beteg tigrisrõl
Spanyolország királya [Alphonse áthúzva]
vegye a kabátját
és egy szablyát
Az állatkertben
van egy tigris,
rút, de
királyi
Fáj
ránézni.
Szerelmes hölgyek füzére
Sok nõrõl, akik szerették Apollinaire-t, vagy akiket õ szeretett, csak mert nem hagytak nyomot - világos nyomot - Apollinaire életmûvében, mind ez idáig nem vettek tudomást az életrajzírók. A stavelot-i idillbõl Maria Dubois-val, a Szeszek "Mareye"-vel semmit sem õrzött meg ez a levelezéstár. Csupán öt üzenet - négy képeslap és egy levél - tanúskodik a "selypítõ" Linda Molina Da Silvával folytatott jövõtlen viszonyról. ', akárcsak a késõbbi Tristouse Ballerinette, könnyed és gondtalan, mindig táncra kész, lovagja hallgatása miatt aligha türelmetlenkedik, még kevésbé esik kétségbe, inkább beleszédül a cabourg-i kaszinó forgatagába. A hangnem sosem lép túl a plátóin: "üdvözlettel", "õszintén", "szeretettel", ezeket a kevéssé kompromittáló búcsúformulákat használják. Végeredményben Linda hasonló képet ad magáról, mint amit Apollinaire hozzá írt versei rajzolnak róla. Igaz ugyan, hogy 1901-1902-t írunk, és Apollinaire ezzel párhuzamosan nagy szerelmet él át a Rajna-vidéken.
Yette
Az Annie Playdenhez fûzõdõ
szerelmét követõ érzelmi ûrben
Guillaume-nak viszonya volt egy bizonyos
Yette-tel, akinek két levelét õrizte meg, 1905. július
19-rõl, illetve 24-rõl. Apollinaire-nek Picassóval6
folytatott levelezésébõl tudjuk, hogy Yette még
jelen van életében a következõ tavaszon, de kapcsolatuk
ekkor megszakad. Egy 1906. június 6-i levélben Apollinaire
ezt írja: "Kedves barátom, talán jövök Spanyolországba,
de Yette nélkül, õt elbocsátottam, mert tényleg
túl sokat nevetett." Akármilyen kevéssé idealizálja
késõbb az emlékezet a híres
A megsebzett
galamb és a szökõkút
címû kalligrammában,
a "csodás virágzó szájú" fiatal lány
nagyon szerelmesnek látszik. A "Kis farkasom", "Drága kis
Mimim" megszólítások igazi cinkosságra utalnak,
ami bizonyára azt is jelentette, hogy Apollinaire elnézte
levelezõpartnerének megannyi helyesírási hibáját.
A levelek tartalma sem árul el többet errõl nõrõl,
akinek nem ismerjük családnevét, egyszerûen csak
így írja alá leveleit: "Szeretõ Yette-ed".
Mariette Grenot
Az archívumban található mindössze két levélbõl nem sokkal többet tudunk meg Mariette Grenot-ról sem, akivel Apollinaire 1906 márciusában kerül kapcsolatba, amikor Yette-tõl eltávolodik. Valószínû, hogy a lány háztartási alkalmazott a Louis-Le-Grand utcában. Mint Apollinaire több más szeretõje, õ is szenved a költõ hallgatásától. Megható látni, hogy levelét egy központozás nélküli négysorossal zárja, remélve, hátha így közelebb kerülhet Apollinaire-hez:
Miért pihent
Ajka ajkamon
Hogyha hazudott
és szeretni nem tudott.
A második levél, amely 1906. augusztus 6-ról datálódik, már egy régen befejezett kapcsolatra utal, de Mariette, a nemtörõdöm szeretõjének tett szemrehányások dacára, újra látni szeretné azt, aki oly sok szenvedést okozott neki. Minden okunk megvan azt hinni, hogy akárcsak A meggyilkolt költõ "Pedagógia" címû fejezetében Croniamantal-nak, Apollinaire-nek is "mindörökre elment a kedve tõle, hogy valaha is viszontlássa bájos Mariette-jét, és most már csupán emléket akart megõrizni a leányról".* Azt azonban sosem fogjuk megtudni, vajon Mariette Grenot karja ugyanolyan gyönyörû volt-e, mint a regénybeli Mairette-é, ami úgy felkorbácsolta Croniamantal vágyát.
Carola Stein
1906-1907-ben Apollinaire egy szemlátomást
tartósabb viszonyt folytat a német származású
lánnyal, Carola Steinnel, aki Párizsban, a La Rochefoucauld
utca 39.-ben lakik, és az Olympia és a Folies Bergère
színpadán lép fel. Mind a tíz üzenet,
amelyet Apollinaire megõrzött, németül íródott,
és - legalábbis Carola részérõl - meglehetõsen
követelõzõ kapcsolatról tanúskodik. Carola
mindennap látni kívánja drága Willyjét,
és nem titkolja féltékenységét. A lány
közbenjárásával Guillaume és barátai
feltehetõen tiszteletjegyekhez jutnak azokba a kabarékba,
ahol Carola tehetségét gyakorolja. Táncosnõi,
énekesnõi, vagy csak egyszerûen statisztai tehetséget?
Ennek felderítése még a kutatókra vár,
de az biztos, hogy Carola hírneve nem maradt fenn az utókor
számára és neve nem szerepel kiemelt helyen az általunk
átnézett programfüzetekben. Carola Stein utolsó
üzenete 1907. január 19-i keltezésû, és
úgy gondoljuk,
ennek a kalandnak vége, amikor Guillaume
májusban találkozik Marie Laurencinnel.
Jane
Noha Apollinaire gyakorlatilag együtt
él Marie Laurencinnel, azzal a nõvel, akit feleségeként
ismerünk, félre-félrelép. Mint például
1911 telén. Papírjai közt hat üzenet található
egy bizonyos Jane-tól, 1911 januárjából és
feb-
ruárjából. Ezekbõl
nagy valószínûséggel arra következtethetünk,
hogy Jane bolti eladó. Levelein a kilencedik kerületi Milton
utcai vagy Rochechouard körúti bélyegzõ olvasható.
Apollinaire jól ismeri ezt a városrészt, mivel 1907
áprilisától 1909 õszéig a Léonie
utcában (késõbb Henner utca) lakott. Megható,
ahogy Jane így siránkozik: "Micsoda szerencsétlenség
szentimentálisnak lenni", miközben ellenállhatatlanul
szerelmes a költõbe: "Úgy vonzódom magához,
mint még soha senkihez." De szenvedélyét lanyhán
viszonozzák, és hamarosan maga Jane kéri Apollinaire-t,
hogy semmisítse meg, vagy küldje vissza leveleit. Ezt a követelést
más levelezõpartner tollából is ismerjük,
de Apollinaire nem semmisít meg egyetlen levelet sem, a legapróbb
levélkét is gondosan megõrzi majdani életrajzírói
nagy izgalmára és megzavarására.
Emilie
Felbukkan egy bizonyos Emilie Gossploeck is (?) (a vezetéknév nehezen olvasható), szintén 1911-bõl, aki Aix-la-Chapelle-bõl "egy tengerparti ismerõs üdvözletét" küldi. Talán Bois de Cise-ben találkozott vele a Somme vidéken, ahol 1911. augusztus 11-e és 20-a között idõzött? Ez a feltételezés hihetõ, mert az elsõ a két képeslap közül, amit Emilie Apollinaire-nek küldött, 1911. augusztus 28-án kelt, a második november 14-én. Akárhogy is, ez a gyógyfürdõbeli találkozás bizonyosan mellékepizód volt, és semmiképp sem veszélyeztette vagy kérdõjelezte meg a költõnek Marie Laurencinhez fûzõdõ kapcsolatát, mint ahogy a következõ kaland sem, még ugyanebben az évben.
Denise Berthe Mortier
Jól ismerjük Apollinaire-nek a Robert Mortier-hoz és feleségéhez, Jane-hoz fûzõdõ barátságát. A festõ férj két évvel idõsebb Apollinaire-nél, Jane tehetséges zongorista. 1911-tõl kezdve járnak össze, a háború elején Nizzában találkoznak, késõbb Apollinaire szeretetteljes leveleket ír nekik a frontról. Miféle rokoni kapcsolat fûzi ezt a baráti házaspárt Denise Berthe Mortier-hez? A nyolc levélbõl, amit a nõ a költõhöz intéz 1914-es nizzai tartózkodása során, ez nem derül ki. Talán Robert Mortier-nak arról az unokahúgáról van szó, aki René Bonnel7 emlékirataiban és Lou 1914. december 27-i levelében szerepel?8 Mindenesetre, a nõ, aki magát "szörnyû anyós"-nak titulálja, és arra emlékeztet, hogy a lányhoz az anyján keresztül vezet az út, "mély és igaz gyöngédséget" ígér Apollinaire-nek, "érzékiség nélkül", ami szemlátomást nem váltotta ki választottjának lelkesedését. A Nizzában lakó Denise Berthe Mortier leveleit személyesen vitték Apollinaire nizzai lakására, a borítékokon nincs címzés, sem postai bélyegzõ.
Léontine, Christiane és Mireille Havet
Léontine Havet, az 1913-ban eltûnt
festõ, Henri Havet felesége és két lánya,
Christiane - a közelállóknak Kikane -, aki maga lakberendezõ,
valamint az író, Mireille 1913 óta baráti kapcsolatokat
ápolnak Apollinaire-rel. Mintegy ötven levelük található
az archívumban, amelyekbõl kiderül, hogy a költõnek
számos hozzájuk írt levele elveszett. Mind ez idáig
összesen négyet találtak meg és adtak közre.
Léontine fõleg azt várja a mûkritikustól,
hogy segít férje elismertetésében, és
valóban, Apollinaire nem mulasztja el felhívni a
Paris-
Journal
olvasóinak figyelmét
"Henri Havet retrospektív kiállítására",
amit 1914 májusában a Bibliothèque Nationale-ban rendeznek.9
Apollinaire felfigyel az 1914-ben mindössze tizenöt éves
Mireille tehetségére, és 1913-ban a
Les Soirées
de Paris
címû folyóiratban (No. 19) megjelenteti
A ház a macska szemében
címû novelláját,
amelynek címe éppoly meghökkentõ, mint maga a
történet, amit elmesél, valamint egy versét ugyanezen
folyóirat utolsó számában, 1914 jú-
nius-júliusában. Mireille
hosszú, szépen megírt levelei az Apollinaire iránt
érzett szeretetteljes csodálatról árulkodnak.
Kétségtelen, hogy a kislány szerelmes belé,
anélkül, hogy akár önmagának is beismerné.
1915. november 3-i levelében egy álmáról számol
be, amelyben elõre megérzi Apollinaire sebesülését,
meglátogatja a kórházban, és "egy órán
keresztül karjaiban tartja". Korán felfogja Apollinaire költészetének
modernségét is, amit a maga idejében anynyian nem
értettek. "Ha sok olyan szép dolgot hoz haza a háborúból,
mint a Colombier-ba10 küldött versei, maga lesz a legkedvesebb
modern Költõm" - jósolja. "Mennyire megijesztette kollégáit
ez a vérzivatar és golyózápor."
Két-három évvel idõsebb nõvére, Christiane egyértelmûen szerelmes Guillaume-ba, és ezt kertelés nélkül be is vallja neki. Megtudjuk, hogy 1913 júniusában együtt mentek az orosz balett elõadására, és hogy Apollinaire volt Madame Berthelot kísérõje Christiane esküvõjén, mert a lány "elkeseredésében" végül 1914 májusában hozzáment egy saját szavai szerint "korrekt és hûséges fiúhoz", a svájci költõhöz, Paul Aeschimannhoz, de nem tudta teljesen elfelejteni, hogy "szíve Guillaume-ért dobog". Egy évvel esküvõje után meghatottan emlékszik vissza, hogy Guillaume "igaz dolgokat jósolt a tenyerébõl", és hogy egy viccel vessen véget megindultságának, nem fél a "Monsieur Causetropwisky"* szójátékkal fordulni a költõhöz, amit "Apollinaire barátai" véltek kitalálni. Christiane Havet leveleit olvasva sejthetjük, hogy Apollinaire bölcs tartózkodással viseltetett irányában, és nem ígért többet, mint plátói érzelme hûségét.
Lucette
De mivel a "a test is ujjongni vágyik",
Guillaume nem mindig utasítja vissza a felé áradó
hódolatot. Lucette-ét sem, akinek vezetékneve egyelõre
ismeretlen, és akinek két lángoló üzenetét
õrizte meg. Az egyik dátum nélküli, a másik
1914. május 26-ról kelt. Az elsõben Lucette megnyugtatja
"drága
Guillaume-át": "Egész éjjel
veled tudok maradni. Örülsz?", és csókokkal árasztja
el. Szemmel láthatólag éppoly intenzív kapcsolat,
mint amilyen rövid!
Stella Croissant
Stella Croissant-nal, Marie Laurencin jó barátnõjével, sosem volt szó szerelemrõl. A háborút megelõzõ hónapokban jártak össze, és a fiatalasszony ópiuméhségének csillapítására "használja" a költõt: "Szeretném, ha másfajta ópiumbarlangba vinne, mint amilyet már láttam" - írja 1914. május 31-én. Stella korábban világosan leszögezte a játékszabályokat: "Elfogadta, hogy flörtölünk, s nekem próbára kell tennem Önt." Röviden, ez nem volt egyéb, mint érzelmi következmények nélküli, alkalmi viszony.
Marthe Roux
Nem mondható ez el arról az 1911-ben kezdõdõ kapcsolatról, amelyet egy Marthe Roux nevû fiatal párizsi nõvel folytat és amely legalább 1916-ig elhúzódik. A lány mindössze tizenkilenc éves, amikor elõször találkoznak a Closerie des Lilas kávéházban, Paul Fort körében - az õ lánya, Jeanne és Marthe barátnõk. A fiatal lány azonnal szerelemre lobban Guillaume iránt, aki ugyan minden bizonnyal elcsábul, mégis óvatos marad. Ennek ellenére, látogatóba hívja Passyba, enged kérésének, és neki ajándékozza egy fényképét, verset ír hozzá.11
Marthe számos levelének egyikében - mintegy százharmincat õrzött meg belõlük Apollinaire - köszönetet mond a Mûvészet és szerelem címû, eddig valószínûleg kiadatlan versért, és örömét fejezi ki, hogy "kis múzsa" lehet. Idõvel a költõ hallgatása vagy halogató válaszai türelmetlenné teszik, és még akkor is, amikor feladja a reményt, hogy meghódíthatja a költõ szívét, fenntartja szerelmét, ami minden bizonnyal elõbb-utóbb nyomasztani kezdi Apollinaire-t: "Hol van az az idõ, amikor sok levelet kértem, és kaptam? Ha akarja, visszaadhatom õket. Talán bosszantja, hogy nálam vannak levelei? Mindenek ellenére, örökre szeretni fogom." Máshol: "Nagyon szép dolog egy boldogtalan szerelem miatt szûznek maradni. Örökre az Ön Marthe-ja." Nyilván hiába, de megkísérli Apollinaire-t vádolni, felidézi például a költõ egy levelét kapcsolatuk kezdetérõl, melyben ezt írja: "Írj nekem, nincs más dolgod, mint hogy kettõnkkel törõdj, és mégsem írsz már nekem". Pedig a lány 1912 januárjában tizennyolc levelet ír neki! Marthe, aki a Vöröskeresztnél dolgozik, a háború alatt mindvégig a Boulevard des Invalides 65. alatt dolgozik. Ekkor az olasz költõ, Ungaretti barátnõje, de ezt írja Guillaume-nak: "Úgy vagyok vele, mint maga velem, de azért több szánalommal!" és "Épp most kaptam levelet Ungarettitõl, aki szeret engem, de én õt piszkosnak és tehetségtelennek tartom". Marthe érzelmi kálváriáját a Lou-hoz írt egyik vers címének három szava fejezi ki a legjobban: "Szerelem megvetés és reménység." Apollinaire-t láthatóan fárasztotta ez a kisajátító szenvedély, arra kéri levelezõpartnernõjét, hogy vonuljon vissza, és ne is adjon hírt magáról. Hiábavaló fáradozás! A Lou-hoz intézett 1915. április 15-én kelt bizalmas levél világosan jelzi a költõ végleges eltávolodását: "[...] a (párizsi) kis Marthe, aki minden áldott nap ír, és akitõl épp most kaptam egy csomag levelet, Nîmes-be akar jönni. Levelét megtalálod azok között, amiket visszaküldök neked, és amiket kérlek, hagyj nálam. Az övét különben össze is tépheted." Akkor is róla beszél, bár nem nevezi nevén, amikor Madeleine-hez írt levelében helyére teszi kitartó szerelmeséhez fûzõdõ kapcsolatát: "Egy fiatal lány két éve majd' minden nap ír nekem, én nem válaszolok, mert megmondtam, hogy nem veszem el. Azt sem akartam, amit õ, hogy a szeretõm legyen. Tisztességtelen lett volna a részemrõl, és nem is tettem meg.12
Jeanne-Yves Blanc
Miközben Marthe Roux leveleivel tovább ostromolja a költõt, Apollinaire még a háború alatt kapcsolatot kezd egy montpellier-i fiatal lánnyal, Jeanne Burgues-Brunnel, kinek írói neve elõször Yves Blanc, majd Apollinaire tanácsára nõiesíti a nevét, Jeanne-Yves Blanc lesz. Kapcsolatuk megmarad tisztán irodalminak és barátinak. Történetük jól ismert attól fogva, hogy levelezni kezdtek egymással, ami közös barátjuknak, Emile Léonard-nak, az École des Chartes egykori hallgatójának volt köszönhetõ. ' 1914 õszén ugyanabban a helyõrségben szolgál, mint Apollinaire. Kevésbé biztos, hogy a költõ és pártfogója közötti párbeszéd mennyire szorítkozott csupán irodalmi kérdések megvitatására, mint ahogy azt a lány szerette volna. Apollinaire hozzá írt leveleinek kiadása,13 amely Jeanne-Yves Blanc kérésére "cenzúrázva" jelent meg, most már megérdemelné, hogy átnézzék, kiegészítsék, sõt kijavítsák. Apollinaire udvarlása és partnernõje túlságosan élénk reagálása más képet adna errõl a levelezésrõl, amelyben - nem csak az elején - a költészet keveredik szerelemmel, mivelhogy Apollinaire nem elégszik meg azzal, hogy udvariasan tisztelegjen a nõ szellemi képességei és irodalmi tehetsége elõtt, Kerubin álarcában ráveszi "drága kis keresztanyját", hogy leírást adjon önmagáról, pontosan lefesse "drága ismeretlen arcát", hogy bevallja, "olyan gyengédség és meghittség lakozik benne, ami még nem jutott kifejezésre", sõt provokatív megjegyzésre ragadtatja magát: "Ön annyira eszes, hogy visszatartja az érzéseit, pedig én azt hiszem, jobban szeretné a szerelmet, mintsem gondolja." Levelezésük elején Jeanne-Yves Blanc huszonhét éves, és úgy mutatja be az életét, mint egy "jó házból való kispolgári nõét, akinek szívében némi cyranói kényesség, egy kis kacérság és nagy-nagy õszinteség lakozik." Még akkor is, amikor közli Apollinare-rel, hogy hat éve férjnél van, és egy hároméves kisfiú édesanyja (1915. szeptember 28-i levél), a költõ továbbra is érzékiségrõl és kéjrõl beszél neki: "Végtelenül érzékinek gondolom önt, a férfiember igazi örömének", írja 1915. november 7-én. November 19-én a nõ saját leírása alapján képzelt álomszerû portrét rajzol róla, de óvatosan figyelmezteti, hogy: "képzelgéseinek nincsenek következményei és nem zárják ki a tiszteletet": "Szóval magasnak látom, barnának, arckifejezése büszke, szája nagy és telt, ajka piros. Melle kicsi, de bájos, hosszú a dereka, csípõje jól fejlett, combjait, mintha Primaticcio festette volna". Jeanne-Yves Blanc higgadtan, nyugodtan, de határozottan visszatereli a beszélgetést az irodalom területére. Levelei e szempontból nagy ügyességrõl és ritka kifinomultságról tesznek tanúbizonyságot, mivel bár nem kötelezi el magát Kerubinnak, elbûvöli annak a férfinak az intelligenciája, akit minden gúny nélkül "irodalmi mesterének" hív, és érezhetõ, hogy a világ minden kincséért sem szakítaná meg ezt a levelezést.
Georgette Catalain
Georgette Catalain létezésérõl
André Billy adott hírt, amikor a
Le Figaró
ban
(1968. november 4-10.) közzétette Apollinaire öt, addig
kiadatlan levelét, melyeket a lisieux-i fiatal tanítónõnek
írt, akivel 1915 és 1918 között hosszú levelezést
folytatott. A negyvennyolc, Apollinaire által megõrzött
levél többsége hosszú, gondosan fogalmazott,
információkban és adatokban gazdag, nemcsak egy harminc
körüli vidéki fiatalasszony háború alatti
életérõl ad hírt
- Georgette Catalain majdnem harminchárom
éves 1915 novemberében -, hanem a költõ-katonáról
is. Mint a Jeanne-Yves Blanc-nal váltott levelek, ezek is Apollinaire-nek
arról a leküzdhetetlen vágyáról árulkodnak,
hogy levelezõpartnernõit meghódítsa. Georgette
Catalain azonban bölcsen tartózkodó, akárcsak
Jeanne-Yves Blanc; levelei irodalmi, mûvészeti és aktuális
kérdések megvitatására szorítkoznak.
Kezdetben így határozza meg magát: "egy olvasó,
akit elõször meglepett, aztán elbûvölt az
Ön neve: Apollinaire: nem hétköznapi, ha valakit Apollinaire-nek
hívnak." A lányt szemlátomást meghódítja
levelezõpartnere eredeti szelleme és fantáziája,
szívesen idéz mondatokat leveleibõl, amelyek meglepték
vagy mulattatták: "Van egy rész a levelében, amely
igen elnyerte tetszésemet: >>Amikor elõször hallottam
a Parsifalt az operában, majdnem annyira unatkoztam, mint amikor
a Reichstagban vettem részt egy ülésén, és
amikor a Képviselõházban voltam.<<" A sebesülés
után, annyira nyugtalanítja Apollinaire hallgatása,
hogy André Rouveyre-hez fordul hírekért. 1917. január
8-i levelébõl származó mondata kevés
szóval is jól jelzi, mit jelentett neki ez a kapcsolat, legalábbis
ebben az idõben: "Levelei életem öröme."
Marguerite, Irène és mások
Néhány tünékenyebb nõalak: Marguerite, aki 1916. május 5-én verses levelet ír Apollinaire-nek, amelyet szemrehányással zár: "Elhagyom, de végleg, emlékem õrizze, ruhámat feledje"; Yvonne, kinek vezetékneve talán Chaski, bár semmiféle kapcsolatban nem áll a Naple utcai szomszédnõvel, akihez Apollinaire 1903-ban verseket írt; Irène, akirõl jogosan feltételezhetjük, hogy Irène Lagut, a festõnõ.
Amennyiben a meztelen nõt ábrázoló kisméretû krétarajz, "Irène" aláírással, valóban összetartozik azzal a név és dátum nélküli levélkével, amelyet Apollinaire-nek egy színházban adtak át, egy újabb szerelmi kalandról s körülményeirõl nyernénk tudomást: "Szép kisfiú. Várjon a kijáratnál. A jobbra esõ páholyban vagyok, kék ruhában. Egy barátnõje." El kell ismerni, hogy e levélke írása nagyon hasonlít Irène Lagut írásához, és egyáltalán nem lenne meglepõ, ha õ lenne a szerzõ, Irène, Az ülõ nõ Elvirájának modellje, aki kivételes szerelmi tapasztalatokkal rendelkezett, ha hihetünk Apollinaire-nek.
Több levél tartalma mindössze annyit erõsít meg, hogy több szép ismeretlen is tagja volt ennek a szerelmes hölgyfüzérnek. Csak felsorolásképp a nevek: Elise Aubry, akivel Apollinaire 1914 és 1918 között Albániáról és általános politikai kérdésekrõl levelezett, Hélène Serda (?), akihez 1914-ben járt, Jeanne Auger, Marie Laurencin barátnõje, Lucienne, aki Epernay-bõl írt neki és végül Marthe Roux barátnõje, akinek vezetékneve talán Gauvin.
"Apollinaire szerelme és költészete"14
Apollinaire nagy különbséget tett az ismeretlen, vagy alig ismert szépségek és azok között, akik valóban számítottak neki, akik révén építhette és illusztrálhatta a megcsalt szeretõ mítoszát. Ezt írja Madeleine-nek: "Igaz, hogy voltak szeretõim, de velük szembeni tisztességem és az, hogy megõrizték barátságukat irántam, bizonyítják, hogy noha soha sem találtam meg azt, akit feleségül vehettem volna, gyengéd voltam velük, sõt állhatatos, egyszóval, sosem csaltam meg õket".15 Érzelmi hitvallása minden bizonnyal lehetne egy kissé árnyaltabb. De amikor Madelaine-hez írott vallomásában, akit hivatalosan jegyesének tart, megannyi hódítása közül kiemeli Annie-t, Marie-t, és Lou-t, egyúttal megnevezi azokat a szerelmeit, akik hatással voltak rá. Vajon e nõk levelei igazolják a reménytelen szerelemtõl kesergõ verseket? A kép, amit tükröznek azonos-e vajon a költõ festette képpel? Közel van-e az általuk rajzolt Apollinaire-kép ahhoz, amit költészete rajzol saját magáról? Vajon a nõk ugyanazt a történetet mesélik el, mint Apollinaire?
Annie Playden
A megcsalt szeretõ éneke ihletõjének Apollinaire-hez írott leveleirõl 1968 óta tudunk:16 három rövid levél és négy képeslap, amelyekhez még három másik üzenet tartozik Annie húgától, Jennytõl, aki minden bizonnyal elõsegítette, hogy a költõ 1904 májusában visszatérjen. A levelezés révén Guillaume és Annie két, 1903 novemberi és 1904 májusi londoni találkozásának körülményei pontosan megállapíthatók. Biztosnak látszik Faik Beg Konitza, az albán barát közbenjárása. A kezdetben tartózkodó Annie végül beleegyezik, hogy viszontlássa Guillaume-ot, sõt igazi gyöngédséget tanúsít iránta: "Kostro, megijeszt, hogy nem voltam kedves veled, amikor legutóbb meglátogattál, de megpróbálok kedvesebb lenni, ha újra jössz." Végül Annie, aki 1904. április 20. táján azt írja, hogy "Még nem tudom, hova megyek, de elegem van Angliából", elhatározza, hogy kivándorol Amerikába. Utolsó üzenetét Konitza közvetítésével küldi el Apollinaire-nek: egy hajtincset finom, kék szalaggal átkötve, amit a költõ a haláláig megõrzött, akárcsak a nõ leveleit, akit "annyira szeretett".
A megcsalt szeretõ éneke nem érzékeltet semmit abból a "békés, derûs hangulatból", ami a két szerelmes között Apollinaire második londoni tartózkodása alatt uralkodott. Michel Décaudin jól mutat rá, hogy "a szakítás részletei elhalványodnak, az elhagyatottság érzésébe olvadnak, amit a költõ emlékezete az Annie-val való utolsó találkozásig vezet vissza".17 A vers igazsága más, mint a szerelmes élményé. Még akkor is, ha Annie magára vállalja a szakítás felelõsségét - "sokkal jobb lesz, ha teljesen elfejtsél [sic], mert én mindig csak egy kis gonosznak [sic] maradok" - Apollinaire Madeleine Pagès-hez írt vallomás-levelében késõbb elismeri, hogy "ennek a versnek jó néhány kifejezése túlságosan szigorú és sértõ arra a lányra nézve, aki semmit sem értett meg belõlem, aki szeretett, majd késõbb zavarba hozta, hogy egy fantaszta költõt szeret". Néhány szóban tökéletesen összefoglalja ezt a kalandot: "Kétszer is meglátogattam Londonban, de a házasságunk lehetetlen volt, és aztán minden megoldódott azzal, hogy elutazott Amerikába, én sokat szenvedtem, tanúja ez a vers is, amelyben úgy éreztem, hogy rosszul szeretnek, holott én szerettem rosszul."18 Ha az életben nem is, ebben a versben tehát frigyre lép a szerelem és a költészet, és ez az egyesülés ellenállhatatlan késztetést szül Apollinaire számára, hogy versbe szublimálja a szeretés legmélyebben átérzett végtelen fájdalmát.
Marie Laurencin
Ugyanez a kölcsönös vonzódásból és meg nem értésbõl született fájdalom nyilvánul meg a festõnõ, Marie Laurencin 1907 és 1915 között Apollinaire-hez írt leveleibõl. Jelen gyûjtemény százkettõt számlál belõlük, de idetartozik még a Poissonnier hagyatékból egy tucatnyi, amelyek már a Bibliothèque Nationale Française-ben vannak. Abból, hogy Marie mennyit panaszkodik a költõ hallgatása miatt, arra gondolhatunk, hogy Apollinaire jóval kevesebbet írt, bár az is elszomorító lenne, ha levelei elvesztek volna. Azt mindenesetre tudjuk, hogy Marie Laurencin kívánsága szerint ezeket a leveleket koporsójába kellett volna helyezni. Ma azonban semmi sem bizonyítja, hogy 1956-ban bekövetkezett halálakor végrendeletét be is tartották. Marie leveleinek jelentõsége mindenesetre nyilvánvaló, hiszen egyedül e levelekrõl verõdik vissza Apollinaire hangja, ezek rajzolják ki viharos szerelmük hullámzását is, mely késõbb lecsendesedett, bizalmas barátsággá alakul át. Igaz, hogy Apollinaire gyakran kétségbeejtõen elhallgat, ilyenkor Marie dühe nyersen kitör. Az 1907. november 14-rõl kelt elsõ, megõrzött üzenet jól érzékelteti a hangnemet: "Azt hiszem, semmibe sem veszel. Három óra van és másfél órája itt fagyoskodom nálad [...]", és ez csak az elsõ azoknak a leveleknek a sorából, amelyekben a Guillaume hibájából elszalasztott találkozók miatt siránkozik. Az 1907 és 1909 közötti levelekbõl viharos, egyszersmind szenvedélyes kapcsolat képe bontakozik ki. Marie oldaláról a szenvedélybe gyengédség, gyanakvás és féltékenység vegyül. "Nincs semmi, amit úgy szeretnék, mint Párizst és magát" - írja, de késõbb ezt is: "Ne akassza össze a lábát a kislányok lábával a vésinet-i vonaton. Ez nem illik egy komoly férfihoz, nekem meg fájdalmat okoz. Az ön Marie-ja." Majd: "Gondolj rám - és szeress engem, és ne bámuld a nõket az utcán." Ez, mellesleg szólva, azt sejteti, hogy Guillaume maga tartja fenn Marie-ban a féltékenység érzését, talán abban a reményben, hogy a lány még jobban fogja szeretni. A levelek olvastán az is kiderül, hogy Apollinaire kevesebbet beszél a szerelemrõl, mint a terveirõl, a találkozóiról, és ezer olyan apró részletet mesél el hétköznapjairól, amiket Marie jelentéktelennek és másodlagosnak ítél - így érthetõ valószínûleg 1908-ból való kifakadása: "Vasárnap három óra van. Türelmetlenül vártam a levelet - a szemét, gonosz, érzéketlen, szívtelen barom Wilhelm szemét levelét. [...] Írj, de tedd meg, hogy csak rólad és rólam írsz. / A te kis boldogtalan Marie-d." 1908-ban még "édes-drága Wilhelm"-et ír, késõbb távolságtartóbbnak mutatkozik. Egyugyanazon levélen belül, vagy levélrõl levélre játszik a tegezéssel és a magázással, közeledik, majd elhúzódik, mindenesetre 1911-tõl kezdõdõen önállóbbnak és függetlenebbnek látszik. Egyúttal levelei is érdekesebbé válnak számunkra, mivel beszámol olvasmányairól (Kate Greenwayrõl, például, akit Apollinaire tanácsára olvasott), kapcsolatairól ("Maria Delvard-ral megyek teázni", írja 1913. április 22-én a l'Echelle utca 3. alatti "Medova Tea Room" fejléces papírján). A háború alatt, Spanyolországból írt levelei a legértékesebbek irodalmi értelemben, és arról tanúskodnak, hogy havi anyagi támogatást biztosított a költõ-katonának. Rajzokkal díszíti a leveleit, történetekkel színesíti õket, amelyeket a napihírek szerkesztõjének szán, különös tekintettel a Miss Harvey madridi mûtermérõl szólót. Így nem meglepõ, hogy e levelezés nagy hatást tett Apollinaire-re. Madeleine-nek meg is vallja, hogy: "Nîmes-be és ide is írt. Levelei, melyekben még van szellem és fantázia, valamiféle elkeseredett õrülettel határosak. Egyébként férje beleegyezésével ír. Vajon mit gondol, amikor a felesége hozzám írt leveleit olvassa, amelyekben Marie szándéka ellenére minden szó mögött ott lüktetnek az emlékek?"19
Louise de Coligny-Châtillon, vagyis Lou
Apollinaire levelezése a többnyire csak Lou-ként ismert lánnyal más terjedelmû, és még jobban érzékelteti a költészet valóságátalakító hatalmát. Lou harminchét üzenetéhez, amelyet Apollinaire megõrzött és melyek eddig kiadatlanok, hozzátartozik még hat 1978-ban publikált bizalmas levél.20 A levélváltás aránytalansága meglepõ - Apollinaire kétszázhúsz levelét adták ki -, de minden bizonnyal nem tükrözi a valóságot. Mi történt tehát? Hogyan lehetséges, hogy ilyen kevés levél szerepel Lou-tól ebben a gyûjteményben, amely egyébként kevés kivételtõl eltekintve az összes Apollinaire-hez írt levelet õrzi - az esetek túlnyomó többségében szinte teljes épségben - csakúgy, mint a legapróbb szerelmes levélkét, fényképet és hajtincset? Azt kell gondolnunk, hogy Lou több levelét kiemelték ebbõl a gyûjteménybõl. De vajon ki? Jacqueline Apollinaire-t nem gyanúsíthatjuk; õ aggályosan vigyázott a költõ hagyatékára, és annyi buzgó özveggyel ellentétben leküzdötte hiúságát és hûen megõrzött mindent, ami a költõé volt. Ugyanígy nem hibáztathatjuk unokaöccsét, Gilbert Boudart sem, aki szintén azon volt, hogy megóvja az örökséget. Nem hihetjük azt sem, hogy Lou volna a vétkes levélváltásuk egyenetlenségében. Ugyanis állítja, hogy betartja egyezségük feltételeit, sõt még õ veti Guillaume szemére, hogy a férfi nem respektálja a megállapodásuk szerinti heti két levélváltást. Talán Lou eltüntette volna azokat a leveleit, amelyek rossz fényt vethettek volna rá egyik-másik alkalommal, mikor a Saint-Germain körúti kis "galambdúc"-ban tartózkodott?21 Mindenesetre a megmaradt levelek általában elég hosszúak és rendkívül érzékiek, mély szerelmi cinkosságról árulkodnak, s ez lehetõvé tette, hogy a kölcsönös szerelem múltával Lou részletesen beszámoljon gyakran párhuzamosan folyatott kalandjairól. Gondosan fogalmazott leveleit idõnként rajzok díszítik; egy-egy pillangó vagy macska. Írása igaznak hangzik. Soha nincs az az érzésünk, hogy komédiázna költõjének, vagy, hogy a szerelem illúziójával önmagát illetné. A leveleiben Toutou-nak nevezett férfival folytatott kapcsolatát nem palástolja Apollinaire elõtt, különösen pikáns, hogy a két rivális nemhogy gyûlölné egymást, de levelet váltanak, egyszerûen és szemlátomást minden féltékenység nélkül vetélkednek jóindulatuk kifejezésében, mint ahogy arról az Apollinaire-archívumban található egyetlen Toutou levél tanúskodik.
Madeleine Pagès
Madeleine levelei, nagy számuk miatt
is - négyszázharminchat levél maradt fenn - stiláris
értéküknél és gazdag információtartalmuknál
fogva külön helyet érdemelnek a gyûjteményben.
Már hangsúlyoztuk e dokumentum-együttes vitathatatlan
irodalmi értékét. Külön ki kell emelni írásának
nagyfokú természetességét és gördülékenységét,
mely leíró vagy elbeszélõ, drámai és
lírai hangnemben egyaránt megszólal. 1916. május
27-i levele, mikor a költõ és a fiatal lány közötti
csend egyre súlyosabb, olyan, akár egy csodálatos
prózavers, a
Tendre comme le souvenir
kötetbõl.
Ha a szerelmes párbeszéd szükségszerû ismétlõdéseitõl
eltekintünk, amelyek bizonyára csak a szerelmes levelezõpartnereket
nem untatja, úgy olvashatjuk a leveleket, mint egy fiatal, Algériában
élõ francia lány naplóját az elsõ
világháború idején. Madeleine például
boldogan számol be arról, hogy az oraniak elzarándokoltak
a Santa Cruz-i Szûzanyához, történeteket mesél
az algíri zsidókról, a plébánosáról,
a gimnáziumi kollégáiról és diákjairól,
ahol tanít. Apollinaire a
Mercure de France
címû
lapba írt cikkeiben késõbb felhasználja e történetek
egyikét-másikát. Noha a politikai aktualitások
nem állnak a fiatal orani menyasszony gondolatainak elõterében,
nem is hiányoznak teljesen a levelekbõl. Így pédául
1915. szeptember 26-án felidézi az Algéria egyes területein
már érezhetõen feszült légkört, de
nehogy felizgassa levelezõtársát, megnyugtatásul
hozzáteszi: "Tavaly szeptemberben kicsit ránk ijesztettek
azzal, hogy félnünk kell az arabok felkelésétõl.
És délen valóban voltak komoly mozgolódások,
de Oranban sosem." Finom ecsetvonásokkal festi le a tipikus, Algériában
élõ francia családot. Öccsei és húgai
különben saját üzeneteiket, (iskolai füzeteket,
rajzokat, képeslapokat) is csatolják csodált és
imádott nõvérük leveleihez. Néhány,
Madeleine anyjától származó levél is
található a gyûjteményben. Madame Pagès,
aki igen korán megözvegyül, és így kénytelen
a hiányzó apa szerepét betölteni, büszke,
amikor a költõ 1915 augusztusában megkéri Madeleine
kezét, de amikor novemberben arról értesül, hogy
Apollinaire bevonul a gyalogsághoz, szemrehányással
halmozza el, sõt azzal vádolja, hogy a lánya boldogságát
kockáztatja, ami pedig elõbbre való kell, hogy legyen,
mint ez a veszélyes döntés. Madeleine nagyon közel
áll anyjához, mélységesen csodálja apját,
aki Tolsztojt fordított franciára, és elutazott Oroszországba,
hogy találkozzék az íróval. Röviden, az
1915-16-os évek francia Algériájának képe
bontakozik ki e leve-
lezésbõl, mely elsõsorban
mégis Apollinaire olvasóinak érdeklõdésére
tart igényt.
Madeleine leveleinek köszönhetõen pontosítható és kijavítható néhány dátum, valamint megfejthetõ Apollinaire több különbözõ helyre és személyre vonatkozó utalása, sõt néhány olyan levélrõl is tudomást szerezhetünk, amelyek nem szerepelnek a Tendre comme le souvenir -ben, vagy azért, mert elvesztek, vagy mert szándékosan nem hozzák õket nyilvánosságra. Így például egy 1916. július 11-én kelt levél, amelyet egy vers kísért, hiányozni látszik ebbõl a kötetbõl. Pedig azon kevés üzenet egyikérõl van szó, melyet Apollinaire sebesülése után intézett Madeleine-hez, aki így válaszol: "Megkaptam 11-i leveledet és gyönyörû versedet, amely válasz volt korábbi aggodalmaimra. [...] Egyetlen versed sem kavart fel annyira, mint ez. Boldog vagyok, édes Gui. Szeretlek Madeleine."
A lényeg azonban az, hogy levelezésük
kirajzolja történetük ívét, amely idillikusan
indul, egyre hevesebb és lázasabb párbeszédben
folytatódik, és végül rejtélyesen zárul.
Ezt a rejtélyt ez ideig nem sikerült kielégítõen
megmagyarázni, de mostanra talán legalább körüljárhatóbbá
vált. Korábban változást véltek felfedezni
Apollinaire magatartásában, amikor visszatért Oranból,
Madeleine-tõl, az eltávozás után, és
azzal magyarázták e változást, hogy a költõ
nem érezte ragyogó perspektívának, hogy beilleszkedjék
e népes, más kultúrájú családba.
De 1916 január és március között írt
levelei változatlanul igen szenvedélyesek, és amikor
épp sebesülése elõtt a tûzvonalba indul,
egy rövid, végrendeletszerû levélben Madeleine-re
hagyja mindenét. Madeleine a maga részérõl
több ízben felidézi a költõ algériai
látogatását és olyan érintkezésekre
utal, amelyek azt bizonyítják, hogy ez a látogatás
jóval messzibbre vitte õket az egyszerû flörtnél,
még akkor is, ha kapcsolatuk nem jutott el odáig, ameddig
talán szerették volna ("minden õrültséget
megteszünk majd" - állítja Madeleine december 24-i levelében),
ahogy errõl szokatlanul erõteljes havivérzése
kapcsán 1916. január 17-i levelének vallomása
tanúskodik: "Valószínûleg nagy átalakulás
zajlik bennem. Fel kell készülnöm teljes testi szerelmünkre."
A változás Apollinaire viselkedésében áll
be: sebesülése után, s van valami megrendítõ
hallgatásában és menyasszonya végtelen tartózkodásában,
aki, hogy zavarodottságát leplezze, összehord tücsköt-bogarat,
és egyre rit-
kuló segélykiáltásai
között ezernyi történettel próbálja
szórakoztatni a költõt. Segélykéréseire
alig kap megnyugtató választ a nõvértõl
és a fõorvostól az olasz kórházból,
ahol Guillaume-ot ápolják, akik újra meg újra
leveleket ígérnek, amelyek késnek vagy sosem érkeznek
meg. 1916 augusztusában három alkalommal is felajánlja,
hogy Párizsba utazik: "Mondd, hogy >>gyere<<, ha tudsz akár
egy szót írni." Guillaume elõször megcímeztet
egy sürgönyt, mely bejelenti Palazzoli fõorvos levelét;
augusztus 26-i válaszát ismerjük: "Sem-
miképp se gyere, túlságosan
felkavarna." Szeptember-október folyamán Madeleine mindössze
hét levelet ír; hol Apollinaire látogatásában
reménykedik, miközben a szép algériai õszt
dicséri neki, hol fájdalmasan türelmetlen: "Édes
imádottam, úgy várom leveled, mint mások az
ígéret földjét. Olyan vagyok, mint egy arab kislány,
aki eltévedt a sivatagban és egy csepp vízért
könyörög" (1916. október 23/25.). Apollinaire novemberben
írja utolsó levelét; Madeleine decemberben négy
levelet küld neki, amelyek válasz nélkül maradtak,
csakúgy, mint utolsó üzenete, az 1916. december 31-i
távirata: "Boldog újévet drága Gui táviratozz
nagyon aggódom Madeleine".
Tudjuk, milyen méltósággal viselte Madeleine a szakítást - hallgatásba burkolódzott, amelyet az az elõszó tört meg, amelyet közel hatvan évvel késõbb a Tendre comme le souvenir -hez írt. Ez a megható és mulatságos szöveg részletesen elmeséli találkozásuk körülményeit, de egy szót sem szól arról, hogy mi történt késõbb; hallgat a levelezésükrõl, melynek kiadásához némi törléssel, de hozzájárult, hallgat a költõ-katona algériai szabadságáról, és arról is, hogy mit érzett, amikor a sebesülésérõl hírt kapott. Nem beszél Apollinaire életének egyéb eseményeirõl, melyekrõl tudnia kellett, sõt a szenvedélyesen szeretett férfi 1918 és 1952 közötti posztumusz életérõl sem. Madeleine levelei némi fényt derítenek egy s más kérdésre, de sok mindent homály fed e szerelmi történetben, melyet Robert Desnos egyik verse csodálatosan foglal öszsze: "Annyit álmodoztam Rólad hogy már nem is vagy valóság."* Mostantól fogva a Madeleine-hez írt versek és a Tendre comme le souvenir az egyetlen élõ és maradandó valóság, mely "vére[m] csillagától" bemocskolt gyönyörû szerelmes álomból született.
A levelek fényt derítenek arra a párbeszédre, amelyet Apollinaire néhány kiváltságos levelezõpartnerével, Annie-vel, Marie-val, Lou-val és Madeleine-nel folytatott, egyszersmind más fénytörésben ábrázolják a "megcsalt szeretõt", a rosszul szeretett férfi képét, amelyet költészete oly aprólékosan kidolgozott. Felmerül a kérdés, hogy célszerû-e ezeket az intim dokumentumokat exhumálni, jó-e, hogy bárki kezébe veheti azokat a leveleket, amelyek nyilvánvalóan nem a publikálás szándékával íródtak. Az eddigiekbõl is kiviláglik, hogy a szenzációéhes sajtó arra használhatná ezt a levélgyûjteményt, hogy Apollinaire-t perverz, cinikus, akár nõgyûlölõ szeretõként láttassa. Észre kell vennünk azonban, hogy a költõ nem határolta el magát e levelektõl, még azoktól sem, amelyek nem valami hízelgõ képet festenek róla, és ez feljogosít bennünket arra, hogy elgondolkozzunk döntésén. Ne felejtsük el, a Szeszek költõje mennyire kötõdött emlékeihez, hogy milyen szívesen fordult a "tündöklõ" múlthoz, s ezt levelei segítségével felidézhette. Rendelkezhetett volna úgy, hogy halála után leveleit semmisítsék meg, de nem tette. Bizonyára nem gondolta, hogy ilyen hamar eljön érte a halál. Akárhogy is, ezek a levelek már teljesen beágyazódtak életmûvébe, és ezen életmû genezisének titkait nem tarthatjuk érdektelennek. E szemszögbõl az Apollinaire-hez írt levelek pontosan azt teszik lehetõvé, hogy felmérjük, mekkora távolság választja el az embert, gyengéivel, hibáival, kétségeivel, következetlenségeivel együtt a költõtõl, aki képes életét lakható és megosztható mûalkotássá átalakítani. Így két Apollinaire-kép áll elõttünk: az egyik Wilhelm Kostrowitzky szerelmei tükrében, a másik a költõ költészete tükrében. A két kép összevetése azonban nem mutat alapvetõ eltérést. Az életmû éppúgy, mint e levelek, egyazon képet rajzolnak ki, a lehetetlen szerelemrõl, mert a költõ tudatára ébredt - A rothadó varázsló ból idézve - "hogy a férfi és a nõ örökkévalósága más".*
Hogy Apollinaire megõrizte terjedelmes levélgyûjteményét, megkockáztatta - feltehetõleg szándékosan -, hogy halála után módosuljon a "jövendõ emberek" róla alkotott ítélete, akiknek emlékezetében meg akart maradni. Azt is feltételezhetjük ugyanakkor, hogy az így újonnan kialakult vélemények két feladatot teljesítenek: feltárják az igazságot a költõ érzelmi életérõl és más fényt vetnek az életmûvére, amely szüntelen kérdésfeltevés. A feltárás kétirányú kell hogy legyen: életébõl a mûvészete felé és fordítva. És kétértelmû is: egy eddig titokban tartott igazság felragyogása, és fotografikus hasonlattal élve: mint egy rejtett kép, ami végre elõhívódik. Más szóval, ezek a levelek talán megvilágítják Apollinaire életmûvének azt a részét, amelyre eddig árnyék borult, mert kevés információ állt rendelkezésünkre, ugyanakkor ez az életvalóság a "megcsalt szeretõ" költészetének új olvasatára fog késztetni.
FÜZÉKI ESZTER fordítása