(1927.) X. 12.

Megszületett a döntés: A tõkét K. Marx szövegkönyve alapján filmesítjük meg – ez az egyetlen szabatos megoldás.1

NB. "Címkék" itt: a vágószoba falára gombostûzött feljegyzések.

1927. X. 13.

…Folytatni kell (és lépésrõl lépésre kifejteni) darabjaim dialektikus fejlõdési egymásutánját. Idézzük fel:

1) A Sztrájk – irányelve: tudományos-technikai film az osztályharc és az illegális harc módszereirõl, termelési folyamatairól. Ebbõl adódik szeriális jellege, valamint az, hogy nem kötõdik egy adott helyszínhez (a tervezetben csak szökésekbõl egy egész széria szerepel, a börtönhétköznapokból pedig – lázadás, motozás stb.).

A dial(ektikusan) létrejövõ result:2 patetikus-hétköznapi, territoriálisan behatárolt darab.

2) A Patyomkin – a dial(ektikus) result – hangsúlyozom, irányelvében: hétköznapi, pszichológiai pátosz (konkrét – par excellence3 – a ponyva, a gyász). "Váratlan" – az oroszlánok absztrakt pátosza: (elrugaszkodás) a hétköznapi ábrázolástól a hétköznapin kívüli, általánosító képiség felé.

3) Az Október – oroszlánok vannak elé befogva: a mensevikek beszédei, kerékpárok, ütközés (NB. ezek a Fõvonal kaszálási jelenetébe montírozott autó- és motoros verseny második szintû származékai)4; a film teljes szakításhoz vezetett a tényszerû és anekdotikus elõadásmóddal. Október eseményei nem mint események, hanem mint tételek sorából levont következtetések foghatók fel. Nem úgy, hogy a mensevikek "énekelnek", miközben dúl már a csata (tisztán film-megszakításos megoldás), hanem mint a mensevizmus történelmi rövidlátása. Nem úgy, hogy egy matróz betéved A(lekszandra) F(jodorovna) hálószobájába, hanem mint a "kispolgáriság elítélése" stb. Nem mint a "Vad hadosztályról" szóló anekdota, hanem mint az, hogy "a propagandamunka módszerei" és az "Isten nevében"5 az istenségrõl szóló traktátussá válik.

Az Október a filmbeli dráma, poéma és ballada után a mozidarab új formáját jeleníti meg, nevezetesen "Essays" gyûjteményét azokról a témákról, amelyek Októbert alkotják. Ha azt az irányelvet követjük, hogy minden alkotásban a belõle levonható szentenciák a fontosak, akkor a dialogikus filmforma amellett, hogy izgalmasan megújítja az eljárásokat, még racionalizálja is õket az obenerwähnter6 irányelven belül. Már közvetlen érintkezést teremt teljesen újszerû filmperspektívákkal és felvillantja azokat a lehetõségeket, amelyek majd az új darabban, a K. Marx librettójára készülõ A tõkében teljesednek ki. A filmtraktátusban.

XI. 4. este

Amerikában a temetõk is magánkézben vannak. 100%-os a konkurencia. Orvosok megvesztegetése stb. A haldoklókhoz prospektusokat juttatnak el: "csakis nálunk lelhet örök nyugalomra árnyas fák alatt, patakcsobogás mellett" stb. [A t(õké)hez].

1927. XI. 23.

A rendezés fõ elvének mindenkor az tekinthetõ, amelyik mint konstrukciós eljárás teljesen áthatja a mûvet annak egészétõl a legapróbb részletéig, és nem kevésbé érvényes általános formájának tisztán technikai elemeire is.

Így volt ez a Patyomkinnál a kettõs "ta-ta" lövés képsorában, ahol felerõsödve ismétlõdtek meg mind egész érzelmi konstrukciók, mind "megvágatlan" montázsképsorok (valahol mindezt részletesebben is kifejtettem). Az elsõre példa: a hátsó fedélzeten való várakozás jelenete és a várakozás jelenete a hajórajjal való találkozás elõtt.

Az Október esetében láthatólag (feltétlenül!) a deanekdotizálás elve a meghatározó. A "felhangok" munkahipotézisét éppen hogy egy tételre lehet visszavezetni. Az Október elveinek kifejtésekor didaktikailag fontos, sõt elengedhetetlen, hogy ismertessük – mint az elv továbbfejlesztését – a tapogatózásnak ezt a fázisát is, hiszen az Október lényegében továbbra is a kétsíkú megoldás mintapéldája marad: a deanekdotizálás lényegében a "holnap" egy darabkája, azaz a közvetkezõ mû, A t(õke) premisszája.

Tehát maga a princípium, amely szerint egy elvileg fontos részlet logikailag ad limitum7 fejlesztendõ.

NB. Részletesen ki kell fejteni ezt a szüzsé, az értelmezés stb. vonatkozásában.

Ide tartoznak Pudovkin megjegyzései az Október technikájáról és "mûvésziségérõl". Nevezetesen: a részlet (ahogy õ mondja) nem hétköznapi kezelése a montázs során. P. ex.8 Kerenszkij elõtt (megvágatlan szekvenciákban) "nyolcszor" nyílik ki az ajtó.

Az említett eljárás "célba jutásának" párhuzamaként Pudovkin arra az eljárásra – az úgynevezett "Bojtler-félére"9 – utal, amelynek segítségével sikerült "térdre kényszeríteni" a közönséget a filmforgalmazás terén: Abagdadi tolvaj az elsõ hónapban bevételt hozott, a másodikban a bevételek csökkentek. A harmadikban Bojtler üres nézõtérnek vetítette a filmet, a negyediktõl kezdve pedig ismét tódulni kezdett a közönség, s ez így ment szünet nélkül jó fél évig.

Ehhez hasonlóan írja le azt, hogyan fogadja be õ (helyesebben: öntudatlanul a közönség) a filmet: kezdetben a befogadás a szokásos, aztán ellenállás alakul ki annak befogadásával szemben, ami hétköznapi értelemben illogikus – ez eltart valameddig, majd egy bizonyos pillanatban bekövetkezik az átállás a nem hétköznapi befogadására, s a hatás rendkívül erõs. Voyez!10 A technikai jellegû vágástól a társadalmi értelmezésen át a forgalmazási eljárásig minden egy és ugyanaz. Fabelhaft!11

A t(õké)ben feltétlenül szerepeltetni kell bábszínházat, de – az isten szerelmére! – csakis úgy, ahogyan elõször eszünkbe jut (Daumier litográfiája nyomán). Lajos Fülöp és a parlament – Le capitaliste et ses jouets.12 Pusztán párhuzam segítségével, vagy olyan eljárással, amilyen jön.

1928. I. 2.

A tõkéhez. A tõzsdét nem a "Tõzsde" nyomán (Mabuse, St Petersburg)13, hanem "ezernyi apró részleten" keresztül kell megjeleníteni. Genre-izmus. Ld. errõl É. Zolánál (L’Argent)14. Curé egy egész kerület "közvetítõ ügynöke". A házmesterné kölcsön-kötvénytulajdonos. Az efféle házmesternék gyakorolnak nyomást Szov(jet)-Oroszországra adósságai elismerésének dolgában.

Ugyanez a társaság fûzhetõ fel a hazafias témára is. A Revans eszméje – Krupp eszméje az általa finanszírozott Figaro címû lap közvetítésével. A polgári-nyárspolgári anyagot illetõen általában is Franciaország az ausschlaggebend.15 (Kruppról – Charles Rappoport elõadása alapján, a francia sajtóról – a Vecsernyaja Moszkva alapján.)

III. 8.

Tegnap sokat töprengtem A tõkén. Ennek – a film-nyelvet, filmhõst, filmmondatot illetõen most (az "istenek" után) feltárult metodikát követõ – darabnak a struktúráján.

Átmeneti munkaverzió.

Vegyük egy cselekmény akcióinak triviális, lineáris láncolatát. Például egy ember egy napját. Minutieusement16 kidolgozva azt mint olyan vázat, amely képes megéreztetni, hogy kitérõk alapjául szolgál. Csak erre való. Csak arra, hogy kapaszkodót nyújtson A tõkében szereplõ társadalmi meghatározások, általánosítások, tételek felé vezetõ, asszociatív jellegû elágazások alakulásához.

Olyan általánosításokéhoz, amelyek egy adott véletlent fogalommá absztrahálnak [az utóbbi felettébb primitív lesz, különösen, ha pl. arról, hogy a sorban állóknak nem jut már kenyér, a gabonakrízisre (és) a spekuláció mechanizmusára térnénk át. Viszont egy gombtól a túltermelési válságig jutni már elegánsabb és tisztább].

Joyce Ulyssesében van egy figyelemre méltó fejezet, amely skolasztikus katekizmusformában íródott. Kérdésekbõl és a rájuk adott feleletekbõl áll.

A kérdések arra vonatkoznak, hogyan kell egy petróleumfõzõt begyújtani.

A válaszok pedig a metafizika területérõl valók. (Elolvasni ezt a fejezetet. Metodológiailag hasznos lehet.) Köszönet illeti Ajva Valterovna Litvinovát.

(III. 9.)

Amit tegnap A tõkéhez írtam, nagyon jó. Csak találni kell valami annyira triviálist, hogy alkalmas legyen "gerinc"-szüzsének.

Az uralkodó utáni vágyakozás. A Figaro egy érdekes epizódról számol be, amely szemléletesen példázza, mennyire hiányzik a francia burzsoáziának a király. Az újság egy "elsõ császárság korabeli éjszakai bál" eleven képét jeleníti meg. Néhány hete rendezték Pichon báró Anjou-rakparti fényes palotájában. Dörögtek Austerlitz ágyúi, járókelõk tömegeit vonzották a helyszínre. Lobogtak a fáklyák. Ódon hintók gördültek a bejárathoz, híres történelmi személyiségeket hoztak. Este 9-kor a palotába érkezett Napóleon a kíséretével. Az udvaron tisztelegve fogadta a császári gárda. Bemutatkozott neki az osztrák követ. Napóleon és neje felment a lépcsõn. Megnyitották a bált, amelyen részt vett még Joachim Murat herceg, de Massat gróf és grófné, Albufer és más történelmi alakok. Az újság azt a keserû megjegyzést fûzi mindehhez, hogy az est egész csillogása sajnos szemfényvesztés volt, mivel a császárt és kíséretét Pichon báró maszkírozott barátai és ismerõsei alakították. (Vecsernyaja Moszkva 1928. III. 8.)17

III. 17.

A jelen felé fordított "történelmi materializmus" vonatkozásában meg kell találni (A tõkéhez) az elmúlt korok törésvonalainak mai megfelelõit. Például a szövõszékek és a gépromboló takácsok témáját kollízióban kell bemutatni: a sanghaji villamos és a miatta kenyér nélkül maradó sok ezer kuli, akik a sínekre fekszenek meghalni.

Az istenségrõl: pótolhatatlan anyag Aga Khan, a sámánizmus végsõkig fokozott cinizmusa. Isten – aki az oxfordi egyetemen végzett, rögbizik, pingpongozik és áldást osztva fogadja a hívõk könyörgéseit. A háttérben pedig csattog a golyós számológép az "isteni" könyvelõségben, amely bevételezi az adományokat és felajánlásokat. A papi rend és a kultusz témájának legjobb leleplezõ megjelenítése.

Gazdasági invasion és új városok építése. Hansa-Bund.18 Igen jól bemutatható a mahnóizmus egy epizódján keresztül. Guljajpole városka, amely talán egy hét alatt ékszerboltokat nyitott, az utca sarát szõnyegekkel borította le és nyomorult, eldugott fészekbõl ha nem is kis Párizzsá, de legalábbis miniatûr Béccsé vált. Az odaözönlõ emigránsoknak és rabló, bûnözõ elemeknek köszönhetõen (a Mahnóról szóló könyvbõl). (A téma) kötõdik ezenkívül a Cortez- és Pizzarro-féle konkvisztádorokhoz is. (Vagy alkalmas az alapeszme más szempontú közvetítésére.)

III. 24.

Jó epizód Párizsból. A háború áldozata. Egy lábatlan, kerekes deszkán közlekedõ veterán öngyilkos lesz – a vízbe veti magát. Maksz19 mesélte valamilyen újságcikk alapján.

Most az a legfontosabb az "életben", hogy következtetéseket vonjunk le az Október formai oldalából.

Nagyon érdekes, hogy az "istenek" és a "Kerenszkij felfelé haladásának" képsora szerkezetileg ugyanolyan, a másodiknál – a szekvenciák egyformasága és a feliratok tartalmi crescendója, az elsõnél – az (implikált) "isten", "isten", "isten" feliratok egyformasága és az anyag tartalmi diminuendója. Tartalmi sorok. Kétségtelen, hogy itt új eljárások valamiféle elsõ jeleivel van dolgunk. Figyelemre méltó, hogy mindezek tartalmon, témán kívül nem létezhetnek (például a "hídtól" eltérõen, amely mûködhet überhaupt20 is). Absztrakt, formális kísérletezés itt elképzelhetetlen (például az általában vett montázstól eltérõen).

Tézisen kívüli kísérletezésre nincs lehetõség. (Tartsuk ezt szem elõtt.)

III. 31. éjjel 1

A tõkébe okvetlenül bele kell venni az iskolát és az egyházat. Voyez Barbusse: Faits divers, L’instituteur.21 Különben is csodálatos könyv. Kész vagyok minden rosszat visszavonni, amit Barbusse-rõl mondtam. Három óra hosszat olvastam egyfolytában, méghozzá éjszaka. Sok minden van benne, ami jól jön A tõkéhez.

A Faits divers vagy a rövid film-essays-gyûjtemény forma tökéletesen alkalmas "teljes" mozidarabok helyettesítésére. (…) Valami ehhez hasonló van a Sztrájkban. A hordós epizód mint tisztán amerikai komédia ékelõdik a nagy, komor darabba. Emlékszem, azzal indokoltam ezt, hogy (a nézõk) a négy komor rész alatt elfáradnak, és komikus détention des nerfs-t22 kell nekik nyújtani ahhoz, hogy a záró részeket jobban befogadják.

IV. 2–3. éjszaka

Valahol Nyugaton. Gyár, amelybõl fém alkatrészeket, szerszámokat lehet csenni. A munkásokat nem motozzák, viszont a kijárati ellenõrzõ kapuk mágnesesek. Ehhez nem kell kommentár. (Maksz olvasta valahol. Belekerül A tõkébe.)

IV. 4.

"…Az ironikus rész túlnõ a patetikuson. Az irónia elsõbbségét a pátosz fölött már a német romantikusok is ismerték. Ahhoz, hogy a pátoszt felerõsíthessék, fantasztikussá, hiperbolikussá kellett tenniük. Csakhogy a történelem eleven anyaga ezt nem engedte meg. Ezért repedés támadt a képen." (A Kino címû leningrádi újság, az Október vitája, M. Bleiman cikke.)

A tõke kapcsán külön "rekeszt" kell nyitni az "ingereknek", azaz a rávezetõ anyagoknak. Így például a Bleiman cikk-kivágás rávezetõ elemeket szolgáltat A tõke pátoszához (mondjuk, az utolsó "fejezetéhez", amely az osztályharc gyakorlatának dialektikus módszerérõl szól).

Ezekben a "nagy napokban" feljegyeztem egy papírszeletre, hogy az "örök témák" páholyát (mint amilyenek a "Szerelem és Kötelesség", az "Apák és Fiúk", az "Erény gyõzelme") az új filmmûvészetben az "alapvetõ módszerekrõl" szóló filmek sorozata foglalja majd el. Mára megfogalmazódott A tõke tartalma (irányelve, célja): megtanítani a munkást a dialektikus gondolkodásra.

Bemutatni neki a dialektika módszerét. Ez (megközelítõleg) öt (vagy hat, hét stb.), nem ábrázoló jellegû fejezetet tehetne ki. A történelmi jelenségek dialektikus elemzése. A természettudomány kérdéseinek dialektikája. Az osztályharc dialektikája (utolsó fejezet).

"A selyemharisnya egy centiméterének elemzése". (A selyemharisnyát mint olyat illetõen Grisa23 írta ki valahonnan: a selyemgyárosok harca a rövid szoknyáért. Én hozzátettem még a konkurensekét, a hosszú szoknyák anyagát elõállító "mesterekét". Erkölcs. Püspöki kar stb.)

Igen nehéz még valahogy – "szüzsén kívüli" képiségben gondolkodni. De semmi baj – ça viendra!24

Nagyon izgalmas valami a terjedelem. Teljesen új: milyen viszonyban áll egymással az anyag mennyisége, sokfélesége és a film hossza. "A filmhossz leterhelése" (válaszul Grisa aggályaira – "hogy-hogy? Kína is, Amerika is?" stb., stb.). Ugyanez szerepel B. Guszman írásában is: "…A filmnyelvnek az a sajátossága, hogy valamely idõtartamában jelentéktelen tény »körbejárásához« óriási mennyiségû ábrázoló eszközre van szüksége, jóval többre, mint bármely más mûvészeti ágnak. Az, ami az irodalomban néhány szóval megjelölhetõ, a filmvásznon csak jelenetek, sõt néha a filmben sok helyet elfoglaló epizódok egész sorozatával fejezhetõ csak ki. Ezért sokkal nagyobb a hatása a Patyomkin páncélosnak, mint az Októbernek. (…) Mert mi ragad meg az ember emlékezetében az Október megtekintése után? A film egyik legkifejezõbb jelenetének alighanem a hidak szétnyitását ábrázolót tarthatjuk. Miért? Azért, mert a filmnyelvnek itt korlátlan rálátás jutott. És pontosan azért, mert Eisenstein aránytalanul sok helyet szánt e hidak bemutatásának (másként nem is járhatott el, hiszen a film lényege követelte ezt meg tõle); az októberi forradalom számos igen lényeges vonatkozását viszont nem tudta »megfilmesíteni« – nem futotta rá a filmhosszból…"25

Teljesen helytálló, amit az apró tény – mondhatnánk: tényegység – körüljárásának "kiló"-filmhosszáról ír. A "tegnapi" filmmûvészet eljárásaira joggal alkalmazható.

A film-nyelvet illetõen! Hiszen mi elsõsorban az eszköztakarékosság lehetõségeit keressük, és hol is találnánk rájuk másutt, mint a közvetlenségben (nem középszerûségben!)? A film méterei a tény-egység körüljárására fordítódnak. Ugyanannyi jut belõlük a gondolat-egység feltárására ("megformálására"). Ez utóbbi a "szüzsé tekintetében" a régi filmmûvészetben egy eseményegységnek felel meg.

Míg a Patyomkinban (…) egy részre egy vagy egy fél esemény jutott (p. ex.: gyász – népgyûlés, zászló; "húsvét" – lépcsõ; szünet – ponyva – lázadás stb.); addig itt egy vagy egy fél részre – egészen sikeresen – egy gondolat jut (ahogyan ott egy érzelem) – és ennek van "nagy hatása", nem pedig az esemény en parenthèses26 leszopogatásának: "gyász", "szünet", "harckészültség", "pánik" stb. A különbség az attrakciókban rejlik: egyik csoportjukat valamely határozottan osztály-szempontúan összesûrített fogalom elõhívására gyûjtik össze (itt), a másikat valamely osztályirányultságú, sûrített érzelem elõhívására (ott).

A különbség (amely összehasonlításkor zavarba ejt) azokon a területeken található, amelyeken az attrakcióknak (azaz a montázs elemeinek) egy-effektusúaknak kell lenniük.

Az érzéki attrakciókat annak alapján gyûjtik egybe, hogy egyugyanazon érzelmet hívnak elõ ("bús öregember" + "leereszkedõ vitorla" + "csúcs nélküli sátor" + "sapkát gyûrögetõ ujjak" + "könnyes szem" stb.). Sajátos hasonlóság van köztük.

Az egy vágásba kerülõ intellektuális attrakciók "hasonlósága" nem az érzéki sorban lelhetõ fel. Tehát kétségtelenül nem külsõleg. Ezek a képsorok a feltételes reflexek, azaz a jelentésük vonalán "hasonlítanak" egymásra: a barokk Krisztus és a tuskóból faragott bálványszobor között egyáltalán nincs hasonlóság, de egy és ugyanazt jelentik. A balalajka és a mensevik sem fizikailag, hanem elvontan "hasonlítanak" egymásra.

Kína, a piramisok, New York, amelyektõl Grisa úgy megijedt, nem témák, hanem montázselemek, amelyek egy gondolat megformálására szolgálnak. Egy esemény premier vagy secondplánjának felelnek meg.

(NB. Abgesehen27 a "helyesírási" szabályoktól, azaz a montázs ábécéjétõl – egy tartalmi elem = minimum két montázselem. Hiszen egy elem eleve nem látszik, nem látható a filmben, az elsõ közülük a meghökkentésre, a második a befogadásra fordítódik.)

Azt mondjuk: egy montázselem – pl. Kína – egy hídon lévõ ló premier plánjának a megfelelõje. Ez persze öt-hat (vagy még több) szekvenciát tesz majd ki. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy utóbbiak nem Kína, hanem (ennek és a hozzá kapcsolódó többi – New York, Egyiptom – elemnek a segítségével) egy gondolat feltárását célozzák.

Az adott szekvencia épp úgy szó szerint egyértelmû, mint ahogy emocionálisan egyértelmû a bús öregembert bemutató filmkocka.

A dolgok és jelenségek megközelítésének ez az újszerûsége igen világosan megmutatkozott a "lokális" megvitatáson.

Grisa: Ott leszünk Kínában, Egyiptomban, New Yorkban. Teljesen szétfolyunk. Egész anyaghegyek stb.

Ellenvetésem az volt, hogy hiszen mi nem Kína vagy miegyéb érzéki felidézésére törekszünk, ahogyan ezt a péncéloshajó, a gyár, a délidõ esetében tettük. Az érzéki felidézés sok filmmétert kíván (ebben Guszmannak igaza van, csak barbár módon ide utalja a "nyelv" fogalmát is).

NB. Emlékszem, a Filmbizottság az Októberrõl tartott ülésén szóvá tette, hogy a Szovkino visszatartott nyolcezer rubelt, amelyet a falu és a körzet pótfelvételeire szántunk. Értetlenkedtek: ha a film "nem jött ki" ötszázezerbõl, hogy jöhetne ki a (maradék) nyolcból? Azt feleltem, hogy itt a film méterei nem a tartalomra fordítódnak, hanem az emocionális feltöltésre.

Az elõzõ kor tapasztalatából egy elvileg fontos dolgot kell átvennünk – azt a törvényt, amely szerint: "az a film kinematografikus, amelynek a szüzséjét két szóban el lehet mondani".

Ha valamely film egy-két gondolatot "tár fel", egy módszert "filmesít meg", akkor az egy teljes, a bánat kifejezésére szolgáló résznek felel meg, azaz ragyogó filmfeltételeket jelent. És semmi baj, ha benne Kína, Egyiptom vagy bármi isten csudája szerepel. Hiszen tovább menve oda lyukadunk ki, hogy – ha nem akarjuk mindenáron megéreztetni Egyiptom illatát – az egész Tõkét akár a Schüfftan-féle28 téren is "felépíthetnénk". Felvehetnénk a Hármas számú gyárban!!! Üveg. Makett.

NB. Ez persze már paradoxonba hajló túlzás. De a Wolkenkratzer aus Vogelschau29 és egyáltalán a magában vett – azaz még tartalmilag telítetlen – filmkocka attrakcionitása (érzéki, ill. intellektuális attrakcionitás) itt végképp elengedhetetlen. Hiszen quand même30 emocionalizálnunk kell és fogunk is.

Hiszen a játékon kívüli (attrakcionitás) nem tudományos, hanem szórakoztató és propagandisztikus jellegû.

A "Kerenszkij" maximális reakciót vált ki, tapsot, nevetést.

Az istenek sora alighanem a legkifinomultabb (konstrukció) és rendkívül hatásos affektuskeltõ anyag. Az istenek összeválogatása formális (azaz abgesehen a "filozófiai" töltéstõl), a formális összevetés pedig akadémikusan ragyogó, érzéki-attrakciós montázs.

Revenons à nos moutons.31 A filmnyelv nemcsak hogy nem jelent veszélyt a terjedelem tekintetében, hanem épp ellenkezoleg – maximálisan lakonikus kifejezési forma: tizenöt méter elég az istenség eszméjének lejáratásához, ennek kimunkálása legalábbis lényegesen kevesebb fiziológiai hitelességet igényel.

1928. IV. 6.

A tõke elsõ, ideiglenes szerkezeti vázlatának alapja egy, a témától független esemény banális kibontása. Mondjuk, egy ember egy napjáé vagy valami ennél is fádabbé. Azok az elemek, amelyek láncolata az eseményt alkotja, asszociációk kiindulópontjai – csak ezeken az asszociációkon keresztül válik lehetõvé a fogalmak játéka. Ennek a banális bonyodalom-szövésnek az ötletére kifejezetten konstrukciós úton jutottunk.

Az asszociáció azt elindító ingereket feltételez. Ingerek egész láncolatát kell szerepeltetni, enélkül ugyanis nincs "mirõl" asszociálni. A kifejtendõ fogalom maximális elvontsága akkor mutatkozik meg a legplasztikusabban, ha úgy jelentkezik, mint valami konkrétnak, bestiálisan banálisnak az elágazása. Magához a megformáláshoz segítséget nyújt majd egynémely rávezetõ ötlet az Ulyssesbõl:

"Nicht genug! Ein anderen Kapitel ist im Stil der Bücher für junge Mädchen geschrieben, ein anderes besteht, nach dem Vorbild der scholastischen Traktate, nur aus Frage und Antwort: die Fragen beziehen sich auf die Art, wie man einen Teekessel zum Kochen bringt, und die Antworten schweifen in das grosse Kosmische und Philosophische ab…"32 (Iwan Goll, Literarische Welt, Berlin – az Ulysses prospektusából, Rhein Verlag). Joyce, egy tányér levestõl az Anglia által elsüllyesztett angol hajókig jutva, segítségemre lehet szándékom megvalósításában. Szándékom szerint A tõke célja a továbbiakban a dialektikus megközelítésre való szemléltetõ oktatás lesz.

Ez a szüzsét tekintve lezárt vonal, amelynek minden pontja kiindulásként szolgál bizonyos ideológiailag körülhatárolt, de anyagukban egymástól élesen elkülönülõ témákhoz, stilisztikailag az utóbbiakat is maximálisan kontrasztossá teszi.

Az utolsó fejezetnek viszont meg kell adnia az egész, a jelen témától független történetnek a dialektikus megfejtését. Der grössten Speisung!33 Ezáltal stilárisan "tetszetõs" szerves egésszé válik maga a darab.

Mindez persze egy ilyen (távolról sem szüzséjellegû, de összerendezett) "láncolat" nélkül is elképzelhetõ lenne. De paradox módon egy a végsõ formától való szándékos kis "visszalépés" mindig emeli a konstrukció fényét. A lónak négy lába van esetében például elõnyös, hogy az nem egyszerûen Revue, hanem a revideált Osztrovszkij!34

Az "elrugaszkodást szolgáló elemeket" egészen másként is egymásba lehet fûzni. De az utolsó fejezet az osztályharcról szól, és a kis történetet úgy kell felépíteni, hogy a lehetõ leghasznosabb legyen az osztályharc feltárásában.

Magának az historiette-nek35 az elemei mindenekelõtt annak a szójátékszerû elrugaszkodásnak az elemei, amely absztrakcióhoz és általánosításhoz vezet (mechanikus ugródeszkák a jelenségekhez való dialektikus viszony példáihoz). Az historiette egésze nem más, mint anyag, az a rendeltetése, hogy utolsó része dialektikusan feltárja az óriási érzelmi fûtöttséget. Ezért is kell maximálisan banális, elszürkített módon (felépíteni).

P. ex. mint a német munkás feleségének "jó háziasszonyhoz méltó gondosságát" – amely óriási negatívum és a forradalmi robbanás erõsen gátló tényezõje a németországi körülmények között. A német munkás felesége sosem hagyja férjét meleg étel nélkül, egészen éhen. És ebben rejlik a társadalmi kibontakozást akadályozó, negatív szerepe. A szüzsében ez mint "meleg leveske" jelenhetne meg, és az, hogy mit jelent ugyanez "világméretekben". Itt azonban nagy veszély fenyeget: vigyázni kell, nehogy túlzott "leegyszerûsítéssel", afféle "máris megvan, kész" hozzáállással a niaiserie36 hibájába essünk.

IV. 7. 00.45

Ma ideiglenes munkavázlat formájában, banálisan, Seherezáde, Tutti Nameh (a Papagáj könyve) és Hauff meséinek körkörös felépítésébe tévedve, elmondtam Grisának A tõke címû darab mechanikáját, miközben az "A" jelzésû villamoson a Sztrasztnaja tértõl a Petrovszkij kapuig (vagy talán a Nyikitszkijig, már nem emlékszem) utaztunk. Subtól37 jövet, ahol csokoládét ittunk húsvéti túrókrémmel és kaláccsal.

Voici:38

A német feleség a kép alatt végig levest fõz hazafelé tartó férjének. NB. Az asszociációhoz két egymást metszõ téma adható: a levest fõzõ feleség, és a hazafelé tartó férj. Ez így persze felettébb kretén (de a munkahipotézis elsõ fázisában megengedhetõ): a (mondjuk) harmadik részben az asszociáció attól a borstól indul, amellyel az asszony a levest fûszerezi. Bors. Cayenne. Ördög-sziget. Dreyfus. Francia sovinizmus. Krupp kezében a Figaro. Háború. A kikötõben elsüllyesztett hajók. (Természetesen nem ilyen terjedelemben!!) Nem sablonossága miatt jó az ilyen átmenet: Bors – Dreyfus – Figaro. Az elsüllyesztett (Kusner nyomán – 103 nap külföldön) angol hajókat jó lesz egy fazék fedõjével leborítani. Lehetne borson kívül más is – fõzõbe való petróleum, és áttérni róla az "oil"-ra.39

A negyedik (vagy ötödik stb., de mindenképpen az utolsó elõtti) fejezet komikus, farce-szerû:

Egy asszony lyukas harisnyája – és selyemharisnya az újsághirdetésben. A selyemharisnya rángatózni kezd és ötven pár nõi lábbá sokasodik. Revue. Selyem. Mûvészet. Harc a selyemharisnya egy centiméteréért. Az esztéták pártolják. A püspöki kar és az erkölcs ellenzi. De ezek a selyemgyárosok és a velük birokra kelõ felsõruhaanyag-gyárosok – mais ces pantins40. Mûvészet. A szent mûvészet.

Az utolsó részben kész a leves. Üres leves. Megérkezik a férj. "Társadalmi" harag fûti. A meleg lötty elmossa a pátoszt. Megalkuvóan. Az összecsapásokban kiömlõ vér perspektívái. És a legszörnyûbb – a társadalmi közöny, amely társ(adalmi) árulás(sal) egyenlõ. Vér, a világ a kataklizma tüzében. Üdvhadsereg. Militáns egyház stb. A férfi a felesége csontvázát öleli. Egy gondosan megstoppolt takaró, amelyet valaki kezd magára húzni. "Meglepetés" (elmozdulás a tiszta líra felé) – az asszony egy krajcáros cigarettát nyújt oda férjének. A takaró a helyére került. Az ágy alatt bili. Le van törve a füle. De mégiscsak bili…

Lehet, hogy egyelõre az egész amolyan Tutti-Nameh-módra pocsék. De azért egy és más már nem rossz. Az anyag egyes részeit változatossá kell tenni, méghozzá jó alaposan, és valamennyit egyugyanazon végkövetkeztetés felé terelni. Osztályszempontú felé.

Az anyag terjedelmének kérdése – mennyi fér bele a filmbe. Hihetetlenül lakonikus megoldásra kell törekedni, méghozzá minden részben a maga külön módján. Egy rész épülhet akár "játékosan" két szereplõre, ganz fein.41 Egy rész teljes egészében híradókból állhat. Stb.

A takarékosság mellett szól a bemutatandó anyag jellege. Az "antik" film egy akciót ábrázolt sok szempontból. Az új egy szempontot montíroz sok akcióból.

NB. Hogy fest ez majd a gyakorlatban – qui vivra verra!42

Hisz csak-csak belegyömöszölõdtek az "istenek" csekély tizenöt méterbe!

NB. A leírottak kapcsán iszonyúan sok a kétség. Még nagyon reakciós az egész. Stílus szempontjából talán egy alkalomra jó. Sokkal "baloldalibb" esetek kellenek (mint az "istenek").

IV. 7. 01.30

Egy fejezetet a "lélek" materialista felfogásának kell szentelni. Egyet a reflexeknek. Az utóbbit teljes egészében végig lehetne követni ennek az egy nõszemélynek és reflexei sorának példáján. Motorikus reflexein. Az erotikusokon. A tisztán mechanikusokon. A feltételes reflexek bonyolult során. Bemutatva az asszociatív gondolkodás mechanizmusát stb.

Fel kell tárni a lelkiállapotok mechanizmusát, mondjuk, hogy gyászmenet érzéseinek motiválásával. A hím elvesztése. A családfenntartó elvesztése. Az örökösök stb. Majd ezt az egész cinizmust visszamontírozni a gyászmenet megindító látványába.

Élesen ütköztetni kell az ingereket a feltételes reflexek bonyolult láncának utolsó láncszemével. Amelyek között látszólag semmi összefüggés sincs. Nagyon durván kell megjeleníteni a fizikai ingereket (különösen gonoszul az erotikust), utolsó láncszemként pedig szembeszegezni vele a rendkívül emelkedett [res-p(ectivly)43 áldozatos] szellemiség valamilyen aktusát.

NB. Nevetséges lenne ennek az asszonynak a szerepét Hohlovára bízni. Õ inkább azt tudná szórakoztatóan eljátszani, hogyan lesz egy rút teremtésbõl szépség.

Aztán, már lendületben, az inger mechanikáját kell rekonstruálni. Végigvezetni a nézõt a filmingerek láncolatán egy meghatározott effektusig, majd felvillantani a feliratot: "No ugye, most eljutottak az… stb. állapotba". Minden fejezet megfilmesítése megkívánja a maga eljárásait. (01.45).

IV. 4. este

Prozsektor 14. sz. (132), Gross44 önéletrajza.

"Már akkoriban is az volt a homályos érzésem, hogy meg kell próbálnom valami ahhoz hasonlót kifejezni és közvetíteni a festészetben, mint amit Zola a mûveiben… Hozzá akarok fogni egy teljes olyan képciklus megfestéséhez, amelyrõl bájos mûvészeti zsargonban azt mondják: az ember szeretné megízlelni, megnyalni õket."

A következõket is innen vettem, A tõke számára: "… az az elragadó idõszak, amikor mindent a háború szimbolikája hatott át, amikor minden zacskó mûmézen a »vaskereszt második fokozata« díszelgett, amikor minden boríték hátoldalára az »Isten, büntesd meg Angliát!« szöveget ragasztották… Amikor régi bõrkofferekbõl katonabakancsot varrtak, a hírhedt hadi gyümölcspép pedig olyan csípõs volt, hogy lyukat mart az abroszba. Egyedül az emberi gyomor volt képes arra, hogy mindezt kibírja!…"

Jó lesz "hadilekvárt" majszoló kiskatonákat bemutatni, meg a pép cseppjeit, amint kimarják az abroszt.

Ugyanitt még (Ermler Berlinrõl szóló elbeszélése nyomán) söröskorsó-alátéteket, rajtuk a szöveggel: "Németország nem élhet meg gyarmatok nélkül. A rizst, a borsot stb. mind a gyarmatokról kapjuk, Anglia pedig elvette tõlünk a gyarmatainkat stb."

IV. 8.

A tõke – hivatalosan – a II. Internacionálé tiszteletére készül. Hû, de "megörül" majd neki! Hiszen annál kíméletlenebb támadást, mint amilyent A tõke intéz a szociáldemokratizmus ellen – minden területen –, elképzelni is nehéz lenne.

A mû formai tekintetben Joyce-nak áldoz.

A jelenséget történelmi képsor körvonalazza. A farce-szerû részben például a mai püspöki karról a Boccaccio- és La Fontaine–Rabelais-korabeli papságra lehet "átdiffundálni". A legkevésbé sem a történések egymásra következésének rendjében, hanem durcheinander.45 Hiszen a kultikus kellékek, öltözékek mindmáig megkövülten középkoriak, mint ahogy maga a tan is.

A képsor tagjainak sorrendje a legkevésbé sem kötelezõen "egymás utáni", mint a szüzsében, ahol a folytatólagosságot a logikai egymásutániság jelenti. Itt a folytatólagosság asszociatív. Így a filmhossz nem okoz gondot. A les débris d’action46 néha szándékoltan a szüzsé szabta sorrendet követik. Csak ne "a selyemgyáros itassa a püspököt". Fi!!47

A Dreyfus-vonalat illetõen. A bíróság mint Daumier ventre législatifje.48 Valamennyi halálos bûn bírósági típusfigurái. Vagy talán jobb, ha egy figura típusában mindet átfogja. Utóbb kiderül, hogy az egész egy drótszálon lóg. A Vezérkar, illetve valami hozzá hasonló keze fait sauter les patins49 (Daumier Chambre constitutionelle-je és Louis Philippe-je nyomán!).50

Így, egy ilyen sémában a párhuzamosság – a párhuzamos képfolyamé – már le van gyõzve, és folytatólagos asszociatív sorrá alakul. Ez nagyon fontos.

Jó, ha a bábukról a gyermekbábszínházra térünk át (népes, jó gyereksereg), amelyben soviniszta bábuk szerepelnek – sovinizmusra nevelés a pelenkás kisgyermekkortól kezdve –, aztán "Gott-strafe England"-körtánc.51

Végtelenül sok témát lehetne filmre vinni A tõkébõl ("értéktöbblet", "ár", "földjáradék"), mi azonban Marx módszerét kívántuk megfilmesíteni.

A tõke úgy, ahogyan a tervvázlatainkban szerepel, még nem jelenti az új lehetõségek végsõ határát. Ezt állandóan szem elõtt kell tartani. A kivitelezésre viszont talán mégis ebben a fejlõdési szakaszban kell sort keríteni. Grisa azt mondja, hogy egy-egy tervvázlatunk a maga "szûzies" formájában mindig felettébb közérthetõ. Csak késõbb kezdjük úgy átszövögetni, hogy csak pour raffinés52 válik hozzáférhetõvé. Ezért talán az lesz az ésszerû, ha nem mindent állítunk végleg a feje tetejére. Inkább csak késõbb tesszük ezt.

…Az Október által képviselt fejlõdési szakaszban a helyes kompozíció a következõ: a megszabott film-hosszba beleférõ, részenként két-három "érzelmi" összesûrítést tartalmazó híradó ("híd" és "felfelé haladás"). Atõke egyes fejezetein belüli érzelmi összesûrítéseken még gondolkodni kell. Mindazonáltal jó, ha à la Kerenszkij felfelé haladása, nem pedig "antik" hídábrázolási eljárásokkal igyekszünk megoldani oket.

Önálló, külön problémát jelent majd A tõke filmkockáinak kérdése. A filmkocka egyértelmûségének "ideológiájára" itt alapos felülbírálat vár. Hogy pontosan milyen, még nem tudom. Ehhez kísérleti munkára van szükség. E munkához viszont rettentõen fontos, hogy elkészítsük a Glass house-t53, amelyben teljesen kiforgatjuk a filmkockáról alkotott (szokványos) elképzelést, miközben a többi feltételt meghagyjuk "ortodoxnak". A filmkockával ugyanaz történik, mint ami a mû kompozíciójával az Október töredékeiben és A tõke egész struktúrájában.

Van a levesen kívül egy másik változat is, akkor, ha A tõke (alapbonyodalma) leszûkül, kereteit nem "világméretek" és a II. Internacionálé szabják meg, hanem a SZU határain belülre korlátozódó "pedagógiai" célok. Ebben az esetben azt kell megmutatni, hogy henye nemtörõdömségünk (a lógás, a garázdaság) valójában az egész munkásosztály társadalmi elárulásával egyenlõ. Az utóbbi variáns, igaz, nagyon kegyetlen és kevésbé monumentális. No és társadalmilag mégiscsak fontosabb, hogy a szociál-árulók egész frontjának csapjunk oda.

IV. 11.

Az ismétlésrõl:

Dialektikusan, azaz ellentétekben elemezve a kérdést, ez az eljárás igen szerencsés. Részlegesen alkalmaztuk is már a Június 18-i támadás tervezetében (nach meinem Kompositionsvorschlag).54

Június 18. Gyõztes ezredek; június 18. A robbanó lövedékek borzalma; június 18. Kíméletlen páncélautók kergetik támadásba az N. ezredet; június 18. Számtalan tiltakozó demonstráció indul a gyárakból; június 18. Lovas rohamzászlóaljak díszelgése stb., stb.; június 18. Drótfonaton fennakadt hulla.

A dialektikus bemutatásnak ez persze csak egy példája. Nagy kár, hogy nem valósult meg.

Notez55 – ismét a feliratok azonossága!!! Ahogyan az "istenek" és (ellenkezõleg) a Kerenszkij-képsorban volt.

Elképzelhetõ a következõ megoldás:

Ein Paar seidene Strümpfe56 – mûvészet.

Ein Paar seidene Strümpfe – erkölcs.

Ein Paar seidene Strümpfe – kereskedelem és konkurencia.

Ein Paar seidene Strümpfe – indiai asszonyok, akik a hónuk alatt kénytelenek hordozni a selyemhernyógubókat!

Hogy mi üthet az "ártatlan nõkbe" du moment,57 amikor A tõkérõl és az intellektuális attrakcióról kezdek nekik beszélni! A Szovkino mûvészeti tanácsának titkárában (Komszomol) d’un cõté58, és egy idõs lengyel illegális pártmunkásban de l’autre59. Mindkettõ próbál lebeszélni. Mindkettõ abszolúte extázisképes. Õk az emocionalitást értékelik munkáimban. A melegséget hangsúlyozzák, amelyet szerintük meg kell õrizni, sõt – megteremteni… Tres drõle…60 Az "ártatlanok". Õk szólnának igazat?!

Úgy hiszem, hogy az intellektuális attrakció egyáltalán nem zárja ki az "emocionalitást". Hiszen a reflex-tevékenység az affektus úgynevezett jelenlétét feltételezi.

Kérdés: milyen úton fejti ki hatását és mik a perspektívái a des zur Offenbarung Möglichen – a kifejezhetõnek – az említett specifikusan új megközelítésnek a tükrében? Feltétlenül megõrzendõ az evolúciós hatás, amelyet egyáltalán nem zár ki a gyakorlat sem: p. ex. a Kerenszkij steigt61 meghozza a maga Lachsalvenjét.62

IV. 22.

Az Ogonyok 17. ápr. 22-i számának hozadéka A tõke számára és általában:

Kitett csecsemõk postaládája

Athén egyik utcájában, az árvaház mellett egy ládát helyeztek el, amelybe az anyák belerakhatják megtartani nem kívánt gyermeküket. Az apróság mindjárt egy kis matracra kerül. A ládát kétóránként ellenõrzik, a tartalmát gyermekmenhelybe viszik. Ennek a tökéletesített gyerekkitevésnek – bármily eredeti is – megvannak azért az árnyoldalai. Képzeljék el például, hogy két óra leforgása alatt három kisgyereket ejtenek a ládába. Akkor bizony az elsõ pórul jár. (A láda ábrája).63

Nagyszerû anyag – "véres iróniáig" sûríthetõ. Burzsoá kultúra és filantrópia.

"A burzsoá mûvészet az ábrázolás kultúrájának terén jelentõs szakmai-technikai eredményeket ért el. A proletariátus szempontjából különösen azok az eredmények fontosak, amelyek az utóbbi évtizedekben születtek, amikor az alkotó tevékenység tervszerû, konstruktív megközelítésének módszerei, amelyeket a kispolgári mûvészek elveszítettek, újjáéledtek, s a tudományos analízis és szintézis rangjára emelkedtek. A mûvészek még nem tudatosan alkalmazott dialektikus, materialista módszerei ekkor kezdtek spontán beszûrõdni alkotói tevékenységükbe, ez a folyamat pedig jó nyersanyagot szolgáltat a leendõ proletármûvészet számára".

Ezek A. Kurella "aranyat érõ" szavai, amelyek az éppen alakuló Október-stábunk nyilatkozatából valók. Lényegében helyesen mondta Mihajlov elvtárs, a csoporttitkár is egy különben érdektelen beszámolójában, hogy "az elaprózottság és az analitizmus" a kapitalista viszonyok individualizmusának jellemzõje.

Óriási pluszt jelentett mindez a mûvészet elemzésében.

A mai "baloldali" alkotóknak az a tragédiája, hogy a körülmények már akkor igényelték a szintézist, amikor az analízis menete még nem volt teljesen kimunkálva…

Az új témákról. Az Októberben valójában a taktika, nem pedig az események bemutatása volt a fontos. A kulturális forradalomban a feladatunk nem pusztán az, hogy a jelenségeket dialektikusan mutassuk be, hanem hogy a dialektikus módszerre tanítsunk.

Ez a feladat a rendelkezésre álló, filmmel kapcsolatos adatok tanúsága szerint még nincs megoldva. A filmmûvészetnek nem is lehetnek meg hozzá a szükséges kifejezõ eszközei, ha egyszer ilyen feladatok és igények mindeddig nem voltak, csak most kezdenek jelentkezni.

Jegyzetek

* A fordítás alapja: Sz. M. Eisenstein: Iz neoszuscsesztvlennüh zamüszlov (Kapital) [A megvalósulatlan tervekbõl. A tõke] Isszkusztvo kino (1973) no. 1. pp. 56–67.

Szergej Mihajlovics Eisenstein több mint húsz éven át írt naplójegyzeteket. Néha nagy megszakításokkal, néha szinte napról napra. Ezek a munkájával kapcsolatos ötleteit, terveit is tartalmazzák. Ezúttal e jegyzetekbõl egy olyan koherens részt közlünk, melyet Eisenstein az Október címû film montírozása közben írt, mialatt már Marx A tõke címû mûvének megfilmesítésén is gondolkodott. (A koherencia viszonylagos, gondolati: felvillanó ötletek, elvi és módszertani elképzelések vázlata, napi hírek, újságkivágások montázsáról, azaz naplójegyzetekrõl van szó – a forma töredékes.) A munkafüzeteknek ez a része mutatja be legteljesebben az intellektuális film elméletét in statu nascendi. Az 1927–28-as munkafüzeteknek ez a része oroszul az Iszkussztvo kino 1973 januári számában jelent meg elõször. Teljes terjedelemben magyarul most adjuk elõször közre õket Páll Erna fordításában. (Részletek megjelentek belõlük korábban, Novák Zoltán fordításában: Filmkultúra 14 (1978) no. 1. pp. 40–46.) A szöveghez a továbbiakban a hagyaték gondozóinak, Naum Klejmannak és Leonyid Kozlovnak az orosz kiadáshoz írott jegyzeteit mellékeljük. [– Bárdos Judit, a szöveg gondozója]

1 Ceruzajegyzet egy papírdarabkán, amely a füzetbe van ragasztva.

2 eredmény (ang.)

3 kiváltképp (fr.)

4 A Fõvonal (Régi és új – a címet Sztálin parancsára kellett megváltoztatni) végleges montázsában Eisenstein lemondott az autóverseny filmbeli összehasonlításáról.

5 Utalás az elhíresült "Az Isten – tuskó" "intellektuális tézisre" a Kornyilov-támadás epizódjából.

6 fent említett (ném.)

7 a végsõ határig (lat.)

8 pl. (fr) [az eredeti jegyzetben tévesen a "par excellence" rövidítéseként van feltüntetve – a szerk.]

9 Bojtler – a Malaja Dimitrovka filmszínház igazgatója.

10 Nézzék csak! (fr.)

11 csodás (ném.)

12 A kapitalista és játékszerei (fr.)

13 Utalás Fritz Lang (1890–1976) Dr. Mabuse, a játékos (1922) és Vszevolod Pudovkin (1893–1953) Szentpétervár végnapjai (1927) címû filmjeire.

14 L’Argent – A pénz

15 meghatározó (ném.)

16 aprólékosan (fr.)

17 A füzetbe beragasztott újságkivágás a Vecsernyaja Moszkva címû lapból.

18 Hanza-szövetség (ném.)

19 Maksz – Makszim Strauh (1900–1974) orosz színész

20 általában (ném.)

21 Barbusse: Faits divers, L’instituteur – Tények, A tanító (fr.)

22 itt: az idegfeszültség oldása (fr.)

23 G. V. Alekszandrov (1903–1983) orosz filmrendezõ, Eisenstein asszisztense

24 ez még bekövetkezik (fr.)

25 A forrás ismeretlen.

26 zárójelben (fr.)

27 eltekintve (ném.)

28 A kombinált felvétel módja, melyet feltalálójáról, Eugen Schüfftanról neveztek el

29 felhõkarcoló madártávlatból (ném.)

30 mégis (fr.)

31 Térjünk vissza a tárgyra. (fr.)

32 "Ez még nem elég! Egy másik fejezet a leányregények stílusában íródott, még egy másik a skolasztikus traktátusok példájára csak kérdésekbõl és feleletekbõl áll: a kérdések arra vonatkoznak, hogyan kell egy teafõzõben (vizet) forralni, a feleletek pedig a nagy kozmikusba és filozofikusba csapnak át." [anderen helyett anderes; a német szöveg orosz közlése helytelen – a ford.]

33 itt: a legnagyobb falat (ném.)

34 Eisenstein elsõ színházi rendezése. Osztrovszkij A lónak négy lába van címû darabját vitte színre a moszkvai Proletkult Színházban

35 kis történet (fr.)

36 ostobaság (fr.)

37 Eszfir Sub – orosz filmrendezõnõ

38 Íme (fr.)

39 kõolaj (ang.)

40 dróton rángatott bábuk (fr.)

41 egészen finoman (ném.)

42 majd meglátjuk (fr.)

43 itt: ennek megfelelõen (ang.)

44 Georg Gross (1893–1959) német festõ, grafikus

45 összevissza (ném.)

46 a cselekmény töredékei (fr.)

47 pfuj (fr)

48 Ventre législatif – A törvényhozó has (fr.)

49 dróton rángatja a bábukat (fr.)

50 Chambre constitutionelle, Louis Philippe – Alkotmányozó nemzetgyûlés tagjai, Lajos Fülöp – Daumier grafikai ciklusának darabjai

51 Isten, büntesd meg Angliát (ném.)

52 a kifinomult ízlésûek számára (fr.)

53 Glass house – üvegház (ang.). Sz. M. Eisenstein 1927-ben született ötlete, amelyet az Október forgatása és A tõke elõkészítése közben dolgozott ki részletesebben. Eszerint a burzsoá társadalom szatírájának cselekménye olyan házban bontakozna ki, amelynek falai, padlója és mennyezete üvegbõl készült. Itt az alapgondolat realizálásának egy kísérleti lehetõségérõl van szó, amelynek segítségével egy filmkockába több cselekmény vonható össze.

54 az én kompozíciós javaslatom nyomán (ném.)

55 figyeljék meg (fr.)

56 egy pár selyemharisnya (ném.)

57 akkor (fr.)

58 egyfelõl (fr.)

59 másfelõl (fr.)

60 igen furcsa (fr.)

61 felfelé kapaszkodik (ném.)

62 kitörõ nevetés (ném.)

63 A láda rajza – az Ogonyok címû folyóiratból kivágva és a füzetbe ragasztva.