Vallomásos vers

Érettségi utáni nyaram unott volt, nyomott.
Eső verte a kertet.
Anyám zsebkendőket vasalt, hajtogatott, és közben ment a Sky One.
Egy pasi tupírfrizurája: hátul, akár egy hódprém sapka, zsírosan lóg.
A csaja a Springerbe hívta lánykérőbe –
rózsaszín szája mint egy műanyag segg,
lenőtt tövek holdfogyatkozása dauerolt hajában.
Talpig műszálba töltve, mint a virsli.
„Szeretlek, bébi, vegyé’ feleségül.”

Mások szemében látjuk csak magunkat –
a hajóvonta-lassú nő biztos ezért
nem bánta, hogy róla suttognak majd 
a gyorséttermekben a közönyös nézők.
A férfi nemet mondott –
nemet Vegasra, kisbabára, nőre.
És jött a mindenkori transszexuális rivális,
aztán a hajtépés, a rituális kántálás: „Gyerünk, Jerry!”
Szétcibálta őket két tohonya testőr.
A nagytotál egy meghasadó szívről.
„Randa vagy, szivi, az én pasimnak kurva nem kell!”

Anyám hörpölte italát.
Az ölemben egy vers volt a fiúhoz,
aki nem tudott szerelmemről, csak majd nyomtatásban.
Vallomást teszek: élveztem a műsort.
Vallomást teszek: művészetem önző, végletes. 
Csak azt akartam: figyelj rám, szeress.
 
 

Az utazás 
(- részlet -)

  You say Big Mac
  We say fight back
   (Antiglobalizációs felvonulás szlogenje, 2002 május 1.)
 
 

Kína

Gőzgombóc-bódé volt minden zsúfolt sarkon,
felpuffadt arcuk bambuszrúdon izzadt - 
és tíz jen volt csak kábé, nekünk szinte ingyen.

És voltak kékes fenyők, tele hóval,
és más fák is, kalligrafikus ágak,
és trillázó fák, tele kalitkákkal,
bennük bábszerű színes madarak.

Véletlenül egy állatkertre leltünk- -
micsoda vicc, csak két kopott teve,
de aztán szegény medve, ahogy a rácsba
verte a fejét, és kölykök dobálták.
S a tigris szabadsága: két-két lépés,
egy vernyogás.

Borzongató volt ilyen szépet látni, izmot, erőt, ahogy groteszkre vált,
hisz úgy vágyunk biztonságosnak tudni mindent -
a Starbucks is, egyen-csészéivel: hogy meglepődtünk,
a Tiltott Város arany tetői alatt.

És a két atya, Sanders tábornok, Mao elvtárs,
ahogy mindenhol éppúgy mosolyog,
figyelve a Tienanmen teret,
mely üres, akár a kitörölt emlék.

Egy tag a parkban: „Mao nagy ember volt”.
Ám vannak dolgok, amiről nem beszél senki:
a mecseteket teleszaró disznók,
égő könyvtárak, tanárt agyonverő
diákok, jóbaráti árulás.

Egy órát vettünk, Mao keze a mutatója:
a gonoszságból így lett giccs azóta.

Más rettenetről is hallottam ott:
a tékozlás titkát őrizni ezreket öltek:
egy föld alatti agyaghadsereg -
és hogy mennyire nem számított ez sem.
A vérbe fojtott diáklázadás.
A pénze miatt megkéselt turista.

Az ég koszos volt, egy csillag se látszott,
mint kövér zacskók: megszálló galambok
dézsmálgatták a művelt földeket -

s én azt gondoltam: ennyi bűn után
mi jöhet rendbe még egyáltalán?
 
 

SZABÓ T. ANNA FORDÍTÁSAI