Ma reggel már megint ezt hallottam: „Szükségünk van Európára, de stabil és növekedést felmutató Európára van szükségünk.” Egy az Európát érintő sok politikusi nyilatkozat közül. Európa mint a gazdasági reform és az EU szinonimája – a politika Európája. Ez az Európa annyira közömbös a legtöbb ember számára Németországban, hogy szinte csak vészhelyzetekben vált ki belőlük érzelmeket: Mi lesz, ha bedől au euró? Képesek leszünk majd megfizetni? Mi lesz, ha összeomlik az EU?
Európának csak az úgynevezett „szélein” kelt „Európa” félelmeket és reményeket. Szerbiában és Albániában érzik az emberek, hogy nagy a tét: a politikai és gazdasági Európával való kapcsolattal van mit nyerni vagy veszíteni. Arra a kérdésre, hogy mi változna meg az országuk EU-ba történő belépésével, hét dél-európai ország lakosai többek közt azt említik válaszukban, hogy nagyobb jogbiztonságot és átláthatóbb közigazgatási folyamatokat remélnek. Azonban annak az aggodalmuknak is hangot adtak, hogy eltűnhetnek a piacról a hazai élelmiszerek, és hogy a kistermelők majd ritkaságszámba mennek (lásd www.theculturelobby.com). Bulgáriára gondolva könnyen megérthetjük őket. Korábban ott volt a lehető legfinomabb a paradicsom, most meg olyan a Bulgáriában vásárolt paradicsom íze, mint bárhol máshol a világon. 
A politikusok beszélnek Európáról, az értelmiségiek megélik Európát, az egyszerű emberek elviselik vagy elszenvedik Európát. Érzéseket csak a pénz, az utazási szabadság és a paradicsom íze vált ki. és ez talán rendjén is van így, mert ha a politikusok meg az értelmiségiek Európa kapcsán érzelmekre ragadtatják magukat, akkor már rendszerint nem vagyunk messze a konkrét válságtól.
Magyarországon újabban megint érzelemdúsabban zajlanak az EU-s Európával és Európáról folytatott viták. A magyar politikusok brüsszeli „diktátumot” emlegetnek, és az EU Bizottságát olykor a Politikai Bizottsághoz hasonlítgatják. Egy magyar értelmiségi pedig nemrég azt mondta nekem, hogy ki fog vándorolni, ha Magyarország kilép az EU-ból.
Talán épp ez a megfelelő pillanat ahhoz, hogy elgondolkodjunk Európa jelentőségén. Magyar és német íróktól kérdezzük meg, mi a véleményük róla, ősszel pedig „küleurópai”, azaz Európa „szélén” élő írókat is szóhoz juttatunk. Nekem személyes meggyőződésem, hogy minden válság élesebbé teszi a látást, és aki a szélen áll, az gyakran többet lát. 
        (2012.07.25.)