Marcelino Freire
Villanegyed
(filmezni jöttünk)
 

 Négy fekete srác és egy fekete lány állt meg a ház előtt. 
 „Úristen!”– gondolta a portás, vagy: „Mit akartok?” Vagy: „Melyik lakásba jöttök?” Vagy: „Eddig miért nem tudták megjavítani a liftet?” 
 „Azért jöttünk, hogy filmet forgassunk” mondtuk neki.
 „Dokumentumfilmet” egészítette ki Caroline. 
 Mit tudom én, hogyan kell ezt csinálni, honnan tudnám? Felmutatjuk a személyinket, mindenki felmutatja, ennyi.
 „Filmezni jöttünk.”
 Filmezni, mi? Ahogy a betörők mérik fel a terepet. Követik napról napra az ott élők szokásait, hogy ki mikor megy el otthonról dolgozni. Lakik itt a házban bankár, orvos, ügyvéd. A közös képviselőt leszámítva. A közös képviselő sosincs otthon. 
„Honnan jöttetek?”
„Innen, a Páva-dombról, a bádognegyedből.”
„Egész estés film lesz, ellövünk itt néhány képet.”
„Mit lövöldöztök?”  
 Géppisztoly, revolver, ezek a feketék tökig fegyverben járnak. Nem megmondtam? Tipli van. Nordestino vagyok, ízig vérig északkeleti, talpig férfi. Portás vagyok, macsó vagyok, vagy nem vagyok macsó? Caroline folytatta: „Azt gondoltuk, hogy váratlanul betoppanunk egy lakásba, és interjút készítünk a lakókkal.”
 „Hogy betoppantok egy lakásba?” – kérdezte a portás. 
 „Nem lehet” – mondta.   
 De ezt gondolta: „Ezt jól beszoptam.” 
 Bevallom, az egész az én ötletem volt. Minket ott a dombon állandóan filmeznek. Egy csomóan jönnek, ránk nyitják az ajtót, belenéznek a kamerával a lábosainkba, hogy baszódnának meg. 
 Valahogy így történt: vettem egy kamerát fű alatt, megbeszéltük, hogy pár napot gyakorlunk. Exkluzív képriportot készítünk a középosztály mindennapjairól.  
 „Na, szívem, drágám, légy szíves!” – kérlelte Caroline. Távolról a mikrofonra mutatott. Valamit jelzett a rúzzsal, vagy mégsem?   
 Hogy jól fejbe leszek vágva a mikrofonnal? A mikrofont amúgy egy afro-brazil sámántól kaptuk kölcsön, ő szponzorál minket. 
 A portás felcsöngetett a 101-be, a 103-ba meg a 108-ba. Mindenkit végigcsöngetett az emeleten. Megtámadtak, fenyegetnek, hívják a rendőrséget, vagy bárkit!  
 Pedig úgy lett volna az igazi, ha nem tudnak rólunk előre. Így elveszett a helyzet spontaneitása. A lakás tulaja arról beszél, hogy lehet úgy élni, hogy autók állnak a garázsodban, a számláid befizetve, van medencéd, hálózatra kapcsolt számítógéped. Pénz és siker. A Brazília Fesztivál, A Gramado-i Filmfesztivál! Mi az iskola dísztermében, a kivetítőn fogjuk bemutatni a filmet. 
 Nem. 
 Nálunk sem mindenki hallgat ám szambát. Nemcsak a golyók süvítését halljuk.  
 Ez a portás is tipikus fehér, mindenkit lecsukatna, aki kívülről jött. Nálunk a bódévárosban minden nyitva áll a nap huszonnégy órájában. Mindenkit tárt karokkal várunk. A gazemberek is bejöhetnek, hogy vájkáljanak a múltunkban. Mi meg kiöntjük nekik a szívünket, mint egy szelíd madárka. Mesélünk nekik, mint egy papagáj! Mindenki énekel, riszálja magát. Bárkit megkínálunk kólával.
 Ez a kurva portás nem hagy minket filmezni! Bassza meg. Vasárnap van, vasárnap! Mi csak azt akarjuk tudni, hogy milyen itt egy családi ebéd. Hogy itt is olyan-e az ünnep, mint nálunk? Tányér, benne rizs, bab, disznóhús, mellette szalvéta. A faszomba, nincs itt szükség közös képviselőre. Csak hallgass végig! Csak ezt a kamerát vesszük ki a táskából. Csak azt akarjuk, hogy értsétek, békével jöttünk, meg akarjuk változtatni a rólunk kialakított képet. Úgy, hogy készítünk egy filmet. Igazi mozit. Itt van például Fernanda Montenegro, majdnem Oscart nyert. 
„Fernanda Montenegro? Nem, ő nem lakik itt.”
 „Hívom a rendőröket” – tette hozzá. 
 Erre mi: „A rendőröket?” 
 A rendőröket senki sem szereti. Nem szeretjük, ha ilyen hírekkel zaklatnak minket. Mi ezért a filmezésért kurva nagy áldozatot hoztunk. Nicholson otthagyta a sütibizniszt, Caroline is felmondott a diszkóban. Én meg a feleségemet hagytam ott, a kutyámat meg a fiamat. Mondjuk én nem vállaltam az egész estés filmet, csak egy rövidfilm erejéig jöttem el. A szegények öröme rövid ideig tart. Forgatás indul! Mit? Mondtam: indítsd a kamerát! 
 Elkezdünk mindent filmre venni. Néhány lakó az erkélyen pózol a kamerának. Autók jönnek-mennek. Szirénavijjogás. Mi ez? Rendőrsziréna. Minden filmben vijjog a sziréna. És lőnek. Sokat lőnek. 
 Zaklatott kameramozgás. A picsába, Johnattan benyomult az öntöttvas kapun. A portás gyorsan bezárkózott a fülkéjébe. Ijesztő. Hirtelen megjelent egy csomó ember. Nem így terveztük.  Rögtönöznünk kellett.    
 Nincs semmi baj, minden oké. 
 Majd megvágjuk az anyagot.
 

             BORBÁTH PÉTER FORDÍTÁSA
 



Lettre, 89. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu