Vörös István
A SCHUBERT-ELV

  Kertész Imrének

Schubert egy dúló-fúló
alakba ütközik az utcán.
Az lesöpri a kabátjáról,
megérzik egymás szívének
ritmusát, az egyiké 
kalapácsütés, a másiké
nyírfaerdő neszezése.
Mester! – nyögi Schubert,
a szemüvegét igazítja 
a helyére, de a másik
csak vak zúgást
hall, bentről pedig
látható hangközöket.
Szünetben állnak,
partitúraárnyékban.
Egyszerre fordulnak 
sarkon, az egyik mit 
se tudva, a másik 
vihogását zsebkendő 
mögé rejtve.
Európa süket.
Hiába a taps.
 
 

A BEETHOVEN-ELV

Beethoven egy sértődött
alakba ütközik az utcán.
Úgy tesz, mintha nem 
ismerné meg a kis zeneszerzőt,
nem gyanítja, hogy még 
nála is nagyobb lehet.
Vak ő a fiatalabbak,
a jelentéktelenek értékeire.
Dicsérettel irányítják
rosszakarói, márpedig olyanja
sok akad, egész tele van a feje
tömjénező csacsogásukkal.
Félrever a szíve, kilép a ritmusból.
Mester! – nyögi a tolakvó alak,
közben a szemüvegét igazgatja.
Elmenőben még meghallja 
utánzója zsebkendő mögé 
rejtett zokogását.
De nem mer visszanézni.
Nem sejti mitől lesz a hangulata
saját műveinél jóval szomorúbb.
 
 

A JÓZSEF-ELV

Nem, Józsefet nem vették
meg Egyiptomban, egy
kutyafejű helyi isten
beavatkozott. Az izmaeliták
kicsit örültek is. Az Úr
meghökkent. Nem teljesül hát
semmi abból, amit Jákob
neki ígért, látta be.
Két év múlva tértek vissza
Putifár házához. Az
alatt a két év alatt József
megöregedett, rákapott
a mézborra. Nem voltak
már álmai. Putifárné
kérésére másodjára mégis
megvették. József 
hamarosan a szeretője lett.
Egyik gyerekük örökölte
Putifár vagyonát,
a másik éhen halt
a hét évig húzódó válságban.
 
 

LXIX. ZSOLTÁR
A magyar eső

1A portugál eső olyan, 
mintha a bikaviadal áldozatát 
siratná egy régi, egyiptomi állat-isten.
2 A magyar eső olyan,
mintha verekedés áldozata
után kiabálna egy sámán,
és szeméből csorogna a dühtől.
3 Szabadíts meg engemet, ó Isten,
mert a vizek lelkemig hatoltak.
4 Az angol eső olyan,
elég egy regényt
a fejünk fölé tartani, 
hogy kibírjuk.
5 A magyar eső olyan,
keresztülpotyog  ég felé 
fordított verseink között,
mint műhold darabjai
az ózonpajzson.
6 Mély sárba estem be,
hol meg nem állhatok,
feneketlen örvénybe jutottam,
és az áradat elborít engem.
7 A német eső olyan,
ha reggel rákezdi, délben 
biztos süt a nap, estére beborul,
megbízhatatlanabb náluk.
8 A magyar eső olyan, 
hetekre, hónapokra elmarad,
megvárja, amíg mohón betemetjük
az árkot, és aztán lecsap.
9 Többen vannak fejem hajszálainál,
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Kiszáradt a torkom,
várván Istenemet.
10A cseh eső olyan,
mintha egyenesen sörbe 
akarna hullani.
11 A magyar eső olyan,
mintha cefre fölé tett 
fedőről csöpögne.
Kevés az erő, kevés 
a gyengeség, kevés 
a sok, kevés a kevés
benne.
12 Kevés az erő, kevés 
a gyengeség, kevés 
a sok, kevés a kevés
bennem. Ne szégyenüljenek 
meg miattam, akik tebenned
remélnek
 



Lettre, 87. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu