ZSUZSANNA GAHSE

Huszonhetedik Kocka

1.

Tíz nap múlva a Duna-csatorna
partján találkozunk majd, iszunk egyet
a hajóútra (valószínűleg
négyesben) az Uránia bárban,
bepakoljuk a csomagokat, és
megkezdjük utunk első szakaszát
a tenger felé, hogy néhány héten
belül a Duna-deltához érve
megláthassam, a folyó azon a
helyen igazán éber kómában

2.

fekszik-e szélesen elterülve
a nádasba görnyedve, ahogy most
magam elé képzelem, merészen
és át nem láthatóan, mint a tej,
(Utazásra készülni, főleg ha 
véletlenszerűen adódik, nem
sok idő marad, szorít az idő,
hirtelen olyan, mintha már be is
fejeződött volna, ami részben
igaz, vége a készülődésnek,

3.

s ki tudja, a hosszú út után mi
lesz majd, ezért azon töprengek, az
szorongat, mit is kell még előtte
elintéznem, közben mintha már a
Vaskapuhoz értem volna, pedig
ezt a szorost nem ismerem még.) Az
út előtt visszatérhetnék talán
az Alpokig, a Duna kezdeti
szakaszához, a forrásokig és
a hegyekig, amiket most másképp

4.

látok. Egykori szörnyű gigászok,
önteltek mind és elutasítók,
embergyűlölők, embertelenek,
most dülöngél az Alpok, vízzel telt,
málladozó meredek vidék. Jó
volna madártávlatból bámulni
az Alpokat, a Dunát is Bécsig,
egészen közelről a folyót, a
víz legeslegmélyére lelátni, és
fölemelkedve megint, abból a

5.

magasságból figyelni, ahol az
a néhány madár látszik, lefelé
nézni meredeken, onnan a víz
tükre olyan, ahogy egy igazi
madárnak kell látnia a folyót: a
tükörképét vagy egy olajfestményt.
A Morva üvegzölden torkollik
a Dunába, színét a vízébe
köpi, látod, amint a Duna,

6.

hamm, odakap a mellékfolyóhoz,
tigrispofa a Duna, eltűntet
egy zebrafejet. A következő
hetekben el nem mozdulok innen
azt hiszem, inkább zebrafejeket
festegetnék meg ahogy a Dráva,
a Tisza és Belgrádnál a Száva
a Dunába ér, hogy egy csónakból
milyen is lehet. (Nehéz
ütközet, ahogy a Száva teljes

7.

súlyával csapódik a Dunának,
miközben a Júliai-Alpok mész-
kőhegyeit látom magam előtt,
a Száva magasan fekvő déli
forrását, és arra gondolok, hogy
milyen lehet ennyi torkolat és
elágazás egy légifelvételen,
szétterpesztett lábak tömege,
egy vastagabb, más vékony, de mindet
merev férgek, kis hajók firkálnak

8.

össze, s hosszú testű teherhajók
vonalakat húzva rajtuk, ahogy
cikáznak fel-alá; ebben a rossz
gazdasági helyzetben biztos nem
olyan sok féreg forgolódik a
folyón, mint jobb időszakokban, jó
s rossz idők ezért is változtatnak
rajta, a Duna folyton válaszol,
időjárásra és éghajlatra
folyvást felel a folyó. Végtelen

9.

válaszadás a Duna.) Meglátom
majd a deltához megérkezve, hogy
éber kómában fekszik-e vajon,
fékezve a tempót, szétterül-e
lomhán, hogy cukros víz maradjon, nem
pedig sós. Édes vagy sós víz lenni,
ez itt a kérdés, a Duna-deltán
és minden más tengertorkolatnál,
miközben egymásba folyva árad

10.

a mindentudó víz (végül ide
siklik a sós és édes halak, az
édesvízi hal fejlődéstana).
De az az érzés, hogy ilyen szorult
helyzetben vagyok, abból is fakad,
hogy még neki se vágtam az útnak,
bármikor köddé válhat az egész,
hogy köd telepszik akkor a Dunára, s csak
homályosan látszik minden alak
a parton, délután öt óra van.

              KUKORELLY ENDRE FORDÍTÁSA



Lettre, 86. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu