Stefano Benni
Elsősegély és Beauty Case története
(a városrészünket Enyveskéznek hívják)
 
Amikor a játék keménnyé válik, a kemények elkezdenek játszani.
(John Belushi)


A városnegyedünk éppen a vasútállomás mögött fekszik. Egy nap elvisz minket a vonat, vagy pedig mi visszük el a vonatot. Ugyanis a városrészünket Enyveskéznek hívják, idejössz valamivel, és elmész anélkül. Mi nélkül? Autórádió nélkül, pénztárca nélkül, fogsor, fülbevaló, autógumik nélkül. Még a rágógumidat is elviszik, ha nem figyelsz: vannak gyerekek, akik párban dolgoznak, az egyik tökön rúg, te kiköpöd a rágót, a másik pedig röptében elkapja. Ennyit ízelítőnek.
Ebben a negyedben született Elsősegély és Beauty Case. Elsősegély egy szép szál tizenhat éves csirkefogó. A papája abroncskozmetikus, azaz új gumikat lop, és eladja a régiek helyébe. A mamának tejboltja van, a világ legkisebb tejboltja. Gyakorlatilag egy hűtőszekrény. Itt fogant meg Elsősegély, mínusz tíz fokban. Amikor megszületett, bölcső helyett a sütőbe rakták, hogy felolvadjon.
Kiskorától kezdve rajongott a motorokért. Amikor az apja magával vitte a munkába, azaz gumikat lopni, mindig berakta a motorházba. Így gyermekkora nagy részét dugattyúk közt fekve töltötte, és a mechanika nem jelentett számára rejtélyt. Hat évesen fabrikált egy turmixgép által hajtott triciklit. Húsz kilométert is megtett egy liter jegeskávéval: szét kellett szerelnie, amikor az anyja rájött, hogy lopja a tejet.
Ekkor csórta az első motorját, egy Guzzi Imperial Black Mammuth 6700-at. A benzintartály alá kapaszkodott, mint egy koala az anyjára, hogy elérje a pedálokat: és a Guzzi olyan volt, mint egy kísértethajó, mivel nem látszott a vezetője.
Rögtön ezután eszkábálta össze az első feltunningolt motorját, a Lambroturbót. Ez egy közönséges robogó volt, de bizonyos átalakítások után vitte a kétszázhatvanat. Ekkor neveztük el Elsősegélynek. Egy évben kétszáztizenötször szenvedett balesetet a motorjával, de mindig máshogy. Defektet kapott, amikor egy keréken ment, kifarolt a kanyarban, az egyenesben, kavicson, vizes úton, elesett egy helyben, áthajtott gyászmeneteken, lerepült hidakról, lekaszálta a fákat. A kórházban már úgy megszokták az orvosok, hogy ha egy hétig nem mutatkozott, felhívták otthon, hogy nincs-e valami baja.
Elsősegély azonban olyan volt, mint a macska: elesett, felugrott, aztán már ment is tovább. Volt, hogy miután elbukott, még kilométereken át csúszott előre: ez volt az egyik specialitása. Láttuk, ahogy az utca végétől a kávéházi asztalokig bukfencezik.
- Zakóztam egyet Forlíban – magyarázta.
- Hát, lényeg, hogy megérkeztél – mondtam neki.
Beauty Case, egy varrónő és egy kamiontolvaj lánya, tizenöt éves volt. A papa sitten volt, mert ellopott egy disznókat szállító kamiont, és elkapták, amikor házról házra járva akarta eladni a malacokat. Beauty Case fodrászsegédként dolgozott, és egy tünemény volt. Azért nevezték el a neszeszerről, mert icike-picike volt, de nem hiányzott róla semmi. Tökéletes vonalai voltak, és nem volt a környéken senki, aki ne próbált volna rászállni, de olyan pici volt, hogy mindig sikerült meglógnia.
Kora nyári este volt, amikor hosszú téli álom után a lábujjak végre kikukucskálhatnak a szandálokból. Elsősegély, akit mindenhol ragtapaszok és sebhelyek borítottak, Lambroturbójával száguldozott, tőle egy kilométerre pedig Beauty fagylaltot nyalogatott egy padon.
Itt meg kell említenem három fontos részletet:
Egy: nyáron Beauty miniszoknyát hordott, amit a mama varrt neki a papa régi nyakkendőiből. Egy nyakkendőből csinált három szoknyát.
Kettő: amikor Beauty leült, úgy rakta keresztbe a lábát, ahogyan egy top modell sem, az egyik lába simogatta a másikat, ráadásul gyönyörű lába volt, karcsú bokája és kis piros cipőcskéje, aminek a sarka egyenesen átdöfte a szíveket.
Három: amikor Beauty fagylaltot nyalt, az egész környék őt figyelte. Emlékeztek a filmre, amikor Hófehérke énekel az erdőben, és az összes kis nyuszi, őzike, gerle és bogár vele énekel? Nos, ez a jelenet is pont ilyen volt, középen Beauty, ahogy a fagylaltját nyalogatja, körülötte pedig kisfiúk, nagyfiúk, rosszfiúk és öregek vele együtt mozgatják a nyelvüket, ugyanis mindenféle gondolatuk támad, a majdnem szemérmestől a majdnem bűnösig.
Tehát, mint mondottuk, kora nyáreste volt, és a madarak a fákon ültek, de nem csicseregtek, mert abban a zajban, amit Elsősegély motorja csapott, hiábavaló fáradság lett volna. Már messziről hallani lehetett a hírhedt motorberregés dallamát, majd a park ösvényén feltűnt Elsősegély, kéz nélkül vezetett, de az egyik lábával súrolta a földet, különben nem lett volna elég veszélyes. Meglátta Beautyt és egy felejthetetlen tarolást hajtott végre. Igazság szerint a tarolás nem azért következett be, mert Elsősegély elvből nem fékezett soha. Amikor megbütykölt egy motort, az első az volt, hogy kiszedte a fékeket. „Így nem esem kísértésbe“, mondta.
Szóval, Elsősegély jött egyenesen, fel a játszótér csúszdáján, felrepült a magasba, visszapattant a kávéház ponyvájáról, kikötött egy első emeleti lakásban, telepöfögte a konyhát, elgázolt egy hűtőszekrényt, kihajtott a teraszra, lezuhant az utcára, nekiment egy szemeteskukának, betörte egy kocsi ajtaját, kijött a másik oldalon, és megállt egy platánnak ütközve.
- Megütötted magad?- kérdezte Beauty.
- Nem - válaszolt Elsősegély -, pont így terveztem.
- Ah - vetette oda Beauty, miközben kidugta a fagylalttól áfonyaszínű nyelvecskéjét. Pár pillanatig nézték egymást, majd Elsősegély így szólt:
- Szép a pöttyös miniszoknyád.
Mire Beauty:
- Szép a bőrnadrágod.
Milyen bőrnadrágom? akarta kérdezni Elsősegély. Ránézett a lábára: annyira be volt lepve sebhelyekkel, horzsolásokkal és hegekkel, hogy úgy tűnt, mintha bőrnadrágot viselne. Ehhez képest rövidnadrágban volt.
-Az Utca Ördöge típus vagyok – felelte - akarsz tenni egy kört?
Beauty egy nyalással eltüntette a fagylaltot, ami nála felért egy igennel. Ahogy felszállt a motorra, és átvetette rajta a lábát, megzavarta az öregek lelki nyugalmát. Majd szorosan Elsősegélyhez simult, és megkérdezte:
- Tudod te ezt vezetni?
Ezekre a szavakra Elsősegélynek diadalmas mosoly jelent meg az arcán, nagy füstfelhőt eresztve gázt adott, és cikkcakkban elindult az ellenkező irányba. Akik aznap látták, azt állítják, hogy legalább kétszáznyolcvannal ment. Mire képes a szerelem! Hatalmas tornádó zúgását lehetett hallani, de látni nem lehetett mást, csak egy hullócsillag villanását. Elsősegély úgy bedőlt a kanyarokban, hogy nem az arcába csapódó muslincáktól, hanem a gilisztáktól kellett tartania. Beauty egyáltalán nem félt, sőt, sikított az örömtől. Elsősegély ekkor megértette, hogy ő álmai asszonya.
Amikor a lány háza elé ért, meglendítette a motort, és Beauty az ablakon keresztül egyenesen a nappaliban álló fotelbe röpült. Az anyja csodálkozott, amikor megpillantotta a szemközti fotelben:
Hol voltál? Nem is hallottam, hogy megjöttél.
 Ugyanabban a pillanatban hallani lehetett, ahogy Elsősegély megáll egy garázskapunak csapódva. Amikor feltápászkodott, látta, hogy hiányzik egy kerék és a benzintartály. Nagy ügy: megtöltötte a száját benzinnel, és egy keréken hazagurult, a benzint egyenesen a karburátorba köpködve.
Elterült az ágyon, és kijelentette négy svábbogárnak:
- Szerelmes vagyok.
- Kibe? – kérdezték amazok.
- Beauty Case-be.
- Szép kis falat – felelték kórusban a svábbogarak, akik felénk igen választékosan fejezik ki magukat.
Másnap este Elsősegély és Beauty megint találkoztak. Fél perc múlva a srác megkérdezte, hogy megcsókolhatja-e. Beauty egészben lenyelt egy fagyit.
Negyed tízkor kezdtek el csókolózni, és egyes szemtanúk szerint először Elsősegély vett levegőt, éjjel kettőkor.
- Jól csókolsz, hol tanu… - kezdte volna mondani, de Beauty megint hozzátapadt, és hajnali hatkor fejezték be.
Amikor hazament, és az anyja megkérdezte „Mit csináltál azzal a motoros fiúval?“ Beauty így felelt: „Semmit, mama, csak két csók volt az egész.“ És nem hazudott.
Kettejük szerelme beragyogta az egész környéket, és olyan boldogok voltunk, hogy majdnem felhagytunk a lopással.
Igen, mintapolgárok lettünk, legalábbis majdnem, amíg egy szörnyű napon meg nem érkezett Büntető Joe, a Közúti Felügyelet rendőreinek leghírhedtebbje. Fekete bőr egyenruhában jött, szado-mazo csizmában és fekete napszemüvegben. A sisakján ez állt: „ Isten bármely órában tudja, hova mész, én pedig azt, hogy mennyivel mész óránként.“
Városszerte minden autó és motor megremegett, ha meghallotta Büntető Joe nevét. Nem volt olyan jármű a világon, amit meg ne büntetett volna. Amikor tilosban parkoló autókat pillantott meg, előrántotta a büntetőcédulákat, és úgy ontotta a büntetéseket, mint egy gépfegyver. Parkolás előtt mindenki körülnézett, hogy Büntető Joe nincs-e a láthatáron. Ha nem volt, hátramenetbe kapcsoltak, és mire megfordultak, a büntetőcetli már az ablaktörlő mögött volt. Ilyen gyorsan és észrevétlenül csapott le Büntető Joe, aki megbüntetett egy harckocsit, mert nem volt nála pót lánckerék.
Joe este érkezett a városnegyedbe, páncélozott Misubishi Mustangján, a japán motoron, ami óránként kétszázzal ment. Amerre elhaladt, az ablaktörlők megbénultak, a gumik leeresztettek a félelemtől. Leparkolt a kávéház előtt, és belépett. Lassan lehúzta a kesztyűjét, miközben vészjóslóan körbenézett. Az övén ott lógtak a büntetőcédulák, ötvenezres értékben.
- Nem ismer valaki közületek – kezdte – egy bizonyos Elsősegély nevezetű egyént, aki errefelé szokott száguldozni?
Senki nem felelt. A csöndben Büntető Joe csizmái kopogtak a padlón, majd megállt egy kártyajátékos mögött.
- Maga Podda Angelo úr, a CRT 567734 rendszámú személygépkocsi tulajdonosa?
- Igen – ismerte el a kártyajátékos.
- Három éve megbüntettem kopott gumik miatt. Azt mondtam, ha nem cseréli le őket, legközelebb bevonom a jogosítványát.
Büntető Joe sosem felejtett.
- Namármost - folytatta könyörtelenül – megmondja, hol találom Elsősegélyt, vagy vessünk egy ellenőrző pillantást az autójára?
- Beszélek – vágta rá a kártyás. – Elsősegély minden este áthajt a Bulganin és a negyvenkettedik utca sarkán.
Ez így volt. Minden este, miután felvette Beautyt, áthajtott a nagy kereszteződésen. Közel százötvennel száguldott át a piroson, miközben Beauty mögötte lobogott, mint egy zsebkendő.
Büntető Joe lesben állt a sarkon. Az elrejtőzés volt az egyik specialitása. Pontosan a kereszteződés fölött, a felüljárón feszített egy pezsgőt reklámozó plakát. „Kevesek kiváltsága“ szólt a jelmondat. A képen elegáns urak és hölgyek koccintottak egy hatalmas kertben. A háttérben klasszicista villa, és még hátrébb a Bazzocchi füstös, büdös üzemei, de ez már nem a reklámhoz tartozott, hanem a mi negyedünkhöz. Ahogy felrakták a plakátot, rögtön beszennyezték az ipari gázok, és az urak meg úrihölgyek olyan feketék lettek a portól, hogy úgy néztek ki, mintha azt mondanák: még jó, hogy csak kevesek kiváltsága. Figyelmesen szemlélve a plakátot, a szmokingos urak és hosszú ruhás hölgyek között, a büfé mögött, látni lehetett egy összetéveszthetetlen, fekete szemüveges alakot. Az álcázott Büntető Joe volt az.
Mint minden este, Elsősegély aznap is Beauty ablaka alá hajtott, és egy dudálással jelzett neki. Beauty kiugrott az ablakon, és pont a motoron landolt. Verhetetlenek voltak ebben a mutatványban. Amikor a kereszteződéshez értek, a lámpa pirosan világított. Amint Elsősegély meglátta, teljes gázzal kilőtt. Abban a pillanatban mozgolódni kezdett a plakát, és Büntető Joe egy tál pezsgőspoharat feldöntve utat tört magának az estélyi ruhások között, majd leugrott az útra.
Kevesebb, mint száz méter volt hátra a kereszteződésig. Elsősegély meglátta, hogy Joe két tömb, élesre töltött büntetőcédulával várja, és nem habozott. Kirakta a lábát, és úgy fékezett, hogy a Lambroturbo megpördült maga körül. Miközben a motor szédületesen forgott és szikrákat szórt, ő tovább fékezett, amivel csak lehetett: a kezével, Beauty táskájával, a fenekével, egy csavarhúzóval, amit belevájt az aszfaltba, sőt a fogával is. Félelmetes látvány volt: olyan hangja volt, mint egy marógépnek, és útdarabkák és motoralkatrészek röpködtek a levegőben. De Elsősegély nagyot alakított. Egy utolsó farolással belefúródott az aszfaltba, és a kerekével pontosan a zebra vonalát érintve megállt.
Büntető Joe lenyelte a dühét, és lassan odasétált. A motor úgy füstölt, mint egy gőzmozdony, a gumik megolvadtak.
Büntető Joe egy kicsit körbenézett, majd megszólalt:
- Kissé kopottak a gumik, nemde?
- Azé a motoré kopottabbak – felelte Elsősegély.
- Melyiké? – kérdezte Büntető Joe, és hátrafordult. Mire visszafordult, új gumik voltak a motoron.
De Joe nem adta fel.
- Ezen a motoron nem szabad ketten utazni.
- Nem is vagyunk rajta ketten.
Így is volt. Beautynak nyoma veszett. Büntető Joe nem találta a benzintartály alatt sem, Beauty ugyanis bebújt a kipuffogócsőbe. De nem sokáig bírta a meleget, és hamarosan előmászott, kissé pirosan.
Büntető Joe örömujjongásban tört ki.
-Kétszázezer líra, plusz a jogosívány, plusz a büntetőjogi felelősség a kiskorú hölgyért. A motorozásnak annyi, Elsősegély!
A felüljáróról figyeltük a jelenetet, és beleborzongtunk. Elsősegély motor nélkül olyan, mint a virág föld nélkül. Elszárad. És vele együtt az a szerelem is, amire mind olyan büszkék voltunk. Mit lehet tenni?
Büntető Joe már épp ráhelyezte golyóstollát a végzetes jegyzettömbre, amikor dudaszót hallott. Megfordult, és…
Az utca telis-tele volt autókkal. Egyesek menetiránnyal szemben parkoltak az úton, mások a járdán, valaki függőlegesen egy fának támasztotta a kocsiját, volt, aki egy másik autó tetején helyezte el. Két autó szendvicsként közrefogta Joe motorját, egy pedig égnek álló kerekekkel a híd közepén hevert, rajta egy cetli: „rögtön jövök“. Két kamion a vontatott kocsikkal feltartotta a sort az autópálya felhajtóján. A környéken lakó öregek háború előtti biciklikre pattantak, és ki kéz nélkül vezetett, ki lábbal kormányozva, ki ötös gúlában, akár egy cirkuszi felvonulás. Ezt tetőzte még egy kombájnt vezető öreglány és a hatosikrek egy fék nélküli biciklin.
Büntető Joe úgy reszketett, mint aki maláriás. Keményen vívódott magában. Egyfelől ott volt Elsősegély kelepcébe csalva, másrészről pedig a leghajmeresztőbb szabálysértés sorozat, amilyet még rendőr nem látott. A szája úgy remegett, mint egy kiszolgált mosógép.
Ekkor odahajtott hozzá egy vak egy kipuffogó nélküli, lopott Maseratin, az arcába pöfögött és megkérdezte:
- Hé, zsarukám, hol van itt egy szép, forgalmas utca, hogy tegyek rajta pár kört teljes gázzal?
Büntető Joe szájához emelte a sípját, de képtelen volt bármilyen hangot kicsikarni belőle. A földre rogyott. Nyertünk.
Mára már kiengedték a diliházból, és dodzsemet vezet a vidámparkban.
Elsősegély és Beauty Case összeházasodtak, és üzletet nyitottak. Elsősegély kikozmetikázza az autókat, Beauty pedig átfésüli.

          K. SZABÓ ANITA FORDÍTÁSA



Lettre, 86. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu