A MADÁRBERKENYE ZSARNOKSÁGA

Végéhez közeledik a nap, ahogy az év is.
Hadakoznak a színek,
nem akarnak egymásba mosódni.
Az élénkvörös berkenye 
nem hódol be, és magányos halált hal.
Vérét hullatja a zsarnok égi 
ágyán a magasban,
honnan éjt nappallá téve kémlel,
meg-megcsillantva látcsövét 
az erdőszélen lenyugvó nap kénsárga 
fényében.
Sötét van már, mikor páncélját zörgetni kezdi.
Vérét hullatja a zsarnok,
beférkőzik koszos ujjaival a gondolatainkba,
rothadó leheletével a tüdőnkbe hatol.
Ismeri az összes, meg nem születet gondolatunk,
nekünk semmi teendőnk nincsen.
Ezt azért írja, hogy megossza velünk szenvedéseit.
Vérét hullatja értünk, hogy ne mi adjuk a vérünket, 
mégis ragacsos vérébe fojt,
ha eljön az október, ami mindent kitép, amiben hittük,
  gyökerestől.
 

COP15

A butaság én vagyok. Egy szatócs. Okos ember.
A jelmondatom: megéri az árát.
Kifizetődő kifizetni engem.
A butaság én vagyok. Megérem az áram.
Pénzzé teszem a természetet, hogy kifizetődjék.
Erre magától nem képes. A természetnek semmije nincs
Amit ne tudnék megvásárolni.
Ezért szerettek engem jobban a természetnél.
Ezért vagytok hajlandók hadba vonulni, ha kérem,
A természet és egymás ellen.
Kifizetődő. A katonák egymásért fizetnek
Némi felárat is. Ezt hívják többletnek. Növekedésnek.
A hamvasztások további hamvasztásokhoz adják a melegüket.
A butaság én vagyok. Hallotok engem?
Kiabálok, ahogy a torkomon kifér.
A világ összes tv-csatornája leadja, amit mondok
Még mielőtt szóra nyitnám a szám.
Én vagyok Néró. Hallotok engem? Ti vagytok az égő 
Róma lángjai. Nézzétek, fényetek tükröződik az arcomon.
Én vagyok Hannibál, Atilla és Cortés.
Én vagyok Ceausescu és Thatcher, you name it!
Én vagyok Bush. Okos ember. A nevem Rasmussen.
Semmit nem hallotok. Süketek vagytok, mint az ágyú.
A butaság én vagyok. Okos ember. Egy szatócs.
Kifizetődő.
 

ODAHAZA H-NÁL

Kivált tavasszal,
nagy társaságban látni,
kiért jön 
maholnap a halál.

Maguk sem tudják, miért, nem néznek 
egymás szemébe.

Egyikük vaksin lesi a foltos tapétát.
Másikuk sárga virágokat képzel
a fekete árok elé.
Megfordulni nem akar,
kerüli egyikük tekintetét.

Ablakot nyit a harmadik.
A lenyugvó nap
röpke visszfényét a szobára vetíti.

Az erdőt jártam, és 
Hammersh?i egyik 
képén töprengve eszembe jutott:
A halál otthonosan jár a szoba
hosszúkás, fehér fatáblái között.

Kint a szabadban bizonytalan.

Ott mindenütt búvóhelyek vannak.
Könnyedén meglógnak előle,
vagy megbújnak egy fa mögött,
amíg bevégeztetik.
 

                   BOGDÁN ÁGNES FORDÍTÁSAI