Gunnar D Hansson
A Lomonoszov- sör
A reinterpretation of the Oden myth.
For the movie The Lomonosov Beer. First draft.
(Az Odin-mítosz újrafogalmazása. A Lomonoszov- sör
c. filmhez.)
Why, just as we were confidently moving into a posttheolo-
gical, postmetaphysical, even posthistorical era, has the God
question suddenly broken out anew?
Terry Eagleton, Reason, Faith, and Revolution
(Miért, hogy amikor már épp elmozdultunk egy posztetológiai,
posztmetafizikai, sőt poszthistórikus kor felé, hirtelen újra kitör az
Isten-kérdés?)
Sokan istennek hitték a hajót. Talán igazuk is volt, hiszen
Odin szükség esetén bármikor képes volt alakot változtatni. Odin az átváltozások
mestere volt, de nem szerette felhívni magára a figyelmet. Különösen sokat
soha nem tudtunk meg számtalan kalandjából. Még legközelebbi segítőit sem
lehetett rávenni, hogy meséljék el, mi mindent láttak, hallottak. Odin
környezetében senki sem szerette a médiát. Élete során Odin átment egyen
s máson. Márpedig hosszú életet élt. Ezt mindenki tudta róla, de hogy valójában
hány éves, azt senki. Odin sokat utazott. Ezek az utazások, melyről most
szó lesz, a legutolsó utazásai voltak.
Fent a messzi Északon, ahol a Föld véget ér, és hatalmas, végtelen
jégmezők borítanak mindent, egy találkozónak kellett volna létrejönnie
a Lomonoszov-hátságnak nevezett térségen. Ennek névadója, a költő és kutató
Lomonoszov, az Észak-orosz Arhangelszkből származott, és az egykori büszke
tengerésznép, a pomorok utóda volt. Nos, voltaképpen ez a Lomonoszov-hátság
nem egy térség, hanem hegygerinc, mely mélyen a tenger és az úszó jégtáblák
alatt húzódik. E hegygerinc valamely titkos helyén kellett volna egy dán
és egy orosz miniszternek találkoznia. Úgy volt, hogy ki-ki a saját tengeralattjáróján
közelíti meg a helyszínt. Az oroszoknak volt saját tengeralattjárójuk,
de a dánok nem rendelkeztek erre a célra alkalmas tengeralattjáróval, ezért
kénytelenek voltak kölcsönözni egyet.
De vajon miért kellett épp ezen a helyen találkozniuk? Hát azért,
mert előzőleg épp ezen a helyen fedeztek fel kilenc kis lyukat, telis-tele
értékes és mágikus folyadékkal. A dánok és az ő királynőjük sajátjuknak
nyilvánították e területet. Az oroszok és az ő elnökük állították, hogy
ők voltak ott először. Ezt bizonyítani is tudták, ugyanis szerte a Lomonoszov-hátságon
mindenütt leszúrtak egy-egy fém-zászlót.
A dánok és az oroszok valójában már jó régóta vitatkoztak ezen
a dolgon. Háborúzásra szért nem került sor közöttük, ments isten, de minisztereik
találkozóin meglehetősen kellemetlen hangulat uralkodott, mindahányszor
napirendre került a Lomonoszov-hátság tulajdonjogának kérdése. Ezért döntöttek
úgy, hogy Odintól kérnek tanácsot, aki tudvalevőleg a legokosabb tanácsadó
az egész világon.
De hogyan lehet ilyen okos Odin? -- kérdezhetné akárki. Hát úgy,
hogy egyszer, régesrégen ivott egy kútból, melynek Mimer kútja a neve.
Hogy ihasson ebből a kútból, Odinnak meg kellett ígérnie, hogy kiszúrja
önnön szemét, és bedobja a kútba. És így is tett. Mimer is szerfölött okos
volt, mindenkinél okosabb, csak éppenséggel azt nem tudta, hogy mihez kezdjen
az okosságával. És amikor Mimer meghalt, az összes okossága egy kútba folyt
bele, egy hatalmas fa, az Yggdrasil gyökerének közvetlen közelében. Ebből
a kútból ivott tehát Odin.
A dánok és az oroszok csakugyan békét akartak kötni, hajlandónak
mutatkoztak a megegyezésre. És ez igencsak derék dolog volt. Hiszen kilenc
értékes forrás volt odafenn, a földgolyó tetején. De akárhogyan is próbálkoztak,
nem tudták igazságosan elosztani a forrásokat. Fél forrás ugyanis nem létezik,
márpedig kilencnek a fele négy és fél. Odinnak sikerült rábeszélnie a két
minisztert a megegyezésre. Hogy hogyan, azt senki sem tudja, mert ott a
Lomonoszov-hátságon minden rendkívül titkosan történt. Annyi azonban kitudódott,
hogy Odin arra kérte a minisztereket, öntsenek egy-egy nagy dézsába a Lomonoszov-hátságon
addig talált folyadékból, és jól keverjék meg. És ekkor valami különleges
dolog történt. A dézsában sisteregni, füstölni kezdett a folyadék, és egy
Nelson Mandela-szerű emberke jelent meg az alján. Az új minilény gyorsan
növekedett. De akkor sem volt valami óriás, amikor ahogy mondják, elérte
végső nagyságát, egészen pontosan egy méter hatvan centi volt. -- Tessék,
itt van ő -- szólt Odin -- tőle kérhettek tanácsot, ha nem tudtok megegyezni,
ráadásul jobb tanácsot ad majd, mint amilyet én adhatnék.
„Aha, egy tanácsadó“ -- gondolta magában mindkét miniszter. Mert
az emberke teljesen úgy nézett ki, mint ahogy tanácsadók szoktak. És kiderült,
hogy a lény, aki csak az imént emelkedett ki a habokból, -- akit
Odin Kvazirnak nevezett, és nem lehetett pontosan tudni, hogy férfi-e vagy
nő -- tényleg nagyon okos, ekkora ésszel nyilván meg lehet majd oldani
minden vitás kérdést. Elrendelték hát, hogy Kvazir menjen el Koppenhágába,
Szentpétervárra, New Yorkba, Washingtonba, Pekingbe és Tokióba és tartson
PowerPoint-bemutatókat a megállapodásról. Úgy látszott, minden elrendeződik.
De aztán mégsem. Egy napon ugyanis, amikor az emberfelettien
okos Kvazir épp átszállt volna Frankfurtban, két fegyveres férfi elrabolta.
A német rendőrség hatásos computereinek hála hamar kiderült, hogy az egyik
emberrabló (fedőneve Fjalar) a Pokol Angyalai tagja volt Koppenhágában,
a másik, (fedőneve Galar) egy törvénytelen szentpétervári szervezethez
tartozott. Kvazir, az eltűnt tanácsadó története több héten át a világ
összes tévécsatornájának legfontosabb híre volt. És mindenki azt kérdezte,
hová tűnhetett a Mandela-szerű Kvazir. De Kvazirt, vagy K‘vazirt, ahogy
az afrikai nevet tulajdonképpen írni illik -- már elrablásának estéjén
meggyilkolták. helyesebben szólva kivégezték egy garázsban Frankfurt külvárosában.
És ott, abban a garázsban Fjalar és Galar lecsapolta az okos tanácsadó
öszes vérét, és részint egy nagy kannába, részint két kisebb lábosba öntötték,
aztán beleköptek mind a kannába mind a két kisebb lábosba, és némi folyékony
mézet csurgattak rá egy műanyag flakonból, majd az egészet összekeverték
erős bajor sörrel.
A három sörös edényre az emberrablók három címkét ragasztottak
három sör-névvel: Odror sör, Sohn sör és Bodn sör. Noha mindháromban ugyanaz
a sör volt. És ezt a három sörfajtát, ami tulajdonképpen csak egy fajta
volt, egy dán-orosz titkos kereskedelmi egyezmény révén készültek bevezetni
a nemzetközi piacra. Az volt a terv, hogy a három sörfajtát, az Odror
sört, a Sohn sört és a Bodn sört az egész földgolyón árusítsák. Olcsón
nem adhatják, annyi szent. De biztos, hogy sok föld alatti, nem állami
testvéri egyesület mégis érdeklődést mutat majd eme csodatévő nedű
iránt. Ugyanis aki ebből az italból iszik, egy csapásra meg tud oldani
mindenféle bonyolult vitát vagy kölcsönös egyet nem értést. És a pénz e
szervezeteknek nem okoz problémát.
A terv szerint két északeurópai nem állami szervezet között példás
együttműködés jött volna létre. De a szép álom szinte azonnal meghiúsult,
mert a garázst, ahol a két emberrabló serénykedett, sajnálatos módon elöntötte
a víz. Fjalart és Galart úgy lefoglalta a rablás, hogy több napon át még
mosakodni sem tudtak, de nem akartak most, amikor arra készültek,
hogy megrendelőiknek bemutassák a csellel, brutálisan megszerzett italt,
izzadtan, sörfoltosan mutatkozni. Azt gondolták, majd a garázsban
lezuhanyoznak a kerti slaggal. Igen ám, de nem voltak elég óvatosak, és
az történt, hogy letört a kerti slag csapja, és óriási mennyiségű víz zúdult
a garázsra.
A férfi, akitől a garázst bérelték, épp a bokrokat nyírta a kertben,
és észrevette, hogy dől a víz a garázsajtó alól. Eldobta a nyesőollót és
berontott a garázsba a két férfihoz. -- Mi a fenét csinálnak itt? -- kiabált.
-- Kifelé innen, de gyorsan!
És mivel ez a férfi igen magas növésű volt, majdnem két méter,
se a dán Fjalar se az orosz Galar nem mert szembeszállni vele. Egyébként
is német tudásuk elég gyönge volt. A revolverjeik Niké márkájú táskájuk
mélyén lapult az ingjeik, alsónadrágjaik és zoknijaik alatt, és nem tudták
gyorsan előkapni. Mit tehettek? El kellett tűnniük, legalábbis egy időre.
Micsoda méreg!
A férfi akitől a garázst bérelték, egykor testőrként dolgozott
a svéd királyné szüleinél. Jó hosszú ideig volt náluk egyébként. Akkoriban,
a Sommerlathok idején, még sokkal edzettebb volt mint ma, amikor már
meglátszik rajta a jelentős túlsúly. De valamikor igen tanulékony testőr
volt. És a svéd udvar, amely közvetett módon fizette a bérét, magasra álltotta
a lécet. Emberünk megtanulta, hogy mindig gyanakodjék, a legrosszabbra
készüljön, és árgus szemmel figyeljen minden furcsaságot a környezetében.
És íme most a saját otthonában fedezett fel egy ilyen furcsaságot. El is
határozta, hogy felhívja Lars Gillinget, régi összekötőjét a királyi udvarnál,
de ekkor egy számára ismeretlen, a királyi udvarnak dolgozó svéd biztonsági
szakember jelentkezett a mobiltelefonján. „Ez a mi területünk“ --
közölte vele kurtán a biztonsági szakember. Még aznap este megjelent nála
egy szürke Volkswagen Touran és elvitte az összes cuccot, amit Fjalar és
Galar otthagyott.
És ez az a pont, ahol Odin belép a történetbe. Vagyishogy újra
belép. Két elektronikus megfigyelő varjúján keresztül Odin mindvégig értesült
tanácsadói tevékenységének szerencsétlen alakulásáról. Úgy döntött, hogy
egy darabig kivár. De mostmár ideje volt cselekedni. Azt tervezte, hogy
amilyen ügyesen csak lehet, megszerzi a három sörrel teli edényt, melyeket
valószínűleg azóta már Stockholmban őriz a királyi udvar biztonsági személyzete.
Talán nem lesz olyan nehéz a dolog, gondolta Odin, ugyanis az utóbbi években
néha találkozott a svéd királyi pár legidősebb leánygyermekével. A lány
nagy bizalommal volt Odin iránt, kikérdezte a legnehezebb dolgokról, csupa
olyasmiről, amiről senki mással nem beszélt volna.
Hogy pontosan hogy történt a három sörrel és Kvazir vérével teli
edény elszállítása, azt itt nem mondhatjuk el. Majd egyszer később, ha
nyilvánosságra hozzák a dán-orosz tárgyalási jegzőkönyvet a Lomonoszov-hátsággal
kapcsolatos találkozóról. Annyit azért elárulhatunk, hogy Odin, egy nagy
tiszteletben álló catering-tanácsadónak öltözve belopózott a Drottningholm
kastélyba, és ott a legpuhább ágyakban eltöltött három éjszakát. Aztán
a svéd Sarkkutató Intézet munkatársának öltözve, csomagjában a három sörös
edénnyel gond nélkül távozott és a legvalószínűtlenebb légitársaságok és
helikopter-cégek segítségével megérkezett a Lomonoszov-hátságon türelmetlenül
várakozó miniszterekhez. Az utolsó szakaszt egy osztrák pilótával, Dieter
Hoffmannal tette meg, aki a balkáni háborúban szerzett hatalmas tapasztalatával
a legcsodálatosabb repülést hajtotta végre a puszta jégmezők fölött.
Amikor Odin értékes csomagjával kiszállt a repülőből, és elindult
a jéghasadék felé, ahol a két tengeralattáró vesztegelt, a dán miniszternek
feltűnt, hogy az egyik sörös edény plombája fel volt törve; körülbelül
egy liternyi sör már hiányzott az edényből. Ezt minden áron titokban kellett
tartani a közvélemény előtt. A két miniszter ebben hamar megállapodott.
És Odinnak is ez volt a véleménye. Kiváló megfigyelő rendszere segítségével
úgyis hamarosan kideríti, hogy hova lett a hiányzó sör. Majd megpróbál
Hoffmannal kapcsolatot teremteni. De a kár megtörtént. A gyanú egy bizonyos
irányba terelődött. A dán Pokol Angyalai és az illegális orosz szervezet
valószínűleg még sokáig birtokolt egy kisebb mennyiséget a csodálatos konfliktuskezelő
sörből. És e sör segítségével, mely megmagyarázhatatlan módon tűnt el Odin
Stockholmból való távozásakor, a bandabűnözők és a maffia világának összes
destruktív konfliktusát rendezni lehetett volna -- annak nehezen belátható
következményeivel. És amit eleinte senki nem akart elhinni: még az is előfordulhatott
volna, hogy Fjalar és Galar megbízói a közeljövőben különböző zsarolási
módszerekkel részben átveszik az ellenőrzést a az értékes, misztikus folyadékkal
teli kilenc lyuk fölött a Lomonoszov-hátságon.
Odin természetesen elégedetlen volt megbizatásával. Mégis, mind
a dán, mind az orosz miniszter bizonyos reményt táplált a szerencsés végkifejlet
irányában. A Lomonoszov-hátság körüli terület talán többet nyújthat természeti
kincsek formájában. El is határozták, hogy további eszközöket vetnek be
a tudományos talajvizsgálatokra a környéken. És ha ezek a vizsgálatok eredménnyel
járnak, újra megkérik az okos Odint, hogy térjen vissza. A jelenléte azt
szolgálná, hogy fölösleges vitás kérdések ne merüljenek föl. A hiányzó
sör okozta nyugtalanságot legszívesebben elfelejtették volna. Odin habozott
további feladatokat vállalni. Egyszerűen már csak egy megbízható jégtörő
szeretett volna lenni. Hiányosnak érezte tudását, és a Lomonoszov-hátság
természeti kincseit illetően meglehetősen rezignált volt. Talán mert öreg
volt már, és túl sok mindenben vett részt. Azt gondolta, hogy az ENSZ-nek
kellene magára vállalnia az ügyet, noha az ő bölcsességük a vitás kérdések
eldöntésében sokszor erősen korlátosnak mutatkozott. Odin elégedetlen volt
a világ fejlődésével. Komoran nézett a jövőbe. De ha akarják, még egyszer,
egyetlen-egyszer hajlandó lenne a világ rendelkezésére állni. Noha volt
már isten, dárdavető, akasztott ember, és hajó a sziklarajzok idejéből.
KERTÉSZ JUDIT FORDÍTÁSA
Lettre, 85. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|