Gunnar D Hansson
A Lomonoszov- sör
 
A reinterpretation of the Oden myth. 
For the movie The Lomonosov Beer. First draft. 
(Az Odin-mítosz újrafogalmazása. A  Lomonoszov- sör
c. filmhez.) 
 
Why, just as we were confidently moving into a posttheolo- 
gical, postmetaphysical, even posthistorical era, has the God 
question suddenly broken out anew? 
   Terry Eagleton, Reason, Faith, and Revolution 
(Miért, hogy  amikor már épp elmozdultunk egy posztetológiai, posztmetafizikai, sőt poszthistórikus kor felé, hirtelen újra kitör az Isten-kérdés?)
 


Sokan  istennek hitték a hajót. Talán igazuk is volt, hiszen Odin szükség esetén bármikor képes volt alakot változtatni. Odin az átváltozások mestere volt, de nem szerette felhívni magára a figyelmet. Különösen sokat soha nem tudtunk meg számtalan kalandjából. Még legközelebbi segítőit sem lehetett rávenni, hogy meséljék el, mi mindent láttak, hallottak. Odin környezetében senki sem szerette a médiát. Élete során Odin átment egyen s máson. Márpedig hosszú életet élt. Ezt mindenki tudta róla, de hogy valójában hány éves, azt senki. Odin sokat utazott. Ezek az utazások, melyről most szó lesz, a legutolsó utazásai voltak.  
 Fent a messzi Északon, ahol a Föld véget ér, és hatalmas, végtelen jégmezők borítanak mindent, egy találkozónak kellett volna létrejönnie a Lomonoszov-hátságnak nevezett térségen. Ennek névadója, a költő és kutató Lomonoszov, az Észak-orosz Arhangelszkből származott, és az egykori büszke tengerésznép, a pomorok utóda volt. Nos, voltaképpen ez a  Lomonoszov-hátság nem egy térség, hanem hegygerinc, mely mélyen a tenger és az úszó jégtáblák  alatt húzódik. E hegygerinc valamely titkos helyén kellett volna egy dán és egy orosz miniszternek találkoznia. Úgy volt, hogy ki-ki a saját tengeralattjáróján közelíti meg a helyszínt. Az oroszoknak volt saját tengeralattjárójuk, de a dánok nem rendelkeztek erre a célra alkalmas tengeralattjáróval, ezért kénytelenek voltak kölcsönözni egyet. 
 De vajon miért kellett épp ezen a helyen találkozniuk? Hát azért, mert előzőleg épp ezen a helyen fedeztek fel kilenc kis lyukat, telis-tele értékes és mágikus folyadékkal. A dánok és az ő királynőjük sajátjuknak nyilvánították e területet. Az oroszok és az ő elnökük állították, hogy ők voltak ott először. Ezt bizonyítani is tudták, ugyanis szerte a Lomonoszov-hátságon mindenütt leszúrtak egy-egy fém-zászlót.
 A dánok és az oroszok valójában már jó régóta vitatkoztak ezen a dolgon. Háborúzásra szért nem került sor közöttük, ments isten, de minisztereik találkozóin meglehetősen kellemetlen hangulat uralkodott, mindahányszor napirendre került a Lomonoszov-hátság tulajdonjogának kérdése. Ezért döntöttek úgy, hogy Odintól kérnek tanácsot, aki tudvalevőleg a legokosabb tanácsadó az egész világon.
 De hogyan lehet ilyen okos Odin? -- kérdezhetné akárki. Hát úgy, hogy egyszer, régesrégen ivott egy kútból, melynek Mimer kútja a neve. Hogy ihasson ebből a kútból, Odinnak meg kellett ígérnie, hogy kiszúrja önnön szemét, és bedobja a kútba. És így is tett. Mimer is szerfölött okos volt, mindenkinél okosabb, csak éppenséggel azt nem tudta, hogy mihez kezdjen az okosságával. És amikor Mimer meghalt, az összes okossága egy kútba folyt bele, egy hatalmas fa, az Yggdrasil gyökerének közvetlen közelében. Ebből a kútból ivott tehát Odin.
 A dánok és az oroszok  csakugyan békét akartak kötni, hajlandónak mutatkoztak a megegyezésre. És ez igencsak derék dolog volt. Hiszen kilenc értékes forrás volt odafenn, a földgolyó tetején. De akárhogyan is próbálkoztak, nem tudták igazságosan elosztani a forrásokat. Fél forrás ugyanis nem létezik, márpedig kilencnek a fele négy és fél. Odinnak sikerült rábeszélnie a két minisztert a megegyezésre. Hogy hogyan, azt senki sem tudja, mert ott a  Lomonoszov-hátságon minden rendkívül titkosan történt. Annyi azonban kitudódott, hogy Odin arra kérte a minisztereket, öntsenek egy-egy nagy dézsába a Lomonoszov-hátságon addig talált folyadékból,  és jól keverjék meg. És ekkor valami különleges dolog történt. A dézsában sisteregni, füstölni kezdett a folyadék, és egy Nelson Mandela-szerű emberke jelent meg az alján. Az új minilény gyorsan növekedett. De akkor sem volt valami óriás, amikor ahogy mondják, elérte végső nagyságát, egészen pontosan egy méter hatvan centi volt. -- Tessék, itt van ő -- szólt Odin -- tőle kérhettek tanácsot, ha nem tudtok megegyezni, ráadásul jobb tanácsot ad majd, mint amilyet én adhatnék.
 „Aha, egy tanácsadó“ -- gondolta magában mindkét miniszter. Mert az emberke teljesen úgy nézett ki, mint ahogy tanácsadók szoktak. És kiderült, hogy a lény, aki csak az imént emelkedett ki a habokból, --  akit Odin Kvazirnak nevezett, és nem lehetett pontosan tudni, hogy férfi-e vagy nő -- tényleg nagyon okos, ekkora ésszel nyilván meg lehet majd oldani minden vitás kérdést. Elrendelték hát, hogy Kvazir menjen el Koppenhágába, Szentpétervárra, New Yorkba, Washingtonba, Pekingbe és Tokióba és tartson PowerPoint-bemutatókat a megállapodásról. Úgy látszott, minden elrendeződik.
 De aztán mégsem. Egy napon ugyanis, amikor az emberfelettien okos Kvazir épp átszállt volna Frankfurtban, két fegyveres férfi elrabolta. A német rendőrség hatásos computereinek hála hamar kiderült, hogy az egyik emberrabló (fedőneve Fjalar) a Pokol Angyalai tagja volt Koppenhágában, a másik, (fedőneve Galar) egy törvénytelen szentpétervári szervezethez tartozott. Kvazir, az eltűnt tanácsadó története több héten át a világ összes tévécsatornájának legfontosabb híre volt. És mindenki azt kérdezte, hová tűnhetett a Mandela-szerű Kvazir. De Kvazirt, vagy K‘vazirt, ahogy az afrikai nevet tulajdonképpen írni illik -- már elrablásának estéjén meggyilkolták. helyesebben szólva kivégezték egy garázsban Frankfurt külvárosában. És ott, abban a garázsban Fjalar és Galar lecsapolta az okos tanácsadó öszes vérét, és részint egy nagy kannába, részint két kisebb lábosba öntötték, aztán beleköptek mind a kannába mind a két kisebb lábosba, és némi folyékony mézet csurgattak rá egy műanyag flakonból, majd az egészet összekeverték erős bajor sörrel.
  A három sörös edényre az emberrablók három címkét ragasztottak három sör-névvel: Odror sör, Sohn sör és Bodn sör. Noha mindháromban ugyanaz a sör volt. És ezt a három sörfajtát, ami tulajdonképpen csak egy fajta volt, egy dán-orosz titkos kereskedelmi egyezmény révén készültek bevezetni a nemzetközi piacra. Az volt a terv, hogy a három  sörfajtát, az Odror sört, a Sohn sört és a Bodn sört az egész földgolyón árusítsák. Olcsón nem adhatják, annyi szent. De biztos, hogy  sok föld alatti, nem állami testvéri egyesület mégis érdeklődést mutat majd eme csodatévő nedű  iránt. Ugyanis aki ebből az italból iszik, egy csapásra meg tud oldani mindenféle bonyolult vitát vagy kölcsönös egyet nem értést. És a pénz e szervezeteknek nem okoz problémát.
 A terv szerint két északeurópai nem állami szervezet között példás együttműködés jött volna létre. De a szép álom szinte azonnal meghiúsult, mert a garázst, ahol a két emberrabló serénykedett, sajnálatos módon elöntötte a víz. Fjalart és Galart úgy lefoglalta a rablás, hogy több napon át még mosakodni sem tudtak, de nem akartak most, amikor  arra készültek, hogy megrendelőiknek bemutassák a csellel, brutálisan megszerzett italt, izzadtan,  sörfoltosan mutatkozni. Azt gondolták, majd a garázsban lezuhanyoznak a kerti slaggal. Igen ám, de nem voltak elég óvatosak, és az történt, hogy letört a kerti slag csapja, és óriási mennyiségű víz zúdult a garázsra. 
 A férfi, akitől a garázst bérelték, épp a bokrokat nyírta a kertben, és észrevette, hogy dől a víz a garázsajtó alól. Eldobta a nyesőollót és berontott a garázsba a két férfihoz. -- Mi a fenét csinálnak itt? -- kiabált. -- Kifelé innen, de gyorsan!
 És mivel ez a férfi igen magas növésű volt, majdnem két méter, se a dán Fjalar se az orosz Galar nem mert szembeszállni vele. Egyébként is német tudásuk elég gyönge volt. A revolverjeik  Niké márkájú táskájuk mélyén lapult az ingjeik, alsónadrágjaik és zoknijaik alatt, és nem tudták gyorsan előkapni. Mit tehettek? El kellett tűnniük, legalábbis egy időre. Micsoda méreg!
 A férfi akitől a garázst bérelték, egykor testőrként dolgozott a svéd királyné szüleinél. Jó hosszú ideig volt náluk egyébként. Akkoriban, a Sommerlathok idején, még sokkal edzettebb volt mint ma, amikor már  meglátszik rajta a jelentős túlsúly. De valamikor igen tanulékony testőr volt. És a svéd udvar, amely közvetett módon fizette a bérét, magasra álltotta a lécet. Emberünk megtanulta, hogy mindig gyanakodjék, a legrosszabbra készüljön, és árgus szemmel figyeljen minden furcsaságot a környezetében. És íme most a saját otthonában fedezett fel egy ilyen furcsaságot. El is határozta, hogy felhívja Lars Gillinget, régi összekötőjét a királyi udvarnál, de ekkor egy számára ismeretlen, a királyi udvarnak dolgozó svéd biztonsági szakember jelentkezett a mobiltelefonján. „Ez a mi területünk“ --  közölte vele kurtán a biztonsági szakember. Még aznap este megjelent nála egy szürke Volkswagen Touran és elvitte az összes cuccot, amit Fjalar és Galar otthagyott.
 És ez az a pont, ahol Odin belép a történetbe. Vagyishogy újra  belép. Két elektronikus megfigyelő varjúján keresztül Odin mindvégig értesült tanácsadói tevékenységének szerencsétlen alakulásáról. Úgy döntött, hogy egy darabig kivár. De mostmár ideje volt cselekedni. Azt tervezte, hogy amilyen ügyesen csak lehet, megszerzi a három sörrel teli edényt, melyeket valószínűleg azóta már Stockholmban őriz a királyi udvar biztonsági személyzete. Talán nem lesz olyan nehéz a dolog, gondolta Odin, ugyanis az utóbbi években néha találkozott a svéd királyi pár legidősebb leánygyermekével. A lány nagy bizalommal volt Odin iránt, kikérdezte a legnehezebb dolgokról, csupa olyasmiről, amiről senki mással nem beszélt volna.
 Hogy pontosan hogy történt a három sörrel és Kvazir vérével teli edény elszállítása, azt itt nem mondhatjuk el. Majd egyszer később, ha nyilvánosságra hozzák a dán-orosz tárgyalási jegzőkönyvet a Lomonoszov-hátsággal kapcsolatos találkozóról. Annyit azért elárulhatunk, hogy Odin, egy nagy tiszteletben álló catering-tanácsadónak öltözve belopózott a Drottningholm kastélyba, és ott a legpuhább ágyakban eltöltött három éjszakát. Aztán a svéd Sarkkutató Intézet munkatársának öltözve, csomagjában a három sörös edénnyel gond nélkül távozott és a legvalószínűtlenebb légitársaságok és helikopter-cégek segítségével megérkezett a Lomonoszov-hátságon türelmetlenül várakozó miniszterekhez. Az utolsó szakaszt egy osztrák pilótával, Dieter Hoffmannal tette meg, aki a balkáni háborúban szerzett hatalmas tapasztalatával a legcsodálatosabb repülést hajtotta végre a puszta jégmezők fölött.
 Amikor Odin értékes csomagjával kiszállt a repülőből, és elindult a jéghasadék felé, ahol a két tengeralattáró vesztegelt, a dán miniszternek feltűnt, hogy az egyik sörös edény plombája fel volt törve; körülbelül egy liternyi sör már hiányzott az edényből. Ezt minden áron titokban kellett tartani a közvélemény előtt. A két miniszter ebben hamar megállapodott. És Odinnak is ez volt a véleménye. Kiváló megfigyelő rendszere segítségével úgyis hamarosan kideríti, hogy hova lett a hiányzó sör. Majd megpróbál Hoffmannal kapcsolatot teremteni. De a kár megtörtént. A gyanú egy bizonyos irányba terelődött. A dán Pokol Angyalai és az illegális orosz szervezet valószínűleg még sokáig birtokolt egy kisebb mennyiséget a csodálatos konfliktuskezelő sörből. És e sör segítségével, mely megmagyarázhatatlan módon tűnt el Odin Stockholmból való távozásakor, a bandabűnözők és a maffia világának összes destruktív konfliktusát rendezni lehetett volna -- annak nehezen belátható következményeivel. És amit eleinte senki nem akart elhinni: még az is előfordulhatott volna, hogy Fjalar  és Galar megbízói a közeljövőben különböző zsarolási módszerekkel részben átveszik az ellenőrzést a az értékes, misztikus folyadékkal teli kilenc lyuk fölött a Lomonoszov-hátságon.
 Odin természetesen elégedetlen volt megbizatásával. Mégis, mind a dán, mind az orosz miniszter bizonyos reményt táplált a szerencsés végkifejlet irányában. A Lomonoszov-hátság körüli terület talán többet nyújthat természeti kincsek formájában. El is határozták, hogy további eszközöket vetnek be a tudományos talajvizsgálatokra a környéken. És ha ezek a vizsgálatok eredménnyel járnak, újra megkérik az okos Odint, hogy térjen vissza. A jelenléte azt szolgálná, hogy fölösleges vitás kérdések ne merüljenek föl. A hiányzó sör okozta nyugtalanságot legszívesebben elfelejtették volna. Odin habozott további feladatokat vállalni. Egyszerűen már csak egy megbízható jégtörő szeretett volna lenni.  Hiányosnak érezte tudását, és a Lomonoszov-hátság természeti kincseit illetően meglehetősen rezignált volt. Talán mert öreg volt már, és túl sok mindenben vett részt. Azt gondolta, hogy az ENSZ-nek kellene magára vállalnia az ügyet, noha az ő bölcsességük a vitás kérdések eldöntésében sokszor erősen korlátosnak mutatkozott. Odin elégedetlen volt a világ fejlődésével. Komoran nézett a jövőbe. De ha akarják, még egyszer, egyetlen-egyszer hajlandó lenne a világ rendelkezésére állni. Noha volt már isten, dárdavető, akasztott ember, és hajó a sziklarajzok idejéből.
 

        KERTÉSZ JUDIT FORDÍTÁSA



Lettre, 85. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu