Föníciai nővel lefeküdni rossz ómen. Én eggyel
lefeküdtem Cádizban, csodaszép volt,
s a horoszkópomról mit se tudtam akkor,
mígnem a Földközi-tengeren egyre nagyobb
hullámverésbe kerülvén, visszaeveztem
végkimerülten a tizenkettedik
századba: minden fehér volt, a madarak,
az óceán s a pirkadat is fehér.

Templomi nő vagyok, így szólt: Templom vagyok én. Nincs
kurva, gondoltam, ki ne mondana efféle
tetszetős szavakat. 50 dollár egy másvilági
rundért, feleltem röhögve, vagy nincsen üzlet.
50 vagy nincsen üzlet. Sírógörcsöt
kapott, a tükörnek dőlt, könnyeivel
és rúzzsal halat pingált rá. – Hal,
emlékezz a halra.

Így szólt, nagy, folyékony türkizszemét rám
villantotta s azonmód eltáncolta a szőnyegen a
teljes rítust: feltett egy babiloni lemezt a levegőbe,
felhúzta az ágyat, a gyertyákat elfújta: az ágy
kétségkívül ezeréves gramofon volt,
oly pompás zenét játszott; galambok,
hirtelen galambok jelentek meg.

Persze mindezt a legpucérabb pucéran,
vörösesszőkén, a magas zöld cipőtől
szoborszerűen, szentségesen, akár
Türoszban, amikor a többi kikötői
szukafarkassal sorsot vetettek rá, vagy Karthágóban,
hol táncosnőként kéthetente friss lepedőre
volt joga persze.

És most, ó jaj, prózában elbeszélve érthető
lesz, hogy ennyi
angyali látvány súlyától
megtörten, magtól feszülve
paráznamód magamévá tettem eksztázisa csúcsán,
akárha bordélyban, s nem templomban,
csókoltam durván, fájdalmasan, ő is
csókolt sziromtúlhabzásban, kéjjel
szennyeztük egymást, lobogó lánggal égtünk,
Cádiz a rekedt éjszakában, férfi-
lében, női olajban, mit semmiféle
pun ábécével meg nem írtak, ha képzeletem
képzelete nem csal.
 

Qedásím qedésót*, perszóna, őrült
teológusasszony, bronz, az üvöltése
bronz, még ama másik
afrikai kujon, a nagy
vétkes Augustinus sem kaparinthatta
volna meg egyetlen éjszakára
eme áttetsző föníciai nőt.
      – Én
vétkem megvallom Istenemnek.
 

*  föníciaiul: a templom kurtizánja (a szerz.)

MINDENNEK MÉLYÉN EGY LÓ ALSZIK
 

Mindennek mélyén egy ló alszik,
fehér, öreg ló,
nagyothall, nehézkes
felfogású, aggasztja
a helyzet, anyja,
a sebesség pulzusa benne él, megszégyenítőn, akár egy
kísértetet, úgy ülik meg a srácok, álmok
álmát alussza áll az esőn, mindent
hall, míg ezt a tizenegy
sort festem. Őrült pofa, tudja,
ő a király.

                 Imreh András fordításai