Ayhan Gökhan versei
Kérdez-felel
kinek a hangján hallgatok el?
kinek a hangján szólítom meg
a parton túli távol-közel
lehetőségét, a tiszta sávot?
ha háttal megyek, elárulja
a tartásom a látást, magánya
a felnőtt partoké, ki néz el
és ki a beváltott idő
sárga, jókedvű, örök sója,
a végső ház utolsó lakója?
Félreért
a világon a kéz
tapasztalatán múlik
mintha a teljesség
igényével lenne
kinyitva előttem
hogy lehet egy
ennyire elhallgatott
vendéglőben
életben maradni
Istenem a névváltoztatás
sikerült túl jól
sikerült azt hiszem.
Legnagyobbak
láttam a legnagyobbak arcán
a döbbenet kifordult szemérmét
láttam a meleg levegőben
lépésük mellett ügettem
módszer szerint épültek le
míg más felépült módszeresen
egymás hangján tanulták meg
a másikat majd a végre ültek
albérleteik mint fényes kimondás
képessége üdve lehetősége
a pusztítás a pusztulás meséje
félve láttam a legnagyobbak arcán.
Lettre, 81. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|