Ayhan Gökhan versei

Kérdez-felel

kinek a hangján hallgatok el?
kinek a hangján szólítom meg
a parton túli távol-közel
lehetőségét, a tiszta sávot? 

ha háttal megyek, elárulja
a tartásom a látást, magánya
a felnőtt partoké, ki néz el 
és ki a beváltott idő

 sárga, jókedvű, örök sója,
a végső ház utolsó lakója?
 
 

Félreért

a világon a kéz
 tapasztalatán múlik 
mintha a teljesség
igényével lenne

 kinyitva előttem
 hogy lehet egy
 ennyire elhallgatott 
vendéglőben

 életben maradni
 Istenem a névváltoztatás
 sikerült túl jól 
sikerült azt hiszem.
 
 

Legnagyobbak

láttam a legnagyobbak arcán
a döbbenet kifordult szemérmét
láttam a meleg levegőben
lépésük mellett ügettem
módszer szerint épültek le
míg más felépült módszeresen
egymás hangján tanulták meg 
a másikat majd a végre ültek
albérleteik mint  fényes kimondás
képessége üdve lehetősége 
a pusztítás a pusztulás meséje
félve láttam a legnagyobbak arcán.
                        



Lettre, 81. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu