Pascal Bruckner
Az iszlamofóbia találmánya

A vallás kritikája még nem rasszizmus. Ez a fogalom el akar ijeszteni. Mindenekelőtt azonban azokat a muszlimokat akarja elhallgattatni, akik megkérdőjelezik a Koránt és a nemek egyenlőségét követelik.
Az iszlamofóbia fogalmát iráni fundamentalisták találták ki a 70-es évek végén, a xenofóbia szóból fabrikálták. Az a célja, hogy az iszlámot érinthetetlennek nyilvánítsa. Aki ezt az újonnan felállított határt átlépi, rasszistának minősül. Ez a totalitárius propagandával felérő fogalom szándékosan nyitva hagyja, hogy egy vallásra vonatkozik-e, egy hitrendszerre vagy az ezt követő országok minden hívőjére.
De egy hitvallást éppúgy nem lehet egy fajjal azonosítani, ahogy egy szekuláris ideológiát sem. Az iszlámnak, akárcsak a kereszténységnek, vannak követői Arábiában, Afrikában, Ázsiában vagy Európában, ahogy minden országban akadtak vagy akadnak marxisták, liberálisok és anarchisták is. Amíg ennek az ellenkezőjét be nem bizonyítják, addig egy demokráciában bárkinek jogában áll a vallásokat retrográd hazugságoknak tekinteni, és nem szeretni. Találhatja valaki legitimnek vagy abszurdnak, hogy egyesek bizalmatlanok az iszlámmal – mint valamikor a katolicizmussal – szemben, és elutasítják agresszív proszelitizmusát és a totális igazságra formált igényét –, de ez még nem a rassziszmus megnyilvánulása.
Beszélünk „liberálofóbiáról” vagy „szocialistafóbiáról”, ha valaki a vagyonelkobzás vagy a piac uralma ellen lép fel? Vagy vissza kéne állítanunk az istenkáromlásnak a francia forradalom által 1791-ben eltörölt büntetőjogi tényállását, ahogy ezt évről-évre „az Iszlámista Konferencia Szervezete” valamint Jean-Marc Roubaud francia politikus követeli, aki végsősoron  mindenkit meg akar büntetni, „aki megsérti egy közösség vagy egy állam vallásos érzelmeit”? A nyitott társadalmak a nagy vallási rendszerek békés egymás mellett élésén és a szabad véleménynyilvánításhoz való jogon alapulnak. Biztosítva van a vallásszabadság, de a valláskritika szabadsága nemkevésbé. Az egyház uralmának évszázadaitól elrettentett franciák diszkréciót kívánnak a hit kérdéseiben. Különálló jogokat követelni egyik vagy másik közösség számára, korlátozni a dogmák megkérdőjelezhetőségét, visszalépést jelentene az Ancien Regime-be, a régi rendszerbe.
Az iszlamofóbia fogalmának több funkciója is van: Tagadja egy iszlamista offenzíva meglétét Európában, hogy aztán annál jobban igazolhassa azt. Támadja a szekularizmust (laicizmust), amennyiben a fundamentalizmusok egyikének nyilvánítja. Mindenekelőtt azonban azokat a muszlimokat akarja elhallgattatni, akik megkérdőjelezik a Koránt, és a nemek egyenlőségét követelik, akik jogot formálnak arra, hogy kiiratkozzanak egy vallási felekezetből, és akik a hitüket csendben/békésen, nem pedig a szakállasok és dogmatikusok/doktrinerek előírásai/diktátumai szerint akarják élni. Stigmatizálnak ezért fiatal lányokat, akik elvetik a fátylat/nem akarnak fátylat viselni, ostorozzák azokat a francia, német vagy angol nőket, maghrebi, török, afrikai, algériai hátterűeket, akik a vallási közömbösségre formálnak igényt, arra formálnak jogot, hogy ne kelljen hinniük istenben, hogy jogukban álljon Ramadánkor enni. Ujjal mutogatnak az ilyen renegátokra, kiszolgáltatják őket saját közösségük dühének, hogy elnyomják a változás minden reményét a próféta hívei körében.
Világméretekben igyekeznek egy új vélemény-bűncselekményt megkonstruálni, ami erősen emlékeztet „a nép ellenségeivel” szembeni szovjetunióbeli eljárásokra.
És minderre az áldásukat adják a médiáink és a politikusaink. Vajon nem hasonlította-e a francia miniszterelnök, akinek valójában már semmiféle nyelvbotlás nem tud ártani, az iszlamofóbiát az antiszemitizmushoz? Ami súlyos tévedés. A rasszizmus a mivoltuk miatt támad embereket: amiért feketék, arabok, zsidók, fehérek. A kritikus szellem ellenben szétszedi a kinyilatkoztatott igazságokat, és exegézisnek/szövegmagyarázatnak és adaptálásnak veti alá az írásokat. Ezeket egy kalap alá venni annyi, mint a vallás kérését intellektuális síkról jogi útra terelni. Minden ellenvetés, minden viccelődés büntetendővé/bűncselekménnyé válik.
A sírgyalázás vagy templomgyalázás természetesen a bíróságokra tartozik. Franciaországban ez elsősorban a keresztény temetőket vagy templomokat érinti. Egyáltalában, nem szabad megfeledkezünk arról, hogy a monoteista vallások közül ma a kereszténység az, amelyik a leginkább van üldöztetésnek kitéve, mindenekelőtt az olyan muszlim országokban, mint Algéria, Irak, Pakisztán, Törökország vagy Egyiptom. Könnyebb muszlimnak lenni Londonban, New Yorkban vagy Párizsban, mint protestánsnak vagy katolikusnak a Közel-Keleten vagy Észak-Afrikában. A „keresztényfóbia” kategóriája mégsem működik, -- és ez rendben is van. Vannak szavak, amelyek rongálják a nyelvet, elhomályosítják az értelmét. Az „iszlamofóbia” is azok közé a fogalmak közé tartozik, amelyeket sürgősen törölnünk kellene a szókészletünkből. 

       KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA



Lettre, 81. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu