Szijj Ferenc

Szalagok
Alkalmi vers

Német Hajnal műveihez
a Műcsarnok AVIVA Képzőművészeti Díj 2010
című kiállításán
 

1

Odakint, ahogy innen kiléptem,
rögtön megláttam a keresztet
a koszorúval a Dózsa György út
és a Hősök tere sarkán, egy közlekedési
lámpa tövében. A koszorúról
szalagok tekeredtek alá, és már
majdnem lehajoltam, hogy kibontsam
őket, és elolvassam rajtuk a feliratokat,
de valami visszatartott.

 Beszédes Ön?

Anyámmal ki kellett menni másnap
a temetőbe, hogy végigböngésszük
a koszorúkon a szalagokat, mert tudni
akarta, ki hozott koszorút a bátyám
sírjára, kinek kell majd ezt viszonozni
a rokonságból vagy az ismerősök közül.
Minden szalagot elolvasott, jegyzetelt,
tűnődött, ha nem volt egyértelmű, kit rejt
egy vagy több keresztnév. Nem értettem
az igyekezetét, hát nem egy belső
késztetés az, gondoltam, hogy kinek
a sírjára viszünk koszorút, túl
a nyilvánvaló eseteken, ha viszonylag
közeli rokon hal meg? Azért persze
segítettem neki, bediktáltam néhány nevet,
de a viszonzásból nem lett semmi,
meghalt hirtelen, apámnak nem
volt fontos ez a fajta viszonzás,
meg nekünk sem, a két megmaradt
gyereknek, mi később az ő sírján
sem olvastunk koszorút, és neki sem
állítottunk keresztet az út mentén,
ahol a baleset érte.

 Nyugtalanítaná, ha adósságai lennének?

Én azt se igazán értem, miért kell
az ilyen helyeket megjelölni, minek
ez a kis emlékmű, miért kell azt
külön gondozni, amikor van egy sír,
ott nyugodtan lehet a halottunkra
emlékezni. A véletlen helye ez,
a figyelmetlenségé vagy ostobaságé,
a hibáé, a véletlen gonoszságé.
Vagy inkább a baleset emlékét őrzi
a kereszt, mint egy csatatéri emlékmű?
Az érthetőbb lenne: egy kivételes
pillanat helye, élet és halál határpontja,
bizonyos értelemben ünnepi hely,
valami jelentős esemény,
összeütközés, szűkebb és tágabb
értelemben, és talán hogy nem
csak a puszta emberi test találkozott
itt a halállal, hanem emberi tárgyak is
szerepet játszottak, fém, műanyag,
aszfalt, meg a természet, fény, víz,
hó, napsütés, úgy mintha nagyobb szabású
lenne a dolog, de végső soron mégiscsak
a véletlen, a figyelmetlenség, a hiba
vagy az egyszerű részegség helye.
Bár a részegség sosem egyszerű.
Akkor az egy nehéz sors végének
a helyét jelezné, de egy idegen
mit tudna abból?

 Véleménye szerint a biztosítás jó dolog?
 

2

Jörg Haider összetört autóját
a baleset után átvizsgálta egyszer
a hatóság, egyszer meg a gyártó,
mert egyfelől nehéz volt elhinni,
hogy egy ilyen nagy ember hibázhatott,
hogy egy ilyen karizmatikus vezető
esetleg nem vezetett kiválóan
még nagy sebességnél is, ha sürgősen
szólította valahová a kötelesség,
vagy ha két kötelesség között
sürgősen magánéletet kellett élnie,
és hogy akár részegen is nem vezetett
rendkívül figyelmesen, szinte emberfeletti
eleganciával, másfelől az is nehezen
volt hihető, hogy egy ilyen autó,
amely a megbízhatóságáról híres,
a német alaposság csúcsteljesítménye
és csúcsmodellje, hogy az műszakilag
ne lett volna rendben, és ha se az ember,
se a gép nem hibázhatott, akkor harmadik,
illetve ezek szerint egyedüli lehetőségként
csakis a merénylet jöhetett szóba, aminek,
ha meggondoljuk részint azt, mennyien
nem kedvelték őt mint politikust,
finoman szólva, részint meg azt,
hogy miféle szövevényes, világpolitikát
is érintő, súlyos pénzeket is mozgató,
felettébb gyanús ügyekbe keveredett,
akkor lehetett is volna valóságalapja,
de nem találtak jelet, ami arra utalt volna.
Maradt a részegség, a túlzásba vitt
magabiztosság, az emberi hiba.

Kipróbálna erős vagy veszélyes hatású gyógyszereket?

Nem tudom, állítottak-e keresztet
a baleset helyszínén, de számomra
inkább a tévében és az újságokban
számtalanszor megmutatott autóroncs
lett Jörg Haider, valamint a benne
megtestesülő mentalitás és az általa
képviselt politika médium-világi
emlékműve – egy olyan politikáé,
amely ostoba és alantas indulatok
ébresztésével, nacionalizmussal
és idegengyűlölettel, félelmeket
kiaknázó rendpártisággal és náci
foglalkoztatáspolitikai nosztalgiákkal
próbál népszerűséget szerezni.

 Örömet szerez Önnek, ha megsérthet valakit, akit szeret?

És most itt láttam meg ennek a virtuális
emlékműnek a valódi párját, igaz,
egy műalkotás részeként, tehát mégse
teljesen valódi, de körüljárható egy fényekből
és hangokból, tükröződésekből és pontos
kérdésekből, egyszerű válaszokból
szerkesztett térben, de ahogy körüljárom,
kivezet az utcára, s onnan, ha netán
észreveszek valamit, megint bejutok,
mintha valami szerencsétlen véletlen folytán
egy hatalmas Klein-kancsó keletkezett
volna itt a Hősök terén, és én annak a felületét
járnám be négy dimenzióban,
nem keresztezve soha korábbi utamat.

 Előfordult már, hogy eltört vagy elveszített valamit, ami nem volt az Öné?
 

3

Még a kilencvenes évek elején
mesélte egy barátom, hogy valahol
a hegyek között, már nem emlékszem,
hol, az autójukkal a szakadék szélére
sodródott. Ott billegett úgyszólván
az autó, vagy ez túlzás, csak megállt,
és kevés hiányzott, hogy lezuhanjon.
Ott volt vele az autóban az egész családja,
feleség, két gyerek. Viszonylag nyugodt
hangon mesélte, nyilván már elmesélte
többször is, de még élt benne a történet,
érdemesnek tartotta felidézni, újra
elmondani egy – talán épp üres –
társasági pillanatban, és mit lehet
ilyenkor kérdezni, ha tudjuk,
ez az ő története (élménye, szövege),
de szó nélkül hagyni se lehet,
mondani kell valamit a részvét
elemi kifejezéseként, de mit, hogyan?

 Aggódik az egészségéért?
 

4

Valami erőszak van benne, és engedés.
A személyiség középpontjának
kiterjesztése egyenes vonalban, csábító
hangoknak engedés, közeli zaj.
Biztosra hagyatkozva birtokolni
nehezen belátható, de elfogadott
tárgyakat, de csak egy jelszó, és minden
borul, melyik lehet az a rengetegből,
mondani, csak mondani, és néha
figyelni, hallgatni, amikor már mindegy.
Igazinak tetsző álruhában megjelenni
a hétköznapi, titkos ünnepélyen,
mindenhol hosszú, áttetsző függönyök,
a padlóra érnek, elbotlani bennük,
takarózni velük éjjelig, míg hirtelen
fényre le nem foszlanak, akkor
engedni újból erősen.

 Étkezés előtt mindig kezet mos?
 

5

Szalagok tekerednek ki a szánkból,
és ami rájuk van írva, csak mi
mondhattuk volna, senki más,
ez a tudás egy pillanatból ered, 
és nincs tanulság, a következő ilyen
pillanatra mennyi türelemmel
kell várni, változással és más emberekkel,
egy egész élet is lehet, és benne akár
egy egész halál.

 Jó asszony (volt) az anyja?

 (Elhangzott a kiállításhoz kapcsolódó, Asszociációk című rendezvényen, a Műcsarnokban, 2010. október 28-án. A kérdések az Eysenck-féle személyiség-kérdőívből származnak.)
 
 



Lettre, 80. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu