A velencei tapasztalatok után elhatároztuk, hogy más módon fogunk utazni, és nem választunk ki meghatározott úticélt. Rendelkezésünkre állt egy régi autóstérkép, amely felidézte azokat az időket, amikor szüleinkkel autós kirándulásokra mentünk. Tanulmányozni kezdtük a térképet, mert nem voltunk biztosak abban, hogy valóban használható. Lehetséges útvonalak és útszakaszok rajzolódtak ki. Előbb Európa, aztán Afrika és Ázsia útjai nyíltak meg egy négykerekű jármű előtt. Amerika és Óceánia még várattak magukra. Egyesével néztük át az európai országokat, a legfontosabb városokat és a közöttük lévő távolságokat, a statisztikai és demográfiai adataikat és földrajzi adottságaikat. Az ujjaink hegyével húztunk meg útvonalakat, kiszámoltuk a távolságokat és az utazási időt is. Mint aki harmadfokú egyenletek megoldásával vagy keresztrejtvény-fejtéssel tölti az időt, úgy írtunk tele füzeteket pár napos utazások terveivel, figyelembe véve a naponta megtehető kilométereket, s az egy-egy faluban, kisvárosban vagy városban töltendő napok számát. Megvettük a kontinensről készült legújabb autótérképet, s így jelentősen előrehaladtunk a tervek finomításában.
Térdeinken nyugodott Európa úthálózata, első- és másodrangú, nemzetközi, illetve helyi útvonalaival, autópályáival, vasúthálózatával, tengeri és folyami közlekedésével, valamint országhatáraival. Más térképekről megtudtuk, hol vannak kikötők, kempingek és strandok, termálfürdők, a téli sportok telepei, barlangok, valamint kilátók és turista információk. Eszünkbe jutott, hogy további tippeket kérhetünk utazási irodáktól, nagykövetségektől vagy konzulátusoktól. Telefonon azonban nem lehetett mindent megtudni.  Többször is elmentünk otthonról, hogy külföldi kirendeltségek ajtaján kopogtassunk, ahol útikönyveket, útikalauzokat, várostérképeket, valamint autóbusz-, vonat- és hajómenetrendeket, metrótérképeket kaptunk. Illusztrált prospektusokat szereztünk be a helyi látványosságokról, szokásokról és gasztronómiáról, a kézművességről, az ünnepekről, valamint a fesztiválokról, sőt még a múzeumokról, emlékművekről is; nem beszélve a különféle sportokkal, horgászattal, vadászattal, lovaglással és hegymászással kapcsolatos gyakorlati tanácsokról. 
Tanulmányoztuk a különböző országokról beszerzett anyagokat, füzeteinkbe jegyzeteket készítettünk az éghajlatukról, nyelvükről, az ott használatos útlevelekről és vízumokról, a vámügyi bürokráciáról, valamint az oltásokról, az egészségügyi hálózatról és a devizaátváltási feltételekről. Ahogy térkép-, útikalauz- és prospektusgyűjteményünk növekedett, úgy gyarapodott az idegen nyelveken megfogalmazott általunk elsajátítható mondatok és hasznos szavak száma is. Már elképzeltük, milyen is lehet nyugodtan utazni a londoni vagy a moszkvai metrón, ujjainkon számláltuk meg a szentpétervári és a stockholmi csatornákat, a párizsi vagy az amszterdami hidakat.
Az autóhálózatok pontosabb ismerete arra késztetett minket, hogy apánk kisbuszának kölcsönvételére irányuló terveinket egy lakókocsi kölcsönzésének tervére cseréljük.  Ez ideális eszköznek tűnt terveink megvalósításához. Mindenhova eljuthatunk vele, anélkül hogy elhagynánk az otthonunkat, hiszen így a lakókocsi válna az otthonunkká. Ugyanakkor a hotelszobák árait is megspórolhatnánk.  Fontos szempont lenne a jármű márkája és modellje, ami nagyon körültekintő választást igényelne, erre azonban még nem voltunk képesek. Elmentünk egy kifejezetten lakókocsikat árusító helyre. Az alkalmazott, akihez kerültünk, meg akarta mutatni az összes kiállított lakókocsit, de mi Irene-nel nem lelkesedtünk annyira, mint ő, ezért a lehető leghamarabb el akartunk menekülni kezünkben a tőle kapott prospektussal. Otthon átnéztük a katalógust, amely kívülről és belülről is bemutatta a lakókocsikat. A mellékelt tájékoztatókból pedig megismertük a műszaki adatokat, úgymint a hosszúságot, szélességet és magasságot, a bruttó súlyt és a térfogatot, valamint a végsebességet és a kiegészítőket, sőt még az ártáblázatokat is a fizetési módokkal egyetemben. Ha az egyik modellt megkedveltük az ülőhelyek elrendezése vagy a leszerelhető bútorok miatt, amelyek lehetővé teszik a belső térnek a szükségletek szerinti átalakítását, akkor a másik még tetszetősebbnek tűnt modernebb és funkcionálisabb fürdőszobája vagy éppen hűtőszekrényének mérete miatt.
Összegyűjtöttük a világ nagy múzeumairól, régészeti lelőhelyeiről, romjairól, történelmi helyeiről és természeti látványosságairól szóló könyveket is. Kezünkben voltak a híres múzeumok prospektusai. Otthon már meg tudtunk tervezni egy múzeumlátogatást, noha azzal is számolnunk kellett, hogy a bejáratokhoz érkezve a legújabb kiállításokról szóló plakátok átalakítják előzetes terveinket. Tudtuk, hogy az adott múzeumban hány lépcsőfok vezet az egyiptomi teremből a  mezopotámiai emeletre; hány ablaka van a reneszánsz festmények szekciójának, és hány termet foglal el az art  deco kiállítás. Valóban már csak az hiányzott, hogy elmenjünk, ott legyünk és eredetiben, nem pedig a könyvekből ismert reprodukcióikban lássuk a festményeket. Ez volt tehát az elképzelésünk. Egy átgondolt, kidolgozott, felépített elképzelés, ami keveset bíz a véletlenre. Ugyanakkor ígéretet tettünk egymásnak, hogy fogékonyak leszünk a váratlan, improvizatív helyzetekre is. Nem zárkózunk el a meglepő kihívások elől, viszont minden feltételt kidolgozunk, hogy azért ne nagyon kerüljünk kellemetlen szituációkba,  amelyeket esetleg más emberek idéznek elő. Én és Irene, amint a lakókocsiban élve bejárjuk ezeket a térképen bejelölt útvonalakat és kempingeket, szinte önellátók lehetünk. Ültünk otthon a kanapén, s láttuk az országokat bejáró önmagunkat, mint aki térképeket, fényképalbumokat, képeslap gyűjteményt nézeget. Az aszfalton, köveken, betonon és üvegeken lefektetett Európa minden kincsével és festői látványosságával kóborlásaink által lapozgatott hatalmas albummá válik, melyet a könyvekből és térképekből előzetesen kiművelt tekintetünkkel nézegetünk majd. 

      FELKAI PIROSKA FORDÍTÁSA