Barbara Aschenwald
Fejünkben a képek

Mindenhol képek ahová csak néz az ember képek és ha a levegőbe nézünk akkor kék vagy fehér és ha a földre nézünk akkor zöld vagy szürke és ha a tűzbe nézünk akkor narancssárga és piros. Az időt képekből csinálták. Néha megszűnnek ha alszunk és teljesen megszűnnek ha meghalunk.

De most élünk és hová nézünk.

Minden van és minden egyszerre és bennük az emberek, a sivatagban szinte nincs víz és ha a sivatagra gondolunk akkor ott képek vannak oázisokról és datolyapálmákról és beduin-sátrakról és feketére sminkelt szemekről és elfátyolozott nőkről és hennavörös hajakról és táncoló dervisekről és egy kiáltó müezzinről és poroszkáló tevékről és sokgyermekes családokról és édes teáról és izzó homokról és sáfránysárga ruhákról. Van fekete, drága olaj, mindenhol lyukakat fúrnak, hogy olajhoz jussanak, viták vannak, hogy kié az olaj, még háborúk is.
Az imafüzérek földre hullnak, a gyerekek szétszaladnak, a nők letörlik a szenet a szemükről.

Európában meleg víz folyik a vezetékből.

A sarkokon jég van és vannak emberek, akik lazacot horgásznak ki a jégbe ütött lyukakból, akik énekeket énekelnek, amelynek ritmusára kihúzzák a hálót a tengerből, akik jégből építik a lakásukat, akiknek lélegzete megfagy az orruk előtt, akik nem csókolják meg egymást, mert különben összeragadnak, akik kutyaszánnal közlekednek, akik jegesmedvebőrből ruhákat csinálnak, de egyre melegebb lesz. Az angakoq kiénekli a betegséget a gyerekből, a lazacok fickándoznak a hálóban, a hidegben összeforrnak a falakat alkotó jégdarabok, vannak ott baktériumok és mikrocsipek és számítógép-vállalatok és egymáshoz fagyott orrok és rénszarvascsordák és űrállomások, úszó jégtáblák és gyógyíthatatlan betegségek és rezervátumok, amelyekben olaj után kutatnak és menekülő csordák és hulló levelek.

Európában bárhová el lehet utazni autóval.

Az esőerdőben vad gyümölcsök nőnek és emberek élnek, akiken szinte semmi ruha nincs, mert ott mindig meleg van és esik az eső és vad orchideák nyílnak és ott vadállatok élnek és szent emberek főzik az orvosságot az üstjeikben, vannak fák, amiknek a teje gyógyítja a sebeket, vannak lázcsillapító növényi nedvek, vannak édes banánok és mámorító gombák, igen, ezek is vannak. Vannak motorfűrészek, amik kidöntik a fákat, vannak bulldózerek, amik feltúrják a talajt, vannak felröppenő madarak, vannak mérgező hangyák, húsevő növények, gépek, amik új magvakat szórnak el, van tűz, ami mindent feléget és emberek, akik a nyilaikkal halakat fognak.

Vannak fehér foltok a térképen, vannak ismeretlen földrészek. Ez megnyugtat.

Ott kezdődik a világ, ahol nem kell újra kitalálnunk?

Vannak repülő halak.

Honnan vannak a képeink?

Van zene ott is ahol járunk és álldogálunk, vannak erős hangok, képek vannak mindenhol, milyen képek? Pénzről, telefonáló emberekről, ételekről, amik látszólag nem kerülnek pénzbe, olyan világokról és édenkertekről, amiket ágyak és bútorok számára találtak ki, nem emberek számára, arról beszélnek, hogy nem kell csinálni semmi mást, csak elküldeni egy számot valahová, és mindent megcsinálnak helyettünk, nekünk már nem kell csinálni semmit, akkor mi lesz velünk. Mindennek úgy kell kinéznie, mintha egyszerűbb lenne és könnyebb.
És közben elkapnak minket.

A képek táplálják az embereket és csinálják nekik az időt. Mi a fontos. Honnan lesz pénzünk, hová fektessük be, milyen partnerrel éljünk, megkapjuk-e roncsprémiumot, meghal-e egy énekes vagy nem, fizeti-e az ember a biztosítást, földön járnak-e az istenek, elajándékozza-e a világ uzsorása a millióit, nincs már szeretet sehol.

Az, aki a képeket csinálja nekünk, az életünket is irányítja, mert abból áll az élet.

A vak ember szemeket akar és sokan látnak és meg akarnak vakulni.

Azt mondják, amit halálunk előtt a szemünk előtt elvonulni látunk, azok képek.
Mint egy film.
Magunk csináljuk őket és csinálják nekünk?
Mennyit éltünk át közülük?

Vannak, akik csinálni próbálják. Ez pénzbe kerül. Drága dolog képeket ültetni az emberek fejébe, hogy azok ott is maradjanak hiszen újra és újra látni kell őket. Mivel mindig ismételgetni kell azt, ahová az emberek néznek és amit hallgatnak.

Vannak gyerekek, akik azt hiszik, a teheneknek fehér szőrük van lila foltokkal.

És ha kifordulna magából a világ
és ha erény volna a bűn jó a silány
És mentőcsomagot kapnának a bankok
és az egészség ölné meg az aggot
és ha leesne az összes isten az égből
és ha kitérne az összes pap a hitéből
és a világot bohócok uralnák
és mind a nyereményt a vesztesnek adnák
és mások nevelnék gyermekeinket
és a halált se kapná meg senki se ingyen
és ha a pénzért csak felejteni kéne
és tömegével halnának gyermekek éhen
és milliókat adna a világ uzsorása
és ha a régi bűneinket hiúság koronázza
és nem tudná senki férfi-e vagy nő
és nem tudná senki mi hát a teendő.

Tényleg mi hát a teendő?

      SZIJJ FERENC FORDÍTÁSA
 



Lettre, 80. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu