Hrisztosz Arjiru
A király embere
A titkos szerelmeslevelek
Vlahernon palota, Konstantinápoly, a világ teremtése utáni 6694. esztendőben(1)
Első levél
Szerelmetes leánykám, lágyszemöldökű Ariadném, ajkadat ne is emberi
száj, május rózsáinak harmatcseppjei csókolják. A napsugár vagy nekem,
tündöklő verőfényem, mely tavaszelőn a párálló földet melengeti, meg a
hűsítő zápor is, a forró nyárban enyhülést hozó. Hangod a fáradt pásztor
fülében vigasztaló furulyaszó az erdőszélen, dalos ajkú pacsirtám. Arcod
már évek óta előttem lebeg végtelenbe nyúló, gyötrelmes éjszakáimon. Hol
megédesíti, hol csak még keservesebbé teszi gyenge szívem vágyát, íves
szemöldökű tündérem.
Drága kincsem, azóta, hogy egy röpke pillanatra viszontláttalak a kolostor
udvarán, folyton reszket a szívem, hogy nem lehetsz mellettem. Lelkemben
lángra gyúl a szerelem tüze, annyira szép vagy, angyali kedvesem. Kérkedhetnek
fővárosukkal az itt lakók, sugárzó arcú kedvesem, s az erre tévedő idegen
utazók is méltán ismerik el, hogy Konstantinápoly igazgyönggyel díszített
korona. De mondják bár, hogy legdrágább s ritkább éke az Ajia Szofia, a
császári palota meg a lóversenypálya, csupán azért mondhatják, mert téged
nem ismernek, aranyló virágszálam. Szépséged elfödi a dísztelen apácaruha.
Tudom, hogy szentségtörés, amit teszek, de hogy vallhatnám meg neked, mennyire
szeretlek, drága egyetlen Ariadném?
Minden szavam kevés, hogy elmondjam, mily nagy az én szerelmem. Nincs
birtokomban Ptohopródromosz lírai tálentuma, hogy versbe öntsem, az ecsethez
sincsen erőm és tehetségem, hogy megfestenélek. S én szegény, az Ajia Szofia
meg az Ajii Aposztololi kántorainak csengő hangján sem tudom zsoltárba
foglalni szépségedet és erényeidet. Szívem elsorvad lassan, elepeszti érted
a szerelem, bensőm gyötrő kínokban ég éjente, mikor vágyva vágyom, hogy
mellettem legyél.
Talán kineveted a nyomorék Nikítaszt, de hidd el, hogy még így is,
e csonka férfi létben, melyre balvégzetem folytán ítéltettem, ugyanúgy
ég bennem a vágy érted, mint forró kemencében a tűz, melyben a rozsdavörös
színű cserépedények égnek.
Örökké tiéd:
N.
Válasz az első levélre
A Kegyelemben Teljes Szent Szűz Kolostora, Konstantinápoly, 6694
Édes Szerelmesem! Megkaptam a levelet, melyet szolgád útján küldtél
tegnap este, és utána nem jött álom a szememre, egész éjjel azon járt az
eszem, annyi bájjal és erénnyel ruháztál fel benne, félek, hogy alaptalan.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem indította meg szívemet a leveled. De még
ha volna is bennem egy cseppnyi Ariadné szépségéből, akit ifjan ismertél
meg a mi tengermosta, szépséges Ciprusunkon, én, mint azt te is jól tudod,
immáron máshová tartozom, más az én szerelmesem, más az én uram, más az
én dermesztőn hideg, magányos életem támasza. Jézust választottam hitvesül,
nem volnék képes rá, hogy eláruljam. Nem tagadom, kívüled földi halandót
egyet sem szerettem. Azt se feledem, hogy veled szövögettem első álmaim,
kisleánykoromban a Pedieosz folyó partján azon az őszön, miközben hullottak
fejünkre a fákról a megsárgult levelek, és te karodba vonva óvtál-takartál
a Theomórfosz-síkság felől támadó hűvös szél elől. De én már nem a te Ariadnéd
vagyok. Anna szerzetesnővér vagyok, Krisztus urunk menyasszonya. Ezért
hát felejts el, bár tudom, nehéz és fájdalmas lesz, de hidd el, jobb ez
így mindkettőnknek. A dicső főváros amúgy sem tűrné meg soha a két ártatlan
fiatalt, aki egyszeriben szerepet váltott. Olyan leszek már az életedben,
akár egy tovatűnő kép, mint a templomunk ikonosztázait díszítő festmények,
melyeket, ha eljár felettük az idő, elégetnek, megsemmisítenek. A kolostorban
hallom a híreket felőled, ilyenkor büszkén gondolok az én Nikitaszomra,
ki a királyunk oldalán egy egész birodalmat védelmez. Járjuk hát tovább
mindketten az utunkat. Így rendelte az Isten: a két ifjú szakadjon el egymástól,
járja mindkettő a maga rögös, nehéz földi útját, melyet nem önszántából
választott. Jó utat hát neked, kedvesem. Lelkem minden erejével imádkozni
fogok érted.
A bűnös Anna, Krisztus urunk menyasszonya.
(PÁVAI PATAK MÁRTA FORDÍTÁSA)
1. Kr.u. 1186. A bizánciak
a világ teremtésétől számították az éveket, amit Kr.e. 5508-ra datáltak.
Lettre, 80. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|