Olga Tokarczuk
Fájlok útközben

Homo sapiens non urinat in ventum
(AMSZTERDAM / VARSÓ) – Sétálni mentünk német barátnőmmel Amszterdamban. A De Balie környékén valami klasszicista árkádsorszerűséghez jutottunk, amely a jellegzetes tizenhetedik századi épületsorhoz csatlakozott. A következő feliratot láttuk a boltíven, szép formájú betűkkel vésve: „Homo sapiens non urinat in ventum”, vagyis okos ember nem vizel a szélben. Álmélkodva álltunk e jelmondattal a fejünk fölött. A barátnőm azt mondta, hogy ha Németországban építettek volna ilyen boltívet, minden bizonnyal egy Goethe-idézetet véstek volna rá, valamelyik elmés aforizmáját. Nekem kétségem sem volt afelől, hogy Lengyelországban a pápától vett idézet lenne rajta. Itt viszont a színtiszta holland pragmatizmus nyilvánult meg a szemünk előtt. 
Megállapítottunk, hogy – a jelek szerint – mindketten olyan nemzethez tartozunk, amelytől nem idegen a szélben vizelés.

Közúti forgalom, Amszterdam
Furcsa jelenetet láttam az ablakból. Rendőr noszogat egy fegyelemezett japán turistacsoportot, hogy menjenek át az úttesten a piros lámpánál. Úgysem jön most autó. A tanácstalan japánok eleget tesznek a felszólításnak, és engedelmesen, bár tétován, átmennek az utcán. Egy órával később fekete limuzinok álltak meg ugyanezen a téren, a királynőt hozták, aki a közeli templomot keresi föl. A limuzinok ügyetlenül eltorlaszolták a villamossíneket, ezért mérgesen rájuk dudált a türelmetlen villamos.

Emlékmű
Egy napfényes vasárnap délután a prostituáltaknak állított emlékművet lepleztek le közvetlenül az Oude Kerk templom mellett. Utcalámpára támaszkodó kis női bronzfigura, az a feladata, hogy emlékeztesse az embereket erre az állítólag legősibb mesterségre, amely mégis szégyenteljes és mellőzött foglalkozás. Emlékeztet a női rabszolgaságra, a szexuális kizsákmányolásra, a szexualitás démonizálására vagy a probléma elbagatellizálására. Maga az ünnepség viszont vidám volt. Játszott egy jópofa fúvószenekar, sok prostituált jelent meg mindkét nemből, képviseltették magukat a szakszervezeteik. Jöttek családok is gyerekekkel, kíváncsiskodók, köztük én, és volt néhány turista is. A biztonságos szexet ismeretető röplapokat osztogattak, volt köztük gyerekeknek szánt, meseformában írt szöveg is. Pont a templom mellett lehetett megtanulni egy speciális berendezésen, hogyan húzzuk föl helyesen a gumi óvszert.
Végül az eseménynek ünnepi jelleget adó fúvószenekar éppen elvonult a templom mellett, amikor összetalálkozott egy ifjú párral, amelyet most adtak össze az Oude Kerk templomban. Most az újdonsült párt örvendeztette meg a zenekar egy rögtönzött koncerttel, ugyanolyan lelkesen, mint az előbb a szexmunkásokat. Egy pillanatra egymásba gabalyodott, összekeveredett a két társaság.

Az Állatok Pártja
2006-ban a holland Állatvédő Párt két mandátumot szerzett a parlamentben, ez példátlan a világ demokráciáinak történetében. E két mandátum segítségével sikerült elfogadtatnia egy határozatot, amely betiltja a prémes állatok tenyésztését. Elgondolkodtam, vajon a dédunokáimnak lesz-e alkalmuk ilyen pártra szavazni Lengyelországban. Feltéve, ha száz év múlva még lesz olyan, hogy Lengyelország, és lesznek választások is. 

Plica polonica
Sokan nézik rokonszenvvel az afrofonataimat, főleg a feketék. Lépten-nyomon megállít valaki mosolyogva, és találgatja, afrikai-e a férjem. Nevetve magyarázom, hogy az afrofonat egyáltalán nem a rasztások és az afrikaiak találmánya. Ilyenkor a „lengyelfürt” fogalmára hivatkozom, erről olyan utazók útirajzaiban olvashatunk, akik a tizenhetedik században jártak hazánkban. Akkoriban olyan általános jelenség volt a halántéktincs, hogy Európa-szerte a latin plica polonica néven emlegették, és Lengyelországhoz kötötték. Bizonyos értelemben büszkék lehetünk, hogy mi honosítottuk meg ezt a frizurát Európában. A plica polonicának is jár egy hely találmányaink listáján a petróleum, a derelye és a vodka mellett.

Gasztroföldrajz
A Zielona Góra-i sétálóutcán mentem éppen, éhes voltam. Megszólítottam két férfit, megkérdeztem, hol kaphatnék olcsó, jó vegetáriánus ebédet valahol a közelben. Elegem van már a derelyéből, minden kocsmában azzal próbálják betömni a vegák száját. Hosszan  rágódtak az elvárásaimon, valószínűleg túl sokat kívántam.
– Ne legyen drága… – mondta az első. 
– Vegetáriánus… – ismételte a második az állát vakargatva.
Végül egyetértően egymásra néztek, és az első azt mondta:
– A legközelebbi Berlinben van.

            Mihályi Zsuzsa fordítása



Lettre, 79. szám


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu