Marta Pató
Nádas Péter csehországi fogadtatásáról
Amennyiben jelen szöveg a maga teljességében igyekszik Nádas Péter cseh
nyelvű, illetve csehországi megjelenítését bemutatni, úgy az összefüggések
újabb és újabb jeleire figyelmeztethet, amelyeket egyetlen tanulmány keretében
nem lehet összefoglalni. Nádas Péter könyvészeti bibliográfiáját például
egy Miroslav Mirvald által 1972. július 2-án készített fénykép illusztrálja,
amelyen az író és Prágában élő fordító, Kateřina Poąová látható Karlovy
Vary-ban. Önálló fejezetet érdemelne Nádas Péternek a cseh írókhoz, a cseh
filmhez fűződő viszonya, az 1968 augusztusi események nyomán bekövetkezett
törés a szerző életében, vagy éppen személyes találkozása Ladislav Fuks
íróval. Pillanatnyilag csupán Nádasnak a megkésett és bizonytalan csehországi,
illetve cseh nyelvű, többé-kevésbé bibliográfiai értelemben vett befogadására
korlátozzuk figyelmünket. Ugyanakkor Nádas Péter csehországi recepciója,
noha az író pályájának világirodalmi hírnevéhez viszonyítva mellékszálnak
tekinthető történet, nem nélkülözi a drámai feszültséget.
Első fordítások és füstbe ment tervek
Nádas Péter legjobb fordítója, Anna Valentová, így írja le saját útját
Nádas Péter szövegeihez: „Amikor a ’60-as évek közepén az Új Írás c. folyóiratban
elolvastam a Bibliát, elvarázsolt, elbűvölt, úgy járkáltam, mint akit fejbe
vertek, újra és újra elolvastam, nem tudtam az írástól megszabadulni. Lefordítottam,
és a talán nem elég jó fordításomat elvittem a Mladá fronta kiadóba. Soha
nem kaptam választ, mi lett a szöveggel. Azt hiszem, túl sok volt az itteni
elvtársaknak. Féltek. A Bibliát később, 1990-ben a tervezett Öt magyar
novella kötetbe gondoltam besorolni. Mivel az Odeon kiadó szétesett (t.i.
szétrombolták), megint semmi. Aztán megint sokáig semmi, és ez vonatkozott
a magyar irodalomra általában. Az új kiadók úgy néztek rám, mint egy marslakóra,
amikor egy magyar fordítást próbáltam számukra felajánlani. Aztán közeledett
a Frankfurti Könyvvásár, a kiemelt magyar szerep jegyében. Akkor vették
észre, hogy magyar könyvek cseh nyelven egyszerűen nem jelennek meg. És
ekkor levelet kaptam a Kulturális Minisztériumból, hogy valamit fordítsak
le. Bármit. Válogathatok, adnak rá pénzt, de azzal a feltétellel, hogy
szeptemberig jelenjen meg. Ha akkor nem fordítom le az Emlékiratok könyvét,
a mai napig nem jelenik meg.”
Nádas Péter irodalmi szövegeinek első fordítása mégis jóval előbb
látott napvilágot, igaz, nem nyomtatott formában. A Sanyika novella dramatizált
változata ©ándorek címmel hangzott el a Cseh Rádióban, először 1977-ben,
majd több alkalommal is. A színdarabok közlésére szakosodott Dilia kiadó
tizenhárom évvel később jelentette meg Nádas Péter drámáját Találkozás,
tragédia szünet nélkül címmel (Setkání, tragedie bez přestávky, 1990).
A fordítás publikálásának hátterében a darab színpadra állításának terve
állt, ám a bemutatót a novemberi események és a színházi élet forgataga
elsodorta. Ugyanebben az időben az Emlékiratok könyvéből fordított részleteket
a pályakezdő Michal Černý azzal a nagyszabású céllal, hogy az egész művet
megjelentesse. A kötetről írott recenziója a Sv?tová literatura (1989/5)
nyári számában jelent meg, amely tehát csehül még nem jelent meg, így a
legelső reflexiónak számít, és jellemző a címe: „Magyarok, németek és mi”.
A kötet fordításából részleteket olvastak fel a Magyar Kulturális Központ
által rendezett irodalmi esten 1989 nyarán, amelyre Nádas Péter így emlékezett:
„Roppant izgató volt, álomszerű élmény. Csehszlovákia mindazidáig viszonylag
nyugalomban élt, ekkor azonban a német turisták már a prágai nyugat-német
nagykövetséget ostromolták. Az irodalmi estemre meglepően nagy számú érdeklődő
jött el, zsúfolásig megtelt a terem, pontosan olyan volt, mint a budapesti
Cseh Kulturális Központ 1968-ban. Akkor még nem számítottam ismert szerzőnek,
fordításaim egyáltalán nem jelentek meg, viszont egy szabad köztársaságból
érkeztem. Mindenki azt kérdezte tőlem, hogy mi a helyzet nálunk. Gyönyörű
volt, feledhetetlen.” Az említett recenziót egy terjedelmes interjú követte,
amelyet a szerzővel készített ugyanazon folyóirat számára Gáll Jenő, a
kortárs magyar irodalomra szakosodott prágai hungarológus (Sv?tová literatura,
1990/4).
A körülmények változása folytán az említett művek nem jelentek
meg - a Biblia sem, az Emlékiratok könyvének fordítása sem. Az Odeon Kiadó
az 1990-es évek elején szétesett, Michal Černý más életpályát választott;
a novella, illetve a regény megjelenése tíz évet váratott magára. Az évtizedre
egyébként is jellemző, hogy megszűnt a magyar irodalom rendszeres és tervszerű
kiadása. Kivételt képez a pozsonyi Kalligram Kiadó, amely akkoriban vállalkozott
a magyar irodalom cseh nyelvű gondozására.
Nádas Péter belépése a cseh irodalomba
Simona Kolmanová, a prágai hungarológia képviselője, a kortárs magyar
irodalom cseh nyelvű fordításának állapotáról számolt be 2004-ben, s arra
a hosszabb időre visszanyúló sajátosságra figyelmeztetett, mely szerint
a cseh irodalom kevesebb figyelmet szentel a magyar irodalomnak, mint amilyen
figyelemmel a magyarok fordulnak a cseh irodalom felé – ám arra is utalt,
hogy ez a folyamat az utóbbi időszakban megváltozni látszik. Az új fejlemény
jelei, illetve okai között említi Márai Sándor műveinek népszerűségét,
Kertész Imre Nobel-díjának, illetve a német könyvkiadás-politika hatását.
„Leegyszerűsítve fogalmazhatunk úgy, hogy a magyar szerzők útja Németországon
keresztül vezet Csehországba. A kortárs magyar irodalom jelenleg Németországban
igen népszerű és nagyra értékelt, sikerei a cseh könyvkiadók figyelmét
is felkeltik, befolyásolják a válogatásukat.” Kolmanová hangsúlyozza a
Magyar Fordítóház Alapítvány aktivitásának jelentőségét, amely az utóbbi
időben komoly mértékben hozzájárult a magyar nyelvből fordított művek sorának
számottevő bővüléséhez. Ez különösen akkor érdemel figyelmet, olvashatjuk
ugyanott, ha figyelembe vesszük a korábbi kiadványok jellegét, hiszen ezek
zömét a 17. századi gyökerekig visszamenő memoárirodalom, önéletrajz,
filozofikus próza tette ki. Nádas Péter prózáját tekintve Simona Kolmanová
leginkább Esterházy Péterrel, mint a magyar posztmodern irodalom képviselőjével
von párhuzamot, amennyiben a cseh kontextusban mindkét szerző a memoárirodalom
eljárásait hozzák összefüggésbe az új narratíva technikáival.
Az Emlékiratok könyvét végül Anna Valentová fordításában a Mlada
Fronta kiadó jelentette meg 1999-ben. A kötet nyomban két rangos elismerést
gyűjtött be, ugyanis a csehországi kiadó kötet-díját és a legjobb
fordítás díját is elnyerte. Ugyanebben az évben a Twisted Spoon Press angol
nyelven adta ki a Lovely Tale of Photography című kötetet. A kizárólag
közép-európai szerzőkre szakosodott kiadó Pályi András és Gáll Róbert mellett
Nádas Pétert választotta magyar szerzőként. Négy évvel később Dům paní
Kláry címmel egy elbeszélés-válogatás jelent meg, s ebben végre megjelent
a Biblia is. Ekkor, 2003-ban NÁDAS PÉTER átvehette a Franz Kafka-díjat.
Az elismerés horderejét érzékelteti az a névsor, amely időrendben mutatja
a díjazottakat: Philip Roth, Ivan Klíma, NÁDAS PÉTER , Elfriede Jelinek,
Harold Pinter, Haruki Murakami, Yves Bonnefoy, Arnoąt Lustig, Peter
Handke és legutóbb Václav Havel.
Visszhangok
Nádas Péter műveinek cseh nyelvű reflexióinak jegyzéke nem mondható
bőségesnek, ám a recenzensek névsora, akik valamilyen formában egyáltalán
reagáltak, igen reprezentatívnak mondható. Feltűnő, hogy a cseh recenziók
gyakran a német irodalmi hátteret emlegetik. Ez jellemzi az Emlékiratok
könyvének, s mint ilyen, az író első csehországi méltatását is. Michal
Černý említett írása azt tárgyalja, hogy a mű milyen módon tematizálja
Thomas Mann alakjait, illetve miképpen kapcsolódik a manni életműhöz. A
német kontextust emeli ki az a terjedelmes interjú is, amely a Kafka-díj
átvétele alkalmával jelent meg egy országos napilapban: „A történelemről
szívesen megfeledkezünk. Nádas Péter a Franz Kafka-díj kitüntetettje: A
mi vidékünk német hatás alatt áll.” (MF Dnes 7.11.2003, Um?ní a Kritika
c. melléklet).
A Sv?tová literatura számára készített beszélgetésben Gáll Jenő
egy más perspektívát nyit meg, amennyiben a magyar irodalom (Ottlik, Mészöly,
Pilinszky) hátterében láttatja Nádas Pétert, és éppen Esterházy Péterrel
szembeállítva. Jóllehet ez az interjú megelőlegezi Nádas későbbi belépését
a cseh irodalmi életbe, mégis úgy vélem, hogy a cseh olvasók számára nehézségekkel
jár Nádas Péter vagy Esterházy nyelvi megoldásainak, leleményeinek megértése,
ugyanis műveik csak kisebb része elérhető számukra – ráadásul azokat is
csak fatális megkésettséggel vehették kézbe.
Pontosan azért, mert a cseh olvasók számára hiányzik a magyar
irodalom összefüggéseinek ismerete, fontos szerepet kapott Gáll Attila
Utószava az Emlékiratok Könyvéhez, amelyben röviden vázolja Nádas Péter
írói pályáját, a hazai környezetben kivívott elismertségének hátterét,
műveinek irodalmi kontextusát. Két témakörben idézi a Gáll Jenőnek adott
interjút: Nádas identitás-problematikájának individualitás-vonatkozásait,
másfelől az Esterházyhoz viszonyított eltérő, egyenesen ellentétes nyelvhasználatot.
A nyelvi anyag tudatos alkotói megformálásával összefüggésben említi Gáll
Attila a magyar irodalom nyelvi fordulatát, amely mindkét szerző esetében
a magyar irodalmi jelen kulcsmozzanatát képezi. Ilyen értelemben Gáll Attila
a magyar írók által kialakított narratológiai hagyományra utal, melynek
bizonyos képviselői (Ottlik, Déry) a cseh olvasók előtt is ismertek fordításokban,
másrészt azokra a nyugat-európai szerzőkre, akikkel Nádas Péter elbeszélői
eljárása párbeszédet folytat (Proust, Musil Th. Mann). A korabeli magyar
irodalomelméletek és kritikai munkák felhasználásával mintegy átvezeti
a cseh olvasót a Nádas Péter-labirintuson, egyúttal figyelmeztet, illetve
felkészít a regénynek a barokk fúgához hasonlítható megkomponáltságára.
Gáll Attila utószava (Emlékiratok könyve) kiindulópontul szolgált
minden további reflexió számára (ld. Host 1999/10, Literární noviny, 10/41,
Nové knihy, 39/47, Tvar 11/8). Példa erre Viktor ©lachjrt rövid kommentárja,
amely új elemet is nyújt: „a valósághoz való megfigyelői viszony számos
különböző jelentést hordoz magában anélkül, hogy a szerzői szubjektum
ráerőltetné magát a valóságra.” ©lachjrt további pozitív mozzanatként említi
az avantgárd tájékozott feldolgozásának és a modern regény hagyományának
egyidejű jelenlétét. „Mintha a posztmodernitás korában az avantgárd előtti
történelmi pillanathoz térne vissza.”
Miloą Pohorský recenziójában kételyeinek ad hangot a kortárs
cseh regény eredményeivel szemben: „Talán sokan meglepődnek, milyen
sok a párhuzam a magyarok és a csehek problémái, önértelmezési módjai
között. Ám Nádas művéhez viszonyítva a kortárs cseh próza marginálisnak
tűnik; mintha lemondott volna a gondolkodásról.” Hasonló megállapítást
tesz Pavel Kotrla egy cseh szerzőhöz fűzött kommentárjában: „A kortárs
cseh irodalomban hiányzik egy olyan formátumú szerző, mint Günther Grass
vagy Nádas Péter, aki a múlt tematikáját egy más, nem személyes szintre
volna képes felemelni.”
A Host című jelentékeny irodalmi lapban Jakub Grombíř egy sajátos
megközelítést javasolt, amennyiben Nádas Pétert mint a ’70-es évek generációs
szerzőjét mutatja be, utalva egyebek mellett Konrád György esszéire, és
a párhuzamos cseh irodalmi jelenségeket igyekszik azonosítani. A problematizált
apa-fiú viszonyt Ladislav Fuks prózájával hozza összefüggésbe, egyúttal
meglepően közelíti Kunderához („a testiség kultusza, erotikus nyitottság,
politikai reminiszcenciák”). Grombíř tehát érzékeli a testiség szerepét
a regényben, másfelől bírálólag jegyzi meg: „az író a spontaneitás kultuszát
igyekszik gyakorolni, viszont nem képes feloldani a racionalitás-függőséget
[...] Az eredmény egy marcangoló önreflexió, amelyhez az olvasó csak
külső nézőként közelíthet, a rajtakapott voyeur érzésével. A szerző nem
igazán ad lehetőséget arra, hogy részt vehessünk a regényben folyó játékokban.”
Nádas Péter regényének értékelési és besorolási zavarai éppen
a kortárs cseh irodalom és irodalomkritika egy sajátos vonulatára
figyelmeztethet, amely még mindig a ’60-as évek modernitásának árnyékában
él és gondolkodik, illetve kimaradtak bizonyos kapcsolódási pontok – a
’60-as éveket követő kritikai és nyelvi fordulatok -, amelyek segíthetnek
elhelyezni a műveket.
Nádas Péter rövidebb prózai munkáinak válogatása Dům paní Kláry
(2003) már nem kapott ehhez hasonló igényes visszhangot. Figyelmet érdemel
viszont, hogy a nem cseh nyelven kiadott művek is kritikában részesültek.
Az Egy családregény vége szlovák kiadása két recenziót kapott. Egyrészt
egy prágai napilapban (Lidové Noviny) az anglicista és fordító Ladislav
Nagy recenzálta a regényt. Érdekes reflexiókkal illette a könyvet a kortárs
cseh filozófia jelentős képviselője Miroslav Petříček, a Dublety című kötetben.
A könyv a korábban az OS című szlovákiai folyóiratban több éven keresztül
publikált szöveginterpretációkat gyűjtötte egybe - Peter Michalovič felkérése
nyomán egy cseh és egy szlovák filozófus (Miroslav Marcelli) reflexiói
jelentek meg. Petříček rövid írása nem nevezhető klasszikus recenziónak,
hanem - ahogyan a sorozat jellege is megkívánta, - egyfajta miniesszé.
Petříček a modern regény megalapozóira (Virginia Woolf, Hermann Broch)
utalva megállapítja, hogy a szövegfolyam a személyes identitás problémáját
teszi meg saját megformálási módjának. Kiemeli Nádas Péter stílusának egyediségét,
s azt a körülményt, hogy számára az egész európai narratológia természetes
hátteret képez. Simon Pál alakját követi, vagyis Nádas Péter milyen módon
individualizálja a regény főszereplőjét, aki egyfelől megjeleníti a családi
szága egységét, de a múlt jelenné konkretizálásának egyedi megvalósulása
is; röviden tehát a kérdés az, hogy miként lehet egyedi az, ami egyszersmind
ismétlés is.
Az Egy családregény vége cseh szövegrészletét Anna Valentová közölte
az A2 c. irodalmi hetilapban. A Párhuzamos történetek megjelenését a www.illiteratura.cz
irodalmi portál beharangozta – de mindez még a kiadók jövőjének zenéje...
Esszék
Noha Nádas Péter esszéinek cseh kiadása még nem jelent meg önálló kötetben,
eddig hét esszét olvashattunk hazai folyóiratokban, ebből kettőt német
nyelvből ültettek át, a többi viszont magyar szövegek fordítása. Az említett
szövegek közel fele a Lettre Internationale cseh változatának különböző
számaiban jelent meg az 1990-es évek elején, amelyekben Nádas Péter Európa
szellemi állapotának elemzésével jelent meg; ilyen például a Szegény, szegény
Sasha Andersonunk rövidített változata A jóról és gonoszról címmel
a LI 1992. őszi számában. A totalitárius diktatúrák felbomlása utáni közép-európai
helyzet morális vonatkozásai kapcsán Jaroslav Putík reflektált az írásra
a Literarní Noviny hasábjain. Hosszan idézi Nádas esszéjét, egyetértően
állapítja meg, hogy a dolgokat nem lehet egyértelmű fekete-fehér
módon megítélni.
Nyolc évvel később a baloldali folyóiratként ismert Listy a Walser-Bubis
vita közlésével összefüggésben hozta Nádas szövegét, amelyben éles megfogalmazásokat
találunk, de erre vonatkozó cseh kommentárokat nem sikerült felfedeznem.
A Literární Noviny által közölt millenniumi körkérdést – az Évszázad
könyve – és a válaszok nagy részét valószínűleg németből vagy angolból
fordították, így Nádas írását is, melyben Albert Camus Az idegen című művét
jelölte meg. Az ankét további résztvevői között olvashatjuk Richard
Rorty, Raoul Schrott, Cees Nooteboom, Bunther Herburger, Siegfried Lenz,
Louis Begley, Milan Kundera és Salman Rushdi hozzászólását is.
Mint az általánosabb európai témákat is taglaló esszéista,
Nádas Péter a csehországi köztudatban a cseh kérdések számára is jelentékeny
véleményformáló tekintélyként jelenik meg (a magyar környezet itt analógiával
szolgál). Erre példa Lída Rakuąanová 2009-ben elhangzott rádiós jegyzete,
amelyben egy német lapban közölt Nádas esszéjét idézi a cseh szélsőségesek
romaellenes támadásaival összefüggésben. A köztudatban Nádas Péter tehát
mint világirodalmi jelentőségű prózaíró szerepel, fontos intellektuális
szereplő, akit a sajtóban mint a „világhírű szerzőt”, máshol a „díjakkal
kitüntetett” írót emlegetnek.
A lefordított esszéktől tartalmilag és formailag is eltér a Kertész
munkája és a témája c. rövid ünnepi méltatás, amely a magyar nyelv és a
magyar gondolkodás kontextusában mutatja be a holokauszt-téma kérdésfeltevés
módját. Az esszé a Souvislostí c. irodalmi folyóiratban jelent meg, amely
lap idén Nádas Péter mint művészi alkotó számára biztosított egy egész
blokkot. Az irodalmi szöveg mellett egy interjú és szerzői fotók is helyet
kaptak.
Konklúzió
A cseh valóságérzékelés számára a magyarok által használt, lényegében
a Duna-mentére fókuszáló Közép-Európa fogalom nem mondható olyan inspiratívnak,
mint a német-viszony, amely továbbra sem veszített időszerűségéből. S noha
Nádas Péter mint világhírű szerző jelen van Csehországban, prózája világirodalmi
jelenlétének összefüggései mintha bizonyos nehézségeket jelentene némely
recenzens számára...
A cseh reagálások összképének tükrében Nádas Péter olyan szerzőként
mutatkozik, aki elsősorban a modern regény csehországi befogadási horizontjának
tágulásához járult hozzá. Ugyanakkor a szerző lefordított művei jelentősebb,
helyenként elmélyült érdeklődést váltottak ki. A regények a tapasztalt
kritikusok (Petříček, ©lachrt, Pohorský), illetve a fiatalabb generáció
(Kotrla, Grombíř, Ljubková, Nagy) képviselőinek reflexióit is előhívta.
Az 1980-as és ’90-es évek nekirugaszkodásait követően Nádas Péter
csak századunk elején nyertek befogadást Csehországban. Ezzel kapcsolatban
nem a cseh hungarológia fogyatékosságairól van szó, mintha nem vettek volna
tudomást Nádas Péter műveiről, vagy nem tettek volna lépéseket érvényesülésének
érdekében; jóval inkább az országos könyvpiac konszolidációs folyamatának
nehézségeivel magyarázható a késlekedés. A tavalyi év végéig, 2010-ig tehát
három fordításkötet jelent meg, amelyek közül az Emlékiratok könyve a legsikeresebb.
Nádas Péter értékelése és értő fogadtatása reményeink szerint a magyar
szerző további műveinek kiadása számára is vízumot nyújthat.
PATÓ ATTILA FORDÍTÁSA
A szövegben említett NP szövegek, fordítások:
A biblia (Bible, 2003)
Sanyika (©ándorek, rádiójáték, 1977)
Találkozás (Setkání, 1990)
Mese a tűzről és a tudásról (Pohádka o vědění a poľáru, 1992)
Szegény, szegény Sascha Andersonunk (O dobru a zlu, 1992)
Helen (Helena, 1993)
Emlékiratok könyve (Kniha pamětí, 1999)
A fotográfia szép története (A Lovely Tale of Photography, 1999)
Albert Camus, Idegen (Cizinec, 1999)
A rasszizmus titkos trezorjai (Tajné trezory rasismu, 2000)
Kertész munkája és a témája (Kertészovo dílo a jeho téma, 2002)
Minotaurus (Dům paní Kláry, 2003)
A helyszín óvatos meghatározása (Opatrné vymezení místa děje, 2010)
NP cseh fordítói
Anna Valentová, Dana Gálová, Anna Majznerová, Anna Okrouhlá, Estera
Sládková, Marta Morvayová, Jiří Zeman.
Lettre, 79. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|