HAJNAL
NEFELEJCS
APAFEJ
LECSÓ
 

Az összes jelenet egy lakóházban játszódik, péntektől vasárnapig.

PÉNTEK / REGGEL

1 sz. LAKÁS
LECSÓ

Lecsó felkel az ágyból. Beállítja a polaroidját és lefényképezi magát. Szárítgatja a fotót.

LECSÓ
Basszus, hogy nézel ki. Mit vártál? Két hete be vagy ide zárkózva.  

Megszámolja a falra szögezett polaroid fotókat.  

LECSÓ
Egy frászt két hete, már huszonegy napja. Ja, és ha jól számolom, már öt napja dumálok saját magammal. Kész téboly. Komolyan mondom, hogy már hallgatni sem bírlak. Fuj, és tegnap óta már dögletesen bűzlesz. 

Beleiszik a dobozos sörbe.

LECSÓ
Ja, mit is olvastam a múltkor a neten... hogy a Budvár nehéz sör. Ezért is érzem úgy, hogy fejbe vág. Azt mondják, hogy a Pilseni egészségesebb, meg is írták. Mostantól talán Pilseniben utazom. Úgyhogy ma el is búcsúzom ettől a kifutó márkától. Lefogyasztom a maradékot a hűtőből, hadd menjen.  

Kitűzi a falra az új fotót. 

LECSÓ
Basszus, napról napra sápadtabb vagy.  
 

A LÉPCSŐHÁZBAN
NEFELEJCS

A lépcsőn lefelé menet.

NEFELEJCS:
Munkába indulok, kistáskával a kezemben.  
Egyik lépcsőfokról a másikra lépek és közben unom az egészet.
Elképzelem, hogy ma nem megyek be a munkahelyemre, 
mert utálom, mert egész nap unatkozom. 
Megfulladok, ha csak rágondolok, hogy mennyivel szívesebben csinálnék
valami mást, valamit, bármit, aminek egy kis értelme is van.
Elképzelem, hogy egy taxihoz rohanok lefelé a lépcsőn, 
és mivel iszonyatosan sietek,
még a liftet sincs időm megvárni.
Rohanok valahová, ahol mindenki csak arra vár, 
hogy én megérkezzem, mivel nélkülem semmi sem működik.
Elképzelem, hogy amikor odaérek,
nem egy sivár iroda vár a földszinten,
ahol a kutya sem figyel rám,
ahol fel sem tűnik, ha esetleg be sem jövök,
hanem egy óriás, open-space office-ba érkezem.
Egy világos, zsibongó helyre, ahol 
már messziről sürgős aktákkal integetnek felém, 
és rögtön egy csésze kávét is a kezembe nyomnak. 
Biztosan túl sok filmet nézek.
A harmadikon aztán jól ráfáztak
ezzel a kilátással.
Szegény fikusz, 
téged meg senki sem öntöz.
Alig, hogy beköltöztél,
már tesznek is rád.
Abszolút megértem, hogy mit érzel.
Nekem sem lenne jobb, 
Ha mondjuk egész nap otthon ülnék, 
és semmit sem csinálnék, 
csak a nem létező pattanásaimat nyomogatnám. 

Szerintem ott kezdődött a pechsorozat, hogy 
eldugult köldökzsinórral születtem,  
mert csakis a prenatális életem miatt 
lehetek ilyen totál magányos.   
Olyan ez, mint amikor eltömődik egy szívószál.  
Mondjuk a mojitóba. 
 

FÖLDSZINT
APAFEJ

Egy diktafonba mondja a szövegét.

APAFEJ:
Péntek, 03.15. reggel.
Hogyan formál bennünket a környezetünk,
amellyel nap, mint nap érintkezünk? 
Mi a következménye annak, ha naponta elvágunk valamennyit 
a külvilághoz fűződő kapcsolati hálónk szálaiból? 

A város, mint a mozgás és a kommunikáció helyszíne.
A város egy olyan hely, amely arra szolgál, hogy megvédjen minket a környezet
negatív hatásaitól, a betegségektől, a természettől, a veszélyektől, és mi pedig ahelyett, 
hogy használnánk, csak kihasználjuk, veszélyesebb hellyé alakítjuk, mint amilyen valójában. Védelmezőn vesz körül minket, mi meg, bármilyen csodálatos, visszaélünk ezzel. 

Kikapcsolja a diktafont.

Drága diákjaim, ma kössétek fel a gatyátokat.
Egyszerűen csúcs vagyok. 
Ez a lift nem tetszik nekem. 
Ez a lift többe került,
mint az én egész egzisztenciám. 
Le a kalappal előtted, te lift. 
Még tized annyit sem érek, mint te. 
Ezért aztán indulok dolgozni. Na,
pá! 
 
 
 

A PARKOLÓBAN
HAJNAL

Beül az autóba.

HAJNAL:
A barom, majdnem elsodort!
Alkalmassági vizsgán a helyed!
Mi is ma az ábra? 
Prezentáció.
Tali a bigboszokkal.
Ebéd a bigboszokkal.
Értekezlet a T-com új ajánlatáról…
Hogy nézek ki?
Aerobic Majával.
Te jó ég, én állat, nem hoztam el a tornacuccomat.
Most már nem megyek vissza érte.
Nem érdekes.
Mit is akartam az Ikeában?
Szereljek fel még egy polcot a folyosón, vagy sem?
Lehet hogy a Tamás eljön ma este.
A francba a Tamással.
Te barom,
nem látod, hogy tolatok?

A visszapillantóba néz.

Ez a rúzs talán mégsem az igazi, 
Viszont ez a tükör tök király. 
Lehet, hogy mégsem kellett volna ezt a bőr izét az ülésre húzni, 
úgy tapad hozzám, mint egy playboy egy nosztalgia partin.

Letörli a rúzst.
Megcsörren a mobilja.
Felveszi.

Anya! Autóban ülök,
éppen indulok otthonról.
Rendben, 
majd később felhívlak.

Kinyomja.

A francba, tényleg elkések,
Ez egy szar ügy, kurva szar.
Nehogy fékezz már!
Mi a francnak fékez, ha nem jön semmi!
Ha nem tudsz balra kanyarodni,
Biciklit vegyél!
Pénteken utálom ezt a várost. 
1 sz. LAKÁS
LECSÓ

Az erkélyen áll és dohányzik, nyakában a polaroiddal. 

LECSÓ:
Tiszta hangyaboly.
Mindenki nyüzsög.
Hangyabanda
munkára fel,
futás! in-dulj!

Erősen tűz a reggeli nap. 

Futunk,
dolgozunk,
egy, kettő,
egy, kettő, három, négy.
Gyere, 
Fuss, amíg 
Csak bírsz. 
Ne 
félj, 
húzd ki magad 
és gyere, gyere,
gyere gyere gyere
Hajtsál! 
Dolgozz!
Gyere, baszd meg!
Dolgozni kell, 
hajtani kell, 
dolgozz magadon, 
dógozz. 
Suskára megy az egész, 
azért dolgozunk, 
de én nem, 
én bagózom, édeseim. 

Cigizik. 

Mert nekem aztán 
Semmire sincs szükségem.  

Skandálja.

Lepi–sál-tam-a rend-szert!

Eloltja a csikket. 

Na, jó reggelt. Lecsó benyomul a barlangjába. 
Ez volt életem legjobb huszonegy napja.  
Kedves hangyabanda, akarod tudni, hogy mi van?  
Seggünk ki van!
 
 

PÉNTEK / DÉLELŐTT

AUTÓBAN A PARKOLÓBAN 
HAJNAL

Telefonál

HAJNAL
Hogy tehetted, te állat!
Hogy tehetted ezt meg velem?
Totál eláztattál az egész cég előtt!
Te szemét!
Többé az életben nem szólok hozzád, és te se hívj többé,
soha többé nem akarlak látni.
Nem nyugszom meg!
Nélkülem kezdtétek és nélkülem
mutattátok be azt, amit én találtam ki? 

Ezek az én ötleteim!
Te aljas!
Az ajtó mögött álltam és mindent hallottam,
Te féreg!
„Ez az ügy egy valódi csemege, jó ideig törtük rajta a fejünket,
de végül is megoldottuk!”
Seggfej!
Nem fogom be!
Nevetségessé tettél!
Miért nem lehetett engem megvárni?
Csupán egy fél órát késtem!
Nem!
És akkor mi van, ha nem mentem vissza!
Nem megyek semmiféle vacsorára!
És többet nem dugok veled, 
Te rohadék.
 

Eldobja az autóban a mobilját.

Hogy én milyen állat vagyok!

Újból csörög a telefon.

Menj a büdös francba…
Maja, helló!
Sorry, azt hittem,
valaki más.
Nem megyek, elcseszték a napom,
a cuccomat sem hoztam el,
már nem is érkezem.
A hétfő, az ok,
üdv a csajoknak.
Hívjuk egymást, helló.
 
 

A LÉPCSŐHÁZBAN
NEFELEJCS

Lépked a lépcsőn.

NEFELEJCS
Fölfelé megyek a lépcsőn,
Halálosan fáradt vagyok,
és büdös a hónaljam, mert megint éget a nap.
De végre itt az este.
Mutatkozzatok be egymásnak,
ő Fikusz – Mikusz,
ez pedig Holla,
ő az én Hollahoppom,
az új virágom. 
Akkor vettem, amikor elmentem a virágbolt előtt, 
én tényleg azt hiszem, hogy a virágok beszélgetnek egymással.
Milyen napod volt, biztos örültél, hogy sütött rád a nap.
Hogy te milyen száraz vagy, akár a Szahara.
Reggel megöntözlek, ígérem, bírd ki addig, kis fikusz.
Elmentem, Holla,
hollihó.

Fölfelé megyek a lépcsőn,
és azt képzelem, hogy ma nem a Diétásban ebédelek,
ahol a többiekkel együtt megint sorban állok, 
a maszatos tálcára nem teszik rá a szószt az undorító babfőzelékkel,
meg a brokkoli levest,
és jó napot kívánva, egy szabad ez a hellyel? 
nem ülök a sarokba, és nem húzom össze magam, 
és az asztalra könyökölve nem nyammogok a kajával, 
nem küldöm le az egyik falatot a másik után, 
a tálcát nem rakom rá a polcra, 
a szalvétát nem dobom a kosárba,
és nem nyomulok a tömött soron keresztül a kijárathoz.
Elképzelem, hogy olyan helyre megyek ebédelni,
ahol valaki már türelmetlenül vár rám, állandóan lesi az órát,
mert tíz percet kések,
és én már kétszer is felhívtam, hogy „sorry, kések, repülök, 
szuper, rendelj addig nekem valami marhahúst, talán steaket, 
valódi húst akarok, 
kösz, csók,
nana, csak plátóiról lehet szó!”
X-ek a lábaim.
Még nem bandzsitok, 
De az is lehet, hogy már igen, csak még nem tudok róla.
Nincs senki, aki szólna. 
Akkor sem szólnának, ha egész nap 
takony lógna az orromból, 
ehhez kellenének a jó barátok.
Magányos, kiszáradt takony vagyok. 

Megint péntek van.
Egyik lépcső a másik után, miközben azt képzelem,
Hogy ma valakinek segíthetek valamiben, 
vagy valami olyat teszek, amivel megmentem valakinek az életét, 
vagy megoldok egy komoly problémát,
de legalábbis, hogy valakinek örömöt szerzek.
Csak hát én semmi ilyesmit nem csinálok.
Lépcső, lépcső után és én pontosan tudom, 
hogy mi az, amitől hányhatnékom van. 
hogy nem tudok magamnak olyan munkát találni,
aminek legalább valami köze
van hozzám. 
És mindahhoz, amit magamról gondolok.
Na, most már csak a hatodikon fulladok ki,
és csak három hete lakom itt,  
Egyre jobb vagyok.

A FÖLDSZÍNTEN 
APAFEJ

A diktafonba. 

APAFEJ
Péntek, 03.15., koraeste. 
Az urbanizmus elvileg egy olyan életforma, 
ahol a verseny felülírja az együttműködést. 
Ma dolgozatot írattam, 
Senki sem másolt le semmit a másikéról. 
Mindenki mindent megtartott magának. 
Megváltoztak. Ezt teszi a város velük. 
A város ilyen. 
A terjeszkedéssel egyben. 
Fel is falja önmagát. 
Azért van otthonom, mert valaki abból meggazdagodhatott. 
Lehet egy ilyen helyből valódi otthon? 

Kikapcsolja a diktafont. 

Őrület, én tiszta depressziós vagyok. 
Még jó, hogy ma már péntek van.

4. sz. LAKÁS
NEFELECS

Az erkélyen áll, cigarettázik.

NEFELECS:
Az erkélyen állok és cigizek.
A kilátás annyira impozáns, el sem hiszem, hogy
mindez az én erkélyemhez tartozik.  
Fogadok, hogy egy éven belül felhúznak elém egy másik épületet, 
Méghozzá olyan közel lesz, hogy a szomszéd erkélyig sem fogok ellátni. 
Jobbra a Nemzeti Bank fénye villog,
mögötte a Szlovák Rádióé vöröslik. 
Egyszer bele kellene hallgatni.
Balra meg a K&H úgy tornyosul,
akár egy óceánjáró kéménye.
Nem kellene cigiznem.
Ma már egyáltalán nem menő, 
a filmekben is csak a bénák dohányoznak.
Nem számít.
Elképzelem, hogy egy olyan hétvége vár rám,
amely később az életem egy nagyon fontos szakaszát
jelenti majd.
Valami csodát hoz.
Elképzelem, hogy 
holnap a lépcsőházban összeismerkedem 
azzal a szomszéd csajjal,
aki ott, az erkélyen áll.

Kinéz az erkélyen 

Ott áll, és telefonál.
Szimpatikus, hogy hívhatják?
Nincsenek még kirakva a névtáblák.
Vannak házak, ahol már ki sem teszik a névtáblát. 
Nincs is értelme, úgysem érkezik más levél, 
legfeljebb a számlakivonat.

Azt képzelem, hogy mi ketten vele a világ legjobb
barátnői vagyunk,
és folyton átjárunk egymáshoz,
mindent közösen csinálunk.
Közösen találunk valakit, aki szeret majd bennünket,
és kibeszéljük a kapcsolatainkat, hogy milyenek,
miközben elképzeljük, hogy gyerekünk lesz tőlük, 
és aztán férjhez megyünk, és egymás mellett veszünk ki majd 
két nagyobb lakást, és a legjobb barátok maradunk
egészen nyugdíjas korunkig, amikor is kártyázni fogunk, mégpedig
valódi kártyákkal, nem szoliterrel.
Nyugdíjasként nem lesz szükségünk a szoliterre.
Mondjuk is majd, Marika, Erzsike,
én már rég nem használom, édesem,
minek kellene nekünk vénségünkre, 
efféle játékszer. 

Elképzelem, hogy eltölt a boldogság.
Azért köztem, és a között a fazon között odaát,   
aki az éjszakába kiáltozza a hülyeségeit,
ma csak kipattant, mint egy tűzköves öngyújtóból 
egy kis szikra.
Ma este becsönget hozzám,
és elnézést kér azért, 
mert akkora zajt csapott,
és én behívom, hogy aztán egy üveg bor mellett 
mindenféléről átbeszélgessünk 
egy hosszú éjszakát, 
és én nagyon megtetszem neki, úgy, ahogyan vagyok,
a görbe lábaimmal
bucin, és picin,
szürkén,
bátortalanul, szomorúan,
nevetségesen.
És akkor ő lesz az, a borzas sérójával… 
egy kövér harmincas,
aki naponta 
benyom egy glutaminos kínait vacsorára,
esetleg pizzát kólával,
és már egy kicsit 
aberrált is. 
Hát persze mindez nem történik meg.
Velem biztosan nem...

Ha a madarak nem repkednének 
az ég és a föld között,
valami nagyon fontos hiányozna.
 

2. sz. LAKÁS
HAJNAL

E-mailt ír.

HAJNAL:
Szia, Kati!
Remélem, találtál már valami jó kis melót, és hamar megszeded magad, aztán jössz haza.  Nagyon hiányzol. Nincs kivel kávéznom, nincs kivel megdumálni a dolgokat, nevetni, cigizni, sírni. Remélem, Londonban nem botlasz bele valami idiótába, aki miatt nem akarsz majd visszajönni. 
Mert ha igen, akkor Isten bizony, odamegyek, és mindent úgy kidumálok neki rólad, hogy egészen Kentig meg sem áll.  
Ma olyan borzalmas dolog történt velem. Egyik munkahelyi kollégám, Igor, már beszéltem neked róla, szemét módon átvágott. Egyedül prezentálta az egész kampányt, amit együtt ötlöttünk ki, az egészet nélkülem adta elő. Egyszerűen nem várt meg, kihasználta, hogy kések, és ezzel meg is fogta az Isten lábát. Felszabadult egy hely a menedzsementben, ő meg egyúttal le is csapott rá, akár egy dögkeselyű. Miközben az egész kampányt én találtam ki. Most itt bőgök, és fogalmam sincs, mit tegyek. Amikor láttam, hogy szinte transzban gesztikulál, mutogat a kezeivel, szó nélkül sarkon fordultam és már vissza sem mentem a munkahelyemre, ami egy újabb fatális hiba volt, de hát ismersz, hisztis állat vagyok.
Most aztán nem tudom, mit tegyek. És néhányszor le is feküdtem vele, a kurva életbe! Kati, mikor jössz vissza? Most ez minden, már az új kéróban lakom, elég klassz, itt a tizenkettediken olyan nyugi van. A folyosón csak négy lakás van, néha úgy érzem, mintha egyedül utaznék egy óriási repülőben. 
Ma összefutottam egy fazonnal, aki a szomszédban lakik, elég szimpi, gőzöm sincs, mivel foglalkozhat. Ha ugyanolyan a lakása alaprajza, mint az enyémé, akkor egymás mellett van a hálószobánk. Emlékszel, amikor az a művészféleség, aki mellettünk lakott a koleszban és szerelmes volt beléd, éjszakánként a falat simogatta, mert tudta, hogy azon az oldalon van az ágyad. Hogy mekkorákat röhögtünk, miközben ő meg a kezével fel-alá dörzsölte a falat, amely ettől borzasztóan csikorgott, te pedig oda szorítottad a seggedet?
Nagyon hiányzol, üdv, ölellek, írjál.
A te Hajnalod.
Ui: Tomi az utolsó hetekben nagyon furcsán viselkedik, remélem, ma eljön, majd megírom.

Előkészíti a poharakat.
1.sz. LAKÁS
LECSÓ, APAFEJ

Játszik

LECSÓ:
No limit, Texas hold ’em, igen. Tukk.
Fogadás: öt dollárban. Kis nyeremények.
Inkább rátérünk a tízdolláros játékra. Tíz dollár. Tukk.
Csatlakozunk. Név: Exemplar. Tukk. Jelszó: tukk, tukk, tukk, tukk.tukk… tukk.
Nos, nyomjuk. Let’s gamble! Tukk.
Kettes, kilences. Tarolok. Csesztetlek,mi.
Szeretném most látni a képedet, Krokodil. Vagy esetleg Krokodílcica? 
Nekem is csajos az ikonom.
A kretének meg bedőltek, hogy csajszi vagyok, 
és ezért beszarisabban játszok. 
Pont erre várok. Mert akkor lefejem őket. 
 „Nos, barátaim, most beszéltünk róla. Két ászika, akár hívó szóra!” 
Kevesebbre teszek, nehogy elriasszam őket. Teszek….százat. Tukk! Nos?
Megadták. Amaz is. Krokodil is feladta. 
Na, fent-te-zi, meg kell, hogy mondjam, mindenkit szépen leszedtem
és a Lecsó Király lekaszált ötven csippet. 
Kevés, kevés. 
Ha nem megy, hát nem megy, nincs itt mit tenni.
Ha jól számolok, van még 10 950 napom, 
addig kopasztalak benneteket, szedem a kis pénzeiteket. 
Egyszer majd nagypapa-nyugdíjas leszek ezzel a csajszis ikonommal, 
És a világ összes bankját felrobbantom! 
Nihil, fiúk, teljes nihil!

Megszólal a mobilja. 

Haló, ki vagy? Ki vagy, a kurva életbe? 

A telefonba beleszól Apafej. 

APAFEJ:
Meddig csinálod még? 

LECSÓ: 
Tudni akarod? Akkor csak várakozz a vonalban...

 A falhoz vágja a mobilját. 
 
 

SZOMBAT / ÉJSZAKA

3. sz. LAKÁS 
APAFEJ

Fekszik az ágyban, a diktafonjából lejátssza, amit séta közben felvett.  

Felvétel.

Valaki a szomszéd házban ebédet főz. 

Felvétel.

Gyerek játszik egy kutyával. 

Felvétel.
 
Nagypapa nagymamával sétál. 

Felvétel.

Autók. 

Felvétel.

Autók. 

Felvétel.

Autók. 

Felvétel.

Építkezés. Még egy barakk a világ szégyenére. Még egy barakk a nomádoknak. 

Felvétel.

Város. Káosz. Keresés. Minek?  

Bekapcsolja a magnót. 

Mert mi is az, hogy otthon?  
Ház, lakás, lakóhely, hajlék, 
házikó, lakóház, panellakás, apartman, villa, 
kunyhó , sátor, nyomortanya, viskó, barakk, 
négy fal, nyolc fal, száz fal, egy szoba, két szoba, tíz szoba, 
emeletek, tele szobákkal, 
konyha, hálószoba, nappali, hall, folyosó, 
lépcsőház, erkély, terasz, 
szalma, agyag, tégla, panel, acél, vas, beton, 
márvány, üveg, műanyag, alumínium, 
tanya, félreeső zug, település, falu, község, város, nagyváros, 
megaváros, hyperváros. 

Ház borravalóért, ház százezrekért, lakás egy dinnyéért,   
lakás nyolc dinnyéért. 
Napjaink urbanizmusa gyökértelenségünk álcája, 
az emberi szükségletek kiröhögése, 
a szemfényvesztő homlokzatok arról árulkodnak, 
hogy teljesen elvesztettük az arcunkat 
egymás előtt és saját magunk előtt is.  

Hallgatja a felvételt.  
Engedi a lift hangját. 

Acél lift. 

Felvétel. Csönd.

Tökéletesen záródó műanyag ablakok.  

Felvétel.

Kerámiavécé öblítése.  

Felvétel. Hajnal hangja. 

Nem is tudom, azt hiszem, mindegy minek nevezzük. Más lenne a bekattanás, ha nem bekattanásnak hívnák? Nem lenne más! 

Felvétel. Hajnal hangja. 
Komolyan mondom, imádom ezt a liftet. Baromi biztonságos. Szia. 
 
Felvétel. Diák hangja. 
„Már Arisztotelész is megmondta, hogy a város nagyságához mérve nem haladhatja meg az emberi hang hatótávolságát.  
A város csak akkor város, ha ez egyik ember hallja a másikat.” 

APAFEJ: 
És az otthon az a hely, 
ahol az egyik ember 
megérintheti a másikat.  

Meghallgatja azt a hangot, amikor Hajnal a falat simogatta.  

Ez meg úgy hangzik, mint amikor valaki egy hónappal a beköltözés után újrafesti a falat. 

      (jelenetek egy színdarabból)

            HUSZÁR SYLVIA FORDÍTÁSA