Eben (??) gubát (?)
           (Zsákbamacs II)

   Ha elcserélném sorsomat,*
   fenntartana, s mily boltozat?
   Avagy hogy rám szakadna épp
   a vad felhőkkel barna ég?
   Tengermoraj, hullámtaraj
   naphosszat, vagy épp sáskaraj
   rémítene a földemen:
   jövőm fölfaló förtelem?
   Vagy fókazsír és prémruha,
   s szánom bocsátnám alkuba,
   mert kutyám nem adnám soha,
   jégmezők vesztes vándora?

   Ha elcserélném sorsomat,
   megváltana a gyorsvonat?
   a gázcsap vagy kenderkötél ?
   az ember ezt-azt eltökél,
   mikor már nem lát kiutat,
   s bent nem lelt békét kint kutat.
   Vagy pénz s hírnév röpítene?
   (ez oly sokaknak mindene)
   Nem várnék mélán éveket,
   hogy terveim (?) megérjenek (??) ?
   sorsomnak látnék holmi célt,
   s tempóznék hírért, baksisért.

   Ha elcserélném sorsomat
   ? más fonál, másik gombolyag;
   s tán nem is labirintus az,
   mit téves térképem mutat…
   Más álmok és más üldözők;
   több közönyt kapnék? több erőt?
   Más sorsok hálójába szőtt
   éltem más naptól lenne rőt,
   nyelvem más kötné-oldaná,
   és majd rögöt más dobna rá…

   Ha elcserélném sorsomat,
   lennék, mint szabad gondolat?
   És az vajon miként szabad;
   álmot, ha tetszik, s tényt tagad?
   Mi embernek gondolható,
   kijelöli szem, szív s a szó ?
   nem-emberként születni meg;
   ilyen lap nem jut senkinek.

   Hogy’ cserélhetném sorsomat;
   akár dajkál vagy fojtogat?!
   Nem kísér, hisz én vagyok ő:
   a belém ültetett jövő,
   mely (látszik vagy sem) egyre fogy,
   s ha elfogyott, testem lerogy ?
   ám az még sorsom része lesz
   (lecsupaszít, felékszerez)