Faképnél hagyott az árnyékom,
de nem tágít a közelemből,
mindenkinek mutogatja magát.

Ha jobbra fordulok,
ő balra indul,
s elég hozzá egy kurta
pillanat, 
kis híján
utol is ér.

Faképnél hagyott az árnyékom.

Nevetség tárgya lettem,
ideje odébbállnom.
Vajon ő itt marad?
 

???
 

Szerette a lány szemét,
képtelen volt betelni vele.

Szerette a lány szemét.

A lány nem szerette őt.

Fogta és felrepítette 
a lány szemét az égbe.

Azóta minden éjjel ott látja 
őket a csillagok között.
 

???
 

Ég és
folyó
többé nem
válik el.

Senki nem tudja,
hol kezdődik az egyik,
s hol ér véget a másik.

Ugyanazon a magányon osztoznak.
 

???
 

Kapásból beleszeretett
a férfiba, aki virágot ígért neki.

Mindketten sírtak, amikor a hold elragadta a lányt.

A lány tudta, hogy 
a virág vonzza a halált.

Mindketten sírtak, amikor a hold elragadta a lányt.

A lány kerülte a napot
és nem vett magához folyadékot.

De tág pórusain
az éjszaka bőre alá hatolt.

Mindketten sírtak, amikor a hold elragadta a lányt.
 

     Bogdán Ágnes fordítása