TED KOOSER
Esős reggel
Egy fiatal nő a tolószékben,
vizes fekete esőköpenybe burkolózva
hajtja magát át a reggelen.
Láttad már ahogy a zongoristák
néha előrehajolnak, hogy a billentyűkre üssenek,
majd kezüket felemelve, megnyugodva
hátradőlnek, aztán újra előre egy következő akkord
erejéig, míg el nem némulnak a húrok.
Ez a nő ugyanígy nyúlt a
kerekekhez, felemelte hosszú fehér ujjait,
kicsit lebegni hagyta őket, majd előredőlt a következő lökéshez
s ahogy tolószéke lassult, mintha csak elhalkult volna.
Mesterien játszott bonyolult hangszerén,
az összpontosítástól megszépült nedves arca,
míg a szél tovább lapozta az esőt.
Évek múltán
Ma, ebből a távolból látom,
amint elmész, miközben hangtalan
csúszikan a tengerbe egy gleccser
fénylő arca. Az ősi tölgy
kidől Cumberlands-ben,
belőle maréknyi levél marad csak,
s a tyúkjainak kukoricát szóró
öregasszony fölnéz egy pillanatra.
A galaxis másik oldalán most a mi napunknál
harmincszor nagyobb csillag robban fel
és tűnik el, mindössze egy kis zöld pont marad
utána a csillagász retináján, aki szívem nyitott
kupolájában áll, és nincs mellette senki,
akinek mindezt elmondhatná.
Egy boldog születésnap
Ezen az estén a nyitott ablaknál ültem,
olvastam, míg el nem fogyott a fény és a könyv
nem volt már több mint egy rész a sötétből.
Felkapcsolhattam volna egyszerűen a lámpát,
de ezt a napot én akartam az éjszakába vezetni,
míg magányosan ülve végigsimítom az olvashatatlan oldalt
kezem sápadt, szürke kísértetével.
Szoba a múltban
Ez a konyha. Függönyeit a
reggel annyi fénnyel töltötte föl,
hogy most már nem látsz ki
a délutánba. Így hullott át az időn,
ez a konyha, minden
a helyén maradt, az edények
ott csörömpölnek a polcon,
a kancsóban a víz úgy fodrozódik,
mintha egy kamion haladt volna el a ház mellett,
pedig az a kamion már harminc éve elment.
Senki sincs otthon ebben a szobában.
A szekrény kisúrolva, s a konyharuha úgy lóg
a szegen, akár egy száraz levél.
Nagyanyám köd-otthonkában, eső-kötényben
úgy haladt át ezen az életen,
mint egy szellem, s ahogy évei végére ért,
mindent visszatett a helyére.
Még kitörölte a mosogatót, aztán
mindannyiunknak hátat fordított, örökre.
KRUSOVSZKY DÉNES FORDÍTÁSAI
Lettre, 2009 tél, 75. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|