Thomas Boberg

Európa

Korán reggel kiabálásra ébredtem 
Kiléptem az erkélyre
Láttam, hogy odalenn az utcán két arab gyúr egy fehér fickót
Elég rendesen nekiugrottak 
Egyikük hosszú, vékony tőrt rántott elő
Üvölteni akartam
Ordítottam
Rám se hederítettek
Kötőtűt ragadtam, hogy azzal menjek nekik 
Mindjárt le akartam rohanni 
Kinyitottam az ajtót
Jégcsappá fagytam a lábtörlőn
Teljes mozdulatlanságba merevedtem
Mókuskerékben száguldoztak a gondolataim
Óvatos léptekkel osontam le a lépcsőn
Kezemben kötőtűt szorongatva
Senki nem volt a közelben
Egy teremtett lelket sem láttam az utcán
Mintha soha senki nem járt volna itt
Mintha soha semmi nem történt volna erre
Odamentem az autókhoz
A fickó összegörnyedve feküdt a földön, körötte vértócsa
Nyitott szemmel
Bámult rám, vörösen és holtan
A fehér albínófej
A fehér, egészen kurta, göndör afrofrizura
 
 

Viszlát

Élő ellentmondás vagyok
 Hirdetem
Anakronisztikus kéményseprő
 Állapítom meg
Magával ragadó munkás a felújításon
 Kotkodácsolom
A klisék ablakpucolója
 Búgom orrhangon
Szimbolista hastáncos
 Ferdítem el
Cifra kalapkészítő
 Győzedelmeskedem
Egy elcsigázott és csügget másnapos
Az éjszakai adomák elsötétült begyűjtője
 Ordítom
Aki nem felejt el téged soha
 Suttogom

    Bogdán Ágnes fordítása
 



Lettre, 2009 tél, 75. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu