Thomas Boberg
Európa
Korán reggel kiabálásra ébredtem
Kiléptem az erkélyre
Láttam, hogy odalenn az utcán két arab gyúr egy fehér fickót
Elég rendesen nekiugrottak
Egyikük hosszú, vékony tőrt rántott elő
Üvölteni akartam
Ordítottam
Rám se hederítettek
Kötőtűt ragadtam, hogy azzal menjek nekik
Mindjárt le akartam rohanni
Kinyitottam az ajtót
Jégcsappá fagytam a lábtörlőn
Teljes mozdulatlanságba merevedtem
Mókuskerékben száguldoztak a gondolataim
Óvatos léptekkel osontam le a lépcsőn
Kezemben kötőtűt szorongatva
Senki nem volt a közelben
Egy teremtett lelket sem láttam az utcán
Mintha soha senki nem járt volna itt
Mintha soha semmi nem történt volna erre
Odamentem az autókhoz
A fickó összegörnyedve feküdt a földön, körötte vértócsa
Nyitott szemmel
Bámult rám, vörösen és holtan
A fehér albínófej
A fehér, egészen kurta, göndör afrofrizura
Viszlát
Élő ellentmondás vagyok
Hirdetem
Anakronisztikus kéményseprő
Állapítom meg
Magával ragadó munkás a felújításon
Kotkodácsolom
A klisék ablakpucolója
Búgom orrhangon
Szimbolista hastáncos
Ferdítem el
Cifra kalapkészítő
Győzedelmeskedem
Egy elcsigázott és csügget másnapos
Az éjszakai adomák elsötétült begyűjtője
Ordítom
Aki nem felejt el téged soha
Suttogom
Bogdán Ágnes fordítása
Lettre, 2009 tél, 75. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|