Testben a szerelem
 

Lassan moccan az Adagietto,
kigomolyog a bécsi őszbe, 
avarba gázolunk nyomában,
nem fog vissza a fonnyadó idő.

A Karlskirchét kerestük éppen,
csalogatott az Adagietto.
És nem komorult el a bécsi ég,
mikor megtaláltuk a park mögött

Gustav és Alma pazar templomát,
hiszen becsaptuk mi a hervadást;
szerelmünk mást panaszolt akkor:
ő nem szárad ki, ám a test igen.
 
 
 
 

Lassú vihar: Adagietto
 

Amint a kőről lepattan a szikra,
hasadt égből csap le a villám.

És rossz helyen voltál akkor,
nyelvedre vastag korom ragadt.

Ám a hangfény keresztüldöfte 
a sötéten kavargó szótlanságot,

újrahevítve a kihűlt parázsban
szaporán dobogó aprócska szívet. 
 
 
 
 
 

Néhány sor a nyavalyáról
 

Lerágicsált 
vén csontvilág,
a verskupac 
csupa kukac.

A test alól
a Föld dalol:
a perc rohad,
ő megmarad.