Ímafák

          Hollán Sándornak, tisztelettel

Ím a fákhoz, a fákkal, a fákon át,
a fák között találni, jutni el hozzá,

ki grafitrétegekben ölt majd testet,
a csend életei töltik meg az estet

a fákon át, és jutni el az imához,
amit a papíron az ecsetnyom áthoz,

halkan, és egészen közel hozzánk,
kéreghez, törzshöz, letört ághoz,

a tiszta pillantás lenyomatához.
 
 
 

Mászóárnyék

               Krajcsovics Évának

Amikor a néma csendéletek megszólalnak. Olyan tisztán, 
ahogy a szó csak beszédképtelenségből fakadhat.
Ahogy szó helyett csak megfestetlen kép beszélhet

a tárgyak legtökéletesebb költészetét valósítva meg.
Ágy, asztal, szék, ajtó, ablak, rés. Ahogy a fény 
billeg a lassan mászó árnyék pengevékony élén.
 
 
 

Fűlétra

              Szabó Virág angyalszobraihoz

Madarak vagyunk, fák s bokrok néha.
Nem dől el a hátunknak támasztott fűlétra.
Létre jön, aminek kell, néha.
Még ha

a többi mindig is néma
huss.
A csendnedvek lassan keringenek.
A szoborangyalok utolérnek, bármerre fuss.
 
 
 

Némakanál
  
Én fecsegő voltam mindig, egy néma kanál, ha
fekszik az abroszomon, dísztelenül a halál.