Ayhan Gökhan versek: ( 11 )
Krakkó
Jerzy Walenczky apám nem ismerte anyámat vagy én
egy vonatút egy pohár szamorodni
apám nem ismerte a fiát engem
krakkói szobánkban szerelem van fél-
az apám nem ismerte az országot ahol
Bécsi íz I. Nem figyelni annyi, mint Bécsen kívül élni. Ki tud így? Figyelmen kívül.
Bécsben a következőképp járt el: kezdte játszani a könnyed mozgású délvidékit,
aki fürgeségével ingerli és kétségbeesésbe hajszolja a német medvét. Megközelítőleg
az állapot Bécsben. Az idézet Thomas Manntól, aki Bécsen kívül élt. Bécsben
Freud lakott, tudták a nácik is, mikor kirámolták a lakását, elszállították
a bútorait. Minden reményünk megvan rá, hogy január közepe táján feleségemmel
együtt Bécsben lehetünk, írja Sigmund Freudnak ' 36-ban. Bécsen kívül élni
annyi; de Bécsen kívül az ember nem tud.
II.
Bécs a félemelet Európában, a kultúra belseje—mondja a szőke Zemann, úgy teszem a kezem, hogy lássa, komolyan veszem, nem mert nő, nem azért, mert van melle, meg olyan izé a lába közt, a női önbecsülés a legfontosabb a számomra; kit akarok én megtéveszteni? kérdezem a nőtől, aki már Schieleről és az osztrák festészetről magyaráz, a vörös hajú, zöld szoknyás lány lenne a megoldás az életemben, ezzel ő egyetért, méghozzá a budapesti levegő miatt, a rossz levegő hajlamokra készteti az embert, tudja jól, reakcióba hozza a másik oldalával, a sötétebbel, innét a félreértés és önuralomhiány, mondja Zemann, mint aki erre tette fel az életét; szegény magyarok, sehogy nem könnyebb nekik.
Lettre, 2009 tavaszi tavaszi, 73. szám Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|