Légy légies, finom, gondolkodj női módra,
a szavaidat válogasd meg: mint amikor leülsz, lábadat kecsesen
átvetve; a hangod tisztán csengjen, hogy mindenki hallja, de
legyen a cipőd kifogástalan. Lényeges, hogy a hangod
patak legyen, hogy ne tudd átugorni, vagy ne tehess
a szokásosnál nagyobb lépéseket.  Néha érzed, hogy érzékeid
lebomlanak, aztán hibátlanul újrafonódnak. Ez azt jelenti,
hogy megtaláltad végre, amit keresel, és amit már nem is reméltél
megtalálni soha.
 

Láttam, amikor találkoztunk az utcán,
hogy tapad rám a kétségbeesett tekintet, én pedig,
később, kétségbeesetten tapadtam rá tekintetemmel. Az volna jó
 - gondoltam pár nap múlva -, az volna jó, ha száddal
a dolgok körvonalát követnéd. Mik a dolgok? Például az
utcai találkozás. Mi a körvonal? A nagybetű, a szó elején, 
amit éppen jókor ejtenek ki. Egyébként a dolgok
csak azért vannak, hogy emlékezz rájuk-  még ha csukva van
a szemem, akkor is: látnom kell őket.
 

Vannak percek amikor eltöprengsz és próbálsz
előre menni, elvetni az útból a vakmerő
döntéseket. De ahogy befordulsz a sarkon, hirtelen egy különös állat
nyakadba ugrik. Ekképp az élet, és nemcsak az élet,
mindig meglep, mindig túltesz magán. Ám
időközben megtanulsz kételkedni, nyugodtan mész
előre, komolykodsz, nem nevetsz. A legfontosabb, hogy
mindig tudd, hogy a tárgyak is képzelődnek, ellentétben
veled, aki csak araszolsz előre, a tárgyak
kegyelme folytán.
 

          SZABÓ T. ANNA FORDÍTÁSAI