Janni Olesen
Amit tudnod kell
Thomas olyan lehengerlő volt vizuálisan, hogy részben semlegesítette
Elisa bosszankodását amiatt, hogy a férfi volt kedvese kétszer telefonált
háromnegyed óra leforgásán belül első közös vacsorájuk alkalmával a férfi
lakásán. Végül sikerült leráznia az exét, anélkül hogy vázolta volna neki
a helyzetet, de Elisa nem tulajdonított a dolognak különösebb jelentőséget.
Utána keményen szeretkeztek. A padlón hemperegtek, a férfi belényomult,
és elfordította a fejét, amikor Elisa megpróbálta a szájával felfogni lihegé-sét.
Könnyeket látott a férfi szemében.
Thomas olívaszínű teste feszes volt, izmai hosszúak, szeme hatalmas.
Hálószobájában egy egész falat beborított egy könyvespolc; Elisa végig-húzta
ujját a könyvek gerincén: antológiák, esszékötetek, új fordítások, eredeti
kiadások, Houellebecq, Kafka, Szolzsenyicin, Foucault, Burroughs, Schopenhauer,
Sonnergaard, Roulund, Kundera, Deleuze, Byatt, Will Self. Thomas
sok mindenhez értett, sokat beszélt a lánynak a modernitásról, az antropológiáról
és a nyugati világ hanyatlásáról; tenye-rén szóvirágok nyíltak, ő óvatosan
életet lehelt beléjük, és azok az asztal fölött röpködtek, miközben akvamarin
kék szemével fixírozta a lányt hosz-szú ujjai fölött. Mélyreható kiselőadást
tartott a félelemnélküliségről és a szenvedélyről, arról, hogy akarni kell
mindent; csakugyan akarni.
Szépsége dekadens volt, mint egy szégyentelenül fényűző hús-vér
re-mekműé, mely a legelőkelőbb osztály valamely ínyence számára készült.
Bőre, akár a selyem, feszült hosszú, remekbeszabott vázán, és közben pul-zálva
izzott, mint a napmeleg olívaolaj, és Elisa majd felfalta a szemével meztelen
testét félig ágaskodó péniszével szőrtelen combjai között.
Thomas gyakran eltartotta magától kinyújtott karral, és szünetet
kért, de Elisa hozzábújt, most eszébe se jutott, hogy vastag a combja és
nagy a hasa, csak nyomakodott, mintha bele akarna mászni a férfiba, mint
egy hernyó, hogy belülről felzabálja. A telefon többször csöngött odaát
a szo-bában. Elisát nem izgatta.
Thomas: másfél éven át egyfolytában heti hetvenöt óra a filozófia
sza-kon, orra ki sem látszott a könyvekből; tömte magába a koffein és amfetamin
tablettákat, és közben éjjeli portásként dolgozott egy szállodá-ban a Prinsensgadén;
ehhez kemény férfi kellett, és Thomas nem volt ke-mény férfi. Egy csütörtök
estén vacsora közben a szüleinél Thomas az ebédlőszék mögé bújt összegörnyedve,
és villájával kis röpködő ördögök felé szurkált a levegőbe. Anyuka és apuka
bepakolta egy takaróba, és apu-ka szorosan magához ölelte fiát a hátsó
ülésen, miközben Thomas mindent elkövetett, hogy felfeszítse a kárpitot
és elkapja a mérges kis szárnyas lé-nyeket apja vadonatúj limuzinjában.
Thomas rendkívül intenzív volt, kü-lönösen amikor nem gyógyszerezték.
Thomas megtalálta saját kapacitása tükörképeit az irodalomban,
a fi-lozófiában és a zenében. Szenvedélyesen akart élni. Mélyreható éjszakai
beszélgetéseket akart. Spontaneitást. Szeretkezéseket. Meg akarta találni
a jin-felét, a lelki társát, a fényt. Miközben azt hajszolta, csomó mindenbe
belement, amit képtelen volt végigvinni, mert a következmények túlzottan
súlyosak és letaglózóak voltak, így aztán hirtelen ott állt egy rakás szemét-re
dobott telefonszámmal, melyek mögött nem volt sem jin, sem fény, sem lelki
társ, csak néhány sérült romantikus szerencsétlen, az övéhez hasonló megvalósíthatatlan
ideálokkal.
Az asztal két végén ültek. Thomas szeme kristályzölden ragyogott.
Elmondta, hogy hét végén meglátogatta volt kedvesét, és szeretkeztek. Nem
ezt a szót használta, hogy „szeretkeztek“, de Elisa tudta, hogy ponto-san
ez történt. Olyan bűntudatos volt szegény Thomas; egy intellektuális, nyugtalan
gyermek, aki sohasem értette igazán a világot. Elisa látta maga előtt,
ahogy tágra nyílt szemmel vonul át az éveken, miközben körülötte minden
lezajlik; szerelem, gyerek, együttélés, válás.
Láncban szívta a cigiket, és reszkető hangon beszélt Elisának
a zá-tonyról; arról, hogy Sissel voltaképpen már a múlthoz kellene hogy
tartoz-zon, de hogy ő maga is megrekedt, és talán ezért hajlamos a visszafordu-lásra,
arra, hogy megőrizze a múltat. Ugyanakkor arra is kész, hogy meg-tegye
az első lépést a jövő felé, örömet okoz neki, és vigasztalja, hogy úgy
érzi, igenis el akarja engedni kedvesét, az összetartozást, a családi fészket
a drága lakásban a gazdag negyedben, és még azt is megbocsátja neki, hogy
olyan messzire, Koppenhágába vitte a gyerekét. Elisa hallani vélte saját
szerepét Thomas hosszú monológjában az asszonyról, akiről lemon-dott, de
akit szemlátomást mégsem tud egészen elengedni. Úgy képzelte, hogy Thomas
minden szava rossz lelkiismeretének legyőzésére tett kísérlet amiatt, hogy
másik nőbe szeretett bele, mint aki a gyerekét szülte, és csak ült vele
szemben a székén, feszülten és megértően figyelt.
Közben pedig – természetesen – egy nagy baromság volt az egész.
Thomashoz fűződő kapcsolata miatt Elisa lassú és figyelmetlen
lett a munkájában. A tanfolyam minden hallgatója egyetlen nagy arcban egye-sült
előtte, amely olyan dolgokat akar tudni, amit ő nem képes elmagya-rázni.
Elisa tisztában volt vele, hogy Thomas leginkább önmagába szerel-mes,
és nem is igazán élvezi az ő társaságát, most, hogy már a csábítás megtörtént,
és az eredmény nem bizonyult kielégítőnek.
Továbbra is nap mint nap találkozott Thomasszal a munkahelyén,
és a lakásán is, amikor a férfinak alkalmas volt. Gyakran töltötte az éjszakát
a férfi pamlagán és hallgatta hangja zümmögését, ahogy a másik szobában
telefonált.
KERTÉSZ JUDIT FORDÍTÁSA
Lettre, 2009 tavaszi tavaszi, 72. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|