(readme.cc)

Nehéz együtt élni természetünkkel, azt meghazudtolva élni értelmetlen. Egy nő, szíve szabálytalanul ver. Iskolás korában állapították meg, egy orvosi vizsgálat során. Egy fehérköpenyes férfi kerek, hideg fémtárgyat csúsztatott atlétája alá, és azt kérte, sóhajtson. Mintha csak zenét hallgatna, fülében a sztetoszkóp füloliváival. Figyeli belsejének suttogását, keze a lány hátán nyugszik, két lapockája közt, a lány előtt térdel. Egy kislány – hét és fél éves.
A férfi, szemöldökét összevonva, szinte meghatottan, mintha egy dalt hallana, ezt ismételgeti: „Nahát, milyen titokzatos!” Majd leteszi a műszert, megkéri a lányt, tátsa ki a száját, és nyújtsa ki nyelvét. Azt hiszi, az orvos keze mindjárt eltűnik szájában, és kitépi a fenevadat, a fenevadat, amely belsejében rekedt, és talán furcsa szívverésének okozója. De nem. Megpaskolja térdét. Combja összerándul. Megsimogatja fejét, ő lehunyja szemét.

Egy kislány szülei levelet kapnak az iskolaorvostól. Anyja kivizsgálásra viszi egy kardiológushoz. Derékra vetkőzve fekszik a vizsgálóágyon. A kardiológus sűrű fehér folyadékot ken a bőrére, tappancsokat helyez el, ezek drótja egy gépbe fut. Egy kislánynak nyugodtan kell feküdnie, nem mocoroghat. Felveszik a zenéjét. A kardiológus lapokat ad át az anyának, rajta értelmetlen jelekkel. Beszélgetnek. Nem akármiről beszélnek, hanem arról, ami egy kislány belsejében van, mélyen a ruhája alatt, a szívéről.

Az utcán egy anya magyarázza egy gyereknek, hogy lánynak született, így hozta az élet, a szívén egy réssel, és később meg kell műteni. „Mikor?” – kérdezi egy gyerek. Egy anya azt válaszolja, hogy a kardiológus évente megvizsgálja. Egy férfi majd eldönti, hogy kell vagy sem változtatni a természeten, és mikor.
Anya: Addigra egy nő leszel.
Gyerek: Mikor leszek egy nő?
Anyja nem tudja pontosan. Szerinte a kardiológus a megfelelő pillanatban fog dönteni a sebészeti beavatkozásról.

Egy nőben mintha egy fenevad dudorászna. Sosem műtötték meg, együtt él a réssel. Betegségét angolul úgy mondják: murmurs of the heart.

Egy szép napon egy nő szerelmes lesz egy férfiba, mert az úgy szólította: „szívem”. Ez a lágyan kiejtett szó egy szinte ismeretlen férfi szájából, aki különösebben még csak nem is tetszik neki, furcsa élet felé hajtja. Egyetlen szó miatt, egyszerre két férfit fog szeretni. Felfedezi szíve kettősségét – szíve kettős, de nem szimmetrikus, kettős, azaz meghasadt, amelybe lopva férkőztek be.
[…]
Két óra alvás után egy lázadó nő távozik egy helyről. Istenhozzádot mond. Nem akar kötődni. Nem akar találkozgatni. Egy lázadó nő állandó készültségben él, de nyugodt. Boldogul, tudja, hogy űzze el bánatát. Egy férfi időről időre elviszi, szereti ezeket az utakat, bicikliznek, a férfi megragadja a csípőjét, ő a zsebét tapogatja, majd a zakó anyagán keresztül a testét.

Egy ajtó előtt egy nő a szeretőjével csókolózik, mielőtt betoppan a feleség, akit fel fognak menteni, miután idősebb fia segítségével, hidegvérrel megölt egy aljas férjet, akit huszonöt évig elviselt, és közben egyszer sem jutott eszébe, hogy meggyilkolja, vagy akár csak ellenkezzen vele. Egy szerető ép bőrrel megússza, hála vonzerejének, amit a bárgyú nagyfiúra gyakorol.

Ikszedik elválás Párizsban, a Bastille téren. Az úttest nedves. Egy cinkos nő követi a mozgást, a motor kanyarodását, a gengszterét, az útét, vérpadra kíséri a szerelmet.

Egy idős színésznő és egy szerető egyet legalább tudnak, de ez semmivel sem viszi előbbre őket, tudják, hogy meg fognak halni, hogy valami elmúlik. Az elválást visszataszítónak tartják, mint a fájdalomtól hörgő állatok kegyes halálát. Mégis jobb így, vagyis muszáj. Egy idős színésznő meg akarja kímélni magát a bukástól. Egy idős színésznő szeretne mindenről szép emléket megőrizni, róla, a szeretőről, de legfőbbképp saját magáról. Egy nő okkal cselekszik így. Saját jövőjén dolgozik. Csak a szép éveire emlékezik, hogy ne kelljen megsiratni egy szeretőt, aki elhagyja.

Lüktető kamaszkori szerelmek, mikor keveset csókolózunk. Egy gimnazista lány retteg a nyári szünettől, és a fiú hallgatásától, akit még soha nem szólított meg. Soha többé nem találkoznak. Egy gimnazista lány az utolsó pillanatig fürkészi száját, mozgását, mozdulatait annak a fiúnak, akit hagy elmenni anélkül hogy elárulná nevét, címét, hogy a fiú később megkereshesse, szó nélkül hagyja elmenni. Egy gimnazista lány már derűvel kíséri ezt az érzést, a szerelmet, a hullaházba.

Egy apáca minden erejével hajszolja a szerelmet, nem fenyegeti a kiégés.
Kivárni és élvezni a ritka pillanatot, ebből áll a szerelem. Más szóval, a közös elvi alap nem túl széles. Egy cinkos nőnek és gengszterének szinte nincs is közös elvi alapja. Motoron, bukósisakban, elszigetelten. Robognak, végül egy út menti motelben kötnek ki.

Élvezet, egy nő most értette meg: nem szabad az élvezeten túlra pillantani. Minden találkozás az utolsó. A legjelentéktelenebb terv is, következésképp csak képzelgés. Abban leli örömét, ezt az olvasásnál is jobban szereti, hogy mikor a férfi nincs ott, szabadjára engedi képzeletét: eleinte csak szerényen. Elképzeli, hogy látja a férfit aludni, látja minden érzelmet elrejtő arcát, és fogságban tartott, hevesen reszkető, fehér fogsorát. Hogy látja aludni, és borotválkozni is, vagy törülközni fürdés után.

Egy kislány szeretne váratlanul megjelenni, kócosan, ziláltan, berontani egy apa életterébe, ruhaujjánál fogva ráncigálni, megölelni, s nem dühöt vagy közönyt kiváltani, hanem csókokat kapni.

A forradalmat várva egy nő listát ír: arról, amit soha nem fog barátjával csinálni, és elfojtott vágyairól; például nem mondja neki, hogy szereti, nem végez fellációt, nem húzza ki íróasztala fiókjait, nem szakítja félbe értekezletét, hogy félig kigombolt blúzának dekoltázsába nyomja a férfi arcát. A Sissi az egyik kedvenc filmje. Különösen szereti azt a jelenetet, mikor a szeszélyes Sissi mezítláb, hálóingben szalad, nehéz hajkoronája hátát csapdossa, végigfut a kastély soha véget nem érő folyosóin, majd beront férje, a császár dolgozószobájába, zihál, mellkasa hullámzik, a miniszterek meredten néznek rá, ő csak áll némán, vágytól fűtve. Mikor egy nő feláll a vacsoraasztaltól az első fogás után, átadja magát a kora júliusi esőnek, és rohan a férfihoz, olyan csodálatosnak érzi magát, mint egy Sissi. Rója az utcákat, mintha a kastély folyosóin szaladna, karja meztelen, halántéka lángol, rohan abarátjához.
„Bizony, jobban bánjuk megfontolt viselkedésünket, mint balul elsült kalandjainkat.” – mondja egy szabad nő.
[…]
Egy kislány, aki eltévedt a parkban, nem feltétlenül boldogtalan.

Egy fiatal nő sír. Nem tudta meghosszabbítani a hím szerelmi állapotát. Emlékszik, zokog, felrémlik a törékeny hangulat. Tegnap a térbe behatolt a derengő fény. A testek összefonódtak. Egy reggel a hím felugrik, előjön a félhomályból, s hagyja, hogy a nő tovább álmodja a boldogságot, amely már nincs. Egy fiatal nő azt szeretné, hogy semmi se változzon, megmaradna a gyermekkorban, dédelgetésre vágyik. A hím felöltözik, cipőt húz, bekapcsolja a rádiót, asztalhoz ül, kinyitja az ablakot, és bámul kifelé. Egy fiatal nő egy ideig bágyadtan fekszik, de elmúlt a vonzereje, ezért felvágja az ereit.

Egy sztárjelölt nő, ágyában kiborított egy üveg lekvárt, megrémül a gondolattól, hogy a foltot havi vérzésének hiszik.

Egy túlélő nő magának sem vallotta be soha az érzéseit. Kötelességből szerette férjét, és volt vele boldog. Ezt várta el magától, ahogy az egész világ tőle, legalábbis ő azt hitte. Szülei ellenezték a házasságot, egy túlélő nő bosszúból volt boldog. Hazugságban élt, hogy ellenszegüljön egy zsarnoki apának és egy anyának, kirakat szerelemben élt egy törékeny férjjel. Egy túlélő nő, míg kómába nem esett, meggyőződéssel hitte, hogy mély érzelmeket táplál a férfi iránt, akitől függött. Ahogy a szex elmaradt, úgy nőtt a féltékenysége, és szabadságvágyával a birtoklásvágya. Mielőtt átmenetileg meghal, erei szétroncsolódnak, inai tropára mennek, mielőtt új életet kezd, egy túlélő nő a csalódásért – ezt magának sem vallja be – a férj jelenlétével vigasztalódik. Kielégíthetetlenül nagy szüksége van rá. Férje képes lett volna megölni, ha ő maga meg nem előzi ebben.

Egy szóváltás rossz véget ér, néhány foltról van szó.
Férfi: Vigyázz már, most nézd meg, összekoszolod az ágyneműt!
Nő: Majd kimosom.
Férfi: Az a legkevesebb!
Nő: Remélem, kijön.
Férfi: A te érdekedben ajánlom, hogy kijöjjön.
Nő: Ha nem jön ki, elhagysz?
Férfi: Miszlikre aprítalak.

Egy árva lány vendégségbe megy barátaihoz, a heverőn alszik. Egy hetet tölt szállodában, minden pénze rámegy. Augusztusban egy árva lány megismer egy férfit, aki kifizeti a szobát és adósságait. Harminchárom évvel idősebb nála. Egy árva lány beleborzong egy idős férfi simogatásába. Minden ujján gyűrűt visel, ahány gyűrű, annyi szeretett nő. Egy árva lány felfedezi magában a kéjes nőt, leginkább önmaga, saját aurája, igéző tehetsége tölti el gyönyörrel. Egy árva lány együgyű, abbahagyja tanulmányait, hogy a férfi nyakába akaszkodjon. Egy férfiéba, aki bálványozza, és mindennel elhalmozza. Egy árva lány esztétának érzi magát, mert egy rút férfi választottjaként azt hiszi magáról, tehetsége van hozzá, hogy abban is meglássa a szépet, amiben senki más. Nem hajlandó megélni semmi közhelyeset, egy kés láttán felkiált. Egy árva lány szereti a férfi gonosz tekintetét, miközben fogdossa.

Egy szeles nő lekési az utolsó kompot a szárazföld felé. A sziget lakatlan. Egy szeles nő tüzet rak a parton, elalszik, arccal az óceán felé. Egy madár száll az arcára. Befogadja.

           SCHULTZ ÁDÁM FORDÍTÁSA