Carlos de Oliveira
Csillagok
Az ég kékje az ablakra zuhant. Megszédülés, kétségtelen. A csillagok
most a fény sűrű gyújtópontjai, az üveg változékony áttetszősége hol magába
szívja, hol szétteríti sugaraikat. Tehát nem csillognak.
Felhívom egy asztrológus barátomat:
– Nos tehát?
– Megállt az égbolt. Itt a világvége.
Egy másik barátom viszont, a játékfeltaláló, azt mondja:
– Ne beszéljen ilyeneket. Csak hajtsa kissé oldalra a fejét, változtasson
a látószögön.
Követem a tanácsát: a csillagok pedig egy robbanással ismét felragyognak,
sugaraik nekiütődnek az ablakkeretnek, mely akár egy gyermekrajz szegélye
is lehetne.
(SZÉKELY SZABOLCS
FORDÍTÁSA)
Lettre, 2008 őszi, 70. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|