Aleą ©teger

A

Meghalt. És nem halt meg. Ahogyan édesapja
A, ahogyan nagyapja, elsüllyedt a falusi temetőben.

Elsüllyedt, és nem süllyedt el. Sárba tért.
Sárba és a sár néma kövei közé.

Ott most hallgat. Felejt. Töröl. Ott van és nincs ott.
Mert nincs befejezés. Kezdet és vég nélküli. AAA.

Valaki meghalt. Senki. A neve –
Efeledve. Apja és nagyapja neve.

Néha megcsikordulnak a dolgok. Néha felkel,
Ki aludni tért, s tovább haldoklik az, ki a holtak fölött virrasztott.

Néha AAA a tér elviselhetetlen terrorja, saját hangját keresi.
Néha AAA az eső monoton gyásza az utak fölött.

AAA berreg, mikor kihajt a motorból.
AAA a tűzkő sóhaja az órákban.

Egy biztos – A halott.

Aki azt hiszi, hallja őt, tartsa oda a másik fülét,
Ám aki nem hallja, hiába fülel.
 
 
 
 

Kézszárító

Ki beszél, amikor nem beszélsz a saját nevedben?
Amikor eljátszod, hogy más nevében beszélsz,
Jelen van a hang, mint a spiritiszta szeánszon?
Csupán retró lárifári, kadabra abra, aha, aha, bla-bla?

Időnként, mintha szél beszélne rajtad keresztül. 
Mintha búra, kosava, passzát, jeges szibériai szelek beszélnének.
Időnként mindezek, beszéd alatt láthatatlan, tiszta hangok maradnak. 
És mégsem. Visszatérésük nem hoz változást. 

Vagy mégis, valahol a köztesben, ahol az élőket súrolják a holtak.
Cseppek, melyeket homlokukra csöpögtettél, elpárolognak a tenyeredből. 
Még egyszer lenyomod az ezüst gombot a műanyag dobozkán. 
Még egyszer odacsúsznak, ezúttal felmelegíteni átfagyott ujjaid. 

Csupán abrakadabra, aha, aha, bla-bla. Mert semmi újat nem hoznak. 
A benzinkút vécéje olyan, mint régen. 
Te sem változtál. Csak átfújt valami a tenyereden.
Nem foghatod meg, de néha az megfog téged. Birtokolja életvonalaid. Kézszorításod is.

Nincs neve annak, aki akkor szól, ha nem a saját nevedben beszélsz. 
És nincs otthon. Sem személyes dolgok. 
Teste nincs a névtelennek, örökké úton van.
És útjai talán a tieid is, ám a tieid sohasem lesznek az övéi.

            ORCSIK ROLAND FORDÍTÁSAI



Lettre, 2008 nyári, 69. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu