Márton László
Fényképekkel és nélkülük (irodalom mint képaláírás) Kékesi Zoltán esszéje arra ébresztett rá (már megint), mennyire történeti
képződmény az ember, és életünk egy-egy szakasza (jelen esetben az Árnyas
főutca anyaggyűjtésének és megírásának nagyjából egy éve), melyről azt
hisszük, annyira közel van, hogy még úgyszólván benne élünk, milyen gyorsan
és visszavonhatatlanul válik lezárulttá, a valaha megélt, ám immár többé
meg nem élhető múlt részévé. Kékesi esszéjét olvasva előkerestem az Árnyas
főutca tíz évvel ezelőtti munkafüzetét, és okulásul, főleg önmagam
okulására beírtam a számítógépbe az egyik (szinte találomra kiválasztott)
beszélgetés anyagát.
Munkafüzet, 1998
I. ügyvéd otthagyta a feleségét G. nagybátyja felesége kedvéért. Legánya Kató. M. Katóval együtt kerül ki Auschwitzba. Megbetegedett, Revier-be került. Megbetegedett, M. meglátogatta, vitt neki káposztatorzsát, K. már nem tudta megenni. Üzente szüleinek: „én még nagyon fiatal vagyok, 23 éves”. Hogyhogy fiatal?! M. fel van háborodv. Hiszen ő, M. összesen 16. Kis híján eljegyezte H. Béla, elhúzódott a jegyesség. Odakint (így!!!), létszám-Appelen K. Manyi (M. nővére) mosta le a sáros facipőjét, mert neki már nem volt ereje hozzá ---- Sz. Gyula udvarháza. (Régi háznak látszik.) Nyaralt náluk egy kislány, aki játékokat tanított be az óvodában, loknis haja volt, nevére már nem emlékeznek. Sz. korán kelt, reggel 6-kor lehetett látni, amint megy ki a földekre. A ház mellett volt egy nagy bodzabokor, ágai kinyúltak az utcára, M. lopkodta az utca felől a bodzavirágot. Nagymamája orvosságot és teát készített belőle. M. kamillát is gyűjtött, de azt nem Sz.-ék házatáján ----- H. Bélát bízzák meg, hogy lebeszélje G.-t a szerelemről. Meg is próbálja, de kevés meggyőződéssel. M. édesanyja (szigorú asszony): „Bizony, a G...ka korán kezdi, sokra viszi!” M. + 3 barátnője elnevezik A. atyát Aminak, minden széktámlára, padra stb. odakarcolják, odavésik. AMI. Szeretem azt, AMI? De nem válik így az atyából akaratuk ellenére túlságosan is tárgy? Mire ő: „Maga csak ne aggódjék, Lacikám, jólesett neki, hogy egy kicsit tárgynak néztük!” A patikától a promenádig nem lehetett csókolózni, a promenád után már lehetett. [V. 13-án kérdem W. Idától, vajon ő is kijárt-e a Várkertbe. Precíz válasz: „Nem, kérem, én csak a promenád végéig mentem, tovább nem”.] M. 1943-ban a Purim-spílen a prológot szavalja „magyar” ruhában. (Aranyflitterek, gyöngyösbokréta, bordó bársony szoknyaszegély.) Egy másik képen Bocskai-ruhában. V. fényképész, G. nagynénjének férje. Másik nagynénjének férje szintén fényképész volt Losoncon. Fényképészeti adottságokkal rendelkező család. Mit csináltak (volna) a fényképezés feltalálása előtt? Móric bácsit, vitézségi nagyezüst 1917-ből, húsz évvel később, 37-ben ismét behívják. Amikor kiderül, hogy harcok nélkül „visszatér” a Felvidék, minden zsidót leszerelnek, magyarázat nélkül. Amíg Móricz bácsi katonáskodik, G. vezeti a műtermet, rengeteg felvételt készít, megrendeléseket vesz föl (15 éves). D. Ignác kántor gyönyörűen énekelt, bariton hangja volt, szerette a gyerekeket. Leányának, Mirjamnak az egyik purim-spílen a rabbi miatt nem volt szabad énekelnie, merthogy a kántor gyerekei ne színészkedjenek. M. Auschwitzban együtt volt a kántor feleségével + két leánnyal. További gyermekek: Szruli (Jenő) és Ári (Ernő). Mondogatta az anya a lágerben: „Nem történhet velünk baj, mert a Jóisten vigyáz ránk!” [Hogyan lehet egy ilyen közhelyszerűen hangzó reménykedés beteljesültét értelmezni egy olyan történet keretein belül, mely egyre inkább az árnyakról szól?] Népes család, és az egyetlen olyan zsidó család a megyében, melynek minden tagját elvitték, és minden tagja életben maradt. [Azon van-e a hangsúly, hogy lám csak, előfordult ilyesmi, volt ilyen eset, vagy azon-e, hogy egy volt a sokezerből?] A Fő utcában volt a Hungária szálló, Sch. Sándoré volt, mellette a csendőrőrs. Sch. nevelt fia, Sch. Jenő. A vendéglőben plakát, Zwack, ágaskodó lovak.. M.-t fölemelték, hogy simogassa meg a lovak fejét. L. Gyuri: a fiúk Pestre jártak gimnáziumba. Szünidő: megjöttek a fiúk! Közben lehetett levelezni. B. A. (= bélyeg alatt): "Titok!", "Szeretlek!" stb. G. szeretett kártyázni, pénzben kártyázott, amikor betegen feküdt. Gyuri nyert, G.-nek fölment a láza. Gyuri nagymamája M. nagymamájának a testvére volt, de nagy volt a rangkülönbség. K. Laci (M. bátyja) egy moziban bujkált hetekig, naphosszat filmet nézett. Az egyik jegyszedő lány volt a szerelme. A Garay utcában lakott, a nagybátyjánál (amíg ki nem költöztették őket a lakásból) – lehet, hogy a mozi a Bethlen mozi volt? [Milyen filmeket vetítettek 1944-ben Budapesten? És hogyan lehet a filmbeli cselekményt beépíteni a valóságos cselekménybe? Mire gondolhat K. Laci, amikor – mondjuk – Veit Harlan filmjét, a Jud Süss-t vetítik? Arra gondol, hogy a németek úgyis elveszítik a háborút? És közben mégis a propagandafilm hatása alá kerül? Lehet-e beszélni az üldözöttség állapotából és a korszak filmjeiből együttesen adódó esztétikai tapasztalatról? Lehet-e ilyesmivel próbálkozni egy óriási adag Mándy-epigonizmus nélkül?] U. Kató eltett egy darab kenyeret, hogy majd odaadja az öccsének, ha találkozik vele. Hónapokig nem nyúlt hozzá, akármennyire legyengült az éhségtől. A kenyér megmaradt, K. öccse nem. M. a lágerben hazaálmodta magát. Ébredéskor arra vágyott, hogy a lágerről álmodhasson, és abból ébredhessen fel. Iskolai csoportképek. U. Feri: jó erős hangja volt, mókamester, purimspíl-főszereplő. G.-val egyidős. Apja termény-nagykereskedő. Belefeküdtek a magtárban a mákba, és tömték a szájukba. A rabbinak vékony hangja volt. U. Feri nem látszott ki a szószék mögül, élethűen utánozta a rabbi vékony hangját. Sem őt nem lehetett látni, sem ő nem látta, hogy jön a rabbi. A rabbi magaviseletből elégtelent ad neki, héberből jelest. A négy U.-fiú, J., L., E. és F., nagyság szerint. L. tüdőbeteg volt, J. lázadó alkat, a két kisebbik fiú maradt életben, már nem tudni, hogyan menekültek meg. K. Bandi 20 évesen, kesztyűs kézzel. Levágta az egyik ujját, hogy ne vigyék el munkaszolgálatra. Így viszont Auschwitzba vitték. 4 kislány egy bokor tövében, 12 évesek. K. Magda, Sz. Klára, P. Ilona. S. Ilona. A következő évben már nincs együttes fényképezkedés. Farsangi kép: G. krampusz, mellette fél angyalszárny látszik, 3 sötét maszk, Mikulás. Kirándulási kép: M. a legszélén. Nem akart rákerülni, mert a tisztelndő ott áll középen, és M. fél, hogy meglátják a szülők, viszont lemaradni sem szeretne a képről. „Otthon” mozgóképszínház. Népművelési nap: istentisztelet, koszorúzás, szellemi torna, csecsemőgondozási verseny, szavalat, ének-zeneszámok, Műkedvelő Úri Zenekar, népitánc, a balassagyarmati Dalegylet hazafias programja. Víz nem volt a községben, viszont volt 6 tagú uszodabizottság (1938-ban). Próbafúrást is végeztettek, arra az esetre, ha majd megépítik az uszodát. Sz. Gyula földbirtokos, virilista, gőzmalomtulajdonos, a helyi Takarékpénztár Rt. igazgatósági tagja, majd igazgatóhelyettese. A Polgári Lövészegylet alelnöke. A Nógrád Vármegyei Törvényhatósági Bizottságon belül az Adófelszámolási Albizottság póttagja, a Borellenőrzési Bizottság választmányi tagja. [Vajon ezek és a hozzájuk hasonló nyelvi konstrukciók hogyan jelölik ki egy emberi lény körvonalait a térben és az időben?]
Lettre, 2008 nyári, 69. szám Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|