Erdős
Virág
Madame
Poe
A
Morgue utcai gyilkosság
Gesler
Lilinek Szereplők: SZOTI
(anya, 45 éves) LILI
(a lánya, 25 éves) 19.
századi párizsi, kispolgári szobabelső. A színpad rendező-bal oldalfalánál
egy öltözőasztalka székkel. Az asztaltól balra, tehát a színpad
rendező-bal oldalfalának felénk eső részén egy csukott ajtó. A színpad
rendező-jobb oldali, elülső részén egy kis, kerek tonett-asztal székkel.
A színpad hátsó falának első harmadában egy nyitott ablak, odakint
a sötét, éjszakai égbolt. Előtte, kissé jobbra egy tükrös-paplannal
és nagy, habos párnákkal megvetett egyszemélyes ágy. Lili
a 19. század első felének kispolgári párizsi divatja szerinti utcai
ruhában ül az öltözőasztalkánál, és miközben az utolsó simításokat
végzi a toalettjén (parfüm, pirosító, rúzs, stb.) különféle szerepeket
próbál a tükör előtt. Eközben
Szoti hosszú, fehér, hálóingnek is beillő otthoni ruhában a színpad
másik végén álló kártyaasztalnál arccal felénk fordulva ül, és
elmélyülten pasziánszozik. Nem vesznek tudomást egymásról, párhuzamosan
beszélnek, halkan, maguk elé. Lili végig a tükör felé fordulva, Szoti
pedig a kártyák fölé hajolva ül. w
LILI
(a tükörképének, affektálva, mintha szerepet próbálna) Excusez-moi,
Monsieur,…bocsásson meg, hogy csak így ismeretlenül megszólítom,
de… SZOTI (nem
reagál Lilire, elmélyülten pakolgatja a kártyáit) Na,
nézzük csak… ezt ide, …ezt ide… LILI (ugyanúgy) … tudja
nem vagyok ismerős errefelé, megtenné, hogy … SZOTI (megörül
a kártyának, amit húzott) Hohó,
egy ász, micsoda szerencse! Akkor ezt most… LILI (eljátssza,
mintha valamilyen inzultus érte volna, felháborodva) …na
de kérem, mit képzel?! Mégiscsak hallatlan, azonnal engedjen el… SZOTI (tovább
pakolászik, elégedetten) Voila!
Így is van. LILI
(ugyanúgy, eljátssza, hogy meglepődik)…Apuka! Maga az? Nahát! SZOTI (miközben
új lapot húz) Hát
akkor… lássuk a következőt! LILI
(másik szerepet próbál, más hangon, affektálva) Good evening,
miss Usher, how do you do? SZOTI (tovább,
ugyanúgy) Igen,
…ez ide,… LILI Anyámmal?
(sajnálkozva, affektálva) Ó, my God! Későn érkezett! Tudja
édesanyám sajnos néhány órával ezelőtt… SZOTI Ez
meg ide, …így… LILI (túljátszva,
affektálva) I’m
so sorry! … Fontos lett volna? SZOTI (magában
zsörtölődve) Na
nézzenek oda! Miféle lapok ezek?! LILI (újabb
szerep, más hangon, komolyságot mímelve) Nem,
felügyelő úr, fogalmam sincs, hogy történhetett, … (elmerengve)
ahogy aznap reggel gyanútlanul benyitottam a hálószobába, egyszercsak,…(ripacs
módra túljátszva) még visszagondolni is rettenetes,… SZOTI
(miközben újabb lapot húz) Na vajon? (megnézi) Hopp!
(csalódottan lefelé biggyeszti az ajkát) LILI
…egyszercsak itt találtam szegény anyámat (teátrálisan)
… szanaszét hajigált kispárnák,…feldúlt lepedők és… (nyomatékosan,
drámaian) vértől pirosló paplanok között… SZOTI (enyhe
csalódással a hangjában) Nocsak,
nocsak. Ez igazán különös…(teljesen belefeledkezve rakosgatja
a lapokat, miközben magában énekelget) pámm-pá-rámm-pá-pámm-pá-pá… LILI
(ugyanúgy)…Még próbáltam, hogy hátha … De szegénykém
akkorra már… SZOTI (szórakozottan
dúdolva magában, az előbbi ritmusra) „most-a-nagy-ti-tok-le-jár”… LILI (hivatalosan,
affektálva) Nos,
ha nincs több kérdése, akkor én, ha megbocsát… SZOTI
(dúdolva) „Szólt a holló…” LILI
(negédesen, affektálva) …excusez-moi, felügyelő úr… SZOTI (miközben
továbbra is elmélyülten pakolgat, önfeledten, belefeledkezve, prózában) Szólt
a holló… Hirtelen
váltás LILI
(fennhangon, de továbbra is változatlan testtartásban a tükör előtt
ülve, szigorúan, türelmetlenül, éles, bántó, lekezelő hangon) Anyuka! SZOTI
(fennhangon, de továbbra is a kártyaasztal fölé hajolva) Igen? LILI
(szigorúan, lekezelően) Tessék szépen lefeküdni!
SZOTI
De én még…
LILI
(hideg és kemény „anyai” rutinnal, már Szoti felé fordulva)
Semmi de! Anyuka is nagyon jól tudja, hogy már régesrég aludnia
kéne. Fogmosás? Megvolt? … Pizsama?
SZOTI
(felemeli a fejét, döbbenten) Pizsama?! Na de kislányom, csak
nem gondolod, hogy pizsamában fogok befeküdni a… ? LILI
(ingerülten, pattogósan, szenvtelenül) Miért? Mi a baj a pizsamával?
Büdös? Hm? Nem büdös. Most jött ki a pucerájból, tessék csak megnézni!
Finom illatos. SZOTI
De én… LILI
(gúnyosan) Ja! Hogy anyuka inkább… SZOTI
(felcsillan a szeme) …a hosszú-fekete? Hm? Mit szólnál a hosszú,
fekete tafthoz? Tudod! Amin az a huncut kis csipkeberakás van itt elöl!… LILI
(hüledezve) Csipkeberakás?! Te jó ég! Miket beszél, anyuka?
…Hát képtelen végre belátni, hogy… SZOTI
(zavartalanul folytatja, a kezével mutatja, hogyan képzeli, lelkesen)
Őrületes dekoltázs, … plusz egy hatalmas, mondén bárkakalap
… (bizalmasan) Te idefigyelj, arra gondoltam, hogy végülis egy
leheletnyit fel lehetne szedetni az aljából, mit szólsz? (huncut,
bizalmas hangon) Charlotte nénikédet megütné a guta, hm? Azokkal
a szenzációsan ódivatú nézeteivel… LILI
(ingerülten) Hogy mit szólok? Há-há! Ez jó! … Hogy mit? (nagy
elánnal belekezd) Na idefigyeljen anyuka!… SZOTI
(újra belefojtja Lilibe a szót, zavartalanul, nagy átéléssel, túljátszott,
drámai hangon vizionál) … Gondold csak el! Fekszem ott egy könnyű,
fekete taftban, … némán, kiterítve, … ha! (fülel) a zenekar
tust húz (nyekergő hegedűszó, a gyászinduló első taktusai) …
mire megdördül az ég, … (egyetlen nagy lendülettel) s
miközben tombol a vihar és Párizs egén villámok cikáznak, (huncut,
ripacs hangon) aközben szegény agyalágyult Pierre bácsikádtól
a Morgue utcai talpfoltozón át egészen a frissen kinevezett rendőrminiszterig
egytől-egyig mind egy szálig ott szobroznak némán körülöttem … LILI
(elborzadva hallgatja, elege van) Na ne! Azért ez már mégiscsak… SZOTI …(teátrálisan)
és egyre csak sírnak, … és zokognak,… és jajveszékelnek, …
őrjöngő fájdalmukban már-már a (mutogat, mintha látná maga előtt)
bukszust, … meg a drapériát, … meg
a gyöngyökkel kivert kereszthímzéses szemfedőmet tépik, … hogy
az embernek szinte kedve támad felpattanni és azon nyomban lefújni az
egész buta hajcihőt, (felcsillanó szemmel) és akkor hopp…! LILI
(szörnyülködve fogja a fejét) Olálá! SZOTI
(felemeli a mutatóujját, áhítattal) A krizantémok alól, …
meg a LILI (szörnyülködve)
? SZOTI
(átszellemülten, zavartalan hévvel) Mint valami jel! Mint egy
végső, dacos kis toppantás, …egy bíztató, szelíd intés … az
ittmaradókhoz, hogy…(különös átéléssel ejti ki) Au revoir!
… (visszazökken) Na? Mit szólsz? LILI
(undorodva, halkan) Disgracieux. SZOTI
(zavartalanul) Nem is rossz, hm? (dolgavégezetten folytatja
a pasziánszot) Hát akkor meg, minek úgy sietni, gyöngyöm? Majd
holnap szépen odaszólunk annak a ronda, vastag Margónak, hogy legyen
olyan kistündér és kapjon le a szoknyám aljából egy olyan két-három
gyönge hüvelyknyit, elvégre… LILI
(felcsattan, gúnyos, ingerült hangon) Holnap?! … Méghogy holnap!
Megőrült anyuka? …Vagy hülyének néz? SZOTI
(hízelegve, affektálva) Na de babukám! Lehetnél egy kicsikét
empátikusabb! Hát képes lennél egy közönséges pizsamában bedugni
a saját tulajdon édesanyádat a… LILI
(felpattan) Na most aztán elég a komédiából! Szót se többet,
mert különben… (ellentmondást nem tűrő hangon) Egy-kettő,
sipirc lefeküdni! SZOTI
(hízelkedve) Te, drágám! LILI
(foghegyről) Igen? SZOTI
Tudod arra gondoltam… LILI
? SZOTI (csacsogva)
Hogy ezt a partit még lejátszanám. Két dáma, nézd csak! Milyen
érdekes! Ez ritka dolog ám! Hogy két dáma így egymás mellé kerül!
Úgy ám! Ebből még kisülhet bármi! Hohó! Az is lehet teszemazt, hogy
még a végén… LILI
(keményen, türelmetlenül) Már megbocsásson anyuka, de tudja
maga egyáltalán, hogy hány óra van? Kilencet beszéltünk, vagy nem?
Még egy perc, és befutnak a kuzinék a koszorúkkal, maga meg itt kukorékol
egy szál bugyiban…! SZOTI (hökkenten
tekint végig földig érő hálóruháján)
?? LILI
(magából kikelve) És az esperes úrra nem gondol? Meg a Szent
Mihály lovára? Hm? Meg azokra a rokonszenves temetőszolgákra, akik
voltak olyan szívesek, és szinte ingyen, … pusztán a szűkös anyagi
helyzetünkre és nemmellesleg anyuska előrehaladott mentális állapotára
való tekintettel… SZOTI
(megszeppenve ül) ?? LILI…
Na jó. Háromig számolok… SZOTI
(összeszedi a bátorságát, felcsattan) És a mese? Hm? … Azt
ígérted, mese is lesz! A tücsök meg a hangya, meg a róka meg a …
(jelentőségteljesen) holló! … (lemondóan) Na persze!… LILI
(felkapja a fejét) Holló? Miféle holló? SZOTI
(duzzogva) …Átverés volt. Tudtam én! LILI
Ne pimaszkodjon anyuka, mert kaphat egyet! Amindenit! Egyébként is, jut
eszembe. Bizonyítvány? Megvan? SZOTI
Miféle bizonyítvány? Csak nem azt akarod mondani, hogy…(sértetten,
affektálva) Quelle impertinence! (megbántva, duzzogó hangon)
Össze-vissza bukdácsoltam világéletemben, tudod nagyon jól. És
akkor? Minek ezt folyton fölhánytorgatni… LILI
(szigorúan, keményen, pattogósan) Hogy miféle bizonyítvány?
Méghogy miféle! Tudja maga azt nagyon is jól! Most mit idétlenkedik?
Világosan megmondták, hogy azt vinni kell. Anélkül nem megy. Vagy azt
akarja, hogy a temető árkában kaparják el? Mi? Jól is néznénk ki!
Mégilyet! … Na, mit ül ott, még megfázik nekem. (fenyegetően)
Jöjjön szépen, mert esküszöm hogy… (elindul Szoti felé) SZOTI
(fülel, mintha hallaná) Ha! (lovaskocsi csilingelése) Hallod?
… Megjött a kocsi! (a nézőtér fölé, a semmibe mered, mintha
látná, elismeréssel) Hm, nem is rossz! … Két pompás, fekete
csődör, …egy szimpatikus gyászhuszár … LILI
(kipillant az ablakon, idegesen) Igen? Na, tessék. Hát ezt mondom!
Nem ezt mondom? Na, jöjjön szépen, odakísérem. (odaszalad, felállítja
Szotit a székről, és odakíséri az ágyhoz) Kapaszkodjon! (befekteti
az ágyba és odaül az ágy szélére) Így, ni. (kedvesen, anyáskodva)
Betakarom, rendben? Ne izéljen már édesanya, csak a derekát! Tetszik
tudni! Muszáj! (játékos, rémisztgetős hangon) Azok a szörnyű,
huzatos éjszakák, … ahogy ki-bejár a bús, borongós őszi szél …
a Pére-Lachaise ódon falai között… (Szoti párnája alól előhúz
egy könyvet) Hát ez? Na nézzenek oda! Mit olvas anyuka? (gyanútlanul)
Csak nem…? SZOTI
(szórakozottan) Pardon? … Ja! Poe. … Szereted? LILI
(felpattan, a könyvet visszadobja az ágyra, élénk színű, rikító,
vörös kesztyűje közben leesik az ágy mellé, magából kikelve) Pú?…
Fujj, de undorító! Nem szégyelli magát?! Felnőtt nő létére! Mégilyet!
Ha ezt majd a jóistenke megtudja…! SZOTI
(rémülten) Gondolod, hogy… LILI (kárörvendően)Há-há! SZOTI
(szorongó, megfélemlített hangon) Maradsz egy picit?? LILI
Én? Még mit nem! Eszembe sincs! Anyuka tudja nagyon jól,
hogy én még… SZOTI
Igen? (sértődötten) Hát, ahogy gondolod. Akkor tudod mit? …
Hozd ide a telefont! LILI
A telefont? Minek? SZOTI
(sértődött, szemrehányó hangon) Fel akarom hívni a dédit.
Van itt egy-két momentum, amiről kötelességem őt tájékoztatni. LILI
Ilyenkor? …Na idefigyeljen anyuka. Egy. A telefont még nem találták
föl. (nagyképűen, cinikusan) Hm, ez van. Gőzmozdony, sztetoszkóp,
dinamit, … anyukának bármit, boldogan, tényleg, (gúnyosan, kárörvendően)
de ez a telefon-dolog ez most nem fog összejönni. Kettő: csipkebokorvessző.
Három: megbeszéltük ezerszer, hogy szegény drága dédike már… SZOTI
(felül az ágyban, őszinte ijedtséggel) Úristen! Ezt nem is
mondtad! LILI
(fenyegetően) Ne tessék kezdeni a cirkuszt! Ne tessék, mert… SZOTI
(engedelmesen visszafekszik) Hát jó. … De ha esetleg mégis
hívna, mondd meg neki, légy szíves, hogy… LILI
Megmondom… Hát akkor én, ha megbocsát ….(elindul kifelé, mentében)
Kisvillanyt? Úgy hagyjam? SZOTI
(elgondolkozva, szórakozottan) A kisvillanyt? Oui, c’est une
bonne idée… (észbe kap, izgatottan felkiált) Á!
Lili
megtorpan
Szoti
kitakarózik, majd kiugrik a paplan aló,l és a monológ végére kiül
az ágy szélére
SZOTI
… Egy pillanat babukám, várj csak egy percet! Tudod, hogy én a világért
sem akarnálak feltartóztatni, nem-nem, távol álljon tőlem, jamais
de la vie, ha úgy érzed, menned kell, hát menj. Elvégre nagylány vagy
már, …valóságos … (különös ízzel ejti ki a szót) lakli,
… igazán meglehetnek a saját privát pszichopatológiai passzióid, …csak
tudod, (démonian, fenyegetően) most ahogy így hirtelen… LILI
(elbizonytalanodva) Hirtelen? SZOTI
(még inkább démonian) … ahogy így hirtelen az arcodra esett
a fény, …nézd csak! (Lili hitetlenkedve a tükörbe néz) Látod?
Hm? Látod ott azt a halovány, sötét árnyékot elsuhanni a homlokod
előtt? … LILI
(tapogatja a homlokát) Erre gondol? Ó, az csak egy…(felkap
az asztalkáról egy púderpárnácskát és egyetlen mozdulattal „eltünteti
a foltot”, vidáman) Voilà!
(mutatja, hogy ennyi volt) SZOTI
(ugyanazzal a vészjósló lendülettel folytatja) Huha, babukám!
Huha! Nincs neked véletlenül valamilyen gyógyíthatatlan megbetegedésed?
… (teátrális hangon) Főfájás, hidegrázás, hónaljárok
duzzanata? Hm? LILI
Miket beszél?? SZOTI
(ugyanúgy) Rien parail? Ajakszárazság, szívgyengeség, kurbunkulusok
a fartájékon? (komoran) Te idefigyelj, ha ilyesmit tapasztalsz,
….akkor inkább el se indulj! Mert akkor az…, (fölényes okoskodással)
ugye tudod? (sajnálkozva) Peste. LILI
(hitetlenkedve, komolytalanul) Micsoda?! SZOTI
Bubópestis. Hát, igen. Patkányok terjesztik, mindenki tudja (ekkorra
már kint ül az ágy szélén, most ijedten kapja föl a lábát) Á-á!
(dühösen rúgkapál, mérgesen) Amindenit ezeknek a dögöknek! …Egyébként
elég gyakori! Főleg ilyen fiatal lányoknál! Látod! Pedig hogy könyörögtem,
hogy ne állj szóba idegenekkel, nem? Most aztán kikaptad! (affektálva)
Quelle malheur! Szegény kicsikém! LILI
(méltatlankodva) Jaj, anyuka…komolyan mondom, ez most már …
ez most már tényleg… (meglátja a vörös kesztyűt az ágy mellé
esve)… hopp, a kesztyűm!
Lili
visszaszalad a kesztyűjéért
SZOTI
(kihasználja az alkalmat) De ne aggódj! Itt vagyok, megoldjuk.
Csak semmi pánik! Most az a lényeg, hogy ne veszítsük el a fejünket!
LILI
(gúnyosan, gonoszan, lekezelően) Atyavilág! Most mit parádézik,
nem látja, hogy… (nagy dérrel-durral elindul kifelé) SZOTI
(utánakiált) Nyugi babám! Van időnk! A szimptómák csak fokozatosan
jelentkeznek! …Per pillanat minden rendben, n’ est ce pas? Az elméd
tiszta, a testi-lelki kondícióid kifogástalanok, lótsz-futsz, jössz-mész,
teszel-veszel, (Lili elgondolkozva megtorpan, majd megbabonázva hallgatja
Szotit) könnyűnek érzed magad, szépnek, fiatalnak… Tipikus tünet!
Mindig így kezdődik! Aztán egyszercsak puff, egy könnyű orrdugulás,
egy óvatlanul elhullajtott takonydarabka, aztán mire odaszökkensz a
szekreterhez, hogy előkotorászd a fiók mélyéről az élére vasalt
batiszt zsebkendődet, addigra már dől is a szádon a forró, habos vér.
Rettenetes látvány lesz, nekem elhiheted, … de semmi baj! … Majd
félrenézek, rendben? … (negédes diadallal) Na gyere babám,
addig is, bújj ide mellém! LILI
(magához tér, fölényesen) Há-há! Még csak az kéne!
Világosan megmondtam, hogy nekem most okvetlen el kell mennem. SZOTI
(élesen) Nem tanácsolom! Jelen körülmények közt ez a lépés,
már ne is haragudj, de par
excellence öngyilkosság! szünet LILI
(terápiás nyugalommal, lassan, komolyan, halkan, jelentőségteljesen)
Na idefigyeljen! Most minek ezt, hm? Anyuka! Hát maga is pontosan
tudja, hogy várnak. Hát nem lenne egyszerűbb, ha most szépen bebújna
a paplan alá, lehunyná a szemeit, és búcsúzóul megpróbálna valamilyen
kedves, szolid emléket felidézni a múltból? A százéves háború?…
Marat halála?… Marie-Antoinette lefejezése? … (bizalmaskodó hangon,
jelentőségteljesen) Az áprilisi őrült liezon? (közelebb hajol)
Vagy az a titkos kis tengerentúli kiruccanás…(súgva)
azzal a felejthetetlen normandiai partraszállással…hm? (hirtelen
felcsattan) Hát nem lenne jobb? Minthogy parádézik itt nekem, …lármákat
rendez, és szcénát csinál… SZOTI
(higgadtan, halkan) Várnak? … És mégis kik várnak,
ha szabad érdeklődnöm? LILI
(zavartan, ingerülten) Hogyhogy kik? …(halvány női büszkeséggel
a hangjában) Hát a himpellérek! SZOTI
(őszinte csodálkozással) Himpellérek? Miféle himpellérek? LILI
(mint aki kénytelen megadni magát, visszaroskad a székére, és mintha
kéretné magát, alig titkolható élvezettel belekezd a mesélésbe)
Jaj, anyuka, most mért csinál úgy, mintha nem tudná? Maga is volt
fiatal, vagy nem?…(érzékletesen, teátrálisan) Vasárnap van,
tombol a nyár, … a külvárosokban érik a (fura nyomatékkal ejti
a szót) tök, … a Luxemburg-kertben virágzik a puszpáng, ….
A Grand bulváron alkonyattájt meggyújtják a …(bumfordi nyomatékkal)
bunzenégőket… A magamfajta fiatal lányok ilyenkor szépen fogják
magukat, … (megigazítja a kezén a vörös kesztyűt) kesztyűt
húznak, … lesétálnak a Szajna partjára és szóba elegyednek a himpellérekkel. SZOTI
(finoman puhatolózva) Úgy érted, hogy …
elbeszélgettek? LILI
Hát persze. Elbeszélgetünk. Olyanformán, hogy az egyikük így váratlanul
mögém kerül, előkapja a rugós kését, mire én felsikoltok, megpróbálok
elszaladni, de hiába, elbotlok az első kőben, hasravágódom és kész. SZOTI
(ijedten) Kész? Hogyhogy kész? LILI
Hát, hogy innentől már nem nagyon beszélgetünk, esetleg néhány elejtett
szó, hogy (felsikolt, meggyőződés nélkül) Ááááá!, vagy
hogy Szűz-Mária-Szent-Antal, de ez akkor már csak afféle reflex
conditionalis, … ha érti anyuka, miről beszélek… mert ilyenkor
az ember inkább már csak fekszik nyugton a fűben, és várja, hogy megtörténjen. SZOTI) Megtörténjen?
(összevont szemöldökkel Úristen, de mégis mi? LILI
(ártatlanul) Ja, semmi olyasmi, amire gondolni tetszik, nem, manapság
már igazán nem jellemző, a legritkább esetben, …picit mindig reménykedem
benne, hogy hátha mégis, kivételesen, exceptionellement …de nem. (természetesen,
magától értetődően) Egyszerűen csak sutty, kitépi a fülemből
a topázt, … a nyakamból a zafírt, … a ruhámról a brost, … igaz
is, a bros! (felkap az öltözőasztalkáról egy kitűzőt, és egyetlen
mozdulattal kitűzi a ruhájára) …aztán fogja a kését, és szíven
szúr. SZOTI
(különösebb megrendülés nélkül) Nafene. LILI
(egyre jobban belelendül, egyre lelkesebben) Hát igen, de innentől
aztán pláne kaland, ugyanis a kollégája, egy másik himpellér, –
úgy értve, hogy egy másik ilyen jóképű briganti – váratlanul odaugrik,
egyetlen, gáláns mozdulattal a nyakamra hurkol egy hosszú, vastag kötelet
egy (mutatja) ekkora, drabális kockakővel, aztán beeveznek velem
a Szajna közepére, és zutty, belelöknek a vízbe. És ennyi. Eltelik
egy hét, eltelik két hét, … (élvezetesen túldramatizálva)
én egyre csak ringok ott a meder alján, opál fényű, tágra nyílt
szemekkel, … a nyakamon kötél, a szívemben sötét, jeges űr … SZOTI
(kontrasztosan hétköznapi, praktikus, prózai hangütéssel) Jól
van babukám, jól van, de azért nem maradj sokáig! Tudod, hogy másnap
reggel mindig… LILI
(ugyanolyan hévvel zavartalanul folytatja tovább)… Mígnem
aztán egyik éjjel, valamely titokzatos vízalatti incidens következtében
a kötél szépen leoldozódik a nyakamról, miáltal a még mindig (keresi
a szavakat) formás, mutatós és … jól öltözött, …ámbár
kissé módosult állagú tetem szép lassacskán feligyekszi magát
a víz tetejére, és huss: kisodródik a partra. Eltelik egy hét,
eltelik két hét … Előbb-utóbb arra járnak, megtalálják,
… összekanalazzák… SZOTI
(hüledezve) Össze-… (undorodva) júúúj… LILI
(folytatja) … körbeülik, piszkálgatják, nézik, tanakodnak,
…ám hogyan, hogy nem, a párizsi kerületi rendőrhatóság a hamarjában
összeverbuvált nemzetközi kórboncnoki konzílium legmerészebb
tudományos tévelygéseinek dacára sem jut majd heteken át még a leges-leges-legcsekélyebb
eredményre se. … SZOTI
(belefeledkezve) Ne mondd! LILI
… (crescendo) A nyomozás megfeneklik, a testület tanácstalan,
a rendőrkapitány bánatában kivándorol Francia-Polinéziába, Párizs
forrong, az elégedetlen néptömegek elözönlik az Elysée-palotát,
a belügyminiszter őrjöng, a lemondását fontolgatja, ráadásul szűk
családi körben már-már öngyilkossággal fenyegetőzik …(hirtelen
nyugodt, vidám hangon) amikor végre színre lép Dupin: … és mindent
kiderít!…(ragyogva) Na? Mit szól? Hát nem csodálatos? SZOTI
(hirtelen feleszmél, értetlenkedve) Dupin? Ki ez a Dupin? És
egyáltalán! Nem gondolod babukám, hogy… LILI
(felcsattan) Jaj, anyuka, mit tudom én, hogy ki ez a Dupin,
hát nem mindegy magának, hogy ki ez a Dupin? … Most az a lényeg, hogy
mind a Le Mercure, mind a Le Soleil, mind pedig
befolyásos Le Commerciel az ügy minden apró fejleményéről
a legteljesebb pedantériával fog beszámolni, … úgyhogy anyuka igazán
megértheti, hogy a világért sem szeretném elmulasztani. Na. (türelmetlenül
felpattan a székéről, odamegy Szoti ágyához, ingerülten) Anyukának
már úgyis mindegy! Anyuka akkorra már…ugye? Úgy-úgy! Ahogy megbeszéltük!
Mégiscsak ez a természet rendje, úgyhogy most már ne tessen itt nekem
szembeszegülni a világmindenséggel, hanem inkább tessen szépen
szót fogadni és … (észreveszi, hogy Szoti kezében van valami)
Hát ez meg? Mit szorongat a tenyerében, hm? Anyuka! Egy véres szőrcsomó?!
Nahát, igazán egzotikus kabalái vannak anyukának, meg kell mondanom!
… Na, tessék szépen odaadni. Nem? Ne-em? Hát, úgy is jó. Végtére
is mindegy. (gúnyosan) Ha így könnyebben jön álom a szemére…
Egyébként … alvóállatkát? Választott már? Bice-béka? Hm? Vagy
nem kell? … (próbál a kedvében járni, de Szoti közben már valami
másra figyel) Most mit duzzog? Hm? Mondja! Jóéjt-puszi? … Válium?
… Pohárka mélange? SZOTI
(nyújtogatja a nyakát, fülel) Ha! Hallod ezt? LILI
Ha nem, hát nem. Akkor én megyek. SZOTI
(megragadja Lili csuklóját) Nem hallod? LILI
Mit kéne hallanom? Semmit se hallok. … Hát akkor én… SZOTI
Hogyhogy nem hallod? … (nyomatékosan, lekezelően) Mondd csak
drágám, te süket vagy? Hallgasd csak! (Szoti a saját szívére vonja
Lili kezét, drámaian) Tátámm-tátámm-tátámm!
…Hallod?… (tragikus hangon) Igen-igen!
…(jelentőségteljesen) Ez ő! LILI
(elhúzza a kezét, megrökönyödve) Anyuka mégis kiről
beszél? SZOTI
(ripacsul túljátszott, bűnbánó hangon) Tudtam! Tudtam! …
Nem hallgathatok tovább. LILI
Na de anyuka, mégis…?
SZOTI (tépelődő,
tragikus hangon) Végülis
…várható volt, hogy egyszer beüt a mennykő, …feltárulnak a múltnak
kútjai és … lehull a lepel…
LILI Hogyan?
SZOTI
(magában bosszankodva)…De
hogy éppen most! Micsoda banánhéj! …(fitymálva ejtve ki
a szavakat) „Az áruló szív”! Hát persze!
LILI
(elveszíti a türelmét)
Anyuka, én ezt …(sarkon
fordul, és nagy
elánnal elindul kifelé) na
viszlát.
SZOTI
(felemeli a hangját, hogy megállítsa Lilit) Kislányom! Egy vallomással
tartozom! …(Lili visszanéz) Én.. én… én …megöltem az
apádat!
LILI
(hökkenten) Hoppá.
Egy
pillanatra megáll a levegő, Lili döbbenten visszafordul
SZOTI
(rávágja, mentegetőzve) Muszáj volt!
LILI
(bután) Igen?
Lili
önkéntelenül elindul vissza, leül Szoti mellé az ágyra, és letaglózva
bámul maga elé
SZOTI
(kínosan feszengve) Tudod, …ö-ö….volt benne valami halálosan
idegesítő. (gyorsan magához tér, és egykettőre belelovallja magát
a mondókájába, csevegősen, affektálva) Mindig csak a szex, …
meg a romantika, … meg az intimitás! Egyik héten gyertyafényes vacsora
a Montparnasse-on, másik héten kacsasültes piknik a hegyen, … itt
egy meglepi, ott egy meglepi, rózsacsokrok, fülönfüggők, kutyafüle,
macskalába, … rókaprém, boák…horrible! Igazán megértheted!…
(méltatlankodva) Én egy egészséges montpelier-i polgárlány
vagyok, engem nem lehet ezzel a gátlástalan militáris arroganciával
megfélemlíteni! … (hangot vált, huncut hangon, a mesélés élvezetével)
Így aztán egyik éjjel fogtam magamat, belopóztam a hálószobájába,
kezembe kaptam azt az óriási, antik, rézfoggantyús …akármicsodát,
– tudod, amivel a magokat szoktuk törni karácsonykor, – azzal aztán
odasettenkedtem az ágya mellé és puff, lecsaptam, mint egy mandulát.
…
LILI
(döbbenten, hüledezve) Mint egy …?! (kislányosan, hápogva)
Szegény, drága apuskát …? Mint egy …? SZOTI (némiképp
elbizonytalanodva) Végülis
megérdemelte, nem? … Így is van! Hát akkor meg? … Most mit nézel
így? LILI
(megszeppenve, bénultan) Én csak… SZOTI
(szemrehányóan) Na. (visszazökkenve) Aztán ahogy feküdt
ott szegénykém a lábaim előtt,… csúnyán kiterülve, … a saját,
tulajdon koponyájának igazán intelligens kis romjai között, … egyszeriben
valahogy egészen különös asszociációm támadt, …nem is értem,
…(affektálva) talán az a sok-sok együtt töltött év, a házasság
szentsége, meg minden, … szóval, … most lehet, hogy némiképp szentimentálisnak
fogsz tartani… LILI
(láthatólag teljesen összezavarodva) Hát én… SZOTI
(zavartalanul folytatja) … de valahogy, … szóval valahogy így …
megsajnáltam, tudod, babukám? Tulajdonképp jó ember volt, (mániákus
hévvel hadovál) igaz, hogy csak egy közönséges tartalékos pöti-generális,
egy nyugalmazott főcsászári alhadtápparancsnok, és ráadásul apai
ágról szegről-végről baszk, ami ugye rettenetes ómen, igyekeztünk
nem is nagyon propagálni, viszont kaszinóba nem járt, kokottot nem tartott,
a kifutófiúkkal nem kekeckedett… Egyébként meg… tudod mit mondott
mindig? … (átéléssel, ragyogva) Moserí! …Ezt mondta mindig:
moserí! … (elérzékenyülve) Hm? Most mondd! Hát nem igaza
volt? LILI
(tébolyult tekintettel) És aztán? … Anyuka lecsapta apukát
és aztán? SZOTI
(méltatlankodva a sürgetés miatt) Aztán, aztán! … (derűsen)
Aztán kiszaladtam a konyhába, előkaptam a csontozókést és azzal
így …hát szóval így… de ne lepődj meg!… tudom, hogy elsőre
hülyén fog hangzani, … de tudod én…én akkor így … (pajkosan,
suttogva) kivágtam a szívét. ….(teljesen felvillanyozódva)
És akkor az a guszta kis izé ott a tenyeremben, ahogy még szinte
mozgott, ….(pajkosan, élvezettel) tátámm-tátámm …(csacsogva)
tudod milyen kis gourmand vagyok,…bohó, …és mohó,… kísérletező
kedvű és innovatív … LILI
(döbbenten) Úristen! Csak nem…?! SZOTI
(sopánkodva) Jaj, kislányom, te mindig olyan szélsőségesen
fogalmazol! … (folytatja élvezetesen, pajkosan) Hát, igen, picit
olyan fura íze volt, nem mondom, még talán leginkább a csigára emlékeztetett,
„L’Escargot a hirtelen
hangos csöngetés odakintről SZOTI
(őszinte rémülettel) Jézusom! Ez ő lesz! … LILI (furcsálkodva) Apuka?
… (apatikus zavarodottsággal) Dehiszen akkor…
Mindketten
dermedten ülnek, mikor újra megszólal a csöngő
SZOTI
(idegesen) Szaladj kislányom, mondd meg neki, hogy én már…(lázasan
kutat a fejében valamilyen mentőötlet után) hogy
én már…hogy én már …alszom. Hm?
Szünet,
Lili magába zuhanva, tanácstalanul
ül SZOTI
(türelmetlenül) Na mi lesz már? Nem nyitod ki? Dehiszen csöngetnek,
hallod! (kétségbeesett nyomatékkal) Most aztán igazán
csöngetnek, nem mondhatod, hogy én csak… LILI
(elgondolkozva, zavarodott tekintettel, lelassult mozgással feláll,
maga elé) Megyek. … Igen-igen. Megyek és… SZOTI
(rávágja) De be ne engedd! Semmi esetre se! Küldd el! Mondd meg
neki feketén-fehéren, hogy nincs itt semmi keresnivalója! Lili
döbbent tekintettel ránéz az anyjára, aztán kimegy SZOTI
(magának, gőgösen, méltatlankodva) Ha
huszonöt hosszú éven át egyszer sem jutott eszébe idedugni az orrát,
akkor most már… Mialatt
Lili odakint van, Szoti előbb hallgatózni próbál, aztán megigazítja
a frizuráját, a dekoltázsát, kijjebb rakja a melleit, aztán beül
az ágyba, eligazgatja magán a takarót, mint aki feltétlenül szépnek
akar mutatkozni a látogatója előtt SZOTI
(próbaképp, maga elé, mintha egy árnyhoz beszélne, teátrálisan,
affektálva) Auguste! …Maga itt? Je ne m’y attendais pas! Erre
igazán nem számítottam!
Lili
visszajön
LILI
(különös, fölényes hangsúllyal) Egy hölgy keresi anyukát.
SZOTI
(felkapja a fejét, furcsálkodva) Egy hölgy? Miféle hölgy? LILI
(kimérten) Lady … Madeline. Azt mondja… SZOTI
(elgondolkozva ízlelgeti a szót) Madeline. Mintha emlékeztetne
valamire… LILI
Azt mondja az Usher házból jött. SZOTI
Az Usher házból? …(kutat az emlékezetében, felderül) Hát
persze! Az itt van valahol a kisutca végén. … (próbálja felidézni)
Már a bordély után, … de még a vágóhíd előtt,
…igen-igen…jártam már ott…Elég rosszhírű környék! LILI
(szuggesztíven, kísértetiesen) Különös nőszemély! (próbálja
félelmetesen „megjeleníteni”) A tekintetében valami tébolyult,
hideg tűz, …a haja tépett, a neglizséje enyhén szólva zilált,
…a szeme alatt mindenféle gyanús eredetű foltok, …(összehúzott
szemekkel, félelmet keltő nyomatékkal) ráadásul azt állítja,
hogy valamilyen sürgős és halaszthatatlan (jelentőségteljesen)
konzultálnivalója lenne anyukával… SZOTI
(csodálkozva) Velem? LILI (improvizál) …
persze előzőleg erősen exkuzálta magát, hogy ilyen késői órán,
(egyre drámaibb és kísértetiesebb hévvel) de hogy egyenesen
a baltimori kiserdőből érkezett, (egy lendülettel, crescendo) ahol
állítólag napokig feküdt a saját, tulajdon sírjában,
ahová a drágalátós testvérbátyja, egy „utolsó jenki
disznó”, valamilyen titokzatos familiáris oppozíció
következtében jónak látta elevenen eltemettetni…(hangot vált,
diadalmas, félelmetes mosollyal) Horrible, n’est ce pas?
Hirtelen,
zavarodott csönd
SZOTI
(váratlanul felragyog az arca, kitörő örömmel) Ó! Hát miért
nem ezzel kezdted babukám? Vezesd be gyorsan! Hát persze! Szeretettel
látjuk! … Micsoda kedves meglepetés!
Lili
leforrázva áll, aztán hirtelen sarkon fordul, és kimegy. Szoti feszülten
vár
szünet
Az
ajtó már nyitva van, ennek ellenére valószínűtlenül hangos, kísérteties
ajtónyikorgás.
Lili
fejére borított, hosszú, fekete fátyollal lassan, méltóságteljesen
bevonul, mint Lady Madeline
SZOTI (kedélyesen,
csacsogva, ügyesen puhatolózva, igyekvő rajongással) Bonsoir!…
Lady Madeline of Usher, ha nem tévedek. Milyen nagyszerű! Már sok szépet
hallottam magáról! Tudja a lányom épp az imént… Nahát, hogy maga
milyen pompásan néz ki!…Már a körülményekhez képest, ugyebár…
Na de miért álldogál? Foglaljon helyet, kedvesem! Jól utazott? Biztosan
fáradt. Az a hosszú, kalandos út… meg azok a regénybe illő, rémes
viszontagságok! Igaz is! Nem inna valamit? Mindjárt szólok a lányomnak,
hogy… (kikiált) Szívecském!…(a vendéghez, negédesen)
Pohárka champagne? Falatka croissant? …Hm? …(látva, hogy a
vendég nem reagál, elbizonytalanodva) Parlez-vous francais?
LILI (túlvilági
hangon) Üzenetet
hoztam. SZOTI (furcsálkodva) Üzenetet?
… (felvillanyozódva) Amerikából? Ne mondja! (affektálva)
Fantastique! LILI
(ugyanúgy) Várják magát. SZOTI
(megilletődve) Engem? … (ragyog) Hát ez igazán kedves!
(affektálva) Magnifique! Komolyan mondom…! (szabadkozva) Csakhát,
ugye… őszintén szólva,… az én koromban már kissé nehezen szánja
rá magát az ember, … (súgva, bizalmasan) tudja pillanatnyilag
épp lefekvéshez készülődöm …(puhatolózva) De mondja csak,
mon ami, mégis… kire gondol, amikor…? Úgy értve, hogy…kik
várnak? Talán…(felderül a képe) csak nem? Maga az…elnök?
(pajkosan) Hohó! Igaz, ami igaz, Abraham mindig is híres-nagy
kujon volt…! LILI (élesen,
jelentőségteljesen, kegyetlenül) A
férgek. SZOTI
(elképedve, értetlenül) A férgek? …Miféle férgek? LILI (rövid
hatásszünet után, már pici elbátortalanodással a hangjában) Kisebbek,
…nagyobbak … SZOTI
(egyszeriben felülkerekedik, hangot vált, fenyegetően) Igen? LILI (már
kibillentve a szerepéből, de még tovább próbálkozik, ijesztgetős
hangon) kövérek,
… rondák, … szőrösek… SZOTI
(hidegen, keményen, fölényesen) …Vagy úgy. … Szóval a …
férgek. … (fenyegetően mozdul felé) Hát idefigyeljen
kedves Lady… hogyishívják, tudja mit? (lekezelően, diadalmasan,
dörgedelmesen) Igyon még egy pohárka pezsgőt, egyen még egy falatka
(odaveti) párizsit, aztán menjen szépen haza, és mondja meg
ezeknek a maga híres, republikánus férgeinek, hogy hiába is reklamálnak,
nekem itt még… Lili
a hosszú, fekete fátyol alatt hirtelen előrenyújtja mindkét kezét,
és mint egy alvajáró kísértet fenyegetően Szoti felé lép LILI (tragikus,
túlvilági hangon) Soha
már! … Lili
minden magánhangzót megnyújtva, szélsőségesen patetikus stíuisban
szaval, miközben fenyegető testtartással, a fátyol alatt előrenyújtott
kézzel,„sorról sorra” közelebb lép Szotihoz, aki hátrahőkölve,
döbbenten figyeli, crescendo) Hiába
jő a tél, a
nyár, Hiába
gyűl a könny, a
nyál, Hiába
sír a szív, a
máj, (énekelve,
az első jelenetből ismerős dallamra, némi gúnyos játékossággal) „most-a-nagy-titok-lejár”: (suttogva,
nagy nyomatékkal) Terád
az éjek éje vár! Lili
ekkorra már Szoti közvetlen közelébe ért, Szoti orra alá nyújtott
kezéről lecsúszik a fátyol és kivillan alóla árulkodó színű,
jellegzetes, vörös kesztyűje Zavarodott
csönd SZOTI
(miután jelentőségteljes pillantást vetett Lili vörös kesztyűjére,
felkapja a fejét, fülel) Ha! Nem magát keresik? Úgy hallom, mintha… Hang
odakintről: „Madeline!” LILI
(normál hangon, ijedten) Úristen! A bátyám! … (odaugrik
az ablakhoz, felkapaszkodik, megpróbál kimászni) Megengedi? SZOTI
(hidegen, gúnyosan, fölényesen) Tessék csak. Ahogy parancsolja.
Mi itt Európában ugyan még tartjuk magunkat ahhoz a kétségkívül
kissé konzervatívnak tűnő tradícióhoz, miszerint az ajtón,
és nem az ablakon szoktunk ki-be rohangálni,… de persze ha maguknál
ez már … Lili
„kiugrik” az ablakon, fátyla fennakad a párkányon, felhangzó női
sikoly. A fekete fátyol vége továbbra is ott lóg az ablakpárkányon SZOTI (hökkenten) Nocsak. Lili
hirtelen betoppan az ajtón, kezében végtelen hosszú, fekete fátyol,
ugyanabból az anyagból, mint ami az ablakban lóg, az ajtón befelé
húzza maga után LILI (kezében
a fátyol vége, komoly, ártatlan hangon) Jó hírem van anyuka. SZOTI
(felkapja a fejét, közönyösen) Igen? … (izgatottan) És
a hulla? LILI
(értetlenül) A hulla? … (kapcsol) Ja, a hulla elment. SZOTI
Igazán? LILI
(természetesen) Mire kiértem, már nem volt sehol. Még hallottam,
ahogy szélsebesen lerohan a lépcsőn, de ahogy utánafutottam, már csak
ezt a (mutatja) véres, fekete fátylat találtam a korlátgombon
fennakadva. (mintha fennakadt volna a küszöbön, nagy nekiveselkedéssel
ránt egyet a hosszú fátylon, ezzel egy időben az ablakból lógó fátyol
egy rántással eltűnik) Fura, nem? SZOTI
(elgondolkozva) Ezek szerint… LILI
(az ablak felé mozdulva, készségesen) De ha sietünk, talán
még utolérhetjük! …Hm? Utánaszaladjak? SZOTI
(ijedten rávágja) Ne! … Isten ments! Talán… meggondolta magát.
Visszamászott a föld alá, hogy…lepihenjen, nem igaz? Végtére is… Lili
közben visszafojtott indulattal, látványos, kataton mozdulatokkal, ráérős
tempóban elkezdi felgombolyítani az ajtóból kígyózó, hosszú, fekete
fátylat. SZOTI (csodálkozva)
Te meg mit csinálsz? LILIHogy?
(erőltetett nyugalommal tovább gombolyít, a mártíromság önelégült
pátoszával) … Ja, úgy döntöttem, maradok. SZOTI
(ébredező nyugtalansággal) Hogyan? Lili
a szöveg ritmusa és dinamikája szerint olykor meg-megállva folyamatosan
tovább gombolyítja a fátylat LILI
(komolykodó hangon) Tudja, anyuka, gondolkodtam a dolgon… és
végülis arra jutottam, hogy… (hirtelen indulattal) Mégiscsak
az anyám!…Igazán nem tehetem meg, hogy csak úgy egyszerűen fogom
magamat és… SZOTI
(ijedt rosszallással) Na de babukám! LILI
(fájdalmas önsajnálattal) Legfeljebb … SZOTI
Ezt nem gondolhatod komolyan … LILI
(ugyanúgy, túljátszva) …legfeljebb végérvényesen és visszavonhatatlanul
lemondok az … álmaimról… SZOTI
Na ne! LILI
…meg az elveimről … SZOTI
… hiszen még… LILI
… meg a (nyomatékkal) komplexusaimról,… (vállat rándít)
na bumm. SZOTI
…hiszen még előtted az élet, kislányom! Vár rád egy (rajongó,
túljátszott optimizmussal) hosszú, fényes, napsütötte út, …
ez az …(elbizonytalanodva) izé
például, (keresi a szót) ez a …
LILI A Champs
Elysées? Arra gondol anyuka? (okoskodva) Hát igen, ez kétségtelen,
…de voltaképp, …ha jól meggondoljuk, mégse
csak csupa vég nélküli … (fitymálva) „jövés-menésből”,
… meg „sétafikálásból”, …meg „kirakatnézegetésből”
áll az élet, az embernek végülis megvannak a maga természetes és
elidegeníthetetlen … fixa ideái, …
(hadovál) a magántulajdon szentsége például, … (lehelve)
meg a szeretet…
SZOTI (felkapja
a tekintetét) A
mi?
LILI (zavartalanul
folytatja) És
anyuka aztán igazán megérdemli, hogy a kedvéért (drámaian,
crescendo) egyszer s mindenkorra…
SZOTI
(hevesen csóválja a fejét) Nem, nem!
LILI (fokozva
a „drámai” hatást)…most
és mindörökké… SZOTI
(elutasítóan) Azt már nem! Szó se lehet róla! LILI (teátrálisan) …
végérvényesen és jóvátehetetlenül … SZOTI Á-á! LILI
(hangot vált, tárgyilagosan) Sőt! Ha meggondolom, tulajdonképp
… (ebben a pillanatban elfogy az anyag, Lilinek sikerült felgombolyítani
a fátylat) ez a minimum. … (rendezgeti a gombolyagot) Úgyhogy
én most megyek szépen, levetkőzöm, …(jelentőségteljesen odabiccent)
fogat mosok!…felhúzom a hálóingemet és… SZOTI
( csípősen) Micsinálsz te? LILI
(maga elé emeli az esetlenül felgombolyított, fekete, hurkás fátyolgöngyöleget)
…magamhoz veszem az … alvóállatkámat (gyengéden magához
öleli)…(szomorú, üdvözült, lemondó mosollyal) és aztán… SZOTI
(megelégeli a dolgot, fenyegetően felemelkedik, dörgedelmesen) Na
elég! (ellentmondást nem tűrő, erélyes hangon, egy szuszra) Most
már aztán fogd be a pofádat kislányom, és takarodj innen, mert ha
én doblak ki, azt megemlegeted! … Hát mit képzeltél? (lekezelően,
crescendo) Hogy eljátszhatod nekem
itt a kisjézuskát, meg a … (keresi a szót) Szentjohannát,
meg a …Szantabarbarát? Hm? Hogy a
kedvedért majd kiugrok a …papucsomból? Meg
a jó kis meleg, bebüdösített paplanom alól? Mi? (sátáni
nevetéssel) Há-há! Na azt aztán már nem! (bebújik az ágyba)
Most én szépen lefekszem, (állig magára húzza a paplant) így…(a
szokásos fülelés) Ha! Bimm-bamm. (sietős harangütés hangja)
Hallod? Ütött az óra. Még néhány röpke perc, és én
már …alszom, mint a --…
(gúnyosan, lesajnálóan) Te meg közben (gúnyos mosollyal
billegeti magát)… Így is van! Bonne nuit, babukám!… LILI
(halkan, óvatosan) … Biztos? SZOTI
…Bonne nuit! LILI
(óvatosan puhatolózva) Egész biztos, hogy … ezt szeretné anyuka? SZOTI
(fölényesen, pattogósan) Miért? Mit gondoltál? Hogy viccelek?
Mi? Komolyan azt gondoltad? Há-há! Ez jó! Ez nagyon jó! (rendezgeti
a paplant) … (felemeli a fejét, mintha most venné észre Lilit,
csodálkozást mímelve, szemrehányóan) Hát te? Mit keresel itt?
(rosszallóan) Vagy még el se mentél? Igazán nem értelek, kislányom….! LILI
(bátortalanul) Hát akkor én, … ha istenbizony ezt szeretné
anyuka… (visszakozik) Mert ha nem, akkor én … (készségesen)
de tényleg! Nem probléma! SZOTI
(undokul) Menj már, na! Mit állsz ott még mindig? (a fejével
türelmetlenül ide-oda helyezkedik, mintha bármit is látnia kéne) Nem
látok tőled, nem veszed észre? LILI
(csillogó szemmel) Hát akkor én…(elérzékenyülve, hálás
tekintettel) merci maman! Lili
ünnepélyes mozdulattal leteszi a fátyolgöngyöleget, lábujjhegyen
és megilletődötten elindul kifelé SZOTI
(mellékesen) Ja, babukám, még egy apró kis semmiség, ha már
úgyis ott vagy… LILI
(megáll) Hm? SZOTI
(lazán) … legyél olyan aranyos, nézz már ki az ablakon és… LILI
(gyanútlanul) Igen? SZOTI
(derűs izgalommal) És nézd meg nekem légyszíves, hogy jön-e
már… LILI
(kipillant) Igen? SZOTI
Hogy jön-e már a-a… LILI
(türelmetlenül) A ki? SZOTI Hát
ez a… LILI ?? SZOTI Hát
ez a… LILI
(hirtelen felcsattan) Háteza-háteza?! (magából kikelve) Már
megint kezdi? Anyuka! Hát mit akar még? (könyörögve, kiabálva)
A jóistenkére kérem, hát tessen már végre … ledögleni,
aztán hadd menjek a dolgomra, mert … (visszafojtott indulattal, a
szeme villámokat szór) Tudja maga egyáltalán, hogy mások
hogy csinálják? Eláruljam? (tajtékzó indulattal) Hát csak
úgy, hogy alo mars! (affektálva, peckesen) „Csók, anyuka, pá-pá,
hoppá!” (kiabálva, támadón, crescendo) Nem hogy pucc, meg
gyászrevü, meg miserere, … meg entyem-pentyem…!(élesen) Villany
leó, azt jóccakát! (egy szuszra, szenvtelenül) Dies irae, dies
illa, requiescant in pace, passz. Menjetek békével. … (elgyengülve,
sírósan) Én meg próbálom itt szépen, korrektül, … kulturáltan,
… tapintatosan… SZOTI
(zavartalanul, nyugodtan, magától értetődően) …Tudod! Az
orángután. LILI
(visszazökken, csodálkozva, halkan) A micsoda? SZOTI
(derűsen, csacsogósan, érzékletesen) Az a vörhenyes szőrű,
irdatlan testű, borneói orángután, tudod! Állítólag ma reggel érkezett
egy máltai hajóval, egy öreg matróz hazavitte, bedugta a ládájába,
rátette a lakatot és … (hirtelen megváltozott hangon, sápadt rémülettel,
a nézőtér felett a semmibe bámulva) de nézzenek oda! Elfelejtette
ráfordítani a kulcsot! … (védekezőn maga elé húzza a paplant,
kétségbeesetten) Terrible!
Lili
láthatólag egyre inkább Szoti víziójának a hatása alá kerül. Szoti
mostantól a közönség feje fölött a semmibe bámulva beszél, mint
aki képtelen levenni szemét a látomásról
LILI
(halkan, bénultan) Mi történt?
SZOTI
(szuggesztíven, crescendo) Kimászott a ládából, … odasettenkedett
a hátsó ajtóhoz, … egyetlen vakmerő ugrással a néptelen, éjszakai
utcán termett, és most… LILI
(rémülten) És most? SZOTI
(félelmetes nyomatékkal) És most elindul felénk! …(szuggesztíven,
crescendo) Végigszalad a Grand Boulevard-on,… keresztüloson a Mirebau
hídon, … (kísértetiesen) a Szent Mihály útján suhan nesztelen,…
a Bon Marche-nál keletnek fordul,… a Sacre Coeur-nél nyugatnak fordul,…
és máris… LILI
(az ablak mellett háttal a falhoz lapul, próbál óvatosan kilesni
az ablakon) Máris? SZOTI
(végletesen szuggesztíven, teátrálisan, vizionálva) Máris
ott jár a Morgue utca végén! … (izgalmában feltérdel az ágyra)
De mi csillog ott a karmai közt, …te úr isten! Csak nem?
Egy cakkos nyelű, élesre fent pekingi borotva, amit még a ferdeszemű,
hottentotta gazdájától zsákmányolt, azám! (kísértetiesen)
Ahogy tébolyult, vad lendülettel ide-oda cikázik a sötéten lapító
házfalak között… LILI
(már megbabonázva áll az ablaknál, és a nézőtérnek háttal „kifelé”
bámul, hipnotikus állapotban, delejes hangon folytatja) …a pengén
mindannyiszor megcsillan a gázlámpák kénes, sárga fénye… SZOTI
(továbbra is a nézőtér felé fordulva a semmibe bámulva vizionál)…Nézd!
…Most mintha meglátott volna valamit! …Egy kivilágított ablak, szentséges
ég! Lili
pánikszerűen behajtja az ablakot SZOTIFújd
el a gyertyát, gyorsan, kislányom, gyorsan … (természetesen nincs
gyertya) LILI (meredten
áll a csukott ablaknál, és kétségbeesetten kommentálja a „látottakat”)
Késő! Már odaugrott a villámhárítórúdhoz, …még néhány elszánt
mozdulat, és egykettőre idefenn terem… SZOTI
Szentséges ég, vigyázz! Az ablak! Az
ablak egyetlen vad lendülettel kivágódik, Lili rémülten hátrál,
Szoti tágra meredt szemekkel ordibál SZOTIOtt
van! Ott, ott, a hátad mögött! Lili
hirtelen felénk fordul, a közönség feje fölött a semmibe bámulva
meredten áll SZOTI
(szörnyülködve) Micsoda
undok bestia! (crescendo) A szőre égnek mered, az orrlyuka kitágul,
a szemei vérben forognak, … a pengével hadonász, … vastag, ormótlan
lábaival elrúgja magát, … nekilendül… most, most! Vigyázz kislányom!
Rád veti magát! hirtelen
kongó, üres csend LILI
(mereven néz előre, hirtelen támadt lélekjelenléttel, végig a
nézőtér fölött a semmibe bámulva, halkan, szelíden, csengő hangon)
Vagy mégse? … Na lám! (játékosan) Nézze csak anyuka!
Úgy látszik meggondolta magát. A borotvát a sarokba hajítja, … horkant
egyet, … toppant egyet,… az ágy felé szalad… SZOTI
(Szoti óvón húzza maga elé a paplant) Hogyan? LILI (magához
ragadva a kezdeményezést, szuggesztíven vizionál) Nini!
Ott lapul a ágytámla mögött! (szörnyülködve, még a játék élvezetével)
Te jóságos ég! Azok a förtelmes, szőrös mancsok! Most a lepedőn
kaparász, … a párnák közt matat, … hopp, most egy kéjes, undok
mozdulattal a földre rántja a paplant, (már komolyan) jaj ne!
(Szoti amennyire csak bír, igyekszik az ágy sarkába húzódni, döbbenten
mered előre) Anyuka, ne! (őszinte kétségbeeséssel) Minden
hiába! Felugrott az ágy sarkába és most… SZOTI És
most? LILI (szuggesztíven,
crescendo) Hosszú,
szőrös karjaival átkarolja és… SZOTI
? LILI
Felnyalábolja és … SZOTI És? LILI
És a hátára kapja anyukát! Uramisten! Micsoda rémes, pokoli teremtmény,
már oson is roppant terhével a kandalló felé…de mi a csudát akarhat
ott? …Csak nem? SZOTI
Csak nem?? LILI
Te jó ég! (a szeme elé kapja a kezét) Nézni is iszonyat! …
Még egy perc és …(az ujjai közt kukucskál) anyuka ott lóg
fejjel lefelé, … tetőtől talpig belegyömöszölve a … kéménykürtőbe… A
haja kitépve, a szeme kitolva, az orra… (rátesz egy lapáttal) leharapva,
… hogy csak úgy dől a hideg kürtőből a …(átsuhanó gúnyos
mosoly az arcán) forró, habos vér, … meg a korom… És lám… SZOTI
(megtörve, apatikus hangon) És lám? LILI
(enyhe kárörvendő gúnnyal a hangjában, megjátszott méltatlankodással)…
A szégyentelen! … Mint aki jól végezte dolgát, ….nagy peckesen
befészkeli magát a sarokba, …(kiélvezve
a diadalt, cinikusan, kíméletlenül) seggét vakarja, fülét piszkálja,
hosszú, véres körmeivel ide-oda klimpírozik a padlón… (fülel,
ahogy az anyja szokott) Ha! (rövid, gúnyos zongorafutam: dó-ré-mi-mi-ré-dó) SZOTI
(magához tér, felélénkül, belekezd) Aztán feláll… LILI
(önkéntelenül megismétli, ugyanazzal az intonációval) Aztán
feláll…(észbe kap) Feláll?? SZOTI
(felveszi a szálat, átveszi a kezdeményezést)…gondol egyet,
… hohó! na nézd csak! Észreveszi a pengét, lábra pattan, felkapja,
hopp, … (forgatja a szemeit) most vérgőzös, ádáz tekintettel
körbekémlel a szobán, … (jobbra-balra tekergeti a nyakát) ide
néz, oda néz … Vajon miben mesterkedik? (lázadó dühvel) Hát
nem volt még elég…? Hát nem? … Nem elég, hogy… (hirtelen hangot
vált, őszinte rémülettel) Ó, jaj, babám! Vigyázz! Észrevett!
Menekülj! Elindult feléd! (crescendo) Most egyetlen, irdatlan
szökelléssel a hátad mögött terem, körbeugrál, eléd kerül, mellét
veri, öklét rázza, fogát csattogtatja, úristen! Szaladj kislányom,
fuss! (leveti magát az ágyra, felemeli Lili előtt a paplan szárnyát,
hogy bebújhasson alá) Ide, hozzám! (Lili odaugrik az ágyhoz)
Gyorsan, gyorsan!… Jaj! Hiába, hiába minden! …Most, most!
Rád ugrott! A dög! (ugyanebben a pillanatban berántja Lilit maga
mellé, a fejére húzza a paplant, aztán a nézőtér felé fordulva
tovább vizionál) Pusztulj innen, pokolfajzat! … (kétségbeesetten)
Istenem, a borotva! Ne! Előkapja és…segítség! Hé emberek! Ide! Ide!
Au secour! Kislányom, vigyázz,… a nyakad! …Jézus isten! Egyetlen
vágás, …jaj, ne! Horrible! (kimerülten) Egyetlen szörnyű
vágással kettészelte azt a gyönyörű, hófehér nyakadat! (már
a paplan alatt megbújó Lili felé) Nagyon fáj? …(ölelgeti,
simogatja a paplan alatt kuksoló Lilit) Ne sírj, …ne sírj boldogságom,
kincsem, mon ange, itt vagyok, ne sírj!… (simogatja) Ma jolie!…
Ma pouce! …Ma jolie! Ma pouce! (félve
emeli fel a fejét, a nézőtér felé fordulva, elborzadva mered a semmibe,
mintha egy minden eddiginél szörnyűbb látomás tűnne fel a szemei
előtt, komolyan, suttogva ) …
Úristen! Mit tett veled, babukám?… Nézd csak!… Hogy lifeg a
fejed…! Szünet,
Lili továbbra is mozdulatlanul a paplan alatt kuksol, Szoti rajta tartja
a paplanon a kezét, majd kimerülten a párnára hanyatlik, csönd SZOTI (lehunyt
szemmel, fájdalmasan) Quelle
tragedie! hosszú
szünet LILI
(kikandikál a paplan alól, derűsen, vidáman, csilingelő hangon,
természetesen) Hahó, anyuka! … Nézze csak! … Elment. SZOTI
(felemeli a fejét, normális hangon) Biztos? … Jól nézz körül!
Az ágy alatt? Hm? LILI
(a fejét lelógatva benéz az ágy alá, vidáman jelenti) Senki!
Lili
kikászálódik az ágyból, elrendezi a ruháját, feláll, hirtelen kínos
csönd
SZOTI
(zavartan) Hát akkor, ö-ö… ezek szerint… minden rendben.
Lili
lassan magához térve az ágy végéhez lép, rendezgeti a frizuráját,
újra kínos csönd
SZOTI
Akkor te most már…
Lili
tovább rendezkedik, de mintha húzná az időt
SZOTI
(próbálja megtörni a kínos hallgatást, játékosan, de gyorsan
kifulladó lelkesedéssel) Tudod, az előbb arra gondoltam, ha lenne
kedved, akkor még esetleg… (a kártyaasztal felé kacsint) De
most hirtelen,… most hirtelen valahogy úgy… elálmosodtam …
Hm. Fura, nem?
Lili
mostantól a színpad elsötétüléséig mozdulatlanul áll Szoti ágya
végénél LILI
(nem mozdul) Hát akkor én… SZOTI
Hát persze, menj csak. … (kedvesen, kenetteljesen) que Dieux
te protége, babukám…. (visszautalásként, erőltetett játékossággal)
Pápá, hoppá! Szünet,
Lili csak áll SZOTI
(hangosan vívódva) Mondjuk van itt még valami, de nem számít,
igazán, szóra sem érdemes, … most már tényleg, semmi gond, majd
én… elbánok vele. (Lili megrezzen, mintha indulna)
Persze ha… LILI
(azonnal rávágja) Igen? SZOTI
Persze ha esetleg megtennéd, hogy… Ha esetleg megpróbálnád valahogy
elkergetni, … (visszakozik) de nem, nem fontos, végülis… LILI
(komolyan) Mit?, anyuka. (kedvesen, megnyugtatóan, mint egy
félős kisgyerekhez) Se „áruló szív”, … se „sétáló hulla”,
… se „vérszomjas orángután”… SZOTI
Hát ezt a … LILI ? SZOTI
(a fejével az ágya vége felé int, mintha látná) …hollót.
…Látod? Ott ül az ágy végében, (elmélázva) pompás példány,
nem mondom, a tolla mint az ében, a szeme mint két fényes, fekete kő
… (csacsogva) És tulajdonképp nincs is vele semmi probléma,
…(jelentőségteljesen) de ha te esetleg mégis… (hízelkedve)
Tu me fais pour moi? …Tudod …sokat segítene… szünet LILI
(rezzenéstelen tekintettel, mosolyogva, jelentőségteljesen)…Hess.
Hm? szünet LILI
(ugyanúgy) Hess-hess! Szoti
megnyugodva hajtja le a párnára a fejét szünet
LILI
(nem mozdul) Oké?
….Hát akkor én… most már tényleg.
… Ajtót?
Becsukjam?
SZOTI
(hirtelen picit felkapja a fejét, fülel) Ha!…(végérvényesen
megnyugodva békés mosollyal visszafekszik) Semmi. … (felénk
fordulva, kényelmesen elhelyezkedve, nyitott szemmel, derűs nyugalommal)
Hogy?
LILI(nem
mozdul)
Az ajtót. szünet SZOTI Ja,
csak hajtsd be. szünet LILI
(nem mozdul) Ennyire? szünet SZOTI
(nyitott szemmel) Ennyire. Lili
nem mozdul
Elsötétül
a szín
(Edgar
Allan Poe A Morgue utcai gyilkosság, a Marie Roget titokzatos
eltűnése, Az áruló szív, és Az Usher-ház vége című
írásainak felhasználásával) |
Lettre,
2008 nyári, 69. szám
|
Kérjük
küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|