Hans Raimund 
L MINT LISSZABON… MINT LÁNGSZERELEM

L MINT LISSZABON… mint London
Ljubljana mint Lofotok…
Mint Lhásza Linz mint Lockenhaus…
Egy hely, mint az összes többi
– Kezdődjenek bármilyen betűvel –
Ahol én ott vagyok, te pedig nem vagy…

És

A te szemeddel látom
A tarka csempéket
A házak homlokzatán
A tetőkön sarjadó kerteket
A fasorokat és sugárutakat
A szűk utcákat balra
És a kitaposott lépcsőket jobbra
Hegynek fel hegyről le…
A ruhákat szoknyákat blúzokat
A tányérokat poharakat lámpákat…
Szóval mindazt amit te szeretsz…
A Shopping Center bejárata
Előtt banánosdobozban
Retrieverkölykök gombolyaga
Szundít a járdán beszédesen
Ideges hajléktalanok kínálják őket…
 

A te lábaddal járok
Nyugtalanul céltalanul
Városkasul: a Rossio felé…
A várhoz… a folyóhoz… vissza
Ó-Városon Al-Városon át…
S majd iparkodván rögvest
A zsinagógához… És
– Még csak szerda van! – 
Idegenként állok
Előttem mindig mindenütt
Zárt ajtók előtt…

A te füleddel hallom
Szirénák sírását… az autók
Buszok villamosok
Lökhajtások szüntelen zaját…
Szóval mindazt amit te gyűlölsz
A nagyvárosokban… az Alfama
Vendéglőben turistacsalogatóan szól
A fado s én fülelek megadóan:
Szerelmesek és elhagyottak
Tüzelő nyögdécselése
Téged ez mindig meghat… éjszaka
Minden egész órában
A templomtoronyórák ütését hallom:
Big Ben (itt is?!) és mindjárt
Utána Csajkovszkij első
Zongoraversenye szól:
A főtéma kezdőtaktusai…

A te orroddal szagolom
Az autók kipufogógázát
A forró zsír gyorsétkezdékből
Kitóduló felhőit
– Nem, te már nem akarsz
Még egyszer városban élni! –
A közeli folyó kipárolgását
Amely a mértanian
Egyenes utcákon át

Száll felém a Tejo felől
Bűvösen vonz a vízhez
Amit te úgy szeretsz…

A te nyelveddel ízlelem
A parasztos ételek
Berántott mártásait…
Jókora ezüsttálcákon
A tenger nyers gyümölcseit…
A Rózsakertben oly szépen
Tálalt kilencvenesztendős
„Vinho do Portó”-t…
A tiszta „aguardenté”-t
Kortyolom áhítattal
És egy költő jut az eszembe
(„Em flagrante delitro”)
Meg hirtelen a te örömöd
Hogy ott állhattál sírja előtt

Akkor amikor itt voltál
Ahol most én vagyok te
Szemeddel láttad
Amit én az enyémmel nem
Lábaddal jártad ki
Amit én az enyémmel nem
Füleddel hallottad
Amit én az enyémmel nem
Orroddal szagoltad
Amit én az enyémmel nem
Nyelveddel ízlelted
Amit én az enyémmel nem…

……………………………

Esztelen út
A testem itt van
Értelmem érzékeim
Pedig nálad

…………………….

L mint Lisszabon...  mint Lübeck
Lima  Liesing mint Livorno...
Leningrád mint Laab im Walde...
Hely, mint az összes többi...
                                                Nem

L mint lángszerelem
Amelyet csak
Tőled elszakítva
Érzek igazán

 

1

„……ELŐSZÖR JÁROK ITT” és sejtem egyszer
Már jártam itt: ismerem a várost a folyót
Ismerősek az arcok is az üvegben oly tisztán
Tükröződők és ládd-e a pillantások is olívaszemek
Pillantásai szigorú pálmaágszemöldökök alól
Pillantásomat milyen kíváncsian
Viszonozzák…
Mire felfogom már késő
Májusban itt már nyár van?!
    Lemaradtam! Mi volt?:
Hajnali szajhák integetnek a sugárúton
Limuzinok suhannak megállnak…
Az útszélen hajléktalan gubbaszt
Egy üres kaptatón: dermedt a vállán
Macska: dermedt és a nyakában
Csengettyű lóg szalagon: néma…
Mintha ő is bronzból volna mint egykor a költő
Az „A Brasiliera” kávéház előtt…

     ADAMIK LAJOS FORDÍTÁSA



Lettre, 2008 tavaszi, 68. szám 


Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu