Thomas von Steinaecker
Wallner repülni kezd
Günter Wallner repülni kezd. Recés gumitalpai immár nem pihennek a lábtámaszon.
Előrelökődik, akárcsak a többi utas. A férfinak, aki mellette ült, a vagon
belső falából kiszakadt darab tőből levágta a jobb karját. A két lány egyike,
akik Günter Wallner előtt ültek, beakadt a lábtámaszba, arca az asztalnak
csapódott, a másik lány a mennyezet alatt vágódik neki az utazótáskák egyikének,
amelyek feketén, pirosan, zölden zuhannak ki a poggyásztartókból. Egy sárga
hátizsákon az Adidas szó olvasható. A zúgás Günter Wallner fülében hangosabb,
mint a recsegés és az üvöltések. Egy pillanatra női parfümöt érez az orrában,
édes illat, bodza. Előtte a részleg üveg választófala, az öntapadós címke
a piros vonallal áthúzott cigarettával, így hunyja le a szemét.
Stefan Wallner irodájában három Klatovyba szánt traktor szállítási költségeit
hasonlítja össze – vasúton vagy teherautóval. Beckné felhívta az előszobából,
a tejüvegen át láthatja az asztalnál ülő titkárnő alakját. Két rendőr akar
beszélni vele, mondja Beckné. Wallner hátán végigfut a hideg. A rendőrök
biztosan azok miatt a CLAAS-abroncsok miatt jönnek, amelyek két éve érkeztek
Gdanskból, és nem lettek elkönyvelve. Amint a rendőrök elmennek, Wallner
fel fogja hívni Ulrich Wigetet, hogy megtárgyalja vele, mi a jobb: ha a
Wiget irodájában lévő aktákat, az összes bizonyítékot eltüntetik, sőt megsemmisítik,
vagy kapcsolatba lépnek egy ügyvéddel, ecsetelik neki az esetet, megtudakolják
tőle a lehetséges jogi konzekvenciákat, és mérlegelnek. Az ügyvédet persze
titoktartásra köteleznék.
Belép a két rendőr. ICE-szerencsétlenség történt, mondják, és feltételezik,
hogy Wallner apja is a halottak között van, találtak egy tetemet Günter
Wallner névre kiállított útlevéllel, sajnálják. Csend támad.
Wallner végigmegy a folyosón, és lemegy a lépcsőn az első emeletre,
ahol Wiget irodája van. Odakint ragyogó idő van, a napfény harsányan süt
be az ablakokon. Itt volt a rendőrség, mondja Wallner, apja életét vesztette
egy ICE-szerencsétlenségben, az apja, igen, halott.
Wiget feláll, és azt kérdezi: – Az apád?
Wallner a fekete szakáll mögött nem tudja pontosan kivenni Wiget arckifejezését.
Csend támad.
– Minden oké? – kérdi Wiget.
Wallner azt szeretné, ha Wiget átölelné.
– Nem is tudom –, feleli Wallner, a hangja eközben remeg, mára befejezi
a munkát, majd Uli helyettesíti a halaszthatatlan megbeszéléseken.
Wiget átöleli Wallnert. Wallner Wiget jobb vállára hajtja a fejét,
Wiget ráteszi a kezét, Wallner sír.
Wallner a felesége, Ana irodájába megy, a folyosón köszön Bräuernénak
a könyvelésről. Közli Anával, hogy az apja halálos szerencsétlenség áldozata
lett, kisiklott egy vonat, egy ICE, de most már minden rendben, ő haza
akar menni, Ana viszont nyugodtan itt maradhat, őmiatta nem kell aggódnia.
Ana felállt, a szája elé tette a jobb kezét. Ana most majd át akarja ölelni
Wallnert. Amikor Ana megindul Wallner felé, hogy átölelje, Wallner hátrál
egy lépést, és azt mondja, hogy minden rendben, csak nyugalomra van szüksége,
de tényleg minden rendben.
Odahaza, a konyhában Wallner kivesz a hűtőszekrényből két szelet szendvicskenyeret,
ementálit és pulykaszeletet tesz rájuk. A lépcső felől lépéseket hall,
a behajtott konyhaajtó kinyílik. Costin a román labdarúgóválogatott mezét
viseli, nyilván meghallotta Wallnert.
– Daddy? Te meg mit csinálsz itt? – kérdezi Costin.
– Hát te? Te mit csinálsz itt? – kérdezi Wallner.
– Mennem kell Regensburgba – mondja Costin, és a vállán lógó fehér
sporttáskára mutat.
– A miatt a táncizé miatt? – kérdezi Wallner.
– A miatt a táncizé miatt – mondja Costin, és bólint.
A tányér fölé hajol, felkapja az egyik szendvicset, és egy falásra
a szájába tömi. Amikor Costin sarkon fordul, és megjátszottan sietős mozdulatokkal
eltűnik az előszobában, Wallner, akinek eszébe sem jut utána menni, háton
veregeti. A mez hátán a vastagon nyomott fekete nyolcas felett egy név
áll, amelyet Wallner még soha nem hallott, Pesencu.
Az elintézendők halogatásának könnyen meglehetnek a következményei.
Minden megbosszulja magát. Wallner kinyitja címjegyzékét a W-vel keződő
családnevek oldalán, és kikeresi az unokahúga telefonszámát. Már hallja
is a hangját, amint azt mondja: „Wallner-Lloyd“, meg a sajátját is, amelyik
azt mondja: „Stefan“. Wallner inkább mégsem hívja fel az unokahúgát. Dolgozószobájában
beírja e-mail fiókja keresőjébe, hogy „Wallner-Lloyd“, és válaszként a
körlevélre, amelyet unokahúga mások mellett neki is minden karácsonykor
elküld, megírja, hogy az apja halálos szerencsétlenség áldozata lett, de
arra kéri, hogy egyelőre ne hívja fel – Wallner kitörli, amit eddig írt,
és azt írja, hogy az apja halálos szerencsétlenség áldozata lett, de arra
kéri, hogy egyelőre ne hívja fel –.
Wallner látja, amint unokahúga a szociális hivatalban lévő irodájában
– amelyet nem ismer, ezért úgy képzeli el, mint Ana irodáját – kinyitja
az e-mailt, és szája elé fogja a jobb kezét, hogy elfojtsa a zokogását.
Nem.
Elképzeli, hogy unokahúga kinyitja az e-mailt, fontos telefonhívást
kap, és azt mondja: „Visszahívhatom? Éppen egy fontos megbeszélésen vagyok“,
s közben elfojtja a zokogását.
ADAMIK LAJOS FORDÍTÁSA
Lettre, 2008 tavaszi, 68. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|