Karl Schlögel
Európa szigetcsoport
A hidegháború Európája felbomlott. Egy valamikor homogén térségben –
ahol „Kelet” és „Nyugat” volt – most töredékek, enklávék, szigetek találhatók.*
Egyesek számára ezek csupán mozaikok, de valójában ezek azok a részek,
amelyekből az új Európa összeáll. A széthullás a megújulás egy formája,
legalábbis egy pillanatra. Érdemesebb a töredékekre odafigyelni – ezek
igaziak – mint az egészre, amely egyelőre csak ígéret. Ennek enged a hivatalos
retorika is, amikor a fragmentáltságot, a szétesést pluralizálódásként,
„az egységen belüli sokféleségként” ünnepli. A széthullás az illúzióvesztés,
azaz a felvilágosodás pillanata. Ilyenkor megmutatkoznak azok az erők,
amelyeket játékba kell hozni ahhoz, hogy valami új jöhessen létre.
Rotterdam, Europort, Month of Europe
Európának megvannak az önjelölt és a valódi fővárosai. Az önjelölt
fővárosokban a hatalom inszcenírozásai folynak, az önmegjelenítés rituáléi.
Onnan jön a sajtókonferenciák háttéranyaga, ahol a hatalmasok adják elő
magukat.
Az igazi fővárosokból nem jönnek sajtóközlemények. Azok a mindennapi
ügyletekkel vannak elfoglalva, nem a fővárosi és állami akciókkal. Rotterdam
is ilyen fővárosa Európának. Belőle él mindenki, de nem sokan vesznek róla
tudomást. Rotterdamon át fordul Európa a világtengerek, a világ felé. A
Schelde, a Maas és a Rajna deltájában a nyugati Európa legnagyobb folyama
ömlik a tengerbe. Ezen a deltán át lép kapcsolatba a világ Európával. Valamennyi
nagy európai közlekedési útvonal Rotterdamba vezet, Rotterdamból az utak
elérnek mindenhova Európában, mindenekelőtt fölfelé a Rajnán: Ruhr-vidék,
Köln, Frankfurt, Strassbourg, Basel, Lyon, Marseille, Barcelona, Milánó.
Rotterdam a „kék banán” csücske, azé a nagyteljesítményű csúcsenergia-zónáé,
amely Európa egyik legfőbb tengelyévé vált. Európának ezt a fővárosát
a legjobban úgy lehet megismerni, ha teszünk egy körutazást a rotterdami
kikötőben, egy hajón, amely végigsiklik a kikötő gerincén, a magasan
megrakott konténertornyok ezrein keresztül, át ezeken az úszó városokon,
amelyek állandó mozgásban vannak, időnként magasra szöknek, majd lerakják
és máshova szállítják el őket. Még régi neveket viselnek, amelyek a régi,
gyarmattartó Európáról mesélnek: Batáviáról, Szumátráról és más távoli
tájakról. Aki kíváncsi rá, mi minden ér itt össze a hajókon és óceánjárókon,
az figyelje a tengeri fuvarozó és szállítmányozó cégek neveit.
Rotterdam a nagy Erasmus városa, de mindenekelőtt az a hely,
ahol Európát elgondolják, ahol Európa megteremtődik: nap mint nap, óráról
órára. Ha a rotterdami nyüzsgés leállna, ha Európa szája és torkolata becsukódna,
akár csak egy pillanatra, az egész kontinens görcsöt kapna, leállna a mozgás
az autópályákon; a tőzsdéken a mutatók veszett játékba kezdenének.*
Rottemdamban diktálják az európai tempót. Rotterdamban kezdi
minden áru az útját Európába. Európa Rotterdamhoz kötődik, ahol elkezdődik
ez a helyváltoztatás. És Rotterdam új város. Rotterdam, amelyet minden
hajógyárával és kikötői berendezésével leromboltak a német légitámadások,
egy óriási újjáépítés eredménye , akárcsak egész Európa 1945 után.
Heathrow: körözve az égen London fölött
Nincs még egy hely Európában, amelyik olyan közel volna a nagyvilágoz,
mint London. Majdnem mindig van az embernek egy fél óra ideje ezen elgondolkodni,
amikor a repülőgépe London Heathrow-repülőteréhez közeledik,
de aztán várakozni kell, amíg leszállhat. A repülőgép körözve ereszkedik
lefelé más gépekkel együtt, amelyek még szintén nem kaptak engedélyt a
leszállásra. Az embernek van ideje szemügyre venni a városképet, ha egymás
után többször repül el ugyanazok fölött a helyek fölött, Greenwich, Canary
Wharf, Tower-Bridge, a Parlament, a Hyde-park, a windsori kastély, egy
fordulás északra és keletre, és aztán az egész még egyszer. A termináljaival
London a világ felé nyújtózik, megpróbál rendet vinni a helyváltoztatások
káoszába, mederbe terelni, elrendezni a szakadatlan mozgást.
És micsoda türelme van a mozgáshoz szokottaknak! Ahogy ez a tömeg
megszokottan, bejáratottan, minden izgatottság nélkül halad át az aluljárókon,
lifteken, eltereléseken át, fel a lépcsőn, le a lépcsőn, olyan, mintha
a világ forgalmának valamiféle reléje, zsanérja lenne*. Kapu a nagyvilágba,
amely labirintusaival inkább a föld felszíne alatt húzódik. Európa és a
világ, így megy ez: becsekkolás, útlevélvizsgálat, biztonsági ellenőrzés,
a begyakorlott mozdulatok, a mosoly, a rutin. A bejáratott, megtanult,
második természetté vált világiasság. Az alászálló körözésben London felett
az égen érezni valamit Európa szívóhatásából és a külvilág vonzásából.
A világgal való kapcsolatban, amelyet naponta, óránként pillanatnyi pontossággal
teremtenek meg, több az erő és a magától értetődés, mint a Brit Birodalmat
jelképező oroszlánokban, és több az evidencia, mint a birodalmi levéltárakban.
Ez a körözés, ez a várakozás az égi sorban London felett, ez köti össze
Európát a világgal. Dugó, hathatósság, tódulás.
Fürdővendégek a budapesti Gellért Szálló termáluszodájában
A Gellértben, amelyet hamarosan átvesz egy erős részvénytársaság, még
mindig úszkálnak a vendégek. Az ember éppúgy kilép a teraszra, ott vannak
előtte a budai hegyek, a háta mögött a város, élvezi a termálfürdő meleg
vizét, és mégis ott van egy nagyváros közepén. A fürdőközönség – télen-nyáron
– idősebb urakból áll. A fiatalok jobban kedvelik az edzőtermeket és fitneszközpontokat.
Akik a Gellért medencéjében úszkálnak, Ausztriából, Németországból, Hollandiából,
Olaszországból jönnek. Ők haszonélvezői voltak az európai egyesülésnek
már az EU-bővítés előtt, és legalább még addig, amíg a luxus-szanálás véget
nem ér. A jól szituált vendégek, akik buszokkal érkeztek a városba, megtöltik
a nagypolgári-feudális kulisszákat. A nyugdíjasok Európájának is megvannak
a maga helyei. A Gellért termálfürdője, a Baleár-szigetek szállodaparkja,
a török riviéra áttelelő-központja. De a valorizálás, amelyet a nyugdíjas
egyelőre kihasznál, hamarosan véget fog vetni – vagy már véget is vetett
– a nyugdíjas-nyaralásoknak. A nagyrészt Nyugatról érkező öregek fényűző
társas élete nagyon is szóra érdemes. Európában nem mindegy, hogy valaki
öreg vagy idős.
Edward Hopper benzinkútja: LUKOIL, ORLON, BP, SHELL
Az új Európának új a színe. Az éjszakai ég színében játszik. Rikító.
Összetéveszthetetlen, mint a jel. Az olajtársaság emblémája. Olyan jel,
amelyet már messziről megismer az ember. Ez a mozgékonnyá vált keleti Európa
aláírása. Az új Európa mozgékony. A mozgékony Európa benzinkút-Európa.
A benzinkutaknak van egy jellegzetes stílusa, megvan a maguk esztétikája,
egy jellegzetes dizájnja, amely Edward Hopper vigasztalan-lakonikus képeire
emlékeztet. A benzinkutas dizájnhoz hozzátartozik, hogy új, átlátszó, a
legkülönbözőbb nylonszínekben ragyog, mindenekelőtt az olajtársaság – a
Shell, a BP, az Aral – színeiben, és hogy felvonultatják az italok, magazinok,
cigaretták standard készletének teljes választékát. Ezek voltak a digitalizálás
és a mindennapi készpénz nélküli pénzforgalom úttörői. Az elektronikus
ártáblázatok továbbadják a kőolajpiac legkisebb ingadozását, bárhol legyünk
is. A világ, amely valamikor szilárd volt, az árak, amelyek olyan kimozdíthatatlanok
voltak, mint az állam, most olyan finoman és érzékenyen rezdülnek, mint
a fuvallat vagy egy lepke szárnya. Most minden gyorsan megy. Az áttérés
az új módira olajozottan végbement, az átszámolás úgy folyik, mintha sohase
lettek volna azelőtt idegen pénznemek és a valutázás gyanúja. Az új Európában
a benzinkutak a növekvő rutin és a normalizálódás centrifugái. Mint a világon
mindenütt, beállítanak ide olyan emberek is, akik csak a kávéjukat vagy
a sörüket akarják meginni. Úgy hatnak, mint a kövületek egy olyan világban,
ahol minden új lett. A benzinkutak internacionáléja könnyűvé, gyorssá,
gond nélkülivé teszi az életet. Lehet fontosabb dolgokra koncentrálni.
IKEA a Leningrád sugárúton
Az európaizálás egységes standardok felállítását jelenti a dizájnban,
a szolgáltatásban, a logisztikai rutinban, a munka és a szabadidő ritmusában.
Egész Európa azon az elváráson nyugszik, hogy ez a rutin megfordíthatatlan
és rendíthetetlen. Az IKEA komplett világ, fiókvállalatok nemzetközi hálózata.
A legmeglepőbbek ebben nem a lámpák vagy a polcok, hanem, hogy a mérce
egységes. Olyan egységes, mint a bútorok formatervezése. Az olyan intézmények,
mint az IKEA, a precizitást, a megbízhatóságot is árulják. Az IKEA mindenütt
ugyanaz, bárhol nyisson is egy újabb fiókot. Az IKEA a Leningrád sugárúton,
Moszkva északi részén, és most már a Varsói sugárúton és másutt is az azonos
mérce és az azonos dizájn birodalmát terjeszti ki. És ez mércévé válik
más dolgokban is.
Gyorsvasutak
Európa évről évre, hónapról hónapra, napról napra jön létre. A mozgás,
amely összetartja, az alaplétmódja. Ha ez a mozgás csak egyetlen pillanatra
kihagyna, Európa szétesne az alkotóelemeire. Hogy hogyan teremtődik meg
Európa, azt leginkább egyes speciális helyeken lehet jól tanulmányozni:
a repülőtereken, az autópályákon, a gyorsvasutakon. A gyorsvasutak egy
kis kontinenssé teszik a nagy Európát. Már át is lépik egy-egy ország határát,
mielőtt a TGV úgy igazán lendületbe jött volna. A nemzetállam túl kicsi
a szupervonatok számára.
Kijev: a geográfia eltolódása
Európa peremén hirtelen aranykupolák bukkannak fel. Európa még mindig
folyamatban van, nincs készen. A centrumából nemigen van áttekintésünk
arról, hogy mi történik a széleken. Azt sem tudjuk, merre van a határ.
Az a határ, ami már senkit se érdekel. És akkor egyszerűen megváltozik
az egész térkép, máról holnapra. Mint egy földrengés, egy tektonikus eltolódás
során, hirtelen megemelkedik a föld, és valami feljön az áradattal. Először
csak a tévében hallani híradásokat holmi választási csalásokról valahol
messze, aztán konfliktusok, beavatkozások, nehézségek körvonalazódnak.
Összegyűlt a tömeg mindennap, minden éjjel a város legnagyobb terén, egy
monumentális tér közepén, amilyen hatalmas, kör alakú teret csak egy olyan
városban lehetett egy nagy háború után kialakítani, amelynek centrumát
teljesen lerombolták. A tömeg jókedvű, az emberek szeme ragyog, a tömeg
narancsszínt visel, nagyon találékony a régi korrupt hatalom ostromlásában,
és tábortűz mellett tölti a bitangul hideg időt éjszakánként. Az egész
város hordja nekik a teát, a forró innivalót, a szendvicseket. És egy idő
múlva a tüntetőkről készült képek mögött feltűnnek a Szófia-katedrális
és a Barlangkolostor aranykupolái. Ezek fölött messzire siklik a tekintet
a Dnyeperen túli síkság felé. „A városok városa” megint itt van, pontosan
ott, amerre több mint ezer éve „a varégoktól a görögökhöz vezető út” húzódott.
Kijev visszatért Európa térképére.
Európa a tenger partján
Rimini és Bari között húzódik. Egyes szakaszait úgy hívják: Costa Brava
és Algarve. Szétválik Rodoszra és Krétára. Nyúlványai vannak Eilatban és
Sarm-el-Sejkben. Legtávolabbi elágazása Martinique-nál található. A török
déli part már régóta Európához tartozik. A tengerpartok össze vannak kötve
a nagyvárosokkal, bármikor elérhetők, majdnem mint egy előváros. Manchesterből
Alicantéba, Düsseldorfból Alanyába, Berlinből Mallorcára, Moszkvából Dubaiba,
Bécsből Bengáziba, Varsóból a Kanári-szigetekre. Nem fedeznek így fel új
világot, hanem megépítik a sajátjukat. Nem jönnek össze, hanem itt fekszenek
külön-külön a homokban, vagy felszívódnak a diszkókban. Európa az éves
nyaralások ritmusában teremtődik, amikor Európa aktivitása pár hétre elhal.*
Európa ugyanazokon a procedúrákon megy át: becsekkolás, torlódás a repülő
konténerekben, megérkezés a Dél ege alá; elszállásolás megfizethető szállodákban,
aztán az ember lemegy a tengerhez megcsodálni a naplementét, ráhangolódni
a nyaralás végére, ez a búcsú elkerülhetetlen rituáléja. A digitális vagy
videokamerák képein megjelenik Európa új képe, így képeződik le az új tapasztalati
horizont. Mostantól nem eltérő álomvilágokat hasonlítanak össze, hanem
szolgáltatásokat és árakat.
Tárcarovat
A kulturális dolgok vonatkoztatási keretének előállítása új szakaszba
lépett. A londoni, párizsi, New York-i, milánói kulturális eseményekről
szóló beszámolók mellett megjelentek – hellyel-közzel legalábbis – a pétervári,
moszkvai, budapesti, krakkói, thesszalonikibeli kulturális beszámolók.
Minden kiállításmegnyitóval, amely bekerül a nagy európai újságok tárcarovataiba,
eltolódnak az észlelés keretei, előbb csak egy pillanatra, és könnyen visszabillenően,
de aztán már egy bizonyos folytonossággal és tartósan. Egy új kulturális
tér van kialakulóban. És ebben vannak visszhangok. Európa egy nagy visszhangzó
csarnok. Ebben most olyan sok hang szól, hogy az egyes hangokat nem könnyű
meghallani. Fehér izzás. Ami egyszer új, sőt szenzációs volt, megszokottá
válik. Valamihez hozzászokni, megszokottá válni, az integrálódás fokmérője.
Az európai kultúrszcéna nap mint nap megjelenik. Diskurzusok végtelen szőnyegeként.
Értesülünk a moszkvai színházi rendezésekről és a glyndenbourne-i fesztivál
részleteiről, hogy milyen az idén Bayreuth, és milyen újdonságot kínál
a Wagner-ház. Napról napra újraépül a kulturális tér. Európai művészeti
tér, zenei tér, egy nagy kiállítóterem, és a tárcarovat egy nagy hajónapló,
amely segít, hogy tájékozódni tudjunk benne.
Európai négy keréken. Hurrá, nyaralunk!
Európa még mindig szabadságra megy, elsősorban nyáron. Újra felfedezi
régi, határokat átszelő napnyugati egyidejűségét, amelyet évszázadok készítettek
elő és ültettek belé. Új ünnepnapok és szabadnapok semmiféle kalendáriuma
nem tudott ezen sokat változtatni. Az európai ciklus erősebb, mint a nemzeti
ünnepek naptára. Az idő szintetizálása, egy európai ritmus előállítása:
az egyidejűség kialakítása. Ez az utazás gyakorlatába való beletanulás,
az út menti vendéglátó és pihenőhelyek hatékonysága és szagmentessége –
egész Európa-szerte mindenütt egyforma pelenkázó helyiségekkel, zuhanyozókkal
és egyéb szolgáltatásokkal. Nyaranta európaiak milliói vonulnak Európa
egyik végétől a másikig. Népvándorlás. Milliók átutazóban. Mozgásban levés,
anélkül hogy tudomást vennének egymásról.
Fapados repülőjáratok: Easyjet, Ryan Air
Európa csak egy név, ám a kaland, amelyre az Easyjet, a Ryan Air és
az összes többi olcsó légitársaság invitál, valóságos. A Ryan Air Írországot
Európa pereméről majdnem behozta a közepére. Stansted átszállóhellyé vált
Berlinből a Fokföld felé. A becézésben, amellyel az utasokat csalogatják
– Krakkócskába, Bázelkébe, Pozsonykába –, a kellemetlen hízelkedésen túl
van valami valódi is. Európa a közelséget kezdi jelenteni, majdnem valami
meghittséget. Európa nem akarja megvárni, amíg a sínpályákat, amelyek a
19. századból valók, és amelyeket a 20. században ide-oda áramló hadseregek,
frontok, tankok, csapatfelvonulások, menekültáradatok
széttapostak, feljavítják a 21. századi szintre. Easyjettel Berlinből
Krakkóba nem tíz, csak másfél óráig tart az út, és ugyanannyiba kerül.
Ezzel sokminden megváltozik. Egy új réteg jelenik meg: emberek, akik Mainzban
laknak, de Torinóban dolgoznak; írók, akik németországi felolvasásra írországi
munka- és lakóhelyükről érkeznek; bevásárló turisták, akik éjfélkor érkeznek
meg Moszkvából Berlinbe, napközben a KaDeWébe mennek vásárolni, és az éjszakai
géppel másnap újra otthon vannak; ingázások, amelyek alig fárasztóbbak,
mint átutazni az S-Bahnnal a város egyik végéből a másikba.
Mobiltelefon a nyitott terű vasúti kocsikban
A mobiltelefon új zajt, új hangot hozott a világunkba. Erről tanúskodik,
ahogy a mellettünk álló vagy a mögöttünk ülő személy élénken gesztikulál,
és olyasvalakihez beszél, aki nem látható, sőt lehet, hogy a világ másik
végén lévő valakivel van kapcsolatban. A kislány a berlini U-Bahnon a mobilján
azt kérdezi, milyen az idő Jeruzsálemben. Élénken beszélgető és gesztikuláló
emberek állnak mellettünk, de nem velünk beszélnek. Még csak nem is néznek
ránk. A mobiltelefon zaja egy korszakváltás kísérőzenéje. A föld minden
pontján mindenkor össze vagyunk kapcsolva bárki mással, bárhol legyen is
éppen. A mobil mostantól mindig ott van: a halottaknál a metróban,
akiket széttépett egy bomba, és már nem tudnak felelni a hívásra; a halálos
gépezet beindításánál; a zsarolókkal való kapcsolatfelvételnél, egy közönséges
megbeszélésnél.
Sarokpántok. Híd a határsáv fölött
A hidak új konfigurációkat teremtenek. A hidak egy tengerszoros
fölött a tengerpartot folyóparttá teszik. Így jönnek létre ikervárosok
egymástól látótávolságnyira. Így válik két egymástól távoli táj egyetlen
kontinuummá. Kristályosodási pontok következményekben gazdag agglomerációk
kiindulópontjaivá. Világvárosi térségek a tengeren át. Mint Koppenhága
és Malmö vagy Isztambul és Üsküdar között. Ugyanez a Pas de Calais alatti
alagútnak is a funkciója: egybekovácsolja Dél-Angliát és Észak-Franciaországot,
és egymással szomszédos városokat csinál Londonból és Párizsból. Hasonló
a kompösszeköttetések szerepe is Tallinn és Helsinki vagy Pillau/Baltijszk
és Danzig/Gdansk között. Mi lesz Svájcból, ha elkészülnek az új alagutak
az Alpok alatt?
ZVAB. Abebooks. Amazon
Az antikváriumokban való barangolást felváltja a képernyőn való böngészés.
Minden este végigjárhatjuk a megvehető könyvek világát – a berlini Winterfeldstrassétól
a Szajna-partig, a tübingeni piactértől a bécsi Stephansdom melletti Wollzeiléig,
a Charing Crosstól a broadway-i Strandig. A ZVAB tízmilliónyi antikvár
könyvet tartalmaz, az Abebooks több mint ötmilliót. Egy kedvtelés eltűnése,
egy élvhajhászás vége és egy új szenvedély kezdete. A régi, a látványra
beállított vadászösztön átalakulása egy olyan ösztönné, amely csak a címekre,
szerzőkre és árkülönbségekre van tekintettel. Így cikázik aztán az éjszakai
böngésző a berlini Kollwitzplatzon található és a brightoni, a vancouveri
és az ausztráliai Adelaide-ben lévő antikváriumok között ide-oda. Egyetlen
könyvet sem látott, egyet sem vett kézbe, nem találkozott szemtől szembe
egyetlen könyvkereskedővel sem. A keresés sugarának hallatlan megnövekedése.
Biztonság
Az ajtó, amelyen azelőtt egyszerűen áthaladtunk, most megkettőződött,
egy hagyományos fizikai és egy elektronikus ajtóra. A köztér fel van fegyverkezve.
A lengőkarokon lévő kamerákat automatikusan mozgatják. Pásztázzák az üres
teret, amely reflektorfénybe borult, a mezőt, amelyet időnként emberek
szelnek át. A kapukat őrzik. Az előterekben decens-demonstratív módon telepednek
meg minden mozgás ellenőrei, az arcok, táskák és igazolványok felülvizsgálói.
Egy mozdulatot sem lehet tenni felügyelet nélkül. A biztonsági ellenőrzés
rutinná vált: hozzászoktunk, hogy megmutassuk az igazolványunkat, hogy
belenézzünk a kamerába, hogy kinyissuk az aktatáskáinkat. Mindenütt, ahol
ott a Security, van valami fontos. Ami fontos, az a centrumban van. A biztonsági
szolgálatok a fontosság megnyilvánulásai. A Security nélküli zónák arról
tanúskodnak, hogy mégsem értek még el mindenhová. A Security határokon
átívelő, és az európai egységesülés tempójának egyik legfontosabb mutatója.
Pénzkiadó automaták a szófiai egyetemen
Az elmúlt évszázad 90-es éveinek közepén láttam először pénzkiadó automatát
a szófiai Kliment Ochrid Egyetem aulájában. Abban az időben még nem volt
sok pénzes automata, az egyetemeken meg különösen nem. Még Németországban
sem volt általánosan elterjedt. A pénzkiadó automata azonnal és bármikor
ott van, ha pénzhez akar valaki jutni. A külföldiek egyszerűen kivehetnek
pénzt ott, ahol azelőtt órákig kóválygott az ember, mert nem talált pénzváltóhelyet.
Micsoda trükkökhöz kellett időnként folyamodni, hogy ezekkel a triviális,
de a túléléshez elengedhetetlen feladatokkal meg lehessen birkózni! Most
ott állnak ezek a pénzes automaták mindenütt az egykori keleti blokkban.
Ezeket is ripsz-ropsz felállították majdnem minden átmenet nélkül. Működtek
minden próba- és bevezetési idő nélkül. Másodlagos modernizálás egycsapásra,
minden súrlódási veszteség nélkül.* A standardok és a magától értetődés
állandósulása. Az embert nem kell kézen fogva vezetni, nyugodtan
rá lehet bízni sok mindent – akárcsak az orosz bábuskákra, akik máról holnapra
túltették magukat a az újságos kioszkok kirakatában megjelenő meztelen
lányok, sőt olykor férfiak látványán is.
Kanaksprak
A nagyvárosi interferenciák zónáiban, ahol a migránsok áradata érintkezik
a helybeliek lakóterületeivel, egy új beszédmód van kialakulóban, egy új
nyelv, egy új gesztusrendszer. Nagyon cool, understatmentet használ, elválik
a mindenki számára érthetőtől, mégis olyan internacionális, mint az mtv,
amelynek jelkészletén nőttek fel. Ezek az új nyelvek: a kanaksprak Németországban,
a kurd-svéd Stockholmban, a maghrebi Párizs peremkerületeiben. Európában
mindenütt megtalálhatók az új nyelvjárások forrásvidékei, új nyelvek és
idiómák laboratóriumai.
Vándordűnék műanyaghulladékból
Éjszakai vonattal Szófiából Bukarestbe. A föld Romániában valahogy
mindig fekete, mélyfekete – vagy mert valóban ez az itteni föld színe,
vagy mert a hangulat ilyen nyomasztó. A nap felkel, de nincs fénye, inkább
csak olyan, mint egy kémiai reakciónál, amikor az anyagok kapcsolatba kerülnek
egymással. És minden folyékonnyá válik. Bukarest műanyaghulladékból álló
dűnék mögött emelkedik, amelyeket a szél sodor ide-oda, amelyek mindent
maguk alá temetnek, amelyek, mint a fekete madarak, hollók vagy varjak,
nem tudom őket megkülönböztetni, verdesnek, csapódnak a kopár földek felett.
A szemét, a műanyagszemét: ragacsos, nem bomló, szilárd, tovább eltart,
mint egy emberi élet, túl a halálon, amit senki nem tud elképzelni, mindenütt
megtelepszik, mindenütt megköt. Körbeutazunk leállított vagy csak lepusztult
ipari üzemeket. Olyanok, mint a holttetemek, a kitört üvegekkel, amelyeket
senki sem fog kicserélni. Egyszerűen így maradnak a tájban, teljes egészükben
elrozsdásodnak, tönkremennek, összedőlnek, por és hamu fedi be valamennyit.
Voltak-e valaha ehhez fogható módon elvadult tájak és ilyen végtelen lepusztultság?
A posztszocializmust maguk alá fogják temetni a szemét, a műanyaghulladék,
a kémiai és a nukleáris hulladék dűnéi. A társadalom tehetetlen a szemétnek
ezzel a legújabb, elpusztíthatatlan, reciklálhatatlan formájával szemben.
A társadalom még nem fogta fel, hogy ez nem tökmag, amit csak úgy ki lehet
köpni a földre. Ez idegen, ellenséges, szilárd, szívós anyag, amelynek
a kiküszöbölése óriási erőfeszítést és rengeteg anyagi ráfordítást
igényel. A szél sodorja maga előtt a plasztikhulladék-hullámokat, mint
a homokdűnéket a tengerparton, Bukarest felé.
Harmadik nyelv. Lingua Franca
A harmadik nyelv, amely mindent összetart, az angol, a teljesen redukált
angol, a szegényességig ökonomikus, de nélkülözhetetlen angol. Angolul
mondják egymásnak az egymás nyelvét nem beszélő szomszédok a legszükségesebbeket.
A harmadik nyelv segít nekik megértetni magukat, ha másképp nem megy. Bizonyos
értelemben a kiirtott jiddis helyébe lép; a német helyébe, amelyet a német
„felsőbbrendűség” megszállottai lejárattak, és amelyet emiatt kivontak
a használatból; az orosz helyébe, amely Puskin és Tolsztoj dacára mégiscsak
a megszállók nyelve volt. Az angol a latin helyébe lépett, amely a koraújkorig
összefogta Európát. Az angol nyelv terjesztésén dolgoznak naponta, óránként,
percről percre a CNN, a Moscow Times, a Baltic Independent, a Prague Post,
a szállodák recepciói, a repülőtéri hangosbemondók, a biztonsági utasítások
a repülőgépen, a pénzautomaták kijelzői. Az univerzum angolul beszél, az
európai univerzum is.
Kódok. Hangok
A kimúló 20. századdal együtt elterjed egy új hangzás, egy zaj, ami
már nem fog elnémulni soha. A számítógépek kattogása, a billentyűk pittyegése,
amikor beütik a számot a mobilba, a mailbox alaphangja. Ehhez hozzátartozik
egy új nyelv is, amelyet az idősebbeknek még meg kell tanulniuk, amelyet
a fiatalabbak, főleg a legfiatalabbak maguktól, csak úgy mellékesen elsajátítanak.
Ők járatosak abban, hogyan kell bejelentkezni a gépbe, hogyan válaszol
az ember a gépnek, amikor létrejön a kontaktus.
Euralille. Az új város az alagútban
A csatorna alatti Euroalagút Londont és Párizst szomszédos várossá
tette Euralille-lel, mint közbenső megállóval és kereszteződéssel. Rem
Kohlhaas építette az új pályaudvart. A pályaudvar körül egy új város van
keletkezőben. Ez mindig így volt Európában. Ha egy új hidat vertek egy
folyó fölött, ha egy új átkelőt nyitottak meg, ha egy új karavánszerájt
rendeztek be – mindig, újra és megint újra városok jöttek létre. Mások
meg eltűntek. Új városok Európában 1989 után: Narva az észt-orosz, Kalvarija
a litván-lengyel határon, Rusze a Románia és Bulgária közötti Duna-híd
mellett, Rosztov a Don mellett az új orosz déli határnál, a konténervárosok
a finn-orosz határon.
Brüsszeli antropológia
Brüsszel egy név, de egy hely is. Brüsszel valóban létezik. Az új Európa
fővárosainak egyike. Brüsszel európaiak ezreinek vált az otthonává. Aki
már élt és dolgozott ott, kicserélve tért onnan vissza. Nem könnyen találja
meg utána a helyét a Brüsszelen kívüli, kisebb világban. Más szemmel nézi
a világot, mint azelőtt. Kisebbnek kezdi látni. Két vagy háromnyelvűségre
törekszik, míg mások ottragadnak az anyanyelvükben. Kiismeri magát azokban
az eljárásokban, amelyekre szükség van, ha egy képződmény több mint 25
államból áll össze. Procedurális tudás. Azoknak a csatornáknak az ismerete,
amelyeken át valamit sínre lehet tenni. Brüsszel állítólag varázslatos
imitt-amott. Ez Victor Horta városa, a legendás Igazságügyi Palotáé és
még sokminden másé. De ha a növekvő Európát akarjuk megérteni, először
is egy terepmunkára, egy brüsszeli antropológiai kutatásra lenne szükségünk,
amely résztvevő megfigyelésből és távolságtartó elemzésből állna. Brüsszel
Európa kicsiben. Kíváncsian várhatjuk ennek a városnak a felfedezését.
Szentpétervár / Baden-Baden. Az ünnepi játékok Európája
Baden-Badenben van egy új operaház az ünnepi játékok számára. Használni
kell, hogy megtérüljön. Baden-Baden ünnepi játékok városává vált egy akkora
vonzáskörzettel, amely Zürichtől Luxemburgig, Nancytól Frankfurtig, Stuttgarttól
Bázelig ér el. Baden-Badenben a péterváriak sztárkarmesterük, Valerij Gergijev
vezényletével különösen gyakori és különösen szívesen látott vendégek.
Gergijev új tempót és új ragyogást hozott Pétervárra, és kivezette Pétervárt
a provincialitásból. Gergijev Pétervárt újra rácsatlakoztatta a nemzetközi
ünnepi játékok hálózatára, amelyen a sztárdirigensek közlekednek. Oroszok
Salzburgban, a Met(ropolitan)ben, Covent Gardenben, Berlinben. És megfordítva:
Pierre Boulez Moszkvában, Riccardo Muti Péterváron. Az ünnepi játékok európaizálódása
végbement. Európa megint eljutott odáig, ahol egyszer már tartott 1900-ban!
Richard Strauss Péterváron, Gustav Mahler Budapesten, és Gyagilev Párizsban.
Love Parade
A Love Parade előestéjén a Június 17-e útján álló autók jelzései egész
Németországból valók, de messzebbről is, olyan városokból, mint Poznań,
Wroclaw, Gdańsk, Szczeczin, Katowicze, Krakkó, Varsó. Buszokkal érkeznek
fiatalok Rigából, Kaunasból, Vilniusból, Prágából, Amszterdamból. A hangzás,
az extázis, az éjszakai felvonulás, ami ezt követi. És minden, ami vele
jár: az öltözék, a zsargon, a kultusz. A Love Parade-tapasztalat határokon
túllépő, és azoknak az emlékezetében, akik ott voltak a 90-es években,
egy életre szóló élmény. A fiatalok, akik messziről érkeznek ide, egymás
között maradnak. Nem nagy különbség, hogy a Love Parade Zürichen, Kölnön
vagy Berlinen vonul át. A test mozgásának élvezete, a játék a bemondásokkal,
hogy készek végigcsinálni a teljes kimerültségig, az agresszió megcsináltsága
– mindenütt egyforma. Dionüszosz visszatért a városokba.
A Moszkva-planéta
Moszkva még a rendszeresen odalátogatónak is mindig újra lélegzetelállító
tud lenni. Az ember nem tudja követni, nem tudja átlátni. A felhőkarcolók
féléves ritmusban nőnek fel az égig. Az autók áradata lávaként ömlik az
utakon, amelyek valamikor túldimenzionáltnak tűntek, most viszont már nem
bírják a forgalmat. Sztálin toronyházainak versenytársai támadtak, és éjszakánként,
amikor ki vannak világítva, úgy ragyognak, mint a Caesars Palace a Las
Vegas-i Stripen. Nem csoda, hogy már megszületett a döntés a Tower of Russia,
Európa legmagasabb épülete megépítéséről. Az építési lázzal csak a lebontás
láza, a rombolás orgiája tud lépést tartani. Áldozatul estek már ennek
a moszkvai építészettörténet olyan ikonjai, mint a Manyezs a Sándor-kertben,
a szecessziós Vojentorg áruház, Szkuszev Moszkva-szállója a 30-as évekből.
Felfoghatatlan, hogyan voltak képesek egész utcasorokat, egész lakónegyedeket
a legrövidebb idő alatt felhúzni, renoválni, kivilágítani – de ez nem szemfényvesztés,
ez tény. Nem tudni, hogy lehet, hogy a városban annyi luxus-limuzin
jön-megy, de ott suhannak tagadhatatlanul, és nem reklámcélból. Moszkva,
a régi szürke, sárgásszürke város káprázatos lett és színes. Moszkva, az
egykori sorbaállások városa, szédítően gyors lett. Olyan drága, mint London
vagy Tokió, és az ember itt is azt kérdezi magától, mint ott, hogyan lehet
így talpon maradni. De a 12 millió lakos megél valahogy, eddig minden nagyobb
zökkenő nélkül. Moszkva gond nélkül hozta szinkronba az itt egymásra torlódó
korokat: a vidék korát, amely a vonatokkal és a vándormunkásokkal szivárog
be a városba, és a globális játszmát játszókét, a CNN és a műanyagpénz
korát. De Moszkva közelebb van Londonhoz, mint Kosztromához és Tulához.
Van ugyan még egy moszkvai időszámítás, amely a közép-európai időtől kétórányit,
a greenwichitől, a GMT-től háromórányit tér el, de a moszkvai órák semmivel
sem járnak lassabban, mint a berlini vagy a párizsi órák, inkább még hektikusabban.
Moszkva az az üstökös, amely nekilódult, és maga mögött hagyta Oroszországot.
Moszkva beérkezett a 21. századba, és a körülötte elterülő vidék nem tudja
vele tartani a lépést. Lehet, hogy visszahullik a 19. századba.
Új ismertetőjelek
Létrehozott-e az új Európa olyan építményeket, amelyek egyúttal szimbólumokká,
az újrakezdésnek, a nagyjában és egészében katasztrofális évszázad boldog
lezárásának ikonjaivá váltak vagy válhatnának? Én nem ismerek ilyen építményt.
Az évezredfordulóra készült építmények valahogy mind mesterkéltek voltak,
játszadozások, pillanatnyi hangulatok. Ott van Gehry múzeumépülete Bilbaóban,
a Biblioth?que Nationale és a Centre du Monde Arabe Párizsban, ott van
az olimpiai stadion Athénban és egy parlamenti épület Strassbourgban –
de nehéz volna azt állítani, hogy egy fordulatot, valaminek a végét és
valami másnak a kezdetét jelölnék. Más a helyzet a városok körvonalaival,
amelyek egész városoknak kölcsönöznek új külsőt. A felhőkarcolók emelkedő
sziluettje Frankfurt és London fölött, a toronyházak Varsó belvárosában,
amelyek körbeveszik, és ezzel leszorítják a sztálinista kultúrpalotát.
Az új toronyházak Vilnius és Riga városában, és a csúcsok és tornyok a
berlini Potsdamer Platzon is. És a rekonstrukciók és új épületek: a Megváltó
Krisztus-katedrális hatalmas kupolája Moszkvában elmozdította a város egész
körvonalát; ott van a Frauenkirche Drezdában, a teljesen új fényben ragyogó
Gresham-palota a budapesti Roosevelt téren, az újra helyreállított Nemzeti
Könyvtár Szarajevóban. De egy olyasfajta építménnyel, amilyennel a 20.
század jelentkezett: amilyen Gustav Eiffel tornya volt a párizsi világkiállításra
– ehhez foghatóval nem tud előállni a száz évvel későbbi Európa.
Tallinn/Reval sziluettje
Mióta Észtország ismét független és szabad ország, a fővárosát nemcsak
vasúton vagy repülővel lehet megközelíteni, hanem a tenger felől, a Helsinkiből
óránként induló kompok egyikén is. Mióta Észtország a posztszovjet kapitalizmus
élenjáróországai közé tartozik, új tornyok emelkednek. A Szent Olai, a
városháza tornya és a templomhegy tornyai mellé az elmúlt tíz évben új
tornyokat húztak fel: szállodákat, üzletházakat és mindenekelőtt banképületeket.
Sűrűn nőnek az újvárosban, ahol a Viru és az Olympia szálló is épült még
a szovjet időkben. Most viszont egy amolyan Tallinn-City emelkedik tükörüvegből,
faragott homlokzattal, ágaskodó antenna-árbocokkal, ezüstfelülettel, éjszakánként
foszforeszkáló kivilágítással. Ez már egy másik város. Revalnak megvolt
a maga sziluettje, amely a középkor végétől készen volt, állandósult. Csak
egyszer helyeztek itt el egy hatalmas jelet: az Alekszander Nyevszkij katedrálist
a templomhegyen, ahol ma is áll, egyesek utálják, mint az orosz-szovjet
uralom jelképét, mások elfogadják, mint egy északi Hanza-város egyhangúságát
színező járulékos attrakciót. Most azonban itt vannak a toronyházak, amelyekből
télen a fűtő-és klímaberendezések füstje gomolyog, mint a londoni City
lehelete. Felzárkózás a toronyházak évszázadához. Tallinnak jól áll, és
csak továbbviszi a Szent Olai-templom tornyainak vonalát.
Időjárástérkép
Az újságok és az esti tévéműsorok részletes időjárás-jelentéseket hoznak
megadva a hőmérséklet, széljárás, a csapadék adatait Európa és a tengeren
túli földrészek fontos pontjain. Nápoly, Isztambul, Kijev, Glasgow, Helsinki.
Erre csak egy olyan közönség kíváncsi, amely máma itt, holnap ott van.
Egykor, a hidegháború idején, amikor Európa még ketté volt osztva, csak
az időjárástérképen lehetett egészében látni. Az időjárástérkép immár az
elérhető Európát ábrázolja, a karnyújtásnyira lévő Európát.
Berlin Európa vidámparkja
Berlin valahogy nem követi azokat a jövőbeli perspektívákat, amelyeket
a város felelős vezetői terveztek a városnak. Európa keresztútja. Az egyesülés
csatlakozó felülete, Európa szíve. Berlin a saját feje után megy, a maga
útját járja. Sok szól amellett, hogy kedvelt pihenőhellyé váljon Európában,
hogy Európa vidámparkja legyen. Berlin tágas. Az utcák szélesek. Mindenkinek
teret adnak. A parkolás nem okoz gondot. Nyugodtan lehet járkálni a városban,
nincs mitől tartani. Az ég határtalan, mert az ereszmagasságokat betartják,
és nem korlátozzák a horizontot. Mindenből van elég: utcából, parkból,
tóból, lakóterületből, járdából, kocsmából, teraszokból, a házak közötti
távolságból. Van három operaház, három elsőrangú szimfonikus zenekar, több
elsőrangú prózai színház, rengeteg múzeum. A levegő jobb lett, mióta sok
üzemet bezártak, és dezindusztrializálták a várost.
Berlin még mindig azzal van elfoglalva, hogy újra megtöltse azt
az űrt, amit egy rezsim, egy háború és egy sokáig tartó kettéosztottság
hozott létre. Ezért aztán egy olyan város belsejében, amely egyébként főváros
is, olyasmi is van, amit máshol nem engednének meg. Egy homokos strand
nyáron a kormányzati negyed kellős közepén, kertek és üres telkek olyan
helyeken, ahol másutt tele lennének zsúfolva autókkal, golfpályákat terveznek
oda, ahol valamikor három metróvonal futott össze. Berlinnek van mindenből:
vannak tavak, amelyekhez húsz perc alatt játszva oda lehet érni, koncerttermek,
amelyekhez kerékpáron is el lehet jutni. Berlin azon kevés metropoliszok
egyike, amelyek megengedik maguknak azt a fényűzést, hogy a legnagyobb
dologidőben játszótérré alakítsák a város közepét: nem múlik el egy hétvége,
hogy a város ne volna lezárva valami élvezet kedvéért: a Kultúrák Karneválja,
Love Parade, Christopher Street Day, Berlin-maraton, a Kurfürstendamm mint
futópálya, a Múzeumok Szigete mint szabadtéri mozi, tűzijáték a Pariser
Platzon.
Mindez a centrumban zajlik, ott, ahol különben az állami vendégeket
fogadják. Itt vannak olyan kocsmák, amelyek nem ismerik a zárórát, hajók,
amelyek csatornákon és kanálisokon át siklanak. „Mozi+kocsma”, „Pleasure+Wellness”
teszi ki a vastag városi műsorkalauzok nagy részét. Ráadásul Berlin olyan
városokhoz képest, mint London vagy Moszkva, nevetségesen olcsó. Az olcsó
légitársaságok már régen felfedezték maguknak Berlint. Akinek Berlin tágassága
nem elegendő, kiköltözhet a brandenburgi környékre. Egy félóra alatt kint
lehet lenni egy ember nem lakta tájon. Még tengeri kijárata is van, Usedom
a neve. Ez Berlin fürdőmedencéje. Nyaranta Ahlbeck, Kühlungsborn, Swinemünde,
Misdrog Berlin elővárosává válik. Berlin leginkább a fiatalabbaknak való,
akiknek elegük lett a többi német városból, de idősebbeknek is, nyugdíjasoknak,
nyugalmazott diplomatáknak, akik közelebb akarnak lenni az operaházhoz,
a politikai agytröszthöz, az alapítványokhoz, mint a tengerparti teraszhoz.
Nem lehet unatkozni Berlinben, amely azon van, hogy a 20. század témaparkjává
váljon, betemetett alagutakkal, elhagyott vágányokkal, a terror topográfiájával,
rémtettek valódi és inszcenírozott helyszíneivel.
Mentőautó: Moszkva, Isztambul, Madrid
Európa térképén, amelyet most újrarajzolnak, új szimbólumok bukkannak
fel. A háború kezd újra visszatérni a városokba. Robbantások, gyújtogatások,
zavargások. A közelükbe mesterlövészeket és robbanóanyag-szakértőket küldenek
ki. Páncélozott járművek. Felfegyverzett férfiak fekete védőöltözetben.
A negyedeket, ahol ilyesmi történik, lezárják. Mentőautók és tűzoltóautók
száguldoznak kék fénnyel és szirénázva. Egy homlokzat leomlott. Az ablaktáblák
betörtek az egész környéken. Az úttestet üvegszilánkok borítják. Az aktatáska
mellett egy letépett kéz. Menekülő járókelők, akik a vérző fejüket fogják.
Mások, akiket elvezetnek. Az aszfalton halottak hevernek. Reflektorfény.
Helikopterről készült légifelvételek. Szétzúzódott vagonok, kiégett metrókocsik
a kivilágított földalatti alagútban. Egy felvétel a vágányokat figyelő
kamerából. A helyeknek nevük is van: Antoche Madridban, a zenés színház
Moszkva észak-keleti részén, a brit konzulátus Isztambulban, egy iskola
Breszlanban. Így rajzolódik meg Európának egy új térképe.
Évfordulók. Szinkronizálás
Európa öregszik. Európa együtt öregszik meg. A megosztott Európa egymás
ellenében ünnepelte az évfordulóit, az 1989 utáni Európa együtt ünnepel.
Évfordulók és jubileumok: Auschwitz felszabadulása, Sztálin halálának évfordulója,
a keletnémet felkelés, a varsói felkelés, a szövetségesek partraszállása
Omaha Beach-en, a háború kitörése, a háború vége. Ennél kellemesebb a nagy
európaiak jubileumait ünnepelni: Mozart, Erasmus, Dvořak, Gombrowicz.
A posta eltűnése, a levél eltűnése
Búcsút veszünk kultúránk egy fejezetétől, amely a levélírásban testesült
meg. Még akik a legfigyelmesebbek közé tartoznak közülünk, és nem hagytak
fel teljesen a levélírással, azok is e-mailt írnak, mert az gyors, célirányos
és időtakarékos. Nem fogunk nyomokat hagyni magunk után. Még fecniket sem,
amiket újra össze lehetne rakni. Csak ami gyanús, az marad meg, azt töltik
le az arra illetékes, arra felhatalmazott intézmények. Ez mindent megváltoztat
majd: fogalmainkat a közelségről és a messzeségről, a megszólításra és
az üdvözlésre, az intimitásra és a diszkrécióra vonatkozó elképzeléseket.
Az ember annak idején nem merte a postára bízni Moszkvába vagy Varsóba
szánt leveleit. Az érintkezés fáradságos volt. A levél volt a barátok közötti
kommunikálás formája. A kötődés fokmérője. Az e-mail az egész világ kommunikálásának
módja. A legidegenebb emberek is hozzáférnek. Európa keleti fele átugrotta
a régi jó posta modernizálásának fázisát. Rögtön az elektronikus postára
tért át.
Tegezés. Családi összejövetel felsőfokon
A véget ért 20. század államférfiai, legalábbis sokan közülük, tegező
viszonyban vannak egymással. Úgy szólítják egymást, hogy Tony, Gerd, Jacques,
Fred, Vagyimir, Aleksander. A legnagyobb nyilvánosság előtt meghitt gesztusokra
törekszenek, karon fogják, lapogatják, arcon csókolják egymást. A csók
Keletről terjedt át Nyugatra. A feleségeik és a barátnőik is összeismerkednek,
karácsonyt és más hasonló ünnepeket töltenek együtt, amelyek eddig családi
ünnepeknek számítottak. Arról társalognak, mi újság a gyerekeikkel, és
hogyan szokták a spagettit készíteni. Ilyesmire még nem volt példa, legfeljebb
az európai arisztokrácián belül. De akkoriban maguk között voltak, és mindezt
meg is tartották maguknak.
Genfet nem pótolja semmi
Genf olyan hely, amely nemzetközi kapcsolatok hálójából van szőve.
Az egész hely – a Népszövetség palotája, a múzeumok, a szállodák, a rezidenciák,
a követségek – a világ fogadására, bolygószintű problémák megtárgyalására
van berendezve. Létjogosultságát minden jel szerint a közvetítés helyének
megszervezésében találja meg. Minden harmadik házszám a hely nemzetközi
– globális – dimenziójára utal. Mintha ide települt volna a világ. De közben
vannak török kebab-éttermek, libanoni és thaiföldi vendéglők is. Genfben
sűrűsödött össze a 19. századnak és a 20. század elejének a diplomáciája.
Ami Genf volt egykor, az ma a New York-i East River menti épület.
A belorusz fekete lyuk
Vannak helyek, amelyek kihullottak az új Európából. Időt és erőt veszítettek.
Nagy, jelentős, valamikor vibráló városok, amelyeket tönkretett a gyűlölködés,
az elszigetelődés, végül a háború: Belgrád egy ilyen eset – egy város,
egy európai találkozóhely, amelyre nem lehet ráismerni. Ez egész tájegységeket,
országokat és államokat is érinthet. Erre Belorusszia az eklatáns példa,
bár ezt az országot átszeli a kelet-nyugati forgalom főútvonala. A legközelebbi
szomszédaiban – Lengyelországban, Litvániában, Ukrajnában, még Oroszországban
is – végbemenő átalakulás szívóhatása nem ért el semmit, még a rezsim enyhülését
sem. Európa-képünk nem volna teljes, sőt teljesen hamis volna, ha behunynánk
a szemünket a „fekete lyuk” lehetősége, illetve megléte elől Európa közepén.
Peregrinatio academica
Harminc éve egy külföldi tanulóév még kivételszámba ment, egy különösen
energikus és a világra nyitott diák rendkívüli erőfeszítésének lehetett
csak az eredménye. Az európai Erasmus és Szókratész nevét viselő európai
csere- és tanulmányi programok magától értetődővé, bevett rutinná tették
a külföldön folytatott tanulmányokat. Észrevétlenül, minden feltűnés nélkül
újra rákanyarodtunk a nemzetállamok előtti korok peregrinus diákjainak
ösvényére. Salamanca, Bologna, Heidelberg, Krakkó, Tartu nem történelmi
reminiszcenciák vagy kalandok színterei, csak egy tudományos pályafutás
szokványos állomásai.
Nápoly, Piazza Garibaldi – Kijev, Főpályaudvar
Nápoly legnagyobb forgalmú teréről, a Stazione Centrale elől indulnak
a nemzetközi buszjáratok is. Nápoly szívéből közvetlen járatok vannak átszállás
nélkül Przemysl, Katowice, Lublin, vagy még tovább, a balti városok felé.
Naponta van közvetlen összeköttetés Zsitomiron át Kijevbe, és naponta van
repülő-összeköttetés Nápolyból Lembergbe. Esténként a városban érezhető,
milyen közel is van Ukrajna, főleg Nyugat-Ukrajna, tehát Galícia, ha az
ember a Via Tribunali környéki utcákban ukrán szót csíp el, vagy a templomkapuban
arra invitálják, hogy unitárius rítus szerinti istentiszteleten vegyen
részt. Ukrán óvodák is vannak. Ez azt jelzi, hogy az ukránok jó ideje megtelepedtek
Nápolyban. Hasonló megfigyeléseket lehet tenni majd’ minden nagy nyugat-európai
városban: Hamburg központi buszpályaudvarán vagy a berlini rádiótorony
mellett. A buszok az esti órákban indulásra készek. A nagy vándorlás már
régen megindult, senki sem fogja tudni feltartóztatni vagy visszafordítani.
Európa már hosszú ideje az ingázók és a migránsok földrésze.
KARÁDI ÉVA FORDÍTÁSA
(eurozine, 2007-10-12)
Bibliográfia
SCHLÖGEL, Karl
„Két kelet-európai város”
Magyar Lettre Internationale, 6
„Határátkelés.
Eydtkuhnen, avagy a vasfüggöny eredete”
Magyar Lettre Internationale, 35
„Az Oderáról”
Magyar Lettre Internationale, 39
„Nagyvárosi korridor, régiók és vidékek Kelet-Közép-Európában”
Magyar Lettre Internationale, 41
„Nagyvárad, avagy az egyidejűség csodái”
Magyar Lettre Internationale, 45
„Az orosz Néva-expressz”
Magyar Lettre Internationale, 49
„Az elűzetések tragédiája”
Magyar Lettre Internationale, 51
„Brünn, avagy a modernizmus archeológiája”
Magyar Lettre Internationale, 57
Lettre, 2008 tavaszi, 68. szám
Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|