Mária Ferenčuhová
x x x [nem azt mondtam, amit akartam…] [nepovedala som to, čo som čakala…] nem azt mondtam, amit akartam; nem azt, ami miatt fölemeltem a kagylót.
csak nevettem: jéghideg ujjam s a mellette levő – hüvelyk- és mutatóujjam
– közt forgattam üvegpoharam szárát. vízbe merült lábaim néztem. a zöldes
csillogást:
két különböző vidék lakója a néma s az ordító valóság: a banalitás jobb
és bal profilja:
[A/ Egy helység legyen legalább némiképp…]
A/ Egy helység legyen legalább valamelyest tágas: legyen meg benne ágynak, szekrénynek, asztalnak a maga helye. Nyomban tudatosítod, hogy a polcokon az egyszerű, tömör könyvek – melyek nem használati utasítások – foglalják el a legtöbb helyet, ezért számítanak fényűzésnek. Most a földszinten laksz, közvetlenül egy élelmiszerbolt fölött. Odakint valaki felháborodottan kiabál, hogy lekési a trolibuszt. B/ Egyik-másik város állítólag még igyekszik teljesíteni azokat az ígéreteket,
amelyekre saját legendáik kötelezik őket.
[mindent úgy tettem ahogy mondtad…]
mindent úgy tettem ahogy mondtad
A gyerekek folyvást a szünidőre várnak
TÓTH LÁSZLÓ FORDÍTÁSAI
Lettre, 63. szám Kérjük, küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|