KAVAFISZ-ÁTIRAT 
 

Porphüriosz Gázában
 

„A sátánok ugyanis, visszaélve a könnyen 
befolyásolható gázaiak jóhiszeműségével, 
ámításaikkal elárasztották az egész várost, 
sőt még a környékét is. Ily módon ezek az emberek 
saját együgyűségük játékszerei voltak.” 
   (Vita Porphyrii) 

Végtére mégiscsak vitte valamire. 
Nemhiába, mert öt évig imádkozott önkínzón – 
Egyiptomban szerzetesként sanyargott a pusztában. 
Nemhiába, mert kegyesen, hamar pappá szentelte 
Hérakliosz, Jeruzsálem szentéletű püspöke. 
Nemhiába, mert eleve fontos posztra szánta őt 
Ióannész is, Kaiszareia szentéletű püspöke, 
kivel együtt oly hatékony, erős hittel térített, 
hogy maguktól széttörtek a görög szobrok Gázában. 

Végtére mégiscsak vitte valamire. 
Elpusztultak a csalók, a régi, hitvány istenek, 
porba hulltak a Sátán fajtalan műremekei – 
hazugságaikkal, ámításaikkal 
a pogányságra hajlamos, megátalkodott városban. 

Végtére mégiscsak vitte valamire. 
Zsoltárt énekelvén, szent kereszt jelével 
tekintélyes tömeg csődült össze szavára, 
s persze, időközben a provincia hithű 
prefektusa, a csodálatos Künégiosz is 
csatlakozott hozzá keresztény csapataival – 
megérkezett komoly s nehéz munkáját könnyítendő, 
megjött a tanácsosaival, tábornokaival, 
továbbá jelentős haderő és nagyszámú 
hivatalnok kíséretében. A gázaiak egy része 
rögtön elmenekült – a föllázadt falvakba, Raphiába, 
vagy Péluszion felé futottak már a megrettent 
pogányok. (Legtöbbjük a helység gazdag rétegéhez 
tartozott.) A csodálatos Künégiosz először is 
lefoglalta a menekültek házait, elkobozta 
vagyonukat, marháikat, minden ingóságukat, 
majd magához idézte a vétkes város lakóit, 
s fölmutatta a pecsétes császári körlevelet, 
amelyben azt parancsolták, hogy sürgősen mindenütt 
le kell rombolni s föl kell gyújtani valamennyi 
pogány szobrot, kőoltárt és gyalázatos templomot. 

Végtére mégiscsak vihetik valamire! 
Tombolhatott a szent tömeg, szabadon ujjonghattak 
a jámbor keresztények, a maradék bálványimádók 
viszont irtózatos jajveszékelésben törtek ki – 
nem csoda, hogy a csodálatos Künégiosz 
szelíd hivatalnokai végképp elveszítették 
a türelmüket, s végül (sajnálatosan) rájuk uszították 
a katonákat, akik bottal, bunkóval, vesszővel 
megfenyítették, ütötték-verték (véresre vagy halálra) 
a földön fetrengőket, s megrugdosták a rebelliskedőket, 
a szemtelen, rohadt pogány állampolgárokat. 
A keresztények mindeközben lelkesen allelujázva 
köszöntötték a császárt meg a hatóságokat, 
aztán a katonaság, a hivatalos rendfenntartók, 
továbbá a semleges megfigyelők kíséretében, 
erejük és igazságuk biztosított tudatában 
elindultak lerombolni a bűnös templomokat. 

Végtére mégiscsak vihették valamire! 
Végre rombolhattak, végre nyugodtan ráronthattak 
szentélyekre, bálványokra, s a lakóházakban is 
még számtalan szobor volt! Mert mindenütt serényen 
munkálkodtak, sürögtek-forogtak a fertelmes sátánok: 
átsüvítették, elárasztották az egész várost! 
Nem csoda, hogy lerohanták, megszállották Héliosz, 
Aphrodité, Apollón, Koré, Hekaté, Tükhé és a Krétai 
Zeusz buja bálványokkal teletömött templomait. 
Mind a hetet lerombolták, fölgyújtották, kifosztották: 
széthordták a kincseket s a szertartási tárgyakat. 
(Dehogyis a keresztények fosztogattak! Abban csak 
a katonák meg, nyilván, az idegenek vettek részt.) 

Végtére mégiscsak valamire vitték… 
Tíz napig tartott a templomok rombolása, 
habár a hívők közül nem is nyúlt senki semmihez. 
Mert a püspök megátkozott minden kapzsi keresztényt, 
aki a bálványimádók fölcicomázott templomaiból 
bármit is a saját céljaira használna fel! 
Az igazhívők közül nem is nyúlt senki semmihez. 
Mindenki más rombolt, rabolt, főleg az idegenek. 
A hívők csak fohászkodtak a tévelygő lelkekért. 

Végtére mégiscsak vitte valamire – 
megsegítette az Úr s a csodálatos Künégiosz is. 
Földúlatta, letarolta, füstbe s vérbe döntötte, 
de végtére mégiscsak megtisztította a feslett várost 
a pogány démonoktól, a hellének hamis isteneitől – 
a dühöngő nyájnak élén, szent kereszttel térítvén, 
ő, Porphüriosz, Gázának szentéletű püspöke. 

(1926. május)

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu