Forgách András
ZEHUZE …persze Apus mikor megjött, leszállt a hajóról, és megdöbbent, hogy
az ótestamentumi zsidók itt a beudinok, a bámulatosan szép ruháikban, a
szénné égett pofájukkal, ez a kis rabbinövendék, itt perzselődnek ezer
éve a napon, na persze de akkor is mi voltunk itt előbb, már a Biblia megmondta,
mi mindenki előtt itt voltunk, még nem volt semmi, de mink már itt voltunk,
pusztuljon el, aki azóta jött, benne van a Tánáchba, marék üveggyöngyér
tízezer dunam, az arabok vabankra játszanak, minden, vagy semmi, mi is,
csak okosabban, persze mindenki tagadja, a Jewish Agency naponta adja ki
a megcáfolhatatlan cáfolatokat, viszont az is igaz, hogy mi aztán tényleg
tudunk dolgozni, te is ültettél gyönyörű platánt a Rótsildbulváron, igazán
szép árnyékot ad, múltkor a cinemából jövet megálltunk alatta Apussal,
nem tudtunk továbbmenni, képzeld milyen rettentő bosszúság ért, megtaláltam
a kis varrókészletet amit neked szántam, bordószín szattyánbőr, álom, kapcsos,
aranylánccal, de még pénztárcának is jó lenne, és fényképet lehet tartani
benne, direkte utazásra való, piramis van belenyomva, Szfinx, bazárba vettem,
esz a méreg, hét cérna, tíz tű, két svejci kisolló, egyik körömvágó, aranyozott
gyűszű, legszívesebben kidobnám az egészet a szemétbe, nem elég, hogy elmész,
azért hidd el, nehéz ez egy szülőanyának, pedig sose voltam jó anyád, önző
voltam, rémesen, de az hogy van, hogy miközbe olyan mázsás a szívem, mint
a kő, meg is könnyebbültem rettentően, mert biztosan érzem, hogy ott sokkal
jobb lesz nektek mindkettőtöknek a népi demokrácijába, Robi sose találta
itt a helyét, meg felfortyan mindenre, ő túl antiminden, neki nincs türelme,
Romániába nem akar visszamenni, of course, nincs már ott senkije, úgyhogy
nehogy nekem visszakéreckedjél ide! mink csak azért maradunk mert már kétszer
cserélni hazát bajos ebbe a korba, ki kell tartani, és látod anyád milyen
szorgalmas, végy példát rólam, még ki se tetted a lábad innen máris az
asztalomnál ülök, ami kész csoda, hogy egyáltalán le tudok ülni a fenekemre,
hogy van rá időm és hogy van még fenekem! és hogy kapok levegőt ebbe a
hőségbe, meleg május van, mint a kohóba, a ventilátor meg nem ér egy petákot
se, csak kerreg a szoba sarkába, meg lehet tőle siketülni, aludni nem hagy,
a levegő meg se mozdul, a rozoga asztal lába billeg, a toll kiszakítja
a papírt, fáj a szemem is, és látod mégis írok, pedig hol a vérnyomásom?
tessék, a papír olyan vékony, légipósta, kék, a betűimet se látom, esz
a méreg, de ha Hannát kérdenéd, ő ugyanezt mondaná, hogy minél messzebb
legyél innen, ha befejezi az iskolát, ő is új haza után néz, ma egész nap
lótottam-futottam, persze fából vaskarika, szaladgáltam, mint egy utolsó
cseléd az uradalomba az elvtársakhoz, meg a megszálló népséghez, be a pártba,
ki a pártból, jó pofát vágni, engedély így, engedély úgy, könyörgés, mosolyogni,
csak mert néhány zsidó némber jótékonysági vásárt akar csinálni ebbe a
háborús időbe, kirakni a portékáját, meg gyűjtést rendezni, loholtam a
tűző napon, lógott a nyelvem, lovam az nincs, de még egy árva kétpupú tevém
se, csak a csótányok a konyhába, azokra nem ülök rá, se a seprűnyélre,
a közlekedés minálunk pocsék, sőt, méreg, az ócska járgány kirázza a lelket
az emberből, ebből tudom, hogy van lelkem, mert estére nincs, mindenem
csupa hőség és szemét az utcán sehol egy árnyék a bőröm estére pikkelyes
lesz mint a krokodilusé, azt kéne kiírni a zörgő bádogbodegákra: ki itt
fölszállsz, hagyj föl minden reménnyel, tegnap óta jobb nem lett, sőt,
ha lehet rosszabb, mert tanuld meg, valami mindig lehet rosszabb, zehuze,
ha jön a busz, arra nem férek föl, hatan löknek félre, ha meg nem jön,
akkor viszont soha nem jön, és akkor már az ember inkább hazamegy, mintsem
hogy taxira költse a nemlétező moneyt, azok mind rablók, az összes driver,
de ha mégis fölférek, és nem nyomnak rögtön agyon, akkor meg biztos, hogy
a motor lerobban a világ végén ahol semmi keresnivalóm a város túlsó felén
Holonban, tudomén? egy gyártelepen, vagy gépfegyverrel szállítanak le róla
a brittek, akik mostanába egyáltalán nem akkora dzsentlemanok, mint a háború
alatt voltak, most lettek idegesek, nervous guys, mert persze az összes
jelenlegi zsidó terrorista náluk kapott kiképzést a nagy milhámába , és
meg vannak sértődve, mivelhogy ők merő szívjóságból felszabadítottak minket
a náci uralom alól és mi ugye ezt így háláljuk meg, egy perc se múlt el
a milhámá óta, már ők lettek az ellenség, a mieink kitanulták a brit vaslogikát,
és most a britek minden sarkon megmotozzák az embert a nyílt utcán, és
hatszor kell igazolnod magad a rongyos papírjaiddal akárhova mész, megnézik
van-e kézigránát a hónod alatt meg Molotov-koktél a seggedbe, az ember
lányának a szoknyája alá is bepofátlankodnának, csak pofátlankodjanak,
azt mondom, nincs mit szégyellnem vén létemre, de nem panaszkodok, béke
legyen, minden jobb, mint a háború vagy polgárháború, elég volt a milhámából,
de most akkora feszültségek vannak megint, mióta felrobbantottuk a King
Dávid szállodát Jerusálembe, és ott helybe meghaltak vagy hetvenen nincs
nyugalom, de bármi történik, Apus akkor se engedi, hogy azt mondjam, ők
robbantottak, nekünk mindig azt kell mondanunk, hogy mi robbantottunk,
még akkor is, ha egyáltalán nem értünk vele egyet, sőt gyűlöljük, amit
a mi terroristáink csinálnak, mert ölnek csalnak lopnak kegyetlenül, de
Apus azt mondja, hogy azok is mi vagyunk, nem vitatkozok vele, ráhagyom,
ez az ő filozófiája, szép tőle, mert mi vagyunk a gyilkosok is, meg az
áldozatok is, erre a mentalitásra rá lehet fizetni, aszongya, de ennél
nem tud jobbat, mert még mindig jobb, mintha, mintha, nem is tudom, már
mit mondott, hogy minél jobb? ez az egész imamalom, ami folyik itt harminc
éve, körbe-körbe, vagy ők robbantanak, vagy mink, vagy ők gyilkolnak, vagy
mink, itt nem levegőt kapni, mégis itt kell élnünk, és csak arra kérlek,
ha majd válaszolsz kicsi lányom, hogy te is mindent, de mindent írjál meg
nekem, amit látsz, amit érzel, a legtitkosabb gondolataidat is, kertelés
nélkül, tudod, hogy anyádnak nem kell mellébeszélni, nuku hadova, mint
nagyapád, a bölcs Salamon szokta volt mondani, Hanna, az a kis önfejű végleg
odaköltözött a Norberthoz, nem hallgat rám, se az apjára, aki a szívét
markolássza, na, ez tetszik Hannának, aki imádja froclizni az apját, biztos
gyereket akar, Isten áldása rajtuk, Norbert jó fiú, csak öreg, meg német,
meg zseni, na de ha a félnáci von Braun, az a jeke rakétamérnök elvehette
a 18 éves unokahúgát, úgy látszik most ez van divatba, öregúrak friss pipihúsra
vágynak, húst egyáltalán nem lehet kapni, kenyeret jegyre se, ruhaanyagot
feketeáron, gyümölcsöt valósággal lopni kell, tojásra úgy alkudozik az
ember, mintha aranytojás volna, ha kibucból hoznak egyszem narancsot, az
már nagy ajándék, magvakon élünk, mint a majmok, persze, ha a hirdetéseket
nézed az újságba, ez itt a Kánaán, mert vannak azért gazdagok, de még milyen
gazdagok! a Cote dazűrön nyaralnak, aztán mikor visszajönnek ugyanúgy tépik
a szájukat, eseménybe nincs hiány minálunk, szokás szerint minden percbe
történik valami, unatkozni nem lehet, vagy kizárnak valakit a pártból,
vagy agyonlőnek egy másikat a nyílt utcán, a legjobb barátod emigrál, a
másikkal összeveszel egy életre, a rokonaid nem ismernek meg, legszívesebben
leköpnének, az ember a plafonon van, pedig vigyázni kell a vérnyomással,
Apus megtiltotta, hogy itthon politikáról beszéljünk, aztán mindig ő kezdi,
mert itt mindenki megbolondult, mindenki megbolondult, és mindent kétszer
mond, kétszer mond, kétszer lő, kétszer lő, ahelyett, hogy egyszer gondolkodna,
itt mind agyalágyultak, de nem csak az angolok, akik semmit sem tanultak
és semmit sem felejtettek, hanem a szegény hülye arabok, meg a zsidók is,
húznék a fajtámhoz, az állat is ahhoz húz, sajnos nem vagyok elég jó hazafi,
a patriotizmus a mi családunkba nincs divatba, persze a zsidók is hülyék,
mert azt hiszik, hogy annyira okosok, az itteni újmagyarok meg, arról jobb
nem beszélni, mi van itten, miféle népség, pláne most, a háború után akik
alijáztak , milyen vegyes banda, milyen mohók, milyen pénzéhesek, azt hitték,
itt van a Kánaán, bevették a sok maszlagot, most aztán mehetnek követ törni,
vagy lövöldözni, de van néhány rendes is közte, nem mondom, és vannak,
akik megjárták a pokol legmélyebb bugyrait, és tudod, mire jöttem rá? attól,
hogy valaki megjárta a poklot, még nem biztos, hogy jobb ember lesz, és
van, hogy rosszabb ember lesz, és van, hogy angyal lesz, de semmire sincs
garancia, zehuze, nem tudom, hova van az ember kulcsa rejtve, mindenki
olyan, amilyen, zehuze, de hát mit is beszélek, úgy néznek rám, amikor
pedig nekem van igazam, a mártírszemükkel, hogy felforr a vérem, de én
itt voltam, ők meg ott, a tetovált szám a karjukon, iszonyú belegondolni
is, itt nincs mit tenni, ezt én már nem tudom megváltoztatni, zehuze, csak
tudnám, hol jártok most, egy szó se, semmi nem jött tőletek, Alexandriából
igazán küldhettél volna egy lapot! Alexandria az ifjúságom! már egy
hét is eltelt, nem jutottam hozzá, hogy folytassam a levélírást, szaladok
a postaládához napjába háromszor teljesen értelmetlenül, a postás felhozná
egyébként, levegőt se kapok, jópofa fiú, pisze és dadog, nagyon helyes
pihés pofája van, és persze rájöttem, én, buta liba, hogy fogalmam sincs,
hogy most hova küldjem a levelemet, csak írom, írom, Boszniába vagy Pestre
vagy Prágába vagy a Baleári szigetekre, poste restante, Európa poste restante,
így olyan, mintha csak magamba beszélnék, ha belegondolok, a tegnapi napon
„csak” hárman haltak meg az újság szerint, de az újságoknak nem lehet hinni,
mindenki a saját szája íze szerint írja meg, az igazságnak úgy látszik
nem egy, nem is két oldala van a Stern-banda már megint bankot rabolt,
tudod-e, hogy a római Brit embassyt is az Irgun vállalta magára?
persze ki nem tudta? színtiszta terrorizmus, ölni kell, mondta Lenin, cél
szentesíti az eszközt, de nem mindegy, hogy miért kell ölni, de leginkább
nem kell ölni, és persze valakit megkéseltek az óvárosban, női ruhába öltözött
kamaszok, kezükben konyhakéssel elvágnák bárki torkát, vagy hazafiságból,
az ilyen hazafiság most nagyon keresett a véres hazafiság vagy mert éhesek
fél fillérér, Apus mondja, hogy a Flavius ezt már mind megírta, fel is
olvasta a részt, szörnyű, hogy minden ismétlődik, forrófejűek bosszúszomjasak
fanaticusak, nem is hisznek semmiben, ráadásul a jó öreg mufti is össze-vissza
beszél, elhordhatná az irháját, persze 26 óta nincs eszénél, azóta szítja
a hangulatot, nem meri idetólni a képét, Kairóból üzenget, neki a nácik
is elég jók voltak, ha arról volt szó, hogy velünk leszámoljon, a szegény
fellahok meg, az ágrólszakadtak, akik egyik napról a másikra földönfutókká
lettek, és már dolgozni sem hagyják őket, nem hogy földjük lenne, ölni
kezdenek, az emberélet itt nem ér egy petákot se, tiszta Mexikó, meg a
sok leszerelt katona, aki nem akar hazamenni, lengyelek, olaszok, hogy
ki lőtt le kit, azt nem tudni, de az tényleg borzasztó ronda volt, amit
a Ben Yehudán műveltek az autóbombával, ráadásul két angol dezertőr, 52
halott, csak mert az egyik menyasszonyát elcsábította egy zsidófiú? az
éccaka kellős közepén, az angolok meg egyet tudnak, rögtön lezárják az
összes utakat, mindenhol szögesdrótok, már tisztára beszögesdrótozták magukat,
rettegnek a Molotov-koktéloktól, a katonák laktanyafogságban vannak, nehogy
bármelyik oldalra álljanak, egyik ide, másik oda, egyik mert zsidólányba
szerelmes, vagy mert született antiszemita, minden hivatal körül háromszoros
szögesdrót, előtte egy tank meg egy őr, hiába süt a nap, egy igazi angol
nem tud lebarnulni, piros lesz mint a főttrák a szeplős pofája, megérdemlik,
a civilizáció koronája, a British Empire, az egész mandátum mehet a fenébe
a dual obligationjével együtt, az a Churchill ezt is jól elszúrta, azt
mondják unalmába tájképfestő, nem hiszem, tájképfestő nem hazudik, Hitler
is szeretett festeni, mióta nem ő a miniszterelnök egyfolytába vedel, nemmondom
van az angolok között egy-két rendes is, csinos jól borotvált pofák, nem
büdösek, mindig mosakszanak, irtó udvariasak, de ha félnek, akkor ők is
könnyen megnyomják a ravaszt, a golyó pedig nem nézi, kit talál el, naponta
agyonlőnek egy tyúktolvajt, na de ha ezek itt elmenekülnek, mint a patkány
a süllyedő hajóról, akkor mi lesz itt helyette? még belegondolni is rossz,
egy nagy vákuum, egy lyukas lyuk, amin még a lyuk is kifolyik, a nacionalizmus
méreg, mindenki mindenki ellen, persze reméljük a legjobbakat, de ezek
most már jó papírral se engednek át, a városok között órákba telik az út,
egyik faluból nem tudsz eljutni a másikba, a jó papír pontolyan gyanús,
mint a rossz, teljes hírzárlat és teljes blokád, posta sincs, úgyhogy most
ez a levél csak úgy lesz a világba, írom-írom, el se küldöm, hanem talán
csak hetek múlva adom föl, valahogy nyugtalan vagyok és tehetetlen, és
a levélírás megnyugtat annyira amennyire, és amennyire örülök, hogy végre
elindultatok, amennyire boldog vagyok, hogy elmentetek innen végre, annyira
sajog a szívem, magam se tudom, mi van velem, mert még nem vagyok annyira
öreg, hogy azt hihessem, hogy soha többé nem találkozunk ebbe a büdös proliéletbe,
nem érzem magam öregnek, nem én, nem is vagyok öreg, tudod, hogy hány hím
nyála csorog még, ha meglát, a minap is egy jópofa fiú odalép hozzám a
boltban, hogy valahonnan ismer, persze honnan ismerne? én csak mosolyogtam,
szerintem fülig vörösödtem, mint egy elsőbálozó, de hát nem lehet semmi,
Apus a minden, újra szerelmes vagyok bele, csak épp a gyerekeim felnőttek,
ez az élet rendje, és ezzel a te elutazásoddal drága bubalém valahogy úgy
vagyok, mint a moldvai zsidó a süvegével, ha megvan azis baj ha nincs meg
azis baj, szóval amennyire örülök, hogy végre elszántad magad, annyira
fáj a szívem, az én kemény, gonosz, szívtelen önző anyaszívem, mer engem
csak az ügy érdekel, az minden, a család csak második, meg hogy annyi lányt
örökbe fogadtam, és a saját lányaimat elvertem a háztól, hát ilyen gonosz
az emberek nyelve, lehet, hogy igazuk is van, persze nem igazán, szerintem
én csak jót tettem veletek, de hát nyilván az ifjúságom múlik el most,
hogy te innen elmész, és ezt érzem én át, és ezért ver úgy a szívem, Apus
már alszik, én nem tudok, kijöttem ide, gyertyát gyújtottam, olvasni nem
tudok, mert teljes elsötétítés van, nem akarok semmi házkutatást, és mostanáig
forgolódtam-forgolódtam, nem érdekel engem a munkásosztály érdeke, nem
érdekel engem a világproletariátus, meg a dicsőséges jövő, engem csak az
az egy érdekel, hogy teveled meg Hannával mi van, hogy a két lányom boldog
legyen, az én szívemből most letört egy nagy-nagy darab, utálom, ha érzelgős
vagyok, az esküvődön, 46-ba, Hanukakor, érdekes, még nem éreztem, ahogy
ott ültél, fátyollal a fejeden és hímzett fehér ruhádba, és mosolyogtál,
rádesett a fény, mint egy gyémántkorona a bámulatos almafamosolyoddal,
ami beragyogott mindent, a szép kredenc előtt, amit úgy irigylek a Rebekától,
a napra lehetett nézni de terád nem
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|