Karol D. Horváth
Nemezis

Ma
A falu polgármestere, Murín Milan az irodájában van. Névtelen feljelentéseket ír az általános iskola igazgatója ellen. Az anonim levelek jelentik számára a községi szintű politikát. Ebben az esetben azonban nem csak a falusi diplomáciáról van szó. Hanem az unokaöccséről, aki rövidesen befejezi a tanítóképzőt és helyre van szüksége. A feljelentések írására a polgármester elvből egy kiselejtezett írógépet használ, amelyet a forradalom óta szükségtelenné vált jelszavak alatt, a polgármesteri hivatal padlásán lévő raktárban dugdos. A gépből hiányzik a t betű. A polgármester írja:
„... kurogadja az ugrószőnnyegen a környezedismeret danárnőd, Fridrichovád, a desdnevelési kabinedben, danídási idő aladd...“
A polgármester ravasz. Tudja, hogy az ugrószőnyeget egy „ny“- vel kell írni. Gondolkodik. Most a diákokról kell valamit írnia. Ha a névtelen a diákokat is megemlíti, ki kell vizsgálni az ügyet.
Abban a pillanatban kialszik a fény. „A kurva életbe!“ mondja a polgármester, és óvatosan kinéz az ablakból. Mindenhol sötét van. Az utcán egy nő lépked. A polgármesternek úgy tűnik, hogy az egyik kezében kardot, a másikban pedig ostort tart. Ez a kombináció még az ő hegyi községében is abszurdum. Murín Milan becsukja a szemét, és ökölbeszorított kézzel jól megdörzsöli. Mikor újra kinyitja a szemét, a nő nincs az utcán.
A polgármester kimegy az irodájából, és emlékezetből irányba veszi a konyhát. A konyhaszekrényben van gyufa, és a falon mindig lóg egy petróleumlámpa szükség esetére. Nincs mit tenni, be kell fejeznie a feljelentést. Holnap megy a járási székhelyre bevásárolni, és ott, ahogy szokta, bedobja a levelet a postaládába.
A gyufát gond nélkül megtalálja, de a petróleumlámpa nincs a helyén. A polgármesternek eszébe jut, hogy a múlt héten felakasztották a lépcső fölé az előcsarnokban. Az ő javaslatára. Ugyanis beugrott hozzájuk a felsőbb színtű államigazgatási egység kapatos vezetője, aki éppen vadászatból tartott hazafelé, és a petróleumlámpa fényének kellett elfednie a lehulló vakolatot.
„Kellemesen rusztikus itt nálad, Milan“, mondta.
A polgármester botorkál kifelé a konyhából. A kezében nehéz, kacifántosan kifaragott támlájú bükkfaszéket visz. A szék emléke is része a szocialista tulajdon bonyolult és sikeres széthordásának, ami  kultúrházépítés örve alatt folyt. Oda teszi le a széket, ahol a lámpa közelségét sejti. Felmászik rá, és a kezeivel matat maga fölött. Semmit nem talál, úgyhogy megnöveli a keresés rádiuszát. Majdnem elveszti az egyensúlyát, de az utolsó pillanatban sikerül feltennie a jobb lábát az emeletet az előcsarnoktól elválasztó korlátra. Kiegyenesíti a lábát, és a kezeivel abban a reményben verdes a feje fölött, hogy ráakad a lámpára. A szeme hozzászokott a sötéthez, és a polgármester kezdi homályosan kivenni a körülötte lévő tárgyak körvonalait. Úgy látja, hogy valami sötét állt meg előtte. Az orrához kimunkált bőr illata jut el. A torkához valami éles és kemény ér hozzá. Murín Milan, arra gondol, hogy abba kell hagynia az ivást, mert az a bolond érzése van, hogy az egy kard. Az éles tárgy áthatol a zöld kötött mellényen, a sárga poliamid ingen és a gondosan nevelt zsír öt centiméterén is. Murín Milan ijedtében hátrál, elveszti az egyensúlyát, és leesik az előcsarnokba. 
Éveken át dicsekedett, hogy az ő polgármesteri hivatalának van a legmagasabb előcsarnoka az egész országban. Valóban. Egy másik előcsarnokban nem repülhetett volna mintegy öt métert a levegőben, és nem gyűjthetett volna elég kinetikus erőt ahhoz, hogy a hátával  rászúródjon a község zászlajának rúdjára. Sehol máshol nem ment volna át a zászló a mellkasán, és sehol máshol nem maradt volna fekve a széttárt községi zászló alatt felszúrva, mint egy hamm-szendvics, kilógatva a plafon felé frissen vágott sonkáját és a kötött mellény világoszöld salátalevelét. Növekvő piros folt terült el alatta, olyan mint a pecsétviasz.
 

Holnapután

Ismeretlen vandál vagy vandálok megrongálják a Nemzeti Galériában kiállított Albrecht Dürer grafikák többségét. A Nemezis rézkarcolatot teljesen tönkreteszik. A rendőrség megfejthetetlen rejtély előtt fog állni, mert sem a galéria aktív, sem passzív védelme nem regisztrál egyetlen egy betolakodót sem. A Nemezis ismeretlen eredetű éles tárggyal apró darabokra lesz szaggatva. A biztonsági szolgálat egyik embere egy magas vékony nőről tesz vallomást, akinek kard és ostor volt a kezében. A nyom hamisnak bizonyul. A biztonsági őrt elbocsátják pszichikai labilitás miatt.

                 Garajszki Margit fordítása


Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu