Karol D. Horváth
Nemezis
Ma
A falu polgármestere, Murín Milan az irodájában van. Névtelen feljelentéseket
ír az általános iskola igazgatója ellen. Az anonim levelek jelentik számára
a községi szintű politikát. Ebben az esetben azonban nem csak a falusi
diplomáciáról van szó. Hanem az unokaöccséről, aki rövidesen befejezi a
tanítóképzőt és helyre van szüksége. A feljelentések írására a polgármester
elvből egy kiselejtezett írógépet használ, amelyet a forradalom óta szükségtelenné
vált jelszavak alatt, a polgármesteri hivatal padlásán lévő raktárban dugdos.
A gépből hiányzik a t betű. A polgármester írja:
„... kurogadja az ugrószőnnyegen a környezedismeret danárnőd, Fridrichovád,
a desdnevelési kabinedben, danídási idő aladd...“
A polgármester ravasz. Tudja, hogy az ugrószőnyeget egy „ny“- vel kell
írni. Gondolkodik. Most a diákokról kell valamit írnia. Ha a névtelen a
diákokat is megemlíti, ki kell vizsgálni az ügyet.
Abban a pillanatban kialszik a fény. „A kurva életbe!“ mondja a polgármester,
és óvatosan kinéz az ablakból. Mindenhol sötét van. Az utcán egy nő lépked.
A polgármesternek úgy tűnik, hogy az egyik kezében kardot, a másikban pedig
ostort tart. Ez a kombináció még az ő hegyi községében is abszurdum. Murín
Milan becsukja a szemét, és ökölbeszorított kézzel jól megdörzsöli. Mikor
újra kinyitja a szemét, a nő nincs az utcán.
A polgármester kimegy az irodájából, és emlékezetből irányba veszi
a konyhát. A konyhaszekrényben van gyufa, és a falon mindig lóg egy petróleumlámpa
szükség esetére. Nincs mit tenni, be kell fejeznie a feljelentést. Holnap
megy a járási székhelyre bevásárolni, és ott, ahogy szokta, bedobja a levelet
a postaládába.
A gyufát gond nélkül megtalálja, de a petróleumlámpa nincs a helyén.
A polgármesternek eszébe jut, hogy a múlt héten felakasztották a lépcső
fölé az előcsarnokban. Az ő javaslatára. Ugyanis beugrott hozzájuk a felsőbb
színtű államigazgatási egység kapatos vezetője, aki éppen vadászatból tartott
hazafelé, és a petróleumlámpa fényének kellett elfednie a lehulló vakolatot.
„Kellemesen rusztikus itt nálad, Milan“, mondta.
A polgármester botorkál kifelé a konyhából. A kezében nehéz, kacifántosan
kifaragott támlájú bükkfaszéket visz. A szék emléke is része a szocialista
tulajdon bonyolult és sikeres széthordásának, ami kultúrházépítés
örve alatt folyt. Oda teszi le a széket, ahol a lámpa közelségét sejti.
Felmászik rá, és a kezeivel matat maga fölött. Semmit nem talál, úgyhogy
megnöveli a keresés rádiuszát. Majdnem elveszti az egyensúlyát, de az utolsó
pillanatban sikerül feltennie a jobb lábát az emeletet az előcsarnoktól
elválasztó korlátra. Kiegyenesíti a lábát, és a kezeivel abban a reményben
verdes a feje fölött, hogy ráakad a lámpára. A szeme hozzászokott a sötéthez,
és a polgármester kezdi homályosan kivenni a körülötte lévő tárgyak körvonalait.
Úgy látja, hogy valami sötét állt meg előtte. Az orrához kimunkált bőr
illata jut el. A torkához valami éles és kemény ér hozzá. Murín Milan,
arra gondol, hogy abba kell hagynia az ivást, mert az a bolond érzése van,
hogy az egy kard. Az éles tárgy áthatol a zöld kötött mellényen, a sárga
poliamid ingen és a gondosan nevelt zsír öt centiméterén is. Murín Milan
ijedtében hátrál, elveszti az egyensúlyát, és leesik az előcsarnokba.
Éveken át dicsekedett, hogy az ő polgármesteri hivatalának van a legmagasabb
előcsarnoka az egész országban. Valóban. Egy másik előcsarnokban nem repülhetett
volna mintegy öt métert a levegőben, és nem gyűjthetett volna elég kinetikus
erőt ahhoz, hogy a hátával rászúródjon a község zászlajának rúdjára.
Sehol máshol nem ment volna át a zászló a mellkasán, és sehol máshol nem
maradt volna fekve a széttárt községi zászló alatt felszúrva, mint egy
hamm-szendvics, kilógatva a plafon felé frissen vágott sonkáját és a kötött
mellény világoszöld salátalevelét. Növekvő piros folt terült el alatta,
olyan mint a pecsétviasz.
Holnapután
Ismeretlen vandál vagy vandálok megrongálják a Nemzeti Galériában kiállított
Albrecht Dürer grafikák többségét. A Nemezis rézkarcolatot teljesen tönkreteszik.
A rendőrség megfejthetetlen rejtély előtt fog állni, mert sem a galéria
aktív, sem passzív védelme nem regisztrál egyetlen egy betolakodót sem.
A Nemezis ismeretlen eredetű éles tárggyal apró darabokra lesz szaggatva.
A biztonsági szolgálat egyik embere egy magas vékony nőről tesz vallomást,
akinek kard és ostor volt a kezében. A nyom hamisnak bizonyul. A biztonsági
őrt elbocsátják pszichikai labilitás miatt.
Garajszki Margit fordítása
Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu
|