Férfi /F/: Szerinted mit jelent az a vágy?
Nő /N/: Azt, hogy vágyódom. 
F: Vágyódsz? Mire?
N: Például rád.
F: De hiszen veled vagyok.
N: Mi az, hogy velem vagy. Sokszor azt kérdem magamtól, ki ez az ember.
F: Az én hibám lenne?
N: Nem arról van szó. Csak valami nincs rendben.
F: Ez a te örökös elégedetlenséged. Nem tudod, mit akarsz. Azt akarod, ami nincs.
N: Vágyódom.
F: Hagy már abba.
N: Ilyen hamar nem elégülök ki.
F: That’s the problem.
N: Nem értesz meg.
F: Ezt mondhatja bárki.
N: De tényleg nem értesz meg.
F: Marhaság. Legföljebb ezt a régimódi vágyakozás-dolgot nem értem.
N: Régimódi?
F: Senki nem használ ilyen szavakat. Homályos. Álromantikus.
N: Mondom, hogy nem értesz. Ha van szó, amit szeretek, akkor az a vágy. (Önérzetesen, idézve) Annak hiánya, hogy a cél vezérel, ez a vágy iránya, hiány, az önmagát céltalan emésztő szenvedélyé.
F: Erre szakosodtál?
N: Valamelyest.
F: Nos akkor God help you.
N: Vannak szavak, a görög nosztalgia, a portugál saudade, a francia ennui, de a vágy a legjobb. Valami múltbéli vagy jövendő iránt érzett vágy. És mindkét opció nyitott.
F: Álmodozol.
N: Az én vágyódásom meg az összes többieké kószálnak össze-vissza.
F: Patetikus álom.
N: Idegenségérzés.
F: Te teremted az idegenséget.
N: Nem is hiszed, mennyire közel szeretnék lenni hozzád.
F: Mert a fenébe, az a hülye gyerekkorod.  Mindig ez a hiányérzet. Mindig ez a gyökér- meg támaszkeresés. Ezt honvágynak hívják. De én nem vagyok hazapótlék. Ne ámítsd magad.
N: Igen, ámítom magam. Veled.
F: Ne, egyáltalán.
N: Nincs ilyen, hogy egyáltalán. Elzárkózol.
F: Nem elzárkózom, csak nem biztosítok projekciós felületet.
N: Szóval neked nem hiányzik semmi.
F: Mondjuk inkább, kevés.
N: You’re not longing for anything.
F: Nyugalomra vágyom. Nem látom be, miért határozná meg az életemet valami hipotetikus hiány. 
N: Szép down to earth, nem?
F: Csak semmi irónia. Csapongó vágyaidnak nem ártana egy kis földelés.
N: Veszekedjünk inkább az anyagiakon?
F: Ne.
N: Right. De ha a kereteket tágítom, megrémülsz.
F: Megrémülök?
N: Igen, az abszolúttól szorongsz.
F: Figyelj, nem vagyok Odüsszeusz és te se vagy Pénelopé.
N: Tehát te az ismeretlen szenvedélyes kutatásának elébe helyezed az ismert apoteózisát. A végtelennek a véget.
F: Dagályos baromság.
N: Ne próbálj elterelni.
F: Nem vagyok kalandor.
N: Lehet, hogy én vagyok az.
F: Hova vezet ez?
N: Hozzád. Vég nélkül.
F: Give me a break.
N: (dúdolva) : Csak az, ki vágyban ég, tudja mit szenvedek.
F: Micsoda elcsépelt mondat. Goethe papa és társa kft.
N: Hallgass.
F: (halkan): Mignon vagy ilyesmi. Meg citromfák.
N: (kis idő múltán) Lehet, hogy szét kéne mennünk.
F: Úgy érted, növeljük a távolságot, ne csökkentsük. Nem éppen az ellenkezőjét akartad?
N: Nem akarhatom, amit nem lehet.
F: Ki mondta, hogy nem lehet?
N: Te.
F: Ezt mondtam volna?
N: Úgy viselkedtél.
F: Hogyan viselkedtem?
N: Úgy, amilyen vagy. Elviselhetetlenül.
F: Mondhatja bárki.
N: Én mondom.
F: Elrugaszkodott fantaszta vagy.
N: Thanks a lot.
F: Ki hitte volna, hogy az ősnémet elemen bukunk majd el. Érzelgős faszság és most na tessék! 
N: Téves, kedvesem. Egy dolog a szó, másik, ami mögötte van. Te mindkettőre süket vagy. Sorry.
F: Csak a legjobbat akartam.
N: Csak a legjobbat akartam.
F: És akkor hogy-hogy nem megy?
N: Ne kérdezz többet.
F: Ez a te vágyad egy világszemlélet, vagy micsoda?
N: Ne kérdezz. Semmi értelme.
F: Már hogyne lenne. Nem hagyom magam.
N: Szkucsaju po tyibjé.
F: Micsoda?
N: Ez orosz.
F: Orosz, de mit jelent?
N: Mindegy.
F: Nem mindegy. Nem hagyom magam.
N: Egy szép mondat.
F: El kell higgyem?
N: Nyugodtan hidd el.
F: És most?
N: Most? Szünet.
F: (csendben): Áhítozni, esedezni, óhajtani, sóvárogni, akarni, kívánni, megálmodni, hiányával küszködni, szükségét érezni. Éhezni, szomjazni, sínylődni, sóhajtozni, vágyakozni, lángra gyúlni, vétkezni.   Érzékiség, ösztön, bűbáj, törekvés, mánia, hajlam, szenvedély. Vágyakozás. Fata Morgana, illúzió, ábránd, utópia, varázslat, jövőzenéje.
N: Barna homokos öblöt látok. Tengert látok. Hajót látok a tengeren. Fehér alakját látom. Látom a horizont görbe vonalát. Kéket látok, ami világosabb kékbe megy át. Hullámverést látok és szélcsendet. Látom a fényt. Látom az estét. Látom az est keletkezését. Látom a színek változását. Látom a hajó hiányát. Látom a letisztult horizontot. Látom az idő múlását. Én vagyok az idő múlása.
F: Vágy. A vágyakozás kék órája. 
N: Világos.
F: Világos.
N: Nehéz?
F: Nem.
N: Eljött az éj.
F: Eljött az éj. Vigyázok rád.
N: Vigyázol?
F: Vigyázok, mint egy gyerekre.
N: Fogva tartasz?
F: Karomban tartlak és ringatlak.
N: Mint egy gyereket.
F: Mint egy riadt gyereket.
N: Lehet, hogy ez következményekkel terhes.
F: Közel leszünk.
N: Közel leszünk, mert kiszolgáltatom magam.
F: Nem bántalak.
N: Ebben nem vagyok olyan biztos. 
F: Mitől tartasz.
N: Iszony és csábítás egymásba olvad.
F: Give me a break.
N: Felemésztesz. Elhagysz.
F: Rajtad nem lehet segíteni.
N: Ne mondj ilyet.
F: Mindegy, mit mondok. Rajtad nem lehet segíteni.
N: Rezignált?
F: Rezignált. Totálisan.
N: Szóval mégis. Egyedül az éjszakában.
F: Te akarod. Te akarod így és nem másképp. Te akarsz engem ott, valahol a kibaszott utópiában. Csak nem itt, ahol vagyok. Értem én. Megértettem. Megyek.
N: magában: 
A lámpa még itt van, 
Az asztal is itt van, 
És én is itt lennék,
És vágyam is, óh, 
búsong mint mindig.
Gyávaság, itt vagy szívem?
Hazugság, te is?
Hallom a sanda igent:
A balsors még itt van, 
És én is itt lennék
Mint mindig. 
 

                   HAJÓS GABRIELLA FORDÍTÁSA

Kérjük küldje el véleményét címünkre: lettre@c3.hu